Viharsarok népe, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-11 / 187. szám
1853 nuguszlus 11., kedil 3 \}iUai&a\ok VUyit 6. M. Malenkov elvtárs beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának illésén (F«ly tatás a 2. oldalról.) kenti minden kolhozporta pénzbeli adóját és teljesen törli a » mit évekről fennmaradt mezőgazdasági adóhátralékot. Az állami költségvetésben előirányzatok vannak az állati termékek, burgonya és zöldség begyűjtési árának emelésére, figyelembe vettük a költségvetés bevételedben a mezőgazdasági adó csökkentése, valamint a kolhozparasztokra kirótt állatitermék-beadás mérséklése következtében beállott változásokat. A kolhozok és kólhozparasztok gazdasági ösztönzéseié irányuló rend- izabályolc, valamint az adópolitika leién foganatosított rendszabályok végrehajtása következtében a kolhozok és kolhozparasztok jövedelmei már 1953-ban több mint 13 milliávd rubellel — a teljes évre számúvá több ■mi.it 20 milliára rubellel — növekednek. i Az állami költségvetés jelentős összegeket isányoz elő a mező- gazdaság gépesítése és villamosítása ügyének megjavítására, a műtrágyatermelés növelésére, valamint a kolhozparasztoknak nyújtandó agronómiái és zootech- jiikai segély fokozására szolgáló új, kiegészítő intézkedések megvalósítására. Ezen intézkedések közé tartozik mindenekelőtt: — állandó traktorista-, gépész- és egyéb szakmunkáskádeiek kiképzése a mezőgazdasági gépállomásokon, meit az ilyen állandó gépkeaelőkáderek hiánya egyik főoka annak, hogy a mezőgazdaságban nem nasználják ki kellőképpen a technikai felszerelést; — a mezőgazdaság fokozottabb ellátása gépekkel és traktorokkal, különösen kapálógépekkel és a m<v zőgazdasági .gépállomások javítóműhelyeinek megerősítése; —v a mezőgazdaság villamosítását szolgáló munkálatok kiszélesítése mind új falusi villamoserőtelepek létesítése utján, mind p3- dig úgy, hogy a mezőgazdasági gépállomásokat, a kolhozokat es szovliozokat az állami energiahálózathoz csatolják; — a kolhozok és szovhozok műtrágyáé! látásának je'entős növelése; — egy-két mezőgazdasági szakembernek áll indó munkára a kolhozokba helyezése úgy, hogy állomány ilag a mezőgazdasági gépállomásoknál ir^u adjanak. Mindezek az intézkedések nagy mértékben elő fogják segíteni a kolhozok, mezőgazdasági gépállo* mások és szovhozok előtt álló fő ieladat sikeres megoldását. Ez a fő feladat valamennyi mezőgazdaság« növény tennés- hozai'ának midii eszközzel való röte lére, az állatállomány növelése úgy, hogy ugyanakkor hozama is emelkedjék, a földművelés és állattenyésztés össztermelésének és árutermelésének növelése. A folyó évben az állam a mezőgazda-ág fejlesztésére egyrészt az állami kö t égvetésből, másrészt pedig egyéb állami anyagi eszközökből össze en körülbelül 52 milliárd rubelny i kiadást irányoz elő. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a folyó évben a (kolhozok ,3.5 milliárd" rubel hosszúlejáratú hitelt kapnak az államtól a közösségi tulajdonban lévő gazdaság fejlesztéséle. Maguk a kolhozok saját eszközeikből 1953-ban nets kevesebb, mint 17 milliárd rubel beruházást eszközölnek. Elvtársak! kjagy felavatok állnak előttünk a mezőgazdaság fejlesztése terén. Nem kétséges, hogy ha kolhozparasztjaink és mezőgazdasági dolgozóink, mezőgazdasági gépeket és műtrágyát gyártó iparunk munkásai, mérnökei és technikusai és mindnyájan, önökkel együtt, határozottan és állhatatosan hozzáfogunk közös ügyünkhöz, a mező- gazdaság további fellendítéséhez, nem sajnáljuk erre az erőt és az eszközt, akkor sikeresen meg fogjuk oldani azt a feladatot, hogy a legközelebbi két-három év alatt megteremtsük az élelmiszer bőséget a lakosság és a nyersanyagbőséget a könnyűipar számára. A fogyasztási cikkeket termelő ipar továbbfejlesztésével, a mező- gazdaság fellendülésével kapcsolatban. még fontosabbá válik az áruforgalom mindén módon való fejlesztésének feladata, az állami, szövetkezeti és kolhoz- kereskedakm szervezete megjavításának feladata. Szovjet kereskedelmünk a nép érdekeit és igényeit szolgálja. Az a feladata, hogy kiszolgálja a szocialista társadalmat, elősegítse a szocialista termelés fejlődését és megerősödését és összehangolja azt a nép igényeivel. Az állami, szövetkezeti kereskedelmi áruházuk, raktárak és bázisok, kolhozpiacok kiterjedt hálózatán keresztül eljuttassa a néphez iparunk és mezőgazdaságunk által termelt közszükségleti cikkek sokrétű tömegét. A szovjet kereskedelem létfontosságú láncszem az állami ipar és a kolhozmezőgazdaság közötti termelési-gazdasági kapcsolatok általános rendszerében is. A kereskedelem a szocializmusban alap- yető formája a fogyasztási cikkek elosztásának a társadalom tagjai között és sokáig az is marad. Alapvető forma, amelynek segítségével kielégítjük a dolgozók növekvő személyes szükségleteit. Ahhoz, hogy a szovjet kereskedelem sikeresen teljesíthesse a szocialista társadalom számára lét- fontosságú feladatait, állandóan gondoskodnunk kell mindenoldalú fejlesztéséről. A kormány szüntelenül foglalkozik a szovjet kereskedelem f jjbezté ének ké déseivef. Ez kifejezésre jut abban, hjjgy egyre növekszik, a kereskedelmi hálózatba áramló árúmennyiség, rendszeresen csökken az élelmiszerek és ipari áruk ára, fejlődik a kereskedelmi . Vállalatok hatozJsta,’ a kolhozok mindenfajta segítséget megkapnak, hogy eladhassák mezőgazdasági ter- mékfeles legeiket. A kormány a lakosság növelrvő vásárlóképeeségének kialógité&e érdekében az elmúlt hónapokbau további intézkedéseket tett arra, hogy a tömegfogyasztási cikkek termelésének növelése útján, valamint az áruknak egyéb források fel- használásával történő fokozott piacra juttatása útján növelje az áruforgalmat. A közszükségleti cikkek termelésébe nagyszámú gépgyárat vontunk be. Ezeknek az intézkedéseknek eredményeként idén az 1953 áprilisdecemberre a lakosságnak való eladásra eredetileg kijelölt 312 milliárd rubel összegű árún felül újabb 32 milliárd rubel értékű áru jut a kereskedelembe. Emellett növeltük azoknak az áruknak a készleteit, amelyekben nagy a kereslet a lakosság körében igy a gyepet-, gyapjú- és selyemszövet, konfekeiős áruk, bútor, edény, állati éis növényi zsiradék, cukor, hal, hús, konzervkíszletek. Kiszélesítjük a kiváló minőségű búzaliszt eladását. Több fa- és építőanyagot és olyan ipari árút adunk el a lakosságnak, mint a gépkocsi, motorkerékpár, kerékpár, háztartási jégszekrény7, óra, távolbalátókészülék, rádiókészülék, stb. A foganatosított intézkedések kezdik éreztetni hatásukat. Mint ismeretes, 1952-ben a kiskereskedelem volumene az előző évhez képest 10 százalékkal nőtt. Ez év első negyedében 7 százalékkal, a második évnegyedben már 23 százalékkal nőtt az előző év megfelelő időszakához képest. Ez azonban nem elégséges. Nem lehet számunkra elegendő az áruforgalom jelenlegi volumene. Ezenkívül komoly hiányosságok vannak a kereskedelem szervezetében is; sok kerületben még nem teremtették meg a lakosság számára szükséges összes árakat biztositó kereskedelmet. Gyakran előfordul, hogy a vásárló más városba vagy más kerületbe kénytelen utazni, hogy megvásároljon valamely árut. A kereskedelmi és tervező szerveknek gondosan tauulmányozrriok kell a lakosság áímgónyeit. A szovjet fcerisksdel.m lényegéből következet, hogy sokoldalúan figyelembe kell vermi a lakccoág igényeit é? legkülönbözőbb szükségleteit. Csupán ezen az alapon lehet megszervezni az árukészletek helyesebb elosztását az ország egyes vidékei között. A fe ladat az, hogy a legközelebbi két-három év alatt elegendő mennyiségű élelmi zer és ipari áru legyen az országban, hogy minden városban, minden falusi kerületben meg lehessen vásárolni minden szükséges árut. Az ötéves terv előírja, hogy 1955-re a kiskereskedelmi áruforgalmat az t Iiami és szövetkezeti kereskedelemben körülbelül 70 százalékkal emeljük 1950-hez képest. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy ezt a feladatot már 1954-re teljesítsük. A kereskedelmi szervezetek nagy mértékben felelősek a közszükségleti cikkek minőségéért, a kereskedelemnek nagy mértékben ki kell használni a rendelkezésére á’ ló gazdasági emeltyűket, hogy tevékenyen hathasson a termelésre a lakosság által keresett áruk termelésének növelése és olyan áruk termelésének csökkentése érdekében, amelyeket a lakosság nem keies. A nép jólétének emelése teaén nagy jelentősége van a lakásviszonyok, az egészségügyi ellátás további megjavításának, az iskola- éa gyermelantézmény-hálózat kibővítésének. Bár a háború előtt és különösem a háború utáni észten" dőkben nagyarányú lakásépítés folyt nálunk,.a lakásszüktéglet még távolról sincs kielégítve és mindenütt erős lakáshiány érezhető. Különösen élezhető ez a városokban, hiszen n városi lakosság szúrna nálunk jelentékenyen megnőtt. Az 1926. évi népszámlálás szerint a városi lakosság körülbelül 26 millió fő volt, l9á0-ben már 61 millióra emelkedett, jelenleg pedig a városok lakossága körülbelül 8Ö millió. Ebben az évben jelentékmy.n növekedtek a laka építést szol 'ílt állami beruházások és összegük majdnem négyszerese annak, amit a háborút megelőző 1940-es esztendőben költöttünk e célra. A lakásépítés azonban még mindig rosszul halad, a lakásépítési terveket nem teljesitik egészükben, az állam által erre a célra előirányzott anyagi eszközöket nőm használják fel teljesen. Sok minisztériumi, helyi szovjet- és párt-, vezető nem fordít kellő figyelmet a lakásépítésre. Még nem kevés olyan gazdasági szakemberünk van, aki nem törődik a lakással. Uj vállalatok építés© esetén gyakran nenj építenek kellő mennyiségű lakóházat a vállalatok munkásai és alkalmazottai számára és ezért sokszor az újonnan épült üzemekben I nagy munkáéi őnehézr égek keletkeznek. Sok építőben gyökeret vert a a a rossz gyakorlat, hogy az új házakat úgy adják át használatra, hogy sokminden nem készült el Iteljesen, a műn Iáikat hanyagul végezték el. Ez lerontja a lakások minőségét és a dolgozók joggal tesznek szemrehányásokat emiatt. A feladat az, hogy megjavit- ,snk a lakásépítkezést, biztosítsuk a lakásépítés és javítás terén az állami feladatok maradéktalan teljesítését. Több iskolára, gyógy- és gyermekintézményre i > szükségünk van. Az 1953. évr népgazdasági terv a múlt évhez kéjrest előírja az iskolaépítés 30 százalékkal, az óvoda- és bölcsődeépités 40 százalékkal és a kórházépítés 54 százalékkal való emelését. Az iskolák, kórházak és gyermekintézmények épitése az idén minden hiányosság ellenére gyorsabb ütemben halad, mint más épitkezé-ek. Sokszor előfordul azonban, hogy a kiutalt összegeket nem teljesen használják ki és az iskola, valamint gyermekinféz- ményépitkezés lassan halad. Rosz- szul teljesitik a gyermekintézmények építésének tervét a könnyűipari vállalatoknál, ahol — mint ismeretes — sok nő dolgozik és ezért különösen nagyjelentőségű az óvodák és bölcsődék kérdése. Nem kielégítően felvitt a gyermekintéz- rnények építése Ukrajnában, Bjelo- íussziában és az OSESZSZK több vidékén. Az iskolák, kórházak, bölcsődék és óvodák hálózatának kiterjesztése és munkájának megjavítása terén nagy felelősség húrul az egészségügyi minisztériumra, valamint a helyi szovjet- és pártszervekre, amelyek kötelesek foltozni gondoskodásukat az iskola-, gyermek- és gyógyintézmény-ópitésről, nagy óbb figyelmet kell fordítaniuk erre. Elvtársak! Az ipar, a mezőgazdaság ée a nép jólétének emelése terén előttünk álló halaszthatatlan feladatok érdekében új, jelentíkanyen magasabb színvonalra kell emelnünk egész gazdasági és szervezési munkánkat. Helytelen volna, ha nem látnánk azokat a lényeges hiányosságokat, amelyek az állami és gazdasági szervek munkájában mutatkoznak. E hiányosságok nem csekély kárt okoznak a népgazdaságnak. Ezekről a hiányosságokról szó volt pártunk XIX. kongresszusának halározataiban. El kell ismerni, hogy a miniszté- Humok, -valamint a helyi párt-? és szovjetszervek még nem kielégítően teljesítik a kongresszus irányelvéit és nem tesznek kellő1 intézkedéseket a vállalatokat irányító munka megjavítására. A" feladat az, hogy erőteljesebben szüntessük meg a meglévő hiányosságokat. A vállalatok nem kielégítő irányításának példájául szolgálhat az, hogy gazdasági, pénzügyi és tervező szerveink nem fordítanak figyelmet az önköltség csökkentésének kérdéseire. Ismeretes, hogy az önköltség alapvető mutatószám, amely a vállalat egész munkájának minőségét jellemzi. Sok gazdasági vezető megfeledkezik erről, kevéssé érdeklik a vállalat rentabilitásának kérdései. Egész sor iparágban nem teljesítették az ipari termék önköltsége csökkentésének és a munka termelékenysége növelésének ez év első félévi állami tervfeladatai t. Az iparban még sok veszteséggel dolgozó vállalat van, amelyeknél a termékek önköltsége magasabb, mint ezeknek a termékeknek a megállapított ára; az ilyen vállalatok veszteségeit a jövedelmező, jól dolgozó vállalatok terhére fedezik. A veszteséggel dolgozó gyárak, üzemek és bányák léte — amelyek az élenjáró üzemek rovására élnek -— aláássa a gazdasági számítás alapjait iparunkban, nem teremti meg a szükséges ösztönzést a felhalmozás további növelésére és károsan hat az állami költségvetés jövedelmének növekedésére. Igen sok a veszteséggel dolgozó vállalat és nagy a veszteségek összege a szén- és faiparban. Ezekben az iparágakban sok vállalat több éven keresztül nem teljesítette az önköltségcsökkentési tervet és a munka termelékenysége emelésének tervét. Ennek következtében a szén- és faiparban a termékek önköltsége még mindig magas és a szén, valamint a faanyagok magas önköltsége késlelteti nemcsak e termékek árának csökkentését, de sok más ipari termék árának csökkentését is. 1952-ben a nem jövedelmező ipari vállalatok veszteségei 16 milliárd rubelre rúgtak. Jelentős veszteségeket okoztak a nem jövedelmező vállalatok 1953 első felében is. Az önköltségcsökkentési terv- feladatok teljesítése terén mutatkozó kedvezőtlen helyzet nemcsak az iparban található meg. Meg mindig magas az építkezés önköltsége és nagyok a veszteségek az építőszervek többségénél; nem telje siti a tervfeladatokat a munkák önköltsége (erén sok gép- és traktorállomás, nem kielégítő a helyzet az önkölt6égcsökkenlés terén a folyami szállításoknál, nem teljesítik a forgalmi költségek csökkentésének feladatait a kereskedelemben. A termék önköltsége csökkentésének döntő feltétele valamennyi vállalatnál a munka termelékenységének növelése. Minijén lehetőségünk megvan ahhoz, hogy ezt a feladatot sikeresebben oldjuk meg. Vállalataink élenjáró technikai felszerelése helyes kihasználás esetén lehetővé teszi, hogy egyre inkább megkönnyítsük a munkát és biztosítsuk a munka termelékenységének szakadatlan növekedését. A munka termelékenységének növelése, valamint a termék önköltségének csökkentése szempontjából hatalmas jelentőségű a termelés észszerű megszervezése, az, hogy növeljük a fő termelési folyamatokban foglalkoztatott dolgozók arányát a mellékmun- kékat végző, kiszolgáló és kisegítő személyzet rovására. Az önköltség csökkentése és a munka íerme’ékenységcnck növelése a szovjet nép anyegi j álé lének fokozása szempontjóból a termelés valamennyi ágazatában döntő jelentőségű. Minél nagyobb vállalatainknál a munka termelékenysége, minél alacsonyabb az önköltség, annál kisebb valamennyi termék és áru ára, annál magasabb a nép élet- színvonala. A feladat az, hogy végetves- sünk a termelés önköltsége kérdései elhanyagolásának, biztosítsuk az önköltség rendszeres csökkentését és elérjük, hogy minden egy es vállalat rentábilis legyen. Hogy sikeresen megoldjuk az előttünk álló feladatokat, alaposan fokoznunk kell a felelősséget az állami és gazdasági igazgatás minden láncszemének munkájában és növelnünk kell annak kul- túráltságát. Az utóbbi hónapokban végrehajtottuk a minisztériumok ösz- szevonását és jelentősen kibővítettük a miniszterek hatáskörét. Ezek az intézkedések kedvező eredmény ekre vezetnek a gazdaság vezetésében és lehetővé tették, hogy idén majdnem hat és félmilliárd rubelt takarítsunk meg. De el kell ismerni, hogy az igazgatási apjrarátus fenntartása még mindig sokba kerül. A kormány továbbra is javítani fogja az államapparátus munkáját és határozottabban csökkenteni a fenntartására irányuló kiadásokat. Bizonyos módosításokat kell foganatosítanunk a népgazdaság egyes ágai további fejlesztésére irányuló új feladatokkal kapcsolatban a minisztériumok eddig végrehajtott átszervezésén. Népgazdaságunk magabiztosan halad a további fellendülés útján. Erőink forrása a munkások, kolhozparasztok és értelmiségiek hatalmas aktivitása és kezdeményezése. Óriási lehetőségeink vannak fő feladatunk — a nép állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítése — megvalósítása terén. Szilárd meggyőződésünk, hogy rövid idő alatt nagy sikereket érünk (cl e feladat megvalósításában. (Hel*,ai>l számunkban folytatjuk.)
