Viharsarok népe, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-11 / 187. szám
2 1953 augusztus II., kedd ViUaisaialc Héftz 0. M. Malenkov elvtárs beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén (Folytatás az J. oldalról.) gyökeresen megváltoztatta a nehéz- és könnyűipar közötli viszonyt, a teljes ipari termelésen belül. Jelenleg az összes ipari munkások körülbelül 70 százaléka a nehéziparban dolgozik. Míg 1924 -1925-ben a Szovjetunió egész ipara termeléséiről a termelési eszközök részesedése 34 százalék, volt, addig a második ötéves terv végére, 1937-re már 58 százalék, 1953-ban pedig körülbelül 70 százalék. I'yraódon a nehézipar reszese- dése, amely 1924—25-ben éppúgy, mint a forradalom előtti Oroszországban mindössze egy- harmad volt, ma több mint kétharmada a teljes ipari termelésnek. A nehézipar fejlődésével együtt növekedett és fejlődött országunkban a vasúti és víziközlekedés, megteremtődött a gépkocsi- és légiközlekedés. Az 1925 —1953. évi időszakban a közlekedés valamennyi fajtájának teherforgalma 13 és félszeresére emelkedett. Ugyanakkor a vasúti közlekedés teherforgalma több mint tizenötszörösére nőtt. A továbbiakban is minden eszközzel fejleszteni fogjuk a nehézipart, a kohászatot, az üzemanyagipart, az energetikai, vegyi és a faipart, a gépgyártást, az* építőipari, fejleszteni és tökélc- tesí'eni fogjuk közlekedésünket. Kötelességünk mindig emlékezetünkbe idézni: szocialista gazdasági életünk alapjainak alapja a nehézipar, a nehézipar fejlesztése nélkül nein lehet biztosítani a könnyűipar továbbfejlődéséi» ;a mezőgazdaság termelőerőinek fejlődését, nein lehet erősíteni országunk védelmi képességét. Most a nehézipar fejlesztéséhen elért sikerek alapján megvan minden felléptünk ahhoz, hogy megszervezzük a közfogyasztási cikkek termelésének rohamos fellendülését. Ehhez megvan minden lehetőségűnk és ezt meg is kell tennünk. A legutóbbi 28 év alatt a termelőeszközök termeJése egészben országunkban körülijeiül 55- szörösére emelkedett, a közszükségleti cikkek termelése ez alatt az idő alatt csak körülbelül 12- szeresére nőtt. Az 1953. évi termelési színvonal összehasonlítása a háború előtti 1910. évi színvonallal, azt mutatja, hogy ez alatt az idő alatt a termelési eszközök termelése több mint háromszorosára nőtt, míg a közszükségleti cikkek termelése 72 százalékkal. A közszükségleti cikkek ter- me'ésének elért terjedelme nem elégíthet ki bennünket. Mindeddig nem volt lehetőségünk arra, hogy a könnyű- és az élelmiszeripart éppoly ütemben fejlesszük, mint a nehézipart. Most megtehetjük, következésképpen kötelesek vagyunk fokozni a nép anyagi és kulturális színvonala gyorsabb emelésének biztosítása érdekében a köny- nyűipar fejlődését. Hosszú időn át a beruházásokat elsősorban a nehézipar és a közlekedés fejlesztésére irányítottuk. Az ötéves tervek évei alatt, vagyis 1929-től 1952-ig beruházásokra és: berendezések ljeszerzé- sére mai árakra átszámítva a következő állami összegeket fordítottuk: a nehéziparra 638 milliárd rubelt, a közlekedésre 193 milliárd rubelt, a könnyűiparra 72 milliárd rubelt és a mezőgazdaságba 94 milliárd rubelt. A kormány és a párt központi bizottsága szükségesnek tartja a könnyűipar, s ezen belül a halászati ipar fejlesztésére fordítandó beruházások jelentékeny emelését, a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló beruházások növelését, szükségesnek tartja, hogy jelentősen növelje a közfogyasztási cikkek termelésével kapcsolatos feladatokat, szélesebb körben vonja be a fogyasztási cikkek termelésébe a gépgyártó és egyéb nehézipari vállalatokat. Halaszthatatlan feladat, hogy két három esztendő alatt erősen fokozzuk a lakosságnak élelmiszerekkel és ipari árukkal — hússal és loíis- árukkal, hallal és halkészítményekkel, vajjal, cukorral, cukrászati készítmény ékkel, szövi lekkel, ruházattal, lábbelivel, edénnyel, bútorral és egyéb kulturális-élet szükség, leli, valamiül háztartási cikkekkel való ellátottságát, jelentősen emeljük a lakosságnak valamennyi tömegfogyasztási áruval való ellátottságát. Mint ismeretes, az ötödik ötéves terv kitűzi, hogy 1955-ig, 1950-hez viszonyítva körülbelül 65 százalékkal növeljük a fogyasztási cikkek termelését. Megvan a lehetőségünk arra, hogy a közfogyasztási cikkek termelését olyan arányokban fejlesszük, hogy jelentékenyen előbb teljesítsük az ötéves levnek ezt a feladatát. Nem lehet azonban megelégedni csupán a fogyasztási cikk termelés mennyiségi növekedésébe], Népi keyésbbé nagyjelentőségű valamennyi közszükségleti ipari áru minőségének kérdése. El kell ismerni, hogy elmaradtunk a közszükségleti cikkek minősége terén és komolyan ki kell javítanunk ezt. Sok vállalat még mindig nem kielégítő minőségű terméket állít elő, amely nem felel meg a szovjet fogyasztók igényeinek és ízlésének. Bár az iparunk által gyártott közszükségleti cikkek általában tartósak, de kidolgozásukra és külsejükre nézve sok kívánnivalót hagynak hátra. Az ipari dolgozók szégyenére a vásárló gyakran inkább vásárol külföldi gyártmányú árukat csupán azért, mert szebben vannak kidolgozva, pedig minden lehetőségünk megvan jóminőségű és szép szövetek, jó- minőségű és tetszetős ruhák, tartós és csinos lábbelik gyártására; minden lehetőségünk megvan jól kidolgozni minden árut, amely a népfogyasztás kielégítését szolgálja. A szovjet nép joggal követel tőlünk és elsősorban a közszükségleti cikkeket gyártó ipari dolgozóktól, jóminőségű, szépen kidolgozott, kiváló minőségű árukat. Kötelesek vagyunk tettel felelni erre a követelésre. Minden vállalat kötelessége kiváló minőségű terméket gyáriam, állandóan gondoskodva a gyártott termékek jóságáról és szép külső kidolgozásáról. Az a feladat, bogy a közfogyasztási cikkek termelése terén éles fordulatot tegyünk, biztosítsuk a könnyű- és élelmiszer- ipar gyorsabb fejlesztését. Ahhoz azonban, hogy biztosíthassuk a közfogyasztási cikkek termelésének rohamos fellemiúlcsét, mindenekéi üti a mezőgazdaság továbbfejlesztéséről és fetlonditésé- rül kell gondoskodnunk, hiszen a mezőgazdaság látja el a lakosságot élelmiszerrel, a könnyűipart pedig nyersanyaggal. Szocialista mezőgazdaságunk nagy sikereket ért el. Évről-évre növekszik és erősödik a kolhozok társadalmi tulajdonban lévő gazdasága, növekszik a mezőgazda- sági termelés. Országunk el van látva gabonával. A háború előtti időhöz viszonyítva jelentékenyen növekedett az állami begyűjtés a gyapot, a cukorrépa, és az állati termékek terén. 1952-ben 3 millió 770 ezer tonna nyersgyapotot, az 1940. évinél majdnem 1.7- szer többet gyűjtöttek be. A cu- korrépabegyüjtés 22 millió tonna volt, ez majdnem 30 százalékkal több, mint 1940-ben. Az állami húsbegyüjtés az elmúlt évben 3 millió tonna volt. Ez más- félszerese az 1940. évinek. A tej- begyűjtés 10 millió tonna volt, azaz majdnem 1.6-szerese az 1940. évinek. Az állami begyűjtésen kívül mezőgazdaságunk nagymennyiségű húst, tejet és egyéb élelmiszert bocsát áruba a szövetkezeti és kolhozkereskedelmen keresztül Szervezetien és sikeresen folyik a gabona és más mezőgazdasági termékek begyűjtése ebben az évben. Nagy sikereket értünk el a mezőgazdaság új, korszerű technikával válj ellátása térin, ami lehetővé tette sokfajta munka teljes gépesLísít, a * kolhoiparaszteá* njiírJkájín.alc megkönnyítését és termeléke- i nyebbé tételét. t ifi’* * 1 • ■ , i .■ ; #. . A mezőgazdaság sitierei jelentősek, ezek elvitathatatlan vívmányai kolhozainknak, gép- és traktorállomásainknak, szovhozainknak, szocialista rendszerünknek. Komoly hiba volna azonban, lia nem látnánk meg a mezőgazdaság több fontos ágának elmaradását, rém vennénk észre, hogy a mező- gazdasági termelés jelenlegi színvonala nem felel meg a mezőgazdaság fokozódó technikai ellátottságának és a kolhoziendszer- ben rejlő lehetőségeknek. Még sok kolhozunk, sőt egész vidékeink vannak, ahol a mezőgazdaság elhanyagolt állapotban van; az ország sok területén a kolhozok és szov- hozok gyenge gabona- és más mezőgazdasági növénytermést gyűjtésiek be és nagy veszteségek fordulnak elő náluk a betakarításnál; a közösségi tulajdonban lévő gazdaság gyenge fejlettsége következtében a kolhozok egy részének nincs elegendő természetbeni és pénzjövedelme és keveset adnak a kolhozparasztoknak a munkaegységre pénzben, gabonában és más termékekben. El keli ismerni, hogy az állattenyésztés fejlesztésének ügye nem áll kedvezően és ezzel kapcsolatban még távolról sem elégítjük ki kellően a lakosság növekvő szükségleteit húsban, tejben, tojásban és más állattenyésztési termékekben. Ismeretes, hogy az állattenyésztés a háború előtti években sem volt elég fejlrtt. A háború után ugyan jelentékeny munka folyt az állat- állomány pótlása és további növelése érdekében, de még mindig nem küzdöttük le az állattenyésztés fejlesztés© terén mutatkozó lemaradást. Az állomány növekedésének üteme nem elegendő, az állatok hozama pedig továbbra is alacsony. Sok kolhozban a közösségi tulajdonban lévő állattenyésztés még nem vált a gazdaság nagyhozamú és nagy jövedelmű ágazatává, pedig olyanná kell lennie. Mindez kedvezőtlenül befolyásolja a kolhozok gazdasági helyzetét és kárt okoz a népgazdaságnak. Komoly elmaradás mutatkozik a burgonya- és zöldségtermesztésben is. Ez akadályozza azt, hogy a városok és ipari központok lakosságának ezen termékekkel való ellátását megjavítsuk, nem is szólva arról, hogy a burgonyahiány késlelteti az állattenyésztés fejlesztését. Döntő fontosságú kötelességünk, hogy a legrövidebb időn belül vé- getvessünk az elmaradó körzetekben és kolhozokban a mezőgazdaság elhanyagoltságának, bizto itíu-t a kolhozok közösségi gazdaságának gyois fejlesztését és megszilárdítását és ezen az alapon jelentősen növeljük a kolhozparasztoknak a munkaegység után járó pénz, gabona cs egyéb termékek mennyiségét. Eel kelt számolnunk az állat- tenyésztés fejlesztése teién mutatkozó tűrhetetlen elmaradást, szilárd takarmánybázist kelt terem tériünk, biztositauunk kell az állatéi baromfiállomány számára szükséges helyiségeket, erősen fokozni kelt az á'lattenyósztés hozamát, el kell érni, hogy az állatállomány, különösen a 6zai vasmarhaállomány erős ütemben növekedjék. De ke] 1 küzdenünk az elmaradást a burgonya- és zöldségtermelésben, hogy komolyan megjavítsuk a városok és ipari központok lakosságának ellátását ezekkel a termékekkel és a legközelebbi két évben a burgonya- és zöldségtermelést olyan méretekig fejlesszük, amely nemcsak teljes mértékben megfelel a lakosság és a feldolgozó ipar szükségleteinek, hanem megfelel áz állattenyésztés burgonyaszükségleteinek ás»,, , Kötelesek vagyunk biztosítani a gabonatermelés további gyorsabb, növekedő ét, szóin elő.t tart a,"Légy országunknak nemcsak a lakosság- növekvő gabonaszükségletót kxl! kielégíteni, de az állattenyésztés gyors fellendülése és az ipari növényeket termelő vidékek gabona- ellátása is ezt követeli. A termés- veszteségek elleni harc fokozása, valamint a gabona és más mező- gazdasági növények tényleges begyűjtésének növelése érdekében véget kell vetni annak a helytelen gyakorlatnak, hogy a kolhozoknak a gabona és más növéfiytenmelés terén végzett munkáját nem a tényleges begyüjtéí, hanem a fajta szerinti terméshozam alapján értékelik. Nem szabad elfelejteni, hogy országunk, kolhozaink gazdagságát a raktárakba begyűjtött termés és nem a lábon álló termés jelenti. Továbbra is minden eszközzel fejlesztenünk kell az ipari növények, mindenekelőtt a gyapot, a Ion, a cukorrépa és az olajosnövények terjesztését. Halaszthatatlan feladat, bőgj- az egész mezőgazdaság általános fellendülésének, valamint a kolhozok további szervezeti és gazdasági megerősítésének alapján a légkör. Dbbi két-három évben megteremtsük országunkban az élelmiszerbőstget a lakosság és a nyersanyagbőséget a könnyűipar számára. E feladat sikeres megoldása érdekében a kormány és a párt központi bizottsága szükségesnek véli több nagyszabású intézkedés végrehajtását a mezőgazdaság további gyors fejlődésének biztosítása érdekében, mindenekelőtt olyan intézkedéseket, amelyek fokozzák a kolhozok és a kolhozparasztok gaz- gasági érdekeltségét a mezőgazdaság elmaradó ágazatainak fejlesztésében. Nem lehet normálisnak tekinteni azt a jelenleg fennálló helyzetet, hogy a mezőgazdaság egyes ágazatainak és egyes mezőgazdasági növényeknek, mint például a gyapotnak, a cukorrépának, a teának, a citrusféléknek fejlesztésére megteremtettük ugyan a kolhozokat és kolhozpai asztokat ösztönző szükséges gazdasági eszközöket, viszont több más növény — a burgonya, a zöldségfélék — termesztését és különösen olyan döntőfontosságú ágazat, mint az. állattenyésztés fejlődését az állam részéről nem mozdítjuk elő kellőképpen. Természetesen nem arról van szó, hogy- kevesebb gazdasági Ösztönzést adjunk a kolhozoknak és kolhozparasztoknak abban, hogy {növeljék: a gyapot, a cukorrépa és más növényok termelését, amelyet az állam ösztönzően támogat. Ellenkezőleg, a továbbiakban is gondoskodni fogunk e fontos növények tor melói ének minden eszközzel való fejlesztéséről. Arról van szó, hogy egész sor intézkedést tegyünk annak érdekében, hogy a kolhozoknak és kolhozparasztoknak nagyobb anyagi érdeke fűződjJk a ! m jgnuya és a zöldségfélék termesztésének növeléséhez, valamint az állattenyésztés fejlesztéséhez. A kormány és a párt központi bizottsága elhatározta, hogy már ebben az évbon. a kiskereskedelmi árak növelése nélkül, töretlenül folytatva az árak további leszállításának politikáját, emelni fogja a begyűjtési árat a kolhozok és a kolhozparasztok által a kötelezői beszolgáltatás keretében az államnak beadott hús, tej, gyapjú, burgonya és zöldségfélék után, nagy arány-okban megszervezi a gabona, a zöldség, a burgonya, a hús, a tej, a tojás 'ás egyéb mezőgazdasági termékek magasabb áron való állami felvásárlását azoktól a kolhozoktól és kolhozparasztoktól, amelyek és akik már teljesítették a kötelező beszolgáltatást; széles körben fejleszti ú kol- hozkereskedelniet, segíti a kplhozo- kat a mezőgazdasági termékfeleslegeiknek a kolhozpiacokon és a fogyasztási szövetkezetekor! keresztül történő elhelyezése megszervezésében. Amellett, hogy növeljük a kolhozparasztok anyagi érdekeltségét a közös tulajdonban lévő gazdaság fejlesztésében, a kormány és a párt központi bizottsága azt is elhatározta, hogy- komolyan kijavítja & . megváltoztatja azt a helytelen magatartást, amely a kolhozparaszt személyi tulajdonban lévő háztáji gazdasága iránt nálunk kialakult. Ismeretes, hogy a kolhoz fő erejét képező közösségi tulajdonban lévő gazdaság mellett a mezőgazdasági aityelj alapszabályzatának megfelelően minden kolhozparasztnak van háztáji gazdasága a kolhozcsalád egy'es személyi szükségleteinek kielégítésére, mivel ezeket a szükségleteket még nem lehet teljes mértékben az ártyelj- gazdaságból kielégíteni. A kolhozparasztok személyes tulajdonban lévő háztáji gazdaságával szemben alkalmazott adópolitikában meglévő hiányosságaink következtében az utóbbi években előfordult, hogy csökkent a kolhozparasztok jövedelme a személyes tulajdonban lévő háztáji gazdaságból, bevesbedett a kolhoz- porta személyes tulajdonában lévő állitáUomány, elsősorban a szarvas- marhaállománya, ami ellentmond pártunk kolhozépités terén folytatott politikájának. Ezzel kapcsolatban a kormány és a párt központi bizottsága szükségesnek tartotta, hogy jelentősön csökkentse a kolhozparasztok személyi tulajdonban lévő háztáji gazdasága után járó kötelező beszolgáltatások normáját, elhatározta — amint erről Zverjev elvtárs pénzügyminiszter már beszámolt —, hogy megváltoztatja a kolhozparasztok mező- gazdasági adójának kivetési rendszerét, átlag körülbelül felére csök- ((Folylitis a 3. oldalvn.)
