Viharsarok népe, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-21 / 144. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! r A Béke Világtanács felhívása a népekhez V.. Miért maradt le Békéscsaba termelőszövetkezeti város a növényápolásban ? J AZ MDP BÉKÉSMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1953 JÚNIUS 21, VASÁRNAP Ára 50 fillér IX ÉVFOLYAM, 144. SZÁM Jobb növényápolással hésxnljnnk ax aratásra Szerte a halárban székül már az árpa s a meleg napok érlelik a búzát is. Minden arra mutat, hogy rö.vid egy hét és tel­jes erővel aratunk. Mezőgazdasági dolgozóink egyik legnagyobb munkája ez. Egészévi fáradságának gyümölcsét takarítja be a gondos gazda. Az aratás gyors, szemveszteségnélküli elvégzése az ország minden dolgozójának több kenyeret jelent, éppen ezért alaposan fel kell készülni a gazdagnak ígérkező termés veszte­ségmentes betakarítására. A jó felkészülés a növényápolásnál kez­dődik. Csak az a termelőcsoport, az a dolgozó paraszt tudja idő­ben megkezdeni az aratást, ahol jól végeztek cl a növényápolást, nem lepi a gaz a kukoricát, nem egyeletlen a répa. A növényápolási munka az aratásra való felkészülés alap­ja. Éppen ezért ki kell használni minden percet a kapálásra, éle­sen fel kell lépni minden hanyagság ellen, ami ezen a téren meg­mutatkozik. Tűrhetetlen az a helyzet, hogy például a gyomai já­rásban még egyetlen hold kukoricát sem kapáltaki meg harmadszor a járási mezőgazdasági osztály beismerése szerint. És vájjon ho­gyan biztosítják a szeghalmi járásban a szemveszteségnélküli gyors aratást, mikor a soronlévő növényápolási munkának alig 40 százalékát végezték el a legutóbbi értékelés szerint? Ha ezeket a hibákat nem javítják ki, ez gátlója lesz a betakarítási munkának. Sztálin elvtárs aria tanította a kolhozparasztokat: «Ida ide­jében betakarítottál, nyertél, — ha elkéstél a betakarítással, — vesztettél.» Ennek a tanításnak az igazságáról évről-évre minden dolgozó paraszt megbizonyosodhat. Elkésni az aratással, hagyni, hogy kiperegjen a szem, annyit jelent, mint sok-sok ezer mázsá­val megrövidíteni az országot, kisebbíteni a dolgozók kenyerét. A minisztertanács határozata előírja, hogy a búzát viaszérésben, az árpái és zabot sárgaérésben, a rozsot pedig a teljes érés kezdetén kell aratni. Ilyenkor pereg a legkevésbbé a szem. Ha elmulaszt­juk a legkedvezőbb időben való aratást, a pergés 10—20 százalé­kos lehet, sőt ennél is több. Nem csekély kár ez, egv dolgozó pa­rasztnál sem. Például ha egy dolgozó paraszt 12 mázsás termésre számít, de nem vágja le idejében a gabonát, 10 százalékos per­gés már 1 mázsa 20 kiló veszteséget jelent. Két hold búzájánál ez már egy felnőtt ember évi kenyérfejadagját jelenti. Az elmúlt ősszel találkoztunk olyan véleménnyel is, hogy nincs elegendő vető­mag. azért késik a vetés, de ha körülnéztünk a határban, meglát­hattuk azt: egy-egy gazda földjén annyi szem pergett el, ami bőven elég lett volna vetőmagra. Gyors munkát kíván az aratás s a határozat is előírja, hogy az aratás megkezdésétől számítva az őszibúza és rozs ara­tását 8, a tavaszibúza, őszi- és lavasziaTpa, valamint a zab aratá­sát 5 nap alatt be kell fejezni. Ez a határozat törvény, olyan tör­vény, amelynek betartása minden dolgozó paraszt egyéni érdeke is. Csárdaszálláson, Lőkösházán, de megyénk több más községében is elhatározták, hogy brigádokat alakítanak s mindig annak a földjén kezdik el az aratást, akinek viaszérésben van a búzája, sárgaérésben az árpája. így rövid idő alatt elvégzik az aratást. Ez az összefogás sok mázsa búzával jelent többet a dűlőnek, az egész községnek. Ila csak egy fél mázsával csökkentik a pergést holdanként, ezer hold búzavelésnél már 500 mázsa búzát jelent ez. 500 mázsa búza pedig több, mint 200 ember évi fejadagja. Az aratásra való készülődés természetesen csak akkor lesz helyes, ha arra is gondolunk, hogy az aratással egyidőben cl kell végezni a hordást, a larlóhántást, ehhez igaerőt kell biztosítani és cl kell végezni a másodvetést is. Ebhez pedig vetőmagra van szükség. Szükség van arra, hogy állami gazdaságainkban és gép­állomásainkon úgy szervezzék meg a munkát, hogy azok a gé­pek, melyekkel éjjel nem lehet aratni, éjszaka tarlót hántsanak, s »ezt a munkát végezzék azokkal a gépekkel is, melyekkel nem arat­nak. De szükség van a községekben a fogalcrő biztosítására is. Tanácsainkon is múlik, hogy az aratáshoz hasonlóan a hordást, a tarlóhántást is közösen végzik-e a község dolgozó parasztjai. Igen fontos, hogy a határozat ama pontjának betartására is serkentsék a dolgozó parasztokat, amely megszabja, hogy az igaerővel ren­delkező dolgozó parasztok, — mikor már saját földjükön nincs szükség az igára, — segítsék az igával nem rendelkező dolgozó pa­rasztokat a munkában. Tartsák szemelőtt tanácsaink, hogy a csép- lés és ezzel együtt a gabonabegyüjtés üteme attól függ. milyen gyorsan végezzük el a bordást. Rákosi elvtárs arra tanított, bennünket, hogy a béke meg­védésének nálunk mindenki harcosa, aki jól végzi munkáját. Erre kell gondolni most az aratás megkezdésénél is. Arra, hogy a gyors, szemveszteségnélküli betakarítással a Béke Világtanács ülé­sének sikeréért, határozatának végrehajtásáért is harcolunk. A kö­vetkező hetek munkájával be kell bizonyítani: megálljuk helyünket a betakarítási és begyűjtési békeversenyben, biztosítjuk az új ke­nyér szemveszteségnélküli betakarítását. Népek közötti kultúrkapcsolatokkal szilárdítsuk a békét A Béke Világtanács kulturális bizottsága által kidolgozott felhívás A világ valamennyi országának népei ma új erővel tesznek tanú­ságot elszántságukról, hogy áttör­jék a földrajzi és ideológiai ha­tárokat és hogy újra felvegyék a nemzetközi tárgyalások fonalát. Ezért kell a Icgszélesebbkörű kuli úrcseréhez folyamodni, ami lehetővé fogja tenni mindenki számára, hogy továbbadja mun­kájának gyümölcseit, technikája eredményeit, a tudomány és a művészet vívmányait. A kultúra egyetemes és gyü­mölcsöző kifejlődéséhez szükséges kapcsolatok ugyancsak hozzá fog­nak járulni a meg nem értés és a bizalmatlanság eltüntetéséhez és minden ország értékeinek köz­vetlen megismerése által elősegí­tik majd a nemzetközi feszültség enyhülésének elérését és megszi­lárdítását. Felszólítjuk a közvéleményt, hasson oda a kormányoknál, hogy hárítsák el a kuitúr- kapesolatok elé tornyosuló akadályokat és hogy minden nép megismerhesse más né­pek fiait, megismerhesse könyveit, filmjeit, színház­művészetét és művészi alko­tásait. Javasoljuk az összes szerveze­teknek és kultúrintézményeknek, egyetemeknek és könyvtáraknak, tudós, irodalmi, művészeti és mű­szaki társaságoknak, szakegyesü­leteknek, női, ifjúsági és egyete­mi szervezeteknek, hogy a vi­szonosság és egymás nemzeti kul­túrájának kölcsönös tiszlelelbcn- tartása alapján szervezzenek látogatásokat, találkozókat, cseréljék ki ki­adványaikat, rendezzenek vándorkiállításokat egy-egy ország közt, egy világrész or­szágai közt és világméretek­ben. Üdvözlünk minden olyan kez­deményezést — bárhonnan jöjjön is, — amely ebben az irányban halad s amely hozzájárul a béke és barátság e gondolatának való- raváltásához. Az amerikai föld­rész kullúrális kongresszusa, a Világifjúsági és Diáktalálkozó, n különböző nemzetközi tudomá­nyos kongresszusok, a különböző országok felhívása delegációk küldésére és fogadására, slb. so­kat ígérő példái ennek. A mai helyzet korlátlan kilátá­sokat nyit az emberi kapcsolatok ilyen irányban történő gazdagítá­sára. Legyünk rajta, hogy a népek közötti eszmecsere siettesse a kormányok között oly szük­séges tárgyalásokat. Henri Jourdain felszólalása a Béke Világtanács ülésén A Szakszervezeti Világszövet­ség képvi eleiében felszólaló Hen­ri Jourdain ismertette azt a te­vékenységet, amelyet a világ dol­gozói a béke védelmében és a bécsi békekongresszus előkészíté­sében kifejtettek. Beszélt arról a kitartó küzdelemről, amelyet a kapitalista országok dolgozói a békés szükségletekre termelő üze­mek bezárása, a hadianyagok gyártása ellen folytatnak. Töhbszázan feláldozták szabad­ságukat is a béke, a nemzetek közötti barátság és a népek ön­rendelkezési jogának szolgálatá­ban — folytatta Henri Jourdain. — így például Alain le Léap, a CGT főtitkára, a Szakszervezeti Világszövetség alelnöke, a Béke Világtanács tagja már nyolc hó­napja sínylődik börtönben. Má­sok a háborús erők és azok kár­tevő tevékenysége elleni tünteté­seken életüket áldozták a béke ügyéért. A Szakszervezeti Világszövet­ség titkára ezután a Szakszerve­zeti V ilágszövetségnek a béke- harcban végzett tevékenységét is­mertette. Henri Jourdain elmondotta, hogy a Szakszervezeti Világszö­vetség e téren végzett eddigi munkája már jelentős eredmé­nyeket hozott. Amellett, hogy az utóbbi években megnövekedett létszámú szakszervezetek megnö­vekedőit erővel juttatják kifeje­zésre a tárgyalásokba vetett hitü­ket az erőszakos megoldásokkal szemben, ma már olyan szakszer­vezetek is kifejezésre juttatják ezt a meggyőződésüket, amelyek nem tartoznak a Szakszervezeti Világszövetség keretébe és ame­lyek a legutóbbi időkig kívül maradtak a béke-világmozgalom működési területén. Mindez azt mutatja — vonta le a következtetést Henri Jour­dain, — hogy határozottan hát­térbe szorul vagy teljesen eloszló- ban van az a korábban bizonyos dolgozók körében elterjedt tév­eszme, hogy a békét csak a fegy­verkezési versennyel lehet fenn­tartani és hogy «egyforma áldo­zatot kell vállalni», azaz türel­mesen viselni kell a folyamatban lévő agresszív háborúk és a fegy­verkezési hajsza terheit. A dolgo­zók ma már tudják — mondotta Jourdain, — bogy a gazdasági élet militarizálása és a fegyver­kezési hajsza növekvő nyomort, elsősorban a munkanélküliség nö­vekedését jelenti számukra, amíg őket kizsákmányoló részvénytár­saságok számára mind búsásabb profitot hoz. A Szakszervezeti Világszövet­ségnek a bckcharcban végzendő további tevékenységét illetően, Jourdain kijelentette: a Szakszer­vezeti Világszövetség kívánatos­nak tartja, bogy a dolgozók és a szakszerve­zeti szövetségek képviselői szakszervezeti hovatartozá­suktól függetlenül, elfoglal­ják az őket megillető helyet a Béke Világtanácsban. A Szakszervezeti Világszövetség és szervezetei természetesen nem akarják monopolizálni a béke vé­delmében végzett szakszervezeti tevékenységet. Ellenkezőleg, a bé­ke érdekében azt óhajtják, hogy komoly versenytársaik támadja­nak. A maguk részéről minden tőlük telhetőt meg akarnak tenni, hogy ők bizonyuljanak legjobbak­nak ebben a versenyben. Biztosíthatjuk a Béke Világta­nácsot, — zárta szavait Henri Jourdain, — hogy a Szakszerve­zeti Világszövetség ez év októbe­rében összeülő harmadik kon­gresszusa, ametyre meghívják a* összes szakszervezeteket, hogy képviseltessék ott magukat, nem­csak a munkások egységes és köz­vetlen érdekvédelme szempontjá­ból lesz nagyjelentőségű, de nagy tett lesz a világ békéjének vé­delmében is. 0 lémet Demokratikus Köztársaság dolgozói rendkívüli műszakokban felezik ki bizaimukat a kormány iránt Berlin. (MTI) A Német Demo­kratikus Köztársaság lakossága felháborodással ítéli él azt az egyébként teljesen összeomlott és maradéktalanul felszámolt rend­zavarást, amelyet Nyugal-Bcrhű­ből átküldött fasiszta ügynökök 1 provokáltak Berlin demokratikus övezetében. Az üzemek dolgozói táviratok­ban és levelekben rendíthetet­len bizalmukról biztosítják a Né­met Demokratikus Közlársgság kormányát. Igen sok üzem dolgo­zói rendkívüli műszakok tartá­sával fejezik ki bizalmukat a kormány iránt. Berlin demokratikus övezeté­ben rend és nyugalom uralko­dik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom