Viharsarok népe, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-11 / 213. szám

1S53 szeptember 11, péntek VihaísawU Hifit Kormányunk cselekedett - most rajtunk a sor Gyulai Harisnyagyár A párt és a kormány árleszál­lításról szóló határozatának meg­jelenését követő első munkana­pon lelkes röpgyííléseket tartot­tak a Gyulai Harisnyagyár dol­gozói. Bandur Erzsébet láncoló­nő elmondotta: «nagyon so­kat jelent nekünk az árleszállítás, ■ főleg a legszükségesebb áruk, a kenyér és a ruházati cikkek let­tek olcsóbbak. Most meglátszik, hogy amit pártunk ígér, azt tel­jesíti is. Ezzel elősegítette a mi még jobb életünket. Ezért válla­lom, hogy napi 36 egységemet 37-re növelem, a 98 százalékos minőségi munkát 99 százalékra javítom». Hasonló felajánlást tett Sebes­tyén Mihály né, az árleszállítás örömére vállalta, hogy napi 76 egységét 78-ra növeli; Papp Jó- zsefné a kisgyűlésen elmondot­ta, hogy nagyon örül az árleszál­lításnak, ezután még nagyobb lendülettel dolgozik. Az elmúlt héten egy darab szappanért 4.80 forintot fizetett, most pedig 4 forint' 10 fillért fizetett érte. Kötöttárugyár Az áricszá lítás új lendületet adott a kötöttárugyári dolgozók munkájának is. A dolgozók az üzem vezetőihez írt leveleikben juttatták kifejezésre örömüket s teltek fogadalmat a még jobb munkára. Elmondották: tudják, minél jobban dolgoznak, minél több és jobb árut adnak iparunk­nak; annál inkább lehetővé vá­lik, hogy pártunk, kormányunk újabb árleszállításokkal emelje dolgozó népűnk életszínvonalát. Utyalyiriszki Andrásné boldogan újságolta, hogy a kenyér, zsem­lye, cukor, ruhanemű és sok más cikk mellett olcsóbb lett 'a sző­nyeg is, amit most «terveztek be» otthon, örömének azzal ad kife- zést, hogy javítja minőségi mun­káját s egyben növeli termeléséi is. Hasonló vállalást tett Galgóczi Jenőné, Kerepeczki Pálné, Gyeb- nár Mihályné, Honvéd Györgyné, Ancsin Mária, Gáspár Hona, Haj­dú Jánosáé, Kurilla Józsefné, Vi- dovenyecz Judit, Szabó Lajosné, Bléth Margit. Többen termelé­kenységük növelésére még úgy is lettek vállalást, hogy megígér­ték: jobban betartják a munka- fegyelmet, csatlakoznak a Zsé- dely-, Deák- és Vorosin-mozga- lomhoz. Ilyen vállalást tett Tóth Teréz, Sztankó Maliid, Kovács Mária, Mák Mihályné. Gyarmati Béláné, a szövetjavító dolgozója megígérte, még jobban küzd a hibaoenti csökkentéséért. Knap- csik Béláné elmondotta: még jobb kedvvel végzi munkáját. így adtak választ egyik csa­bai nagyüzemünk legjobbjai kor­mányunk újabb intézkedésére,. Almáskamarás Nemcsak a munkások, de a dolgozó parasztok is nagy meg­elégedéssel fogadták az árleszállí­tást. Almáskamaráson Simon Jó­zsef középparaszt I. típusú tszcs- tag úgy nyilatkozott, hogy neki sokat jelentett az árleszállítás, de nemcsak neki, hanem minden dolgozónak. Most már minden dolgozó meggyőződhetett arról, hogy a párt és a kormány pro- grammja nemcsak papíron ma­rad, hanem valóság lesz. Ezt mu­tatja a mostani árleszállítás is. Reformátuskovácsháza Reformátuskor ácsházán Borsi Károlyné dolgozó parasztasszony mondotta: soha jobbkor nem jö­hetett volna az árleszállítás, mint most, mert éppen ruhát akar vásárolni. Hasonlóan vélekedett Vincze Lajosné és Festő IsLván- né, akik szintén ruhát, cipőt, ke­rekpárt akartak venni. Elek Eleken Veres József tsz-lag a kirakat előtt mondotta, hogy «ne­hezen vártam, hogy ilyen nagy­méretű árleszállítás legyen. De ezt csak úgy tudjuk megköszön­ni, ha az őszi mezőgazdasági munkákat a tsz-ben idejében el­végezzük». Bandus György egyé­ni paraszt úgy vélekedett, hogy az állam iránti kötelezettségeket mindég teljesítetté, de most, az árleszállításkor megfogadja, hogy mindenfajta állam iránti köte­lezettségét november 7-re 100 szá­zalékig teljesíti. Az élűzemjelvény elnyeréséért versenyeznek a Békéscsabai Téglagyár dolgozói A Békéscsabai Téglagyár meg­szokott képet mutat szerdán dél­után. A kémények, mint hosszú szivarok gyengén eregetik a füs­töt az ég felé. A kemencékből porral belepett emberek gördí­tik kifelé kiskocsikon a már kész téglát. Egy cél lelkesít minden­kit az üzemben, még jobb mun­kával válaszolni az árleszállítás­ra. Még több, jobbminőségű tég­lát, cserepet adni a kormány- programúiban előírt 23.000 csa­ládi ház felépítéséhez. Az ezért folyó versengés már nem is ver» aeny, hanem — ahogy ők is mondják — küzdelem az élüzem jelvényért, amely ki tudja, talán a kemencéknél, nyersgyártásnál, vagy éppen a műhelyben dől el. Ebben a pillanatban telefon csengése szól bele a forrongó üzem életébe. — Halló, gépmű­hely! Itt a bányából Káldi. Sür­gősen gyertek ki, mert az egyes kotrónál az előtét csapágynak baja van. minden perc szüksége* Néhány pere és Elender And­rás lakatos máris útban van a bánya felé. A dolgozók minden időt kihasználva termelik az agyagot. Amikor este befejezik a műszakot, kiderült, hogy* az l es kotrónál dolgozó brigád 520 csille anyagot termelt. Jóval le­maradtak tehát az V-ös kotrótól, Vandlik Mihály brigádjától, mely ugyanebben a műszakban 710 csille agyagot küldött fel n bá­nyából az üzembe. Bent az üzemben is zsong az (élet, folyik a harc a 23.000 csa­ládi ház megépítéséért, Ugv har­colnak az égetők egymással váll­vetve, mintha mindegyiküknek éppen egy-egy házra lenne szük­sége naponta. Munkájuk nyomán téglahegyek nőnek a kemencék mellett. Az égetők párosverseny- ben vaunak egymással. De mi­lyen verseny ez! Havonta vált­ják a kemencék egymás között az elsőséget. H békési tanácsülés is csak úgy töltheti be feladatát, ha megbeszélik az őszi munkákkal kapcsolatos teendőket is Tanácsülésre jöttek össze ked­den este a békési tanácstag-ók. Igaz, többen hiányoztak, bizonyo­san nem tudott minden tanácstag arról, hogy tanácsülés Lesz. Nem vélet'en ez. Ugyanis a szervezés­nél kezdődött már a hiba. Régeb­ben a tanácsülést úgy szervezték meg, hogy a vb tagjai a hozzájut tartozó tanácstagokat felkeresték, megbeszél‘ék velük miről lesz szó a tanácsülésen. így minden tanács­tág előre ismerte a tanácsülés napi­rendi pontjait, fel tudott készülni a hozzászólásra is. Most a vb tagjai ezt elhanyagolták, egyet Ion tanács­tagot sem kerestek fel, csak pa­píron értesítették őket. Pedig Bé­késen is éppen elég megbeszélni való akadna a tanács minden tag­jával. Azt a feladatot, — ami most vár a tanácsra az őszi szán­tás-vetés idején, a tanácselnök egyedül nem tudja ellátni. Szükség van minden ianácsiag munkájára, segítségére Egymásután soroltra föl az el­nök elvtárs kormányunk új ren­deletéit: a 10 százalékos beadás­csökkentést, ingyenes állatorvosi szolgálatot, az elmúlt évi adó 50 százalékos, a jövedelemadó 15 szá­zalékos csökkentését. Arról is be­szélt, hogy nemesített vetőmagot, silóépitési kölcsönt is kapnak a dolgozók. Szó került a minisztertanács őszi munkákról szóló határozatáról is. Ebből olvasott fel részleteket nz elnök elvtárs. A tanácstagok igaz, nem ezt várták, hiszen a íendelotet már újságból csaknem mindenki olvasta. Arra vártak, hogy az elnök elvtárs beszámol milyen feladatok várnak a ta­nácsra, hogyan oldják meg eze- Joat a feladatokat. T)e egyetlen szó sem esett a beszámolóban arról, hogyan áll a község a napraforgó, cukorrépa betakarításával. Arról sem volt szó, mennyi föld van már felszántva a határban, hor- dott-e ki valaki trágyát, kez­dett-e már valaki a vetéshez. Nem vélet’en, hogy nem beszélt erről az elnök elvtárs. Hiszen Csütörtökön reggel tíz kormánylemez nélküli eke után 140 asszony kezdte meg a cukorrépa szedését a mezőhegyesi állami gazdaságban 1740 hold cukorrépája van a mezőhegyesi állaim gazda­ságnak. Nagy terület ez, kézierővel komoly gondot okozna a szedés időben történő befejezése. A növénytermesztő brigádok tagjai az árleszállításról intézkedő párt- és ^ kormányhatározat megvitatásakor megfogadták: a cukorrépaszedés gyors befejezese- vel járulnak hozzá, hogy még több olcsó cukor kerüljön a dolgo­zók asztalára. , ' A cukorrépát a multhét végén kezdtek szedni, de csak szór­ványosan. Mindössze két holdról takarították be a termést. A holdanként! átlagtermés 200 mázsát igér, de lesz vagy 1(H) hold - .vélekedik Kuti Ernő főagronómus, — amelyik megadja a 300 mázsát. , A gazdaság gépműhelyében tíz ekéről szereltek le a kor- mánylemezt és csütörtökön tíz eke nyomában 140 asszony meg­kezdte a szedést. Az eke után felszínre kerülő répát kupacokba hordják és Jarosenkó-módszerrel tisztítják. A cukorrépa szállí­tása nem okoz komoly gondot, a cukorgyár a gazdaság szom­szédságában terül el. sem a község mezőgazdasági cso­portja, sem a végrehajtó bizott­ság nem tudja, hogyan néa ki a község határa meny­nyi répát szedtek fel, hány hold földet készítettek vetés alá, vagy hány hold ősziárpát vetet­tek már el a község dolgozó pa­rasztjai. így nem is tudják a le­maradókat jobb eredmények eléré­sére serkenteni, hiszen nem tudják kik maiadtak le, vagy kik végez­tek az őszi betakarítással. Mivel a beszámolóban kevés szó eseit az őszi betakarítási, vetési munkákról a hozzászólásokban is a tanács­tagok a mindennapi problémákról, panaszokról beszéltek csak. Helyes arról beszélni, hogy a tejkezelő rosszul, sőt durván bánik a dol­gozókkal, vagy arról, hogy a víz­kárt a tanács nem igazságosan állapította meg, de emellett ar­ról is beszélni kellett volna, hogyan akarják az őszi betakarí­tást elvégezni. Több hozzászóló elmondta, hogy ő Szántam akar, vagy már szánt is, hogy minél előbb földbe ke­rüljön a mag, de egyetlen egy tanácstag sem mondta el, hogy másoknak is segít a szántásban, vagy a betakarításban fogatával. Pedig több olyan dolgozó paraszt van, mint Hídvégi György tanács­tag, aki nemcsak magának, de má­soknak is szánt, trágyát hord; vagy a répa szállításánál segít. Pedig Igen fontos és helyes kezdemé­nyezés, hogy a fogattulajdonosok a fogatnélkülieket segítik a mun­kában. Az ilyen dolgozóknak a a példáját kellene követni a köz­ség minden fogattúlajdonosának. Helyes lenne, ha a jövőben a községi "tanács végrehajtó bizott­sága nagyobb gondot fordítana a tanácsülés megszervezéséit és a ta­nácsülésen a soron következő leg­fontosabb feladatokkal is foglal­kozna. Lipcsei Mária. Az égetők versenye Júliusban Prosz István bri­gádja volt az első. Most az augusztusi eredmények alapján úgy néz ki, hogy a 3-^as kemen­ce brigádjai nyerik el az orszá­gos elsőséget. A 3-as kemencénél Békészki Pálné női brigádja a legjobb. Elismeréssel beszélnek róluk az üzemben. Munkáj’ukat mindenkor szívügyüknek tekin­tik. Szerdán délután Békészki Pálné soros az égetésben. Homlo­kát apró gyöngyökben lepi el az izzadság, miközben a tüzet el­lenőrzi. .. Kissé bosszankodik, valahogy nem halad most úgy, ahogyan kellene. Mit szól majd váltótársa, ha éjjel leváltja... — ezen töpreng. No, de addig még sok idő van és behozhatja ezt­a párórás lemaradást. Be is hoz­ta 10 óráig. 18 métert háladt előre a tűzzel, három méterrel több ez, mint napi égetési terve, A kemencék égetőinek kiváló eredményeinek elérését az biz­tosítja, hogy figyelemmel kísé­rik egymás munkáját s nemcsak papírról tájékozódnak a telje­sítményekről, hanem, felkeresik egymást munkaközben is. Uj do­log ez náluk. Régebben fel sem mertek volna egymáshoz menni a kemencére — különben nem is érdekelte őket, hogy a másik brigád hogyan halad munkájával. Ma már természetes az, hogy ér­deklődnek egymás tapasztalatai után. Közelebb hozta őket egymás­hoz az égetők országos versenye. A nyersgyártók munkája Lassabban halad már a munka a nyersgyártóknál. Nem azért, mert ottan nincsenek olyan jól dolgozók, mint az égetőknél. " Nem, ezt egy szóval sem lehetne mondani. Ök is túl akarják tel­jesíteni harmadik negyedévi ter­vüket és az élüzem jelvény meg­szerzéséért is harcolnak. Ma azon­ban még sok hiba van itt. Még mindig magas a gépállási órák száma, — ha kevesebb lenne, sze­rényen számolva is egy millió téglával többet gyárthatnának. Sok függ tehát a karbantartók­tól, a művezetőktől, akiknek szin­tén ugyanúgy össze kellene dol- gozniok, mint az égetőknek. An­nál is inkább, mivel itt több pro­bléma és több megbeszélni való akadna, — ha keresnék. Persze, a présházakban dolgo­zóknak is van javítanivaló a munkájukon. Elsősorban a minő­ségi munkán. Az elszedőktől, de különösen a cseréppucolój^ mun­kájától sok függ. Számos esetben lehet találni rosszul tisztított cse­repet. Dudás Judit brigádjában is úgy vélekednek egyesek: »Az­zal már mi nem igen törődünk, hogy az utánunk következők mit csinálnak a cseréppel«. Elfelejtik, hogy mindnyájuk jó munkájától függ, mennyi jóminőségű cse­repet gyártanak. Arról is kevesen tudnak az üzemben, hogy az I-es présház­ban az öt—hatos préshez nem igen jut »bagány«. Emiatt a 6-os prés az elmúlt héten egyetlen nap sem teljesítette tervét és csak legyintenek, amikor a ver­senyről beszélnek a prés dolgo­zói. Nincs, aki törődjék velük — Egészen elment már a ked­vünk — mondja Konkus Mária brigádvezető. Joggal, hiszen nem segítenek Alihoz tehát, hogy a nyersgyár­tók is megjavíthassák munkáju­kat, szükséges a jogos kérések tisztázása, a versenyeredmények megoldani nekik ezt a problé- állandó ellenőrzése. Ezzel koz­májukat. Hol a hiba? Hát a ben geréknél. Ott viszont sokkal ví- gabb az élet, mint itt. Nem egyszer még birokra is kelnek a lányok egymással. Addig pedig had járjon körbe üresen a kocsi — ami elég- sűrűn leesik a sínről, mivel nincs megjavítva. Néhány kalapács­ütéssel talán még ezen is lehetne segíteni. — Hadd panaszkodja­nak a prések mellett dolgozók, őket ez igazán nem érdekli, ök úgyis az összes prések munkája után kapják meg fizetésüket — vélekednek. Szólni pedig ki mer­ne nekik a prések mellől... zásegíthetjük- a nyersgyártórész­leget ahhoz, hogy idő előtt tel­jesítse harmadik negyedévi ter­vét, — amely azt is jelenti, hogy az üzem dolgozói elnyerhetik a büszke élüzem címet. Az üzemi bizottság tagjai pe­dig a szakszervezeti választásra való felkészülés mellett ne fe­ledkezzenek meg arrój, hogy a szakszervezeti munka megjaví­tása elsősorban ott dől el, ho­gyan törődnek a dolgozókkal, ho­gyan törődnek a munkaverseny- nyel. Nagy Imre. Olvasd a Viharsarok Népét!

Next

/
Oldalképek
Tartalom