Viharsarok népe, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-18 / 141. szám
Világ proletárjai egyesüljetek r r Baráti együttműködés A közös aratás mellett a közös hordást is szervezzék meg Lőkösháza dolgozói V.________________________J AZ M D P B É K É S M E G Y f 1 P Á R T B HOT T S Á G ÁNAK L A P 3 A 1953 JŰN1US 18, CSÜTÖRTÖK Ára SO fillér IX ÉVFOLYAM, 141 SZÁM Kommunista helytállással, példamutató munkával a növényápolás sikeréért Intézzen a Békevilágtanács felhívást a hatalmakhoz: tárgyaljatok, tárgyaljatok, tárgyaljatok! Győzelmeink szervezője, építő, alkotó munkánk motorja a párt. A soronlévő munkákat elvégezni, a párt- és kormányhatározatokat maradéktalanul végrehajtani csak akkor tudja dolgozó népünk, ha a kommunisták példamutató, helytálló munkál végeznek. A példamutató, helytálló munka egymagában is mozgósító, szervező erővel bir, de nem helyettesíti és nem is helyettesítheti a pártszervezetek, a pártbizottságok szervező, «evelő, mozgósító munkáját. A kommunista funkcionárius egyik legfontosabb feladata, hogy tudásának, képességének legjavát adja a párt és a tömegkapcsolat állandó erősítéséhez. Mezőgazdasági területen lévő pártszervezeteink, a mező- gazdaságban dolgozó kommunisták most a növényápolás nagy munkájának maradéktalan végrehajtásával járulnak hozzá a munkás-paraszt szövetség még szilárdabbá kovácsolásához. A növényápolás maradéktalan elvégzésével több élelmet, több ipari nyersanyagot ad a falu dolgozó népe hazánknak. Több takarmányt tudnak termelni fejlődő állatállományunknak s ezzel több húst, zsírt, tejet, tejterméket, baromfit, tojást tudnak termelni, ami nagyban elősegíti falun és városon egyaránt a dolgozók ellátását. Falun szinte általánossá vált az a hangulat — termelő- csoportban és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok körében is, — hogy a sok eső miatt nem lehet elvégezni ezt a nemzetgazdasági és egyéni érdeket egyaránt előresegítő munkát. Nyilvánvaló, hogy az időjárás szeszélye némileg gátolta a munkát, de a kommunisták, mint a tmezőberényi «Előre» tsz-ben, példamutató helytállással legyőzik az akadályokat. A mezőberényi «Előre» tsz pártszervezetének harcos kommunistái nem engedték eluralkodni azt a hangulatot, hogy «sok az cső, befulladunk a munkával». A kommunisták, élükön a párttitkárral, minden órát, minden percét kihasználnak a növényápolási munkák elvégzése érdekében. Ezért tudták a répát négyszer, a gyapotot pedig ezideig kétszer megkapálni. A példamutató munka mellett a meggyőző, nevelő munkát is alkalmazzák. Ezért tudták elérni azt, hogy az olyan emberek is kiveszik részüket a munkából és kihasználnak minden percet, mint özv. Komiszár Pál né és Szollár Pál, akik már túl vannak életük 60. esztcríUcjén. Szollár Pál havonta 20—23 munkaegységet teljesít. A mezőberényi «Előre» tsz kommunistáinak példája arra nevel, arra tanít, — ahotl a pártszervezet a cselekvés, az akaralegy- 6eg fegyverét jól tudja forgatni, ott az időjárás szeszélyességét is ellensúlyozni tudják. Tehát nem siránkozni, nem töprengeni kell, hanem a cselekvés mezejére bátran, kommunistát jellemző módon kilépni és példamutató, helytálló, nevelő, meggyőző munkával előre mutatni, előre a ragyogó jövőbe! Ezt csakis úgy tudják pártszervezeteink megtenni, ha arra törekednek a vezetők és a pártbizalmiak, hogy a kommunisták kivétel nélkül úgy állhassanak a púrtonkívüli dolgozók elé, mint Gsorváson Pelle Mátyás, Kovács János és Karsai István elvtársak. Ezek az elvtársak azt mondották az egyik kisgyűlésen az időjárásra hivatkozóknak két héttel ezelőtt: «A mi földünkre sem esett kevesebb eső, mint másokéra, mégis ki tudtuk egyelni a répát, a kukoricát is meg tudtuk kapálni. Ezt mások is meg tudják tenni, ha minden munkára alkalmas időt jól kihasználnak.» Az elkövetkező héten taggyűlésre ülnek össze a kommunisták. A taggyűlések akkor töHik be jól a rájuk váró feladatot, ha építő, segítő bírálat és önbírálat teszi élénkké a kommunisták tanácskozását és ennek szellemében hoznak határozatot a növényápolás munkájának meggyorsítására, a begyűjtés első félévi kötelezettségének maradéktalan teljesítésére. Ugyancsak a mezőberényi «Előre» tsz párt titkára, Kohut György elvlárs példája mutatja, milyen is a helyes, segítő bírálat. Kohut elvtárs, Koszti Ferenc dolgozónak nemcsak azt mondotta cl, hogy a répaegyelés lemaradásával csökkenti a terméshozamot, hanem felhívta Koszti Ferenc figyelmét: — ha kihívná fiát és kiszedetné vele a repcét, gyorsabban haladna a munkával. Ez is mutatja, ne csak a hibáit mondják el a taggyűlésen egyes elvtársaknak, hanem azt is, hogyan tudják azt kijavítani, helyrehozni. Megyénk majdnem minden községében kerül cgy-két olyan földbérlő funkcionárius, mint a békéssámsoni Kasza Mihály párttag, akinek földje a termelőszövetkezetben van és ő nem n Isz munkáját segíti elő családjával, hanem a bérelt földön dolgozik. Helyesen cselekszik a taggyűlés, ha az ilyen emberek magatartását elitéli. Az ilyen dolgozók becsapják, félrevezetik a tszes- ben dolgozó munkatársaikat, akik bizalmat kölcsönöztek nekik azzal, hogy ügyüket képviseljék a párt- és az állami funkcióban egyaránt. A taggyűlések akkor végeznek helyes mozgósító munkát, ha a növényápolás munkájának elvégzését összekötik az aratásra való felkészüléssel. Ne tévessze szem elől egyetlen kommunista Bem, hogy helytálló, példamutató, meggyőző munkájától nem kis mértékben függ a növényápolás sikere, az aratási munka jó elvégzése. Szula fmre. Sir Sahib Sziugh Sokhi indiai vezérőrnagy, az egészségügyi világszervezet volt vezérigazgatója következett szólásra. Sokhi India egyik leghíresebb tudósa, a Királyi Tudós Társaság tagja, parlamenti képviselő. Sokhi bevezető szavaiban megállapította: kétségtelen, hogy megváltozott a nemzetközi légkör, hogy az új nap hajnala egy újabb háború állandóan kísértő rémétől való szabadulás ígéretét hozza a világnak. Elmondotta, hogyan erősödött a népek bécsi kongresszusa óta Indiában is a béke mozgalma, milyen hatalmas tömegek gyűltek össze mindenütt az indiai békeniozgalotn vezetőjének, a Sztálin-díjas dr. Szajfud- din Kicsltmak meghall,galására. Az egész országot bejárták azok a szavak, -amelyekben Kicslu elmondotta: milyen nagy erők tömörülnek a háború elleti, menynyire meg van győződve arról, hogy a Szovjetunió és a népi demokráciák őszintén és szenvedélyesen kívánják a békék Sokhi mél táti a Nehru indiai miniszterelnök külpolitikáját ép India közreműködését a koreai fegyverszünet létrehozása érdekelvén. Kifejletté, hogy a népek békemozgalmának növekvő ereje a koreai fegyverszüneti tárgyalások folyamán is határozottan érezhető volt. Hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy bizonyos európai halalmiak, amelyek a legutóbbi néhány esztendőben akkor is behódoltak az amerikai politikának, amikor meg voltak győződve annak veszélyes voltáról — ezáltal, a Kínai Népköztársaság emlékezetes nyolc pontból álló, s az ellenségeskedések megszüntetését indítványozó javaslata után, nyilvánosan elhatárol Iák magukat minden esetleges amerikai visszautasítástól. Hangoztatta, hogy ennek az álláspontnak a megszületésében rendkívüli érdeme van a békemozgalomnak. A következőkben rámutatott arra, hogy tnóg alapvetőbb tényezője a Ivekének a teljességgel szabad Kína megjelenése. A Kínai Népközlársaság — mondotta — félreérthetetlen bizonyítékát nyújtotta annak, hogy a béke oldalán áll, hogy cgyellon ország ellen sincsenek agresszív tervei, hogy mindéit vágya: ne zavarják Ivékéjét, segítsék hatalmas erőforrásainak kihasználáséban, abban, hogy jólétet adhasson népének. Rendkívül súllyal húzla alá Sokhi, hogy honfitársai óriási csodálattal fordulnak Kína felé, s hogy Kína «legnagyobb csodáltja Nehru miniszterelnök.» Elmondotta, hogy az emberek a legtávolabbi indiai falvakban is meg akarnak ismerkedni azzal az cleltel, amelyet az új Kína ad népének, szomjazzák a Kínából érkező híreket. Nemrégiben nem kevesebb, mint 07 indiai-kínai baráti társaság alakult, teljesen a tömegek kezdeményezése nyomán. Hangoztatta, hogy minden, osztályhoz tartozó honfitársai, de külőnössen a tömegek jogosan úgy tekintenek Kínára, mint drága és kedves szomszédra, akivel mindig jóviszonyban éltek, s a jövőben, még jobb, még bensőségesebb viszonyban akarnak élni. Kína megjelenése a béke hatalmas őrének, a Szovjetuniónak oldalán — a világbéke legdöntőbb biztosítéka. Sokhi kiemelte, hogy a Szovjetunió, az utóbbi években őt ért nemzetközi fenyegetések ellenére is, türelmesein és állhatatosan visszautasítod mindenféle háborús provokációt. Még legmegála 1 kodottabb ellenségeit is meg kellett, hogy győzze arról: nem akar háborút, noha eléggé erős ahhoz, hogy minden hatalmat legyőzzön, ha az megtámadná. A Szovjetunió lvókesze- retetéi'ől Ncltru is tanúságot telt, amikor nemrégiben úgy értékelte a Szovjetunió új békekezdemé- nyezéseit, hogy azokat «üdvözölni kell, mert segítséget nyújtanak a nemzetközi feszültség csökkentésére.» Ilymódon — hangoztatta Sokhi — «a Szovjetunió, a Kínai Népközlársaság, a népi demokráciák és a baráti India — a béke hatalmas erőit jelentik. Nyugodtan mondhatom — anélkül, hogy ellentmondástól kellene tartanom —, hogy India soha-sem csatlakozna egy szovjetellemes, kína- ellenes háborúhoz. India valójában egyetlen ország ellen sem fog elkövetni agressziót». Ezután Sokhi a béke erőinek rendkívüli előretörését vázolta, megemlítve, hogy -véleménye szerint az Amerikai Egyesült Államok né]>e is Jussán meggyőződik a Szovjetunió békés szándékairól. Figyelmeztetett arra, hogy a béke erőinek nem szabad elbízniok magukat. Rendkívül élességgel fejtette ki, hogy a béltét csak az egész világ valamennyi népének együttműködésével lehet szilárdan biztosítani. Az úgynevezett «keresztény civilizáció» európai és amerikai védelmezőivel, akik minduntalan vérontással szennyezik be a világot, meg kel] értetni: az emberiség az amerikaiakon és európaiakon kívül Ázsia, Afrika és Latin-Amerika sok-sokmilliónyi lakosát is jc- lenti. Ezeket a milliókat éppen az úgynevezett keresztény civilizáció védelmezői döntötték nyomorba és szolgaságba sokévszázados ál kos működésükkel. EelSzerdán délelőtt fél tíz órakor folytatódtak a Béko Vilú-gtanács budapesti déléinek tanácskozásai. Az ülés elnökségéi ion helyet fog laltak: Kuo Mo-zso, a kínai központi népi kormány közigazgatási tétlenül emlékeznünk kell mindig arra, hogy a világ számára sorsdöntő jelentőségű ezeknek a kétségbeejtő életfeltételek közé szorított tömegeknek a felemelése, Sokhi beszéde befejező részében hangoztatta, hogy az ejgész világ aggódó várakozással tekint a mostani találkozás felé, iránymutatást vár a Béke Világ tanácstól, s ezért ő — Sokhi — javaslatot terjeszt elő. « Bocsássunk szárnyra — mondotta — a békének e gyönyörű városában tartott tanácskozásunkról egy felhívást. Szövege legyen egyszerű s szólítsa fel az egész emberiséget: csatlakozzék ahhoz a nagyszerű harchoz, amely a tárgyalások szellemének diadaláért folyik — a háborúval szemben. Terjessze ez a felhívás azt a biztató üzenetet, hogy a nemzetek között nincs olyan vitás kérdés, nincsen olyan, bárminő rémületet keltő probléma, amelyet ne le- lietne tárgyalások útján megoldani. Korea megmutatta nekünk a tárgyalások mindent legyűrő erejét. A budapesti felhívás így szóljon: Tárgyaljatok, tárgyaljatok, tárgyaljatok minden egyes kérdésről, amely ma nemzetközi súrlódásokat okoz. Ne kíséreljük meg, hogy minden problémára merev és száraz megoldást keressünk. A hatalmakhoz intézett, tárgyalásra szólító felhívásunkhoz ne fűzzünk semmiféle feltételt. Üdvözölnünk kell minden olyan rendezést, amely békét hoz, minden békeindítványt — bárhonnan jöjjön is. Minden országban törekedjünk arra, hogy a magunk kormányát meggyőzzük: tegyen meg mindent, ami hatalmiban van, segítse elő azoknak a tárgyalásoknak megindulását, amelyek békét kell, hogy hozzanak — s fognak is hozni — az egész emberiség számára.» * Szingh Sokhi beszédét gyakrín szakította félbe a küldöttek tapsa. Amikor beszédet befejezte, ismét hosszantartó tapssal üdvözölték. Egymás után siettek fel a népek küldöttei, hogy üdvözöljék az indiai küldöttség vezetőjét és az általa előterjesztett javaslatokat. Ezután Emanuel d’Astier de la Vigerie lépett a mikrofonhoz és javasolta, hogy holnap reggelre hívják össze a Béke Világtanács Irodájának ülését. Az ülésen tárgyalják meg a vita során eddig felmerült javaslatokat, különöse« a Sokhi vezérőrnagy által felvetett problémákat. Ezután Gabriel d’Arboussicr, a Béke Világianács alelnökc, Antoine Tabet mérnök, libanoni küldött, a Béke Világlanáes Irodájának tagja és Oskar Jansson kereskedő, Svédország pacifista tanácsának alelnöke szólalt fel. Nyolc óra után az elnöklő Cotton asszony az ülést bezárta. cs szerdai ülése tanácsának- a'elnöke ós Eugenie Ootton, a Nemzetközi Pontok ra- tikus Nőszövetség elnök,a Békevilágtanács Nemzetközi Sztálin- békedijja! kitüntetett a! • .‘.«bei: (Fjlytítás a 2. oldalon.)
