Viharsarok népe, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1953-07-12 / 162. szám
2 1953 július 12 , vasárnap---------------------------------------------------------------------- ViUai&aialc VLépt A Budapesti Paetliixottsag’ aktíva*3i*£ekezleÉe (Folytatás ai t. oldalról.) lei. kárt okoz és megnehezíti doí- go.j népünk jólétének emelését. Az ilyen nézetekkel erélyesen szembe kell szállni. Fel kell világosítani a jóhiszemííeket, hogy éppen, mert termelésünk most arra vesz irányt, hogy iparitnun- kásságunk és dolgozó népünk jó_ létét és életszínvonalát emeljük, gondosabban kell ügyelni a fegyelemre és erőteljesebben kell fellépni azokkal szemben, akik szocialista termelésünket egyik vagy másik módon zavarják, de- zorganizálják. Beruházásaink átcsoportosítását, jövő terveink olyan átállítását, mely népjólétünk legfontosabb és legjelentékenyebb emelkedését eredményezi. az Országos Tervhivatal és az illetékes minisztériumok végzik. Nem áll az, hogy a mi terveink általában túlfeszítettek: ezt igazolják az idei első félév számai, amelyekből kiderül, hogy féléves termelési tervünket, a januári és februári komoly lemaradások dacára túlteljesítettük. A hiba ott van, hogy ezekben a teljesíthető tervekben túl nagy a nehézipar beruházása és túlkevés az, amit a dolgozó nép életszínvonalának közvetlen emelésére szántunk. Éppen ezt a hibát akarjuk most kiküszöbölni. Ha azonban a már végrehajtás alatt lévő terveket nem teljesítjük, vagy önkényesen, egész népgazdaságunk érdekeire és a termelés továbbra is elengedhetetlen koordinációjára, a termelés egybehangolására való tekintet nélkül változtatunk a terven, változtatnak a terven az egyes üzemek, úgy ebből nem a nép jólétének emelése, hanem zűrzavar, dezorganizáció keletkezik. Ezt értse meg minden elvtársunk, minden öntudatos munkás, minden igazgató, minden ni misztérium és együttesen gondoskodjunk arról, hogy ezek a helytelen, sőt ellenséges hangok elnémuljanak. Mindent meg kell lennünk arra, hogy a tervfegyelem, a munkafegyelem, a munkalen- Idület, a szocialista munkaverseny erősödjék és segítse dolgozó népünk jólétének emelését minél gyorsabban végrehajtani. Biztos vagyok benne, hogy ebben a célkitűzésünkben támogat bennünket öntudatos ipari munkásságunk, értelmiségünk, az egész dolgozó nép. ^ Ismétlem; hadat kell üzenni azoknak az ellenséges üzelmek- nek, amelyek dolgozó népünk javát szolgáló rendszabályaink végrehajtását fegyelmezetlenséggel, za Val ikéi léssel, helyes intézkedéseink túlhajlásával, vagy félremagyarázásával meg akarják akadályozni. Külön kívánok szólni ezzel kapcsolatban a mi derek bányászainkhoz, akik a felszabadulásunk óla annyiszor megmutatták, hogy tudatában vannak a fontos szerepnek, melyet gazdasági életünkben, szocialista hazánk építésében betöltenek és ennek megfelelően áldozatot nem kímélve, mindig biztosították gazdasági életünk alapanyagát, iparunk *ke- nyerét, a szenet. Ugyancsak szólni kívánok külön Ózd, Diósgyőr, az HM Művek kohászaihoz, akiknek további jó, fegyelmezett munkájától és lervleljesítésétől függ jórészben, hogy milyen iramban tudjuk emelni dolgozó népünk és benne az ipari munkásság életszínvonalát. Bányászaink, kohá- Müink áldanak az élre. Mutassanak példát fegyelemben, tervteljesítésben az egész ipari munkásságnak, az égés« dolgozó népnek és biztosítsák nemzetgazdaságunknak a széles tömegek életszínvonalának emeléséhez elengedhetetlenül szükséges alapanyagot. Biztosak vagyunk abban is, hogy dolgozó népünk életszínvonalának és jóléte emelésének terveit helyesli és támogalja az a hazafias értelmiség is, amely a felszabadulás óla egyre fokozódó mértékben mutatta meg, hogy bizton támaszkodhatunk együttműködésre, odaadó munkájára és szaktudására — országunk összes fontos kérdéseinek megoldásánál. Minden ipari munkás, minden a termelésben dolgozó értelmiségi legyen tudatában annak, hogy elsősorban az ő öntudatos, fegyelmezett, jó munkájától függ, hogy milyen iramban tudjuk a dolgozók jólétét emelni. Minden kommunista, pártunk minden tagja, népnevelőink, agitátoraink, a DISZ ifjúságnak százezrei, a szakszervezetek másfélmilliót számláló dolgozói lépjenek sorompóba, végezzenek felvilágosító munkát, bátran leplezzék le, szigeteljék el az ellenséget és példamutalásukkal biztosítsák új célkitűzéseink teljes sikerét. (Hosszantartó taps.) Az elmúlt napok alatt mindannyian meggyőződhettünk, hogy az ipari munkásság, a műszaki értelmiség zöme lelkes helyesléssel fogadta azokat a rendszabályokat, amely eket pártunk az élet- színvonal megjavítására kidolgozott. Sok ifiunkás azzal válaszolt javaslatainkra, hogy többtermelésre tett felajánlást. Gondoskodnunk kell arról, hogy most. amikor irányt veszünk a munkásosztály, a dolgozó nép életszínvonalának erőteljes emelésére, a szocialista munkaverseny, szocialista építésünk minden egyéb módszere új lendületre kapjon és segítsen meggyorsítani népünk jólétének emelését szolgáló célkitűzéseinket. Ez egyben a legjobb válasz az ellenségnek arra a terv éré, ameíy- lyel alá akarja ásni a munkafegyelmet, terveink teljesítését és mindazokat a rendszabályokat, melyek szocialista építésünk folytatását és dolgozó népünk felemelkedését szolgálják. Ki kell térnem itt azokra a nézetekre, amelyeket gyakran az ellenség, de néha a jóhiszeműek is hangoztatnak. S amelyek szerint rendszabályaink rendkívül rövid idő alatt és gyors iramban javítják meg dolgozó népünk életszínvonalát. Vigyáznunk kell e téren, hogy a várakozásokat fel ne csigázzuk. Mint minden alapos munkához, a nép jólét emeléséhez is többek között idő kell. A jó aratás lehetővé teszi, hogy hétről-hétre bővebb legyen és hozzáteszem, olcsóbb is egy sor élelmiszernél, különösen zöldségféléknél, a gyümölcsnél, a burgonyánál az ellátás. Ezen a téren éppen az utolsó hetekben komoly javulás és hozzátehetem, komoly áresés is vaii, amint az elvtársak erről meggyőződhettek. Néhány héten belül, ha a begyűjtés fegyelmezetten és szervezetlen folyik, a négy forint hatvan filléres liszt is országszerte kapható lesz. A cukorrépatermés jónak Ígérkezik és minden jel szerint októberben már bőségesen áll majd rendelkezésünkre országszerte a kristálycukor. Egy sor textilárunál és lábbelinél már komoly ár- I csökkentést hajtottunk légre. Más rendszabályok lehetővé teszik, hogy jóminőségű textiláru, lábbeli a legközelebbi hónapokban már nagyobb mennyiségben álljon a dolgozók rendelkezésére. De ugyanakkor mindenki megérti/ hogy pl. abból a kukoricából, amit októberben fogunk letörni, az ősszel még nem lesz disznó- hús és hogy életszínvonalunk általános emelése hosszabb idő munkáját veszi igénybe. Hosszú és gondos munkát követel beruházásaink átütemezése is abban az irányban, hogy a nehézipari beruházások egy r szét a könnyűiparba, az élelmiszeriparba és a mezőgazdaságba vezessük át. Az életszínvonal javítását szolgáló nyersanyagok, amilyen a gyapot, a gyapjú, a bőr, jelentékeny részben külföldről, import útján kerülnek hozzánk és ez már magúban véve is megnehezíti, hogy ezen a téren gyors- ütemű, vagy hirtelen növekedést tudjunk elérni. Mindjárt hozzáteszem azonban, hogy nem lebecsülendő az a juttatás, amelyet az utolsó hetekben foganatosított rendszabályok már eddig is eredményeztek. A ruhaneműek, a cipő. az idénycikkek árainak eddigi csökkentése egy évre kivetítve egymilliárd kétszázmillió forint megtakarítást jelent a fogyasztóknak. A tatarozást például Budapesten már az ősszel nagy- arányban megkezdték. A lakásépítés fokozására, benne a budapesti lakások építésének fokozására jövőre nyolcszázmillió forinttal többet költünk, mint az idén. A budapes i utcai közlekedés megjavítása is nemsokára jótékonyan fogja éreztetni hatását. Maga az a tény, hogy gazdaságpolitikánk most irányt vett a dolgozó nép és különösen az ipari munkásság életszím orial áriak megjav kására, kezesség arra, hogy lassan, de biztosan megvalósítjuk ezt a célkitűzésünket. Rátérek most mezőgazdaságunk kérdéseire. Szóltam arról, hogy a túlzott iparosítás következtében az utolsó esztendőkben a mező- gazdaságra jutó beruházások ará- uya esett. Ez már magában véve hiba, mert a mezőgazdaság termeli az élelmiszereket, melyek az életszínvonal emelésénél jelentékeny szerepet játszanak. Emellett azonban külön elkövettük még azt a hibát is, hogy a termelő- szövetkezetek és az állami gazdaságok gyors fejlesztése érdekében elhanyagoltuk az egyénileg dolgozó parasztság, tehát a mező- gazdaságban dolgozók többségének érdekeit. A műtrágyát, a mezőgazdasági gépeket szinte kizárólag az állami gazdaságoknak és szövetkezeteknek juttattuk s elsősorban nekik dolgoztak a gépállomások is. A szövetkezetek és állami gazdaságok gyors fejlesztésének egyik, velejárója volt a tagosítás, amely az egyénileg dolgozó parasztok gyakori zaklatásával járt. A tagosításnál sokszor megszegték az önkéntesség elvét. Vannak olyan községek, alioí az utolsó évek folyamán kétszer, sőt háromszor is tagos itottek és ezzel kapcsolatban kétszer, sőt háromszor is cserélték, vették el az egyéni gazda földjét és adtak heívetto másikat. Sok egyénileg dolgozó paraszt emiatt elégedetlenkedett. Nem élezte a jogbiztonságot, a bii tokiás biztonságát, vágy- nem tudta, hogy a legközelebbi tagosítás esetén nem zavarják© újra termelését. Begyűjtési rend szelünk olyan, hogy évről-évra változott és megnehezítette a dolgozó parasztok számára, hogy esztendőkre előre ismerjék az állammal szemben fennálló kötelezett 6égeiket. A termelési szerződéseket gyakran az önkéntesség megsértésével kötötték és azokkal szemben, akik önként nem voltak hajlandók szerződni, nem egyszer nyomást, adminisztratív rendszabályokat alkalmaztak, minthogy általában sűrűn alkalmaztak az egyéni parasztokkal is meggyőzés helyett aduit nisztrativ rendszabályokat, bünte tűseket. Azok az egyénileg dolgozó parasztok, akik még nem hívei a termelőszövetkezeteknek, állandóan nyugtalankodtak amiatt, hogy éset.teg őket előbb, vagy utóbb termelőszövetkezetbe kényszerítik. Mindezek a tények együttvéve oda vezettek, hogy- dolgozó parasztságunk jelentékeny része bizonytalanná vált, nem egy esetben otthagyta földjét s elment az iparba, vagy az állami gazdaságija dolgozni. Pártunk e tények fel ismerésében határozta el, hogy ezen a téren is ki kell javítani az oil-öve tett hibákat. Már egy sor komoly rendszabályt foganatosítottunk, hogy- csak egyet említsek, hatszáz- milió forinttal csökkentettük már eddig is a mezőgazdaság kötelezettségeit. Te: veink átdo:gozásának egyik fő céíja, hogy az eddiginél sokkal többet tudjunk beruházni a mezőgazdaságba. Külön meg kell nyugtatnunk az egyénileg dolgozó parasztságot. Mag kell nyugtatnunk minden téren. Gazdaságilag erőteljesen támogatnunk kell, hogy kapjon műtrágyát, igénybe vehesse a gépá lomá-ok segítségét, hogy a beadás teljesítése után szabadon, tetszés szerint értékesíthesse ter- inetvényeit. Gyors, konkrét, kézzelfogható rendszabályokkal kell bízta-itani azt, hogy nyugodtan termeljen földjén, hogy a mi új rendszabályaink következtében ne- esak termelési kedve nőjjön meg. de nőjjön meg jövedelme és ez zel együtt életszínvonala csakúgy, mint az ipari munkásságé. Meg vagyok győződve ró'a, hogy azok a rendszabályok, melyeket pártunk Központi Vezetősége kidolgozott, végeredményükben nemcsak meg nyugtatják az egyénileg dolgozó parasztokat, de emelik életszínvonalukat s egyben újra megszilárdítják a munkás-paraszt szövete séget is. Az egyénileg dolgozó parasztok, akik mezőgazdasági népes ségünk többségét teszik ki, ezeknek az általunk javasolt rendszabályoknak alapján megértik, hogy pártunk és államunk felismerte bajaikat és gondjaikat, amelyek eddig nyugtalanították őket és gyorsan, erőteljesen akar segíteni rajtuk. Az egyénileg dolgozó parasztok megnyugtatását szolgálja jórészt laz a javaslat is, mely meglassítja a termelőszövetkezetek számsze_ rű növekedését, s az a javaslat, amely módot ad a szövetkezeti tagoknak, hogy a gazdasági év végén kilépjenek a szövetkezetekből, sőt, ha a tagok többsége ezt óhajtja, a gazdasági év végén a szövetkezet ki is mondhatja feloszlását. A termelőszövetkezetek alapszabályai szerint a tag a szövetkezeiből a belépés ulán csak három év múlva léphet ki. Mi az önkéntesség elvének aláhúzására javasoltuk, hogy ellől a szabálytól tekintsünk el és az idén már a gazdasági év végén kiléphet az a tag, aki azt hiszi, hogy gaz>- dasági boldogulását a szövetkezeten kívül jobban el tudja érni Mi megállapítottuk, hogy a szövetkezetekben jelenleg vannak olyan tagok, akik nem azért léplek be, meri meg voltak győződve a kollektiv nagyüzemi mezőgazdasági termelés fölényéről, hanem azért, mert mondjuk attól tartottak, hogy egyébként a földjüket lagosílják, vagy mert a lain többsége belépett, vagy mert így reméltek szabadulni adóterhük- től, sőt nem egyszer azért mentek szövetkezetbe, mert ebben az irányban nyomást gyakoroltak rájuk. Vannak olyan szövetkezeti targok, akik saját szövetkezetük rossz munkafegyelme, rossz vezetése, szervezete miatt elégedetlenek és ezért szeretnének kilépni. És elsősorban szeretnének kilépni a lógósok, a uaplopók, az olyan tagok», akik egy esztendő alatt néha csak öt-hat m un kar- egysege l dolgozlak. Mindezek a tagok csak hátráltatják a szövetkezet fejlődését és ha a szövete kezet az ilyen tagoktól megszabadul, a szövetkezeti mozgalom nem gyengül, hanem erősödik. Ezért mindenki megérti, hogy javaslatunk ugyanúgy, mint a szövetkezetek fejlesztésének nieglas- sítása nem a termelőszövetkezetek gyengítésére, hanem erősítésére irányul. Amikor mi segítjük az egyénileg dolgozó parasztot, ezzel nem változik meg az a politikánk, hogy a termelőszövetkezeteivel méginkább segítjük. Ki kell mondanunk világosan és félreérthetetlenül, hogy pártunk és népi demokráciánk változatlanul a lenn elősző vciscze- tekben látja a falu szocialista építésének útját és ennek megfelelően a jövőben is mindent megad a termelőszövetkezetek erősítésére és fejlesztésére. Ebben a tekintetben nincs változás. A mi rendszabályaink a szövetkezetekkel kapcsolatban változatlanul azt célozzák, hogy a szövetkezetek erősítsék meg az eddig elért eredményeiket, javítsák meg szervezetüket, sajátítsák el a legjobb termelési módszereket. Emeljék termelési eredményeiket és ezen keresztül emeljék a szövetkezeti tagság jövedelmét, jólétét, élei színvonalát Ennek megfelelően a népi demokrácia változatlanul fenntartja, sőt növeli azokat a kedvezményeket, amelyeke! a termelőszövetkezetek fejlesztésével kapcsolatiján eddig biztosított. De tovább is megyünk. Tekintettel arra, hogy különösen az új, nemrég alakult termelőszövetkezetek tagjainak sok nehézséggel kellmeg- küzdeniök, drága tandíjat kell fi- zetniök, míg elsajátítják a nagyüzemi mezőgazdasági termelés tudományát, javasoltak a kormánynak, hogv az idén a termelőszövetkezeteknek, nemcsak a III-as tipusúaknak, de az I. és II. tte pusúaknak is, amennyiben a termelési év befejezése után tovább is szövetkezeti formában dolgoznak, az összes begyűjtési cikkeknél adjunk az eddigieken felül még tíz százalék engedményt. A kormány e javaslatunkat elfogadta s holnap nyilvánosságra hozza. Ebből mindenki világosan meg fogja érteni, hogy mi változatlan erővel támogatjuk a termelőszövetkezeteket. A mi javaslatunk célja az, hogy kijavítsuk azokat a hibákat, ame- Ivek a termelőszövetkezetek fejlesztése terén eddig történtek. Mi változatlanul valljuk a termelőszövetkezeti termelés fölényét, valljuk azt, hogy a dolgozó parasztság gazdasági és kulturális felemelkedésének egyedül járható útja a termelőszövetkezet. Ezért felszólítjuk a termelőszövetkezet híveit, a termelőszövetkezetek többszázezres tagságát is, akik az utolsó esztendőkben annyi áldozattal és hozzátehetem, annyi eredménnyel építették szövetkezeteiket, hogy fogjanak össze és védjék meg a termelőszövetkezetüket. Külön fordulunk a terme- lőszö vetkezetek kommunistáihoz, pártszervezeteihez, DlSZ-lagjai- hoz és DISZ-szervezeteihoz, a traktoristákhoz, kombájnveze ükhöz, hogy álljanak a szövetkezet megvédéséért, megerősítéséért vívott harc élére. Legyenek mindenütt az első sorban. Bátran, ke- (Foíytaíá, a 3- oldalén.)
