Viharsarok népe, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-11 / 187. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! VifamM&N&v AZ M DP BÉKÉSMEGY EI P ÁRT BÍZOTTS Á G Á HAK LA P A 1953 AUGUSZTUS 11, KEDD Ára SO fillér IX. ÉVFOLYAM, 187 SZÁM r------------------------------------------­Többet csépelsz, többet keresel! Élüzemmé avatták a Békéscsabai Ruhagyárat V ______________.___________J G . M. Malenkov elvtárs beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén az ipar és mezőgazdaság feladatairól, a szovjet nép anyagi jólétének további emeléséről, a szovjet kormány békepolitikájáról, Korea újjáteremtésének segítéséről s arról, bogy a hidrogén-bomba nem az Egyesült Államok monopóliuma Moszkva, augusztus 8. (TASZSZ) Augusztus 8-án a Nagy Kreml Palotában lefejezte munkáját a Szovjetunió Legfelső Tanácsának 5. ülésszaka- A Szövetségi Tanács Óis a Nemzetiségi Tanács együttes ülésén a küldöttek és a vendégek melegen köszöntötték a kormány­páholyokban megjelenő G. M. Ma lenkovot, V. M. Molotovot, N. Sz. Hru'Xí'ovot, K. J. Voro'i’oio', X. A. Bulgauyint, L. M. Kagano- vicsot, A. I. Mikojant, M. Z. Szaburovot, M. G. Pervuliint. A Szovjetunió 1953. évi állami kö'tségvctésének vitájában felszó­lal Jan Kalnberzin küldött (Lett SZSZK). Ezután G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke kapott szót. Nagy figyelemmel hallgatott beszédét töbhizlíen szakította meg viharos, hosszas taps. G. M. Malenkov felszólalása után lezárult a Szovjetunió 1953. évi állatni kö'tségvelésének vitája Arszcnyij Zverjey, a Szovjet­unió pénzügyminisztere zárszavá­ban kijelentette, hogy a Szovjet­unió Minisztertanácsa megvizsgál­ja és tekintetbe veszi a küldöttek felszólalásaiban elhangzóit meg­jegyzéseket és felvetett kérdése­ket. A Szovjetunió Legfelső Taná­csit 514 milliárd 2G4 millió 720 ezer rubeles bevételi, 530 milliárd 532 millió 48 ezer rubeles ki­adási összeggel hagyta jóvá a Szovjetunió 1953. évi állatni költ­ségvetését. A bevételek 13 milli­árd 732 millió 672 ezer rubellel, haladják meg a kiadásokat. A Szovjetunió Legfelső Taná­csa egyhangúlag elfogadta a Szov­jetunió 1953. évi állami költség­vetéséről szóló törvényt. Ezután jóváhagyták a mezőgazdává i adó­ról szóló törvényi, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének törvénye rejti rendeletéit és mó­dosították a Szovjetunió alkotmá­nya 126. cikkelyének szövegét. Q. M. Malenkov elvtárs beszéde Moszkva, augusztus 8. (TASZSZ) Augusztus 8-án tartotta záró- ülését a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának ötödik ülésszaka. Az ülésen beszédet mondott G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke, akit vala­mennyi jelenlévő viharos éljen­zéssel tagadott’. Alább következik beszédének szövege: — Küldött elviársak! Az állami kö’tiégvelés tervezete, amelyet a kormány a Szovjetunió Legfelső Tanácsa jelen ülésszaka elé ter­jesztett megvitatásra, teljesen biz- totosílja a népgazdaság fejleszté­sét szolgáló feladatok pénzel álá- sát 1953-ban, annak az ötödik ötéves tervnek harmadik évében, amelynek teljesítése nagy lépés lesz előre a kommunista társada­lom országunkban való felépíté­sének álján. Az állami költségvetés tükrözi a szovjet kormány és pártunk politikáját, amely a szocialista népgazdaság fejlesztésére és sza­kadatlan felvirágoztatására irá­nyul. Az 543.357 millió rulvelre rúgó kö tségvelési összbevételek túl­nyomó része — 86 százaléka — tíz iparból, a mezőgazdaságból és a népgazdaság más ágaiból származik. A költségvetési kiadá­sokban viszont a legnagyobb té­tel a népgazdaság pénzellátása. Az 1953. évi költségvetés 192.5 milliárd rubelt irányoz elő a népgazdaság fejlesztésére, vagyis az összes kö t égvetési kiadások több miül 36 százalékát, szemben a mu'tévi 178.8 milliárd rubellel. A ko t égve'ési élőitúnyza'ok me- letl a népgazdasági tervnek meg­felelően, ugyanerre a célra for­dítjuk a vállalatok és gazdasági szervek majdnem 98 milliárd ru­belnyi saját anyagi eszközét, amely jövedelmükből és ntáis for­rásokból képződött. Iiyinódon a népgazdaság finanszírozására eb­ben az évben összesen több mint 290 milliárd rubelt fordítanak, szemben az 1952. évi 265 milli­árd rubellel. Ezzel kapcsolatban szem előtt kell tartani, bogy a végrehajtott árcsök­kentés iíöveíke/.iébrn a ru­bel vásárlóereje növekedi tt és következésképpen a népgazda­ság finanszírozásának mértéke re­álisan még inkább növekedett. A r.épgazóa ág 1'cj lesz lé été elő­irányzót! anyagi eszközök bizto­sítják a társadalmi termelésnek, mint a nép jóléte további fellen­dítése és országunk védelmi ké­pessége irég foka ol’abb erősí é e a'apjának szakadatlan növelését. Az állami költségvetés tükrözi a szovjet állam gondoskodását a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának töretlen eme­léséről. A közoktatási, egészségvédelmi, szociális és kulturális, a nyugdí­jakat szolgáló kiadások, valamint a lakosságnak a kölcsönök nyo­mán jutó kifizetések ebben az esztendőben 139.5 milliárd rubelt tesznek ki az 1952. évi 129.6 milliárd rulrellel szemben. Ezen­kívül a költségvetés terhére ki­Elvtársak! A költségvetés meg­tárgyalásával kapcsolatosan sze­relnék szólani az ipar és a me­zőgazdaság terén felmerülő né­hány halaszthatatlan feladatról, amelyeknek megoldása lehetővé teszi, hogy sikeresebben hajtsuk végre fő feladatunkat: a munká­sok, a kolliozparasztok, értelmi ségic.k, valamennyi szovjet em­ber anyagi jóléte további emelé­sének biztosítását. Az 1953-as év első félévének, valamint az 1951. és 1952. évek gazdasági eredményei azt mu­tatják, hogy iparunk sikeresen teljesíti az ötödik ötéves terv feladatait. Az 1953. évi ipari termelés körülbelül kél és félszerese lesz a háborút megelőző 1940. évinek. A nehézipar, alapvető ágai ter­melésénél; emelkedéséi a követ­kező adatok jellemzik: 1953-ban több mini 38 millió adásokat irányoztunk elő az ál­lami kiskereskedelmi árak leszál­lítására. Ezek a kiadások éven­ként lobi) mint 46 milliárd ru­beles hasznot biztosítanak a la­kosságnak. Több más intézkedés is közvetlenül szolgálja a nép anyagi jólétének emelését. A lakosság az idei év költ­ség v léséből összesen 192 milliárd rubelt, a költségve­tés összes kiadásainak íöbl) mint 36 százalékát kapja, szemben az elmúlt évi 147 milliárd rube lei. A dolgozót; ugyanakkor személyes jöve­delmükből. adók és ill : lékek, valamint kötcsöijegyzés for­májában 65 milliárd rubellel, azaz az «hunit évinél 21 mil­liárd rubellel kevesebbel já­rulnak hozzá a költségvetés­hez. Ilymódon ebben az évben a mun­kások, kolhozparaszlok, alkalma­lonua acélt termelnek, vagyis több mint kélszcrannyit, mint 1910 ben, szenet több mint 320 millió tonnát bányásznak, vagyis 93 százalékkal többet, mint 1910- ben: kőolajat több mint 52 millió tonnát lőrincinek ki. vagyis ma d- neiu 70 százalékkal többet, mini lOiO-ben, cementéi több mint 16 millió tonnával termelnek többet, vagyis majdnem liáromszorany- nyit, mint 1940-ben: villaniosencr- giát 133 milliárd kilowattórát ter­melnek, vagyis 2.8-szer többet, mint 1940-ben. A vegyipar ler- me’ése 1953-ban 1940-hez képest háromszorosára növekszik, a gé­pek és berendezések gyártása 3.8- szeresére. Ami a közszükségleti cikkek termelését illeti, a következő kép áll elöltünk: 1953-ban 5,300.000.000 méter pamut szöve­tet termelnek, vagyis 34 százalék­kal többel, mint 19t0-ben; gyap­júszövetet több mint 200 millió zottak 127 milliárddal löbbet kap­nak majd a kö’tségvelésből, mint amennyivel személyes jövedel­mükből hozzájárulnak. A lakos­ság 1952-ben 61 milliárd rubellel kapott löbbet, mint amennyivel a költségvetéshez hozzájárult. Az állami költségvetés 110.2 milliárd rubelt irányoz elő honvédelmi kiadásokra. Ez az összeg a költ­ségvetés valamennyi kiadásának 20.8 százaléka az 1952. évi 23 6 százalékkal szemben. A kormány, midőn az említett összeget javasolja a honvédelmi kiadásokra, abból indul ki, hogy köte'ességiink fáradba'atlanul tö­kéletesíteni és szilárdítani a szov­jet fegyveres erőket, hogy meg­óvjuk hazánk biztonságát és ké­szek legyünk pusztítóan vissza­verni az agresszort, ha megkísé­relné megzavarni a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsé­ge népeinek békés életét. I métert, vagyis körülbelül 70 szá- I za'ékkal többet, mint 1940-ben; selyemszövetet több mint 400 mil­lió métert, vagyis több mint öt- szörannyit, mint 1940-ben; cukrot 3.600.000 tonnát, vagyis majdnem 70 százalékkal többet, mint 1910- ben: ál ki ti zsiradék 400.000 ton­nát, vagyis majdnem S0 százalék­kal az állati zsiradékipar terme­lésének bálsorú előtti színvonala felett. Ezek az adatok szembetűnően tanúskodnak iparunk sikereiről. Ismeretes, hogy a párt az ország iparosításá­nak ügyét a nehézipar — a kohászat, a fűtőanyag- és energetikai Ipar fejlesztésé­vel, a hazai gépgyártás fej­lesztésével kezdte. EmTkiil nem is lehetett volna beszél-, ni hazánk önállóságának biztosításáról. A pái t szilárdan és tántoríthatat- lanul tartotta magát vonalához a trockislák és a jobboldali kapilu- lánsok és árulók elleni harcban, akik ellenezték a nehézipar épí­tését és követelték, hogy az esz­közöket a nehéziparból a köny- nyűipurha irányítsuk. Ezeknek a javaslaloknak az elfogadása for­radalmunk pusztulását, országunk pusztulását jelentette volna, mert fegyvertelennek bizonyultunk vol­na a kapitalista környezettel szemben. Emlékeznek az elv társak, hogy milyen volt iparunk, amikor a páit célul tűzte ki az ország ipa­rosítását. A párt XIV. kongresszusa előtt, az 1924—1925. gazdasági évben a Szovjetunióban csak 1,868.000 Ionná acélt öntöttek, mindössze 16,520.000 lomia szenet bányász­tak, a villamoserőművek három- milliárd kilowattóra villamos­energiát sem termellek. Vas és színesfémek termelése, szén- és olajkitermelés, valamint vil a- mosenergiu-termelés terén -a nagy kapita'ista államokhoz képest az utolsó helyen álltunk. Nem volt traktor-, gépkocsi-, repülőgép és szerszámgépgyártó iparunk. Nem vo’t valamennyire is komoly vegyiparunk és mezőgazdasági gépiparunk. Ma országunknak hatalmas, tcchnikui'ag tökéletes nehézipara van. A pái l XIV. kongresszusa óta eltelt 28 év alatt az ipari terme­lés 29-szeresére nőtt. Az 1924— 1925. évhez képest ina acélt 21- szertc, szenet 19-szerlc, villamos- energiát 45-szörle többet terme­lünk. Még gyorsabb ütemben nőtt a vegyipar és a gépipar, amely­nek legtöbb ágát újonnan létei sítellük. Ez alatt az idő alatt új ipari központok létesültek a Volga mentén, az Uraiban, Szibériában, a Távol-Keleten, az északeurópai vidékeken, Kazahsztánban, a kó- zépázsiai köztársaságokban és a Kaukázusontúl. Fejlett nehézipa­runk van országunk minden gaz­dasági vidékén. A nehézipar elsösorbani fej­lesztése feladatainak megoldása (Folytai sis a 2. oICüImiO I. Az ipar mezőgazdaság területén előttünk ni ló halaszthatatlan feladatokról és a nép anyagi jólétének további emelését szolgáló intézkedésekről

Next

/
Oldalképek
Tartalom