Viharsarok népe, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-07 / 132. szám

ViUoteowU Hifit 1953 Június 7 , vasárnap Párt és pártépítés Tagdíjfizetés a gyomai járásban Járásunk területén az elmúlt év szeptemberében a tag- díjfizetés eléggé elmaradott volt. A hiányosság főleg abból eredt, hogy a pártszervezetek, pártbi­zottságok, elsősorban a járási pártbizottság, nem látták a tag­díjfizetés politikai jelentőségét. Csupán gazdasági kérdésként ke­zelték. Nem harcoltunk azért, hogy az Sz. B. 1952 április 10-i határozatának érvényt szerezzünk, elmélyítsük pártszervezeteinkben, párttagságunk között: «A rend­szeres tagdí jfizetés a párthoz tar­tozás, a párthoz való viszony, a pártl'egyelem elemi követelmé­ny«-» A tagdíjfizetésben jelentősebb változást, javulást csak az el­múlt év őszén — november-de­cember hónapokban — tudtunk elérni, amikor a tagkönyvcserére készültünk. És hónapról-hónapra fokozottabban emelkedett a tag­díjfizetés s decemberben elértük, hogy — egy néhány kivételével — minden párttag pontosan fi­zette tagdíját. A tagkönyvcsere után ismét elhanyagoltuk a ne­velő munkát s ennek következté­ben január hónapban visszaesett a tagdíjfizetés. Á járási pártbizottság felada­tának tekinti a párttagság aktivi­zálását a pártmunkában, a ter­melőmunkában 8 ezzel egyidő- ben elmélyíteni a tagdíjfizetés politikai jelentőségét. A községi pártbizott­ságok és alap tervezetek mun­kájához a helyszínen adunk se­gítséget, különösen azokon a he­lyeken, ahol a korábbi hónapok­ban még gyenge volt a tagdíj- fizetés. Például az endrődi «Bé­ke», a dévaványai «Gábor Aron», vagy a «Szabad Nép» tszcs-ben, ahol nem folytattak a pártvezető­ségi tagok és pártbizalmiak meg­felelő, felvilágosító munkát a párttagság között. A fokozottabb segítésen keresztül sikerült elmé­lyíteni a tagdíjfizetés politikai jelentőségét 8 így általában ja­vult alapszervezeteink ezen mun­kája. A jobb politikai munka eredménye, hogy Endrődön, Hu- nyán, de a többi községben is egy-két alapszervezet kivételével az áprilisi tagdíjat már április 4-re elszámolták a községi párt- bizottságnál. Hasonló volt a má­jus hónapi tagdíjelszámolás is. Voltok olyan alapszer­vezetek azonban április és május hónapban is, ahol a párt­vezetőségek nem fordítottak kel­lő gondot a tagdíjfizetésre. Pél- dáuI'Endrőd I. kerületének párt- szervezete el akart számolni a tagdíjfizetéssel, holott több párt­taggal még nem is beszéltek a tagdíjfizetésről. Ezeken a helye­ken a községi pártbizottságok nem fogadták el a tagdíjelszá­molást, hanem megkövetelték a vezetőségi tagoktól, hogy beszél­gessenek el a párttagokkal ők is. Egyes helyeken a pártbizal­miak futármunkát végeztek. Volt olyan pártbizalmi, aki, ha nem találta otthon a hozzá beosztott párttagot, amikor a tagdíjfize­tésért ment hozzá, másodszor nem ment el, hanem egyszerűen rá­fogta, hogy nem akar fizetni. Ebbe a pártvezetőség egyszerűen belenyugodott. Az ilyen pártbi­zalmiak és vezetők felé felvetet­tük a felelősség kérdését. Elmon­dottuk nekik: a párttagokkal ilyen bürokratikusán és lélektele- nül bánni nem lehet, ez párt- szerűtlenség és a párttagok jo­gainak lábbaltiprása. Azonban hiba az, hogy ilyen vezetőket és pártbizalmiakat nem állítottunk pártfegyelmi elé. A járási bi­zottság is csak egyszerűen átsik­lott ilyen durva hiba felett. A, tagdíjfizetés jelentő­ségét továbbra is tudatosítjuk a párttagsággal. Azon leszünk, hogy minél jobban össze tudjuk kap­csolni a párttagság aktivizálásá­Vajjon mikor válaszolnak? Amikor a dolgozók Leveleiket bizalommal elküldik a pártsajtó szerkesztőségébe, mielőbbi elin­tézésére számítanak. A szerkesz­tőség a dolgozók bejelentéseit megküldi az iltetékes szerveknek kivizsgálás céljából és intézkedé­süket kéri. Nem egy helyen azon­ban elfeledkeznek ezekről az ügyekről. Ismerjék csak meg az alábbiakban közelebbről megyénk dolgozói is: kik azok, akik a XIX. kongresszus és Rákosi elvtárs többszöri figyelmeztetése után is hónapokig elfektetik bejelentései­kéi : Egy februári levélre nem vála­szolt: a szarvasi Járási Pártbizott­sag. A márciusi levelekre nem vá­laszoltak: a Kisipari Szövetkeze­tek Békésmegyei Szövetségei Me­gyei Tanács titkársága, szeghal­mi Járási Pártbizottság. Áprilisi levelekre nem válaszol­tak: Megyei Tanács Ipari Osztá­lya, békési Járási Tanács. • * * A levélíró dolgozók és a szer­kesztőség remélik: ezekután az illetékesek végre megküldik vá­laszaikat. Vagyis kevésbbé kerüli el az említett szerveknél dolgozó elv társak figyelmét pártunk ve­zetőinek az a tanítása.: figyelme­sebben foglalkozzunk a dolgozók mindennapi kérdéseivel. A k\f(jtjébő A BATTONYAI MNDSZ-asszonyok: az elmúlt vasárnap 1372 iskolás és óvodás gyermeket vendégeltek meg. Mindegyik gyer­mek egy zsemlyét és egy csomag cukrot kapott. A földműves- szövetkezet sok segítséget adott az MNDSZ-asszonyok munkájához. (Lavor Istvánné.) A DÉVAVÁNYAI «Dózsa» tsz tagsága felkészült az aratásra. Egy kombájn, egy kévekötőgép és 24 aratópár végzi majd ezt a munkát. A minisztertanács határozata értelmében egy nappal a ha­táridő előtt befejezzük az aratást. (Bakk Imre, Dévaványa.) A NAGYSZÉNÁS! «Dózsa» tsz a napokban fejezte be a 25 hold dohánypalánta ültetését. Tervüket másfél holddal túlteljesí­tették. (Ivanies István.) A MEZŐBERÉNYI békebizottság június 14-én a. Béke Világ­tanács tiszteletére békezászlót avat. így akarják kifejezésre jut­tatni erős békeakaratukat. (Dobák Károlyné.) AZ OROSHÁZI «Vörös Csillag» tsz asszonyai a répagyom- lálásnái naponta 160 százalékot értek el. Jó munkát végzett AI- bertné, aki május hónapban 35 munkaegységet teljesített. Az ara­tást kijavított gépekkel és kombájnnal várják, hogy egy szem gabona se menjen tönkre. (Páli Mihályné.) vaí, elsősorban a pártbizalmiak munkáján keresztül. Tovább keli javítani munkánkat e téren pl. a dévaványai községi alapszervezet­nél, a gyomai III. kerületi alap- szervezetnél, a kőszigeti állami gazdaság pártszervezeténél, vagy a gyomai «Dózsa», az ecsegfalvi «Uj Alkotmány» tszcs-nél. A tagdíjfizetésnél általában hiányosság volt az alapszerveze­tek munkájában, hogy a pártve­zetőségek taggyűléseken nem szá­moltak be a párttagságnak a tag- díjfizetés állásáról. A járási párt- bizottság a hiányosságokra fel­hívta a pártszervezetek figyel­mét. Azóta a pártszervezetek nem reszort-feladatnak tekintik, a pártbizottságok és az alapszerve­zetek titkárai rendszeresen beszá­molnak a taggyűléseken a tag- díjfizetés alakulásáról, s bírál­ják azokat, akik esetleg elmarad­nak egy-egy hónapban a tagdíj- fizetéssel. így biztosítjuk, hogy tagdíj- fizetésünk ne essen vissza, hanem tovább növekedjen. Ezzel párhu­zamosan növekszik párttagságunk aktív részvétele a pártmunkában, példamutatása a termelőmunká­ban, a párt- és kormányhatáro­zatok végrehajtásában. Krivik András, JB-titkár. ___ TMóbetű = Jószívűség és a társadalmi tulajdon védelme Megint egy furcsa dolog. És újra Pusztaföldvár — bár ez­úttal mégis főleg Orosházáról lesz majd szó. Bagi Jánosné, a pusztaföldvári napköziotthon volt veze­tője ezer, forintot a maga javára használt fel az állam, a nép pénzéből. Amikor napfény derült az ügyre, magától értetődően bűntettre büntetés következett. Ha valaki ilyen nagy összeg eltulajdonításáról és a büntetés szóról hall, akkor önkényte­lenül is eszébe jut a bíróság. Az orosházi járási tanácsnál azon­ban sokkal «rugalmasabbak», «jobbszívűek», — mint általában a közvélemény. Ez késztette tehát az illetékeseket arra, hogy Baginét «büntetésből» a csanáilapácai napközibe helyezzék át. A jószívük mellett a járási tanács illetékesei, biztosan szem előtt tartották azt is — <S tényből arra lehet következtetni —, hogy épülő szocialista társadalmunk alapja a társadalmi tulajdon. Mert ugyebár Bagi Jánosné és sok más is ebből az áthelyezés­ből azután végérvényesen megtanulhatta — ha eddig még nem tanulta meg —, mily óriási hibát követett el népével szemben. Elvégre nem kis dolog a felelősségrevonás e módja: egy kis áthelyezés egyik községből a másikba és az illető műiden to­vábbi nélkül folytathatja előbbi munkakörét. Természetesen, e módszer széleskörű alkalmazása az egész járásban kétségtele­nül (?) csodás eredményekhez vezet. Olyannyira, hogy a fejét itt-ott felütő társadalmi tulajdonsértés, a korrupció már az ilyen intézkedésnek csak puszta hallatára is «önmagától meg­semmisül». Egyébként az említett «itt-ott felbukkanó» dolgok a járási tanács előtt is ismeretesek, legalábbis ismeretesnek kel­lene lenniök. ...Varázslatos módszerek!... Először elmulasztják a nap­köziotthon vezetésének ellenőrzését — nyilván ezt is a köztu­lajdon hű védelmezése alapján. Erre aztán az első hibába — mint a láncszem — szépen belekarol a másik ig — az engedé­kenység. így kettesben mégis csak jobban tarthatják egymást. Végül mégiscsak közbejött, egynémelyek számára váratlan esemény, csupán egy «jelentéktelen» dolog: pusztaföldvári le­vél érkezett a szerkesztőség címére. Nem hiába. Ennek nyomán most Baginé ugye a bíróság elé kerül. Tóth Géza. I A doiiibe^házi DliK-fiatalok harcolnak, hogy vállalásaikat teljesítsek Alig»mult el egy hónapja, hogy a dombegyházi »Petőfi« tsz DISZ- fiataljai védnökséget vállaltak 26 hold gyapot fölött. Azóta, a rö­vidnek mondható idő is sok vál­tozást hozott. Április utolján, mi­kor a nagyszerű felajánlást meg­tették a fiatalok, a gyapot sarja már szépen látható volt, már ké­szültek is az első kapáláshoz. De akkor jött a nem éppen kedvező időjárás a gyapotra. Hi­degre fordult május első fele. A fiataloknak az volt a gondjuk: hogyan is mentsék meg a gyapo­tot? Megtettek minden védeke­zést. Hajnalonként ott virraszi- tottak a gyapotföld mellett, füs­töltek, de keveset használt. Egy reggelre aztán odalett a szép gya­pot. Egy pillanatra mégis elke­seredést szült, most már talán mégsem tudják teljesíteni a ha­zának tett ígéretet. Sőt az idő­sebbek is igy »vigasztalták« őket: most már papíron marad a vál­lalás. »De ez mégsem lehet, hogy ők szégyenbe maradjanak. Azért is megmutatják, hogy amit vál­laltak, azt teljesítik is!« A szomorú nap után első dol­guk az volt a fiataloknak, hogy beszerezzék az új gyapolvetőm»- got. Ez sikerült is, hozzáfogtak mindjárt a vetéshez, itt nem kel­lett különösebb szervezőmunkát végezni, mert valamennyien úgy dolgoztak, hogy a gyapotmag mi­nél előbb a földben legyen. Hi­szen ezek a fiatalok valamennyi­en önként vállalkoztak erre a munkára, de meg is látszik. Harcolnak minden szál gyapotért A vetés után a fiatalok műi­den nap meglátogatták a gya­potföldet, nézték, hogy nem jön-e az első hírnök, aki új reményeket hoz a fiataloknak. Az egyik nap jó hírrel állít be az egyik DISZ- fiatal a DISZ-szervezetbe: »So­rol már a gyapotunk, két nap múlva hozzáfoghatunk az első kapáláshoz«, mondja nagy han­gosan. Korán reggel a brigád valamennyi tagja majdnem egy- időben érkezeit a gyapottáblá­ra. Egész nap valamennyinek jó kedve volt, mert a gyapot szebb­nek mutatkozott, mint az előző, négy nap alatt 'bekap^lták, az. egész területet. Vidáman ment a munka. Hétfőn is reggeltől es­tig énekeltek, hangos volt az egész gyapottábla. Hozzáfogtak mái’ az egyeléshez is, a héten azt is be­fejezik. Most az első egyelésnél kiszedik azt a gyapotot, amelyik úgy néz ki, hogy talán nem olyan egészséges, mint a többi. Azután hozzáfogtak a talajlazításhoz, hi­szen a sok eső után könnyen megcserepesedik a föld, ez pe­dig nagyon visszaveri a növény fejlődését, mert a kis hajszál­gyökerek elszakadnak és nem .kap annyi táplálékot a gyapot. Ezt tudják is a fiatalok, hiszen valamennyien, akik a gyapot-bri­gádhoz tartoznak, szakmai téren is tanulnak. Tóth Júlia, aki négy­hónapos iskolát végzett, sokat be­szél arról, hogy ők hogyan ta­nulták az iskolán. A fiatalok minden erőt kihasz­nálnak a munkában, ezt bizo­nyítja az is, hogy naponta 2—3 munkaegységet írnak be valamennyinek a könyvébe, mégis van idejük arra, hogy dél­ben ebédidő alatt újságot olvas­sanak, vagy arra, hogy kedden és csütörtökön délután már öt órakor befejezzék a munkát, hi­szen akkor tréning van. Ott va­lamennyi fiatal sportol, a fiúk futballoznak, a lányok röplab- dáznak. Nehéz harcok árán tud­ták azt kivívni, hogy a fiatalok­nak jusson idejük sportra. Az idősebbek úgy vélekedtek, hogy ráérnek télen tréningezni, most itt a dolog. A községi pártbi­zottság támogatta és megvédte! a fiatalokat, azóta még lendüle­tesebben, még odaadóbban dol­goznak. Az idősebbek is bele­nyugodtak, hogy a fiataloknak nem elég a munka, a sport is olyan szükséges, mint bármi. A pártszervezet minden kér­désben segít a fiataloknak. Mir koly György elvtárs pártbizott­sági tag ott dolgozik a fiatalok­kal. Ö minden munkában élen­jár, a fiatalok követik. Sokszor nem kérdeznek semmit, csak meg­nézik, hogy Mikoly elv társ ho­gyan dolgozik és hasonlóan vég­zik a feladatokat. A pártszervezet nemcsak segít, de neveli is a fiatalokat A kapálás már befejezőben volt, amikor az egyik fordulónál a brigád legfiatalabbik tagjának, a kis Dusik Mihálynak a sorját el­foglalták, igy nem oda került, ahová szeretett volna, ezért meg­haragudott és fogta a kapáját és elment haza, két napig a brigád­nak feléje sem- nézett. Ekkor Mikoly elvtárs elment hozzájuk és elbeszélgetett vele, de talán ez is keveset használt, majd maga a pártbizottság titkára kereste fel. Elmagyarázta, mit jelentett az, hogy két napig nem dolgozott, ezt a munkát másnak kellett el­végezni, de ő is csalatkozott, leg­kevesebb négy munkaegységgel kevesebbet írnak a könyvébe, pe­dig szaporítani kell az egységet, hiszen ő is versenyben van a végegyházi »Szabadság« tsz fia­taljaival a 300 munkaegységes mozgalomban. Azóta a kis Dusik Misi nem maradt el a munká­ból. Rendszeresem kijár és be­csületesen végzi munkáját. A dombegyházi fiatalok telke­sen végzik munkájukat, minden kapavágással azért harcolnak, hogy a hazának tett Ígéretet min­den körülmények között telje­sítsék. — Ez meg is lesz, mert nincs is olyan szép gyapot a határban, mint a DISZ-brigádé. Gsepfcó Etelka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom