Viharsarok népe, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1953-07-12 / 162. szám
r Világ proletárjai egyesüljetek! A Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Szervezete július 11-i, szombati pártaktívaértekezletének helyszíui közvetítését a rádió a Kossuth adón ma, vasárnap délután 5 órakor megismétli* V AZ MDP BÉKÉSI) 1E.G Y El PÁ RTB 1 ZOT1 ' Y*<> rs Á c * Á N A K LAPJA 1953 JÚLIUS 12, VASÁRNAP Ára 50 fillér IX ÉVFOLYAM, 162 SZÁM A Budapesti Pártbizottság aktívaértekezlete A Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Szervezete Szombaton délután. pávtaktivaértekezletet tartott az Építő- és Faipari Dolgozók Szakszervezetének Székhazában. Az aktivac-rtekezleten. inog jele rítok , a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai: Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kristóf István, Földvári Rudolf, Ács Lajos, Zsofinyecz Mihály, ott volt Vég Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára, Révai József, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökire íyettese, Farkas Mihály hadsereg- tábornok. A Magyar Dolgozok Pártja Központi Vezetőségének számos más tagja, a politikai élet sok más vezető személyisége. Az aktivaéitekezíetot Földvári Rudolf, a Budapesti Pártbizottság titkára nyitotta meg. Tiszte't pártaktiva ülés! Kedves Elvtársak! A Központi Vezetőség és a Budapesti Pártbizottság azzal a céllal hívta össze a budapesti pártaktiva illést, hogy a jelenlevő elvtársakkal megvitassa a Központi Vezetőség legutóbbi ülésének anyagát, valamint kormányunk nyilvánosságra hozott progranimjávar kapcsolati)«!) felmerült kérdéseket — mondotta. Pártaktiva ü esünk előadója Rákosi Mátyás efvtárs. Az aktivaértskezíet részvevőinek nagy tapsa közben emelkedett szólásra Rákosi Mátyás elvtárs. besséde amikor 1951 februárjában túlságosan megemeltük első ötéves tervünk ipari célkitűzéseit. Hároméves tervünk eredményeinek, valamint az ötéves tervünk első évének jó teljesítményei alapján megállapítottuk, hogy gazdasági lehetőségeink nagyobbak, mint ahogy ezt eredetileg gondoltuk és további tervünkbe több beruházást vehetünk fel. Ennek megfelelően a beruházás összegét ötven milliárdról nyolcvan milli- árdra emeltük fel. És itt történt a hiba. Emelni lehetett és emelni kellett a tervet, de a harminc milliárdos emelés túlsók volt. Kevesebbel kellett volna emelnünk. Természetesen ezzel az emeléssel párhuzamosan azt is elhatároztuk, hogy megfelelően emelni fogjuk a dolgozó nép életszínvonalát. A tervünk szerint öt év alatt az életszínvonalnak öteen százalékkal kellett volna emelkednie és kétszázhúszezer lakást akartunk ez idő alatt építeni. De ismétlem, megemelt tervünkbe már a kezdetén olyan hibák csúsztak be, amelyek eleve lehetetlenné tették az életszínvonal ilyenirányú emelését. A megemelt terv ugyanis tízszer annyi beruházást írt elő a nehéz- és gépipar számára, mint a könnyű- és élelmiszeripar számára. Kevés volt a mezőgazdasági beruházásokra szánt összeg is. Márpedig a könnyű- és élelmiszeripar, valamint a mezőgazdaság termelése lett volna hivatva jelentékeny részben biztosítani az életszínvonal emelését. Amikor kezdett mutatkozni, hogy a túlságosan felemelt ipari tervek miatt nem marad elég erűnk arra, hogy egyidejűleg növeljük nehéziparunkat és a dolgozná nép életszínvonalát, akkor is változatlanul folytattuk túlzott iparfejlesztésünk iramát. Amiből viszont az következett, egyre kevesebb beruházás jutott a dolgozó tömegek, különösen az ipari munkások életszínvonalának emelésére. A gyárak építése miatt kevesebb lett a lakásépítés és amint látni fogjuk, a mezőgazdaság beruházásai is viszonylag csökkentek a túlzott iparosítás következtében. Ezeket a hibákat még tetézte á tavalyi rossz termés. A kettő együttvéve oda vezetett, hogy ipari munkásságunk életszínvonala az utolsó esztendőben már nem emelkedett, hanem csökkent. Megsértettük a szocializmus építésének azt az alaptörvényét, hogy az építéssel párhuzamosan szakadatlanul emelkednie kell a dolgozó tömegek és különösen az ipari munkásság életszínvonalának. Azok a gazdasági rendszabályok, amelyeket Pártunk Központi Vezetősége kidolgozott, ennek a komoly hibának kijavítására irányulnak. Minden elvtársunk, egész dolgozó népünk értse meg, hogy a mi javaslataink a szocializmus változatlan továbbépítését jelentik, de olyan módon, hogy kijavítjuk azokat" a hibákat, amelyeket az ipar fejlesztése közben elkövettünk azzal, hogy nem gondoskodtunk a dolgozók jólétének megfelelő emeléséről. Ha az utolsó évben háttérbe szorult a dolgozó nép, az ipari munkásság életszínvonalának emelkedése, most ezen változtatunk. Hibánkon okulva, most úgy kívánjuk folytatni a szocializmus építését, hogy a munka közben egy pillanatra se veszítsük el szem elől dolgozó népünk és elsősorban ipari munkásságunk életszínvonalának, jólétének, kulturális és szociális rsSííréjWTVdt szakadatlan emelését. Ebben áll Központi Vezetőségünk határozatainak lényege A dolgozó tömegek életszinvo- nalának állandó emelkedését biztosító rendszabályok jelentékeny részét Nagy Imre elvtárs az ország- gyűlésen már ismertette, ezért ezekre nem lések ki. Lényegük az, hogy összes beruházásainkat, jövendő terveinket felülvizsgáljuk, átcsoportosítjuk abból a célból, hogy minői többet tudjunk fordítani a dolgozó nép, az ipari munkásság é'et- szin vonalának emelésére, s ‘ugyanakkor, ha lassabb iramban is, de folytatjuk szocialista építésünket s benne nehéziparunk fejlesztését is. Többet fogunk költeni a munkásság szociális céljaira, a miuika- védefemre, a minimumra csökkentjük p, túlórázást, biztosítjuk a szabadnapot, eltöröljük a helytelen pénzbírságot és így tovább. Mindjárt megemlíteni, hogy a rendszabályok nyilvánosságra hozatalánál nem követtük azt a régi szokásunkat-, hogy javaslatainkat először pártunk nevében ismertessük. Az elmúlt néhány nap tapasztalata meggyőzött bennünket arról, hogy helyesebb lett volna ezúttal is a tennivalókat először pártunk nevében közölni, mert igy sok elv- társunk nem volt tisztában, hogy a Nagy efvtárs által az országgyűlésen előterjesztett javaslatok pár tunk Központi Vezetőségének ható rozatai alapján kósaültek. Megállapíthatom, hogy dolgozó népünk, de különösen ipari munkásságunk lelkes helyesléssel vette tudomásul ezeket a javaslatokat. A magyar dolgozó nép újra meggyőződhetett róla, hogy pártunk a kellő pillanatban meg tudja tenni a kellő tépéseket és ha felismeri az elkövetett hibákat, azokat bátran feltárja és megteszi a kijavítására szükséges rends zaba Ivókat. Ez történik most is. Biztosak vagyunk benne/ hogy a hibák e kijavítása népi demokráciánk további erősödéséhez, dolgozó népünk élete zin von alánaki további emeléséire« vezet. Tudja ezt az ellenség ia és ezért igyekszik megzavarni ezeket az intézkedéseket. Azt hirdeti, hogy. most már nemi érvényes a terv. Hogy már nem leéli tartani a normákat, nincs szükség munkafegyelemre. Abból a tényből például, hegy megszüntettük a pénzbírságot, azt a következtetést vonják le, hogy- most már mindenki azt csinálhatja az üzemben, amit akar., Nekünk é e:on szembe kell sz ülni és vissza ke 1 verni az ellenségnek ezt a demagóg kísérletét, amellyel dolgozó népünk és az ipari munkásság életszínvonalának, jólétének emelését akarja meggátolni. Minden öntudatos munkás és értelmiségi előtt világos, hogy- életszínvonalunkat nem lehet emelni akkor, ha termelésünk csökken. Mi át fogjuk állítani és át fogjuk szervezni iparunkat úgyr, hogy belőle szocialista építésünk további folytatása mellett a dolgozók életszínvonalának emelésére a lehető legtöbb jusson. De mindenki efőtt világos, hogy nem emelhetjük az életszínvonalat akkor, ha a termelés — és mindjárt hozzá tehetem, a termelékenység — nem omelke- dik. Ha az önköltség nem csökken. Ahhoz, hogy több fakóház, ahhoz, hogy több lakás, több kerékpár, több ruha, több cipő, több cukor, több élelem legyen, több szón ia Imii, amely egész iparunkat fűti, több vas és acél is kell, mely nélkül nincs gépgyártás és nem lehetséges a dolgozó nép jólétének emelése. Mi tehát jövőre is több szenet és több acélt akarunk termelni, mint az idén és többet is kell termelnünk, mert csak így tudjuk népünk életszínvonalát emelni. A különbség az eddigi állapothoz képest az lesz, hogy a vas-, az'acél-^ a széntermelést kisebb mértékbeiw fogjuk emelni, mint. eddig és ugyanakkor meggyorsítjuk a fogyasztási cikkek termelését. Ebbőt viszont az következik, hogy minden öntudatos munkás változatlanul teljesítse mostani tervét, változatlanul tartson fegyelmet, takarékoskodjon az anyaggal, vigyázzon a minőségre és ne tűrje a so'ejtgyártást. Világos, hogy mindezek a tényezők alapjai és elengedhetetlen előfeltételéi saját jóléte növelésének és az egész dolgozó nép életszínvonala emelkedésének. Aki ebben a helyzetben azt javasolja, hogy most már engedjünk a munkatempóból, hogy; iazáfcsuk a normákat, hogy mos tinói nem fontos a terv' teljesítése,- alá a.zt hirdeti, hogy pazarolhatunk as anyaggal, gyárthatjuk a selejtes az lényegében az ellenség kézé te játszik. Az a régi jelszavunk: »Termelj többet, jobban élsz« most is változatlanul érvényes, sőt most érvényes csak igazán. És válton zatlanul érvényes az a jelszó ia: »A munka nálunk becsület, és dicsőség dolga.« Ennek megfelelően változatlan; eréílyel fél kell lépni a fegyctam- sórtőkkel, különösen a tervrogye- lem megsértőivel szemben, a 1 aza- ságokkal, az igazolatlanul hiányzókká] , a selejtgyártókkal szemben. Erie annál is inkább szükség) van, mert már hallatszanak olyan hangok, — és ez kétségkívül az ellenség hangja — melyek azon aá alapon, hogy a pénzbírság helytelen rendszerét megszüntettük, azt hirdetik, hogy most már senkit sem lehet büntetni, hogy aki hanyagságból, vagy tudatosan selojtot .gyárt, attól nem lehet kártalanítást követelni, hogy nem lehet felelősségre vonni azt, aki fegyelmezetlenségével, igazolatlan kimaradásával zavarja szocialista termelésűn* (Folytatás a 2. oldalon.) Rákosi Mátyás elvtárs Elvtársak! Összehívtuk a Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Szervezetének pártaktíváját, hogy ismertessük azokat a kérdéseket, amelyekre vonatkozólag pártunk Központi Vezetőségének június 27-én és 28_án megtartott teljes ülése határozatokat hozott. Ezek a határozatok foglalkoztak pártunk és népi demokráciánk legfontosabb kérdéseivel, külön részletesen foglalkoztak azokkal a hibákkal, amelyek pártunk munkájában és népi demokráciánk gazdasági területén mutatkoztak. A Központi Vezetőség kidolgozta a hibák kijavítására vonatkozó rendszabályokat. Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja a felszabadulás óla eltelt időben igen komoly eredményeket és sikereket ért el. A mi pártunk vezette ki a magyar nemzetet abból a szinte reménytelen helyzetből, amelyet a háború pusztításai okozlak. A mi pártunk vezette az újjáépítést, a mi pártunk vitte győzelemre a harcot a régi rend, a tőkések és nagybirtokosok ellent, s a írni pártunk vezetésével kezdte megdolgozó népünk lerakni jobb, szocialista jövőjének alapjait a városban és a falun egyaránt. S ami az eredményekben a legfontosabb: a dolgozók életszínvonala, munkásoké és parasztoké egyaránt olyan fokot ért el, ami-1 lyenre soha a Horlhy-időben még megközelítően sem volt példa. Minden párttagunk, minden élvtársunk, az egész magyar dolgozó nép joggal büszke azokra az eredményekre, amelyeket ezekben a nehéz időkben elértünk. S hozzátehetem, elértük őket, mert segített, támogatott bennünket minden téren felszabadítónk és barátunk, a hatalmas Szovjetunió. Központi Vezetőségünk azonban megállapította, hogy pártunk és különösen pártvezetésünk munkája közben súlyos hibákat is követett el. E hibák egyrésze pártvezetésünk helytelen módszereire vonatkozik. Központi Vezetőségünk ülésén kidolgozta a rendszabályokat, melyek a jövőben biztosítják a valóban kollektív vezetést, érvényre juttatják K vezetésben a pártdemokráciát, egészséges fejlődésünknek ez elengedhetetlen bizlosítékát, a kommunista kritika és önkritika szellemét. Most gondoskodnunk kell róla, hogy a pártdemokrácia, az egészséges kritika és önkritika érvényesüljön az egész pártétetben, a Központi Vezetőségtől le egészen az alapszervekig és segítse megerősíteni, megszilárdítani pártunk kapcsolatit a dolgozó tömegekkel. A pártmunka megjavítására kidolgozott rendszabályokat azóta már pártunk tagsága elé vittüjk s az elvtársak meggyőződhettek belőlük, hogy el vagyunk szánva a hibák gyors kijavítására és kiküszöbölésére. Én ezen az aktíván elsősorban azokkal az intézkedésekkel kívánok foglalkozni, melyeket Köz- ponli Veze tőségünk gazdasági kérdésekben dolgozott ki, s amelyeket Nagy Imre elv társ az országgyűlésen ismertetett s amelyekkel mi, mint pártunk irányvonalával, természetesen mindannyian egyetértettünk. Kezdem mindjárt a szocialista iparosítás kérdésével. Mióta befejeztük a háború romjainak eltakarítását, az újjáépítést és miután a politikai harcban megvertük a régi kizsákmányoló osztályokat és rátértünk a szocializmus építésére, dolgozó népünk áldozatkészsége, hazaszeretete és szorgalma olyan műveket hozott létre, olyan teljesítményeket mutatott fel, gmi- lyenelcről a régi kapitalista időkben szó sem lehetett. Minden munkás, minden értelmiségi, pártunk minden tagja, de az egész dolgozó nép méltán • büszke az olyan alkotásokra, mint Sztálin- város, mint Inota, Komló és sok más. Munkásosztályunk ez évek alatt valóban nagyot alkotott és joggal hivatkozhat e téren a szocialista építés komoly sikereire. Ugyanakkor azonban meg kell állapítanunk, hogy az alkotó munka hevében komoly hibákat is követtünk el. Hibát követtünk el elsősorban azzal, hogy nehéziparunk és a termelőeszközöket gyártó iparok fejlesztésében túl gyors iramra tértünk át és a tervezés munkájában gyakran figyelmen kívül hagytok hazank gazdasági erőforrásait, reális lehetőségeit. Figyelmen kívül hagytuk nem egyszer azokat a nagy lehetőségeket, melyek a Szovjetunióval és a napi demokráciákká! való együttműködés jobb kiépítésében 'rejlettek. A legkomolyabb hibát azonban ott követtük el,
