Viharsarok népe, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-07 / 132. szám
ViUoteowU Hifit 1953 Június 7 , vasárnap Párt és pártépítés Tagdíjfizetés a gyomai járásban Járásunk területén az elmúlt év szeptemberében a tag- díjfizetés eléggé elmaradott volt. A hiányosság főleg abból eredt, hogy a pártszervezetek, pártbizottságok, elsősorban a járási pártbizottság, nem látták a tagdíjfizetés politikai jelentőségét. Csupán gazdasági kérdésként kezelték. Nem harcoltunk azért, hogy az Sz. B. 1952 április 10-i határozatának érvényt szerezzünk, elmélyítsük pártszervezeteinkben, párttagságunk között: «A rendszeres tagdí jfizetés a párthoz tartozás, a párthoz való viszony, a pártl'egyelem elemi követelmény«-» A tagdíjfizetésben jelentősebb változást, javulást csak az elmúlt év őszén — november-december hónapokban — tudtunk elérni, amikor a tagkönyvcserére készültünk. És hónapról-hónapra fokozottabban emelkedett a tagdíjfizetés s decemberben elértük, hogy — egy néhány kivételével — minden párttag pontosan fizette tagdíját. A tagkönyvcsere után ismét elhanyagoltuk a nevelő munkát s ennek következtében január hónapban visszaesett a tagdíjfizetés. Á járási pártbizottság feladatának tekinti a párttagság aktivizálását a pártmunkában, a termelőmunkában 8 ezzel egyidő- ben elmélyíteni a tagdíjfizetés politikai jelentőségét. A községi pártbizottságok és alap tervezetek munkájához a helyszínen adunk segítséget, különösen azokon a helyeken, ahol a korábbi hónapokban még gyenge volt a tagdíj- fizetés. Például az endrődi «Béke», a dévaványai «Gábor Aron», vagy a «Szabad Nép» tszcs-ben, ahol nem folytattak a pártvezetőségi tagok és pártbizalmiak megfelelő, felvilágosító munkát a párttagság között. A fokozottabb segítésen keresztül sikerült elmélyíteni a tagdíjfizetés politikai jelentőségét 8 így általában javult alapszervezeteink ezen munkája. A jobb politikai munka eredménye, hogy Endrődön, Hu- nyán, de a többi községben is egy-két alapszervezet kivételével az áprilisi tagdíjat már április 4-re elszámolták a községi párt- bizottságnál. Hasonló volt a május hónapi tagdíjelszámolás is. Voltok olyan alapszervezetek azonban április és május hónapban is, ahol a pártvezetőségek nem fordítottak kellő gondot a tagdíjfizetésre. Pél- dáuI'Endrőd I. kerületének párt- szervezete el akart számolni a tagdíjfizetéssel, holott több párttaggal még nem is beszéltek a tagdíjfizetésről. Ezeken a helyeken a községi pártbizottságok nem fogadták el a tagdíjelszámolást, hanem megkövetelték a vezetőségi tagoktól, hogy beszélgessenek el a párttagokkal ők is. Egyes helyeken a pártbizalmiak futármunkát végeztek. Volt olyan pártbizalmi, aki, ha nem találta otthon a hozzá beosztott párttagot, amikor a tagdíjfizetésért ment hozzá, másodszor nem ment el, hanem egyszerűen ráfogta, hogy nem akar fizetni. Ebbe a pártvezetőség egyszerűen belenyugodott. Az ilyen pártbizalmiak és vezetők felé felvetettük a felelősség kérdését. Elmondottuk nekik: a párttagokkal ilyen bürokratikusán és lélektele- nül bánni nem lehet, ez párt- szerűtlenség és a párttagok jogainak lábbaltiprása. Azonban hiba az, hogy ilyen vezetőket és pártbizalmiakat nem állítottunk pártfegyelmi elé. A járási bizottság is csak egyszerűen átsiklott ilyen durva hiba felett. A, tagdíjfizetés jelentőségét továbbra is tudatosítjuk a párttagsággal. Azon leszünk, hogy minél jobban össze tudjuk kapcsolni a párttagság aktivizálásáVajjon mikor válaszolnak? Amikor a dolgozók Leveleiket bizalommal elküldik a pártsajtó szerkesztőségébe, mielőbbi elintézésére számítanak. A szerkesztőség a dolgozók bejelentéseit megküldi az iltetékes szerveknek kivizsgálás céljából és intézkedésüket kéri. Nem egy helyen azonban elfeledkeznek ezekről az ügyekről. Ismerjék csak meg az alábbiakban közelebbről megyénk dolgozói is: kik azok, akik a XIX. kongresszus és Rákosi elvtárs többszöri figyelmeztetése után is hónapokig elfektetik bejelentéseikéi : Egy februári levélre nem válaszolt: a szarvasi Járási Pártbizottsag. A márciusi levelekre nem válaszoltak: a Kisipari Szövetkezetek Békésmegyei Szövetségei Megyei Tanács titkársága, szeghalmi Járási Pártbizottság. Áprilisi levelekre nem válaszoltak: Megyei Tanács Ipari Osztálya, békési Járási Tanács. • * * A levélíró dolgozók és a szerkesztőség remélik: ezekután az illetékesek végre megküldik válaszaikat. Vagyis kevésbbé kerüli el az említett szerveknél dolgozó elv társak figyelmét pártunk vezetőinek az a tanítása.: figyelmesebben foglalkozzunk a dolgozók mindennapi kérdéseivel. A k\f(jtjébő A BATTONYAI MNDSZ-asszonyok: az elmúlt vasárnap 1372 iskolás és óvodás gyermeket vendégeltek meg. Mindegyik gyermek egy zsemlyét és egy csomag cukrot kapott. A földműves- szövetkezet sok segítséget adott az MNDSZ-asszonyok munkájához. (Lavor Istvánné.) A DÉVAVÁNYAI «Dózsa» tsz tagsága felkészült az aratásra. Egy kombájn, egy kévekötőgép és 24 aratópár végzi majd ezt a munkát. A minisztertanács határozata értelmében egy nappal a határidő előtt befejezzük az aratást. (Bakk Imre, Dévaványa.) A NAGYSZÉNÁS! «Dózsa» tsz a napokban fejezte be a 25 hold dohánypalánta ültetését. Tervüket másfél holddal túlteljesítették. (Ivanies István.) A MEZŐBERÉNYI békebizottság június 14-én a. Béke Világtanács tiszteletére békezászlót avat. így akarják kifejezésre juttatni erős békeakaratukat. (Dobák Károlyné.) AZ OROSHÁZI «Vörös Csillag» tsz asszonyai a répagyom- lálásnái naponta 160 százalékot értek el. Jó munkát végzett AI- bertné, aki május hónapban 35 munkaegységet teljesített. Az aratást kijavított gépekkel és kombájnnal várják, hogy egy szem gabona se menjen tönkre. (Páli Mihályné.) vaí, elsősorban a pártbizalmiak munkáján keresztül. Tovább keli javítani munkánkat e téren pl. a dévaványai községi alapszervezetnél, a gyomai III. kerületi alap- szervezetnél, a kőszigeti állami gazdaság pártszervezeténél, vagy a gyomai «Dózsa», az ecsegfalvi «Uj Alkotmány» tszcs-nél. A tagdíjfizetésnél általában hiányosság volt az alapszervezetek munkájában, hogy a pártvezetőségek taggyűléseken nem számoltak be a párttagságnak a tag- díjfizetés állásáról. A járási párt- bizottság a hiányosságokra felhívta a pártszervezetek figyelmét. Azóta a pártszervezetek nem reszort-feladatnak tekintik, a pártbizottságok és az alapszervezetek titkárai rendszeresen beszámolnak a taggyűléseken a tag- díjfizetés alakulásáról, s bírálják azokat, akik esetleg elmaradnak egy-egy hónapban a tagdíj- fizetéssel. így biztosítjuk, hogy tagdíj- fizetésünk ne essen vissza, hanem tovább növekedjen. Ezzel párhuzamosan növekszik párttagságunk aktív részvétele a pártmunkában, példamutatása a termelőmunkában, a párt- és kormányhatározatok végrehajtásában. Krivik András, JB-titkár. ___ TMóbetű = Jószívűség és a társadalmi tulajdon védelme Megint egy furcsa dolog. És újra Pusztaföldvár — bár ezúttal mégis főleg Orosházáról lesz majd szó. Bagi Jánosné, a pusztaföldvári napköziotthon volt vezetője ezer, forintot a maga javára használt fel az állam, a nép pénzéből. Amikor napfény derült az ügyre, magától értetődően bűntettre büntetés következett. Ha valaki ilyen nagy összeg eltulajdonításáról és a büntetés szóról hall, akkor önkénytelenül is eszébe jut a bíróság. Az orosházi járási tanácsnál azonban sokkal «rugalmasabbak», «jobbszívűek», — mint általában a közvélemény. Ez késztette tehát az illetékeseket arra, hogy Baginét «büntetésből» a csanáilapácai napközibe helyezzék át. A jószívük mellett a járási tanács illetékesei, biztosan szem előtt tartották azt is — <S tényből arra lehet következtetni —, hogy épülő szocialista társadalmunk alapja a társadalmi tulajdon. Mert ugyebár Bagi Jánosné és sok más is ebből az áthelyezésből azután végérvényesen megtanulhatta — ha eddig még nem tanulta meg —, mily óriási hibát követett el népével szemben. Elvégre nem kis dolog a felelősségrevonás e módja: egy kis áthelyezés egyik községből a másikba és az illető műiden további nélkül folytathatja előbbi munkakörét. Természetesen, e módszer széleskörű alkalmazása az egész járásban kétségtelenül (?) csodás eredményekhez vezet. Olyannyira, hogy a fejét itt-ott felütő társadalmi tulajdonsértés, a korrupció már az ilyen intézkedésnek csak puszta hallatára is «önmagától megsemmisül». Egyébként az említett «itt-ott felbukkanó» dolgok a járási tanács előtt is ismeretesek, legalábbis ismeretesnek kellene lenniök. ...Varázslatos módszerek!... Először elmulasztják a napköziotthon vezetésének ellenőrzését — nyilván ezt is a köztulajdon hű védelmezése alapján. Erre aztán az első hibába — mint a láncszem — szépen belekarol a másik ig — az engedékenység. így kettesben mégis csak jobban tarthatják egymást. Végül mégiscsak közbejött, egynémelyek számára váratlan esemény, csupán egy «jelentéktelen» dolog: pusztaföldvári levél érkezett a szerkesztőség címére. Nem hiába. Ennek nyomán most Baginé ugye a bíróság elé kerül. Tóth Géza. I A doiiibe^házi DliK-fiatalok harcolnak, hogy vállalásaikat teljesítsek Alig»mult el egy hónapja, hogy a dombegyházi »Petőfi« tsz DISZ- fiataljai védnökséget vállaltak 26 hold gyapot fölött. Azóta, a rövidnek mondható idő is sok változást hozott. Április utolján, mikor a nagyszerű felajánlást megtették a fiatalok, a gyapot sarja már szépen látható volt, már készültek is az első kapáláshoz. De akkor jött a nem éppen kedvező időjárás a gyapotra. Hidegre fordult május első fele. A fiataloknak az volt a gondjuk: hogyan is mentsék meg a gyapotot? Megtettek minden védekezést. Hajnalonként ott virraszi- tottak a gyapotföld mellett, füstöltek, de keveset használt. Egy reggelre aztán odalett a szép gyapot. Egy pillanatra mégis elkeseredést szült, most már talán mégsem tudják teljesíteni a hazának tett ígéretet. Sőt az idősebbek is igy »vigasztalták« őket: most már papíron marad a vállalás. »De ez mégsem lehet, hogy ők szégyenbe maradjanak. Azért is megmutatják, hogy amit vállaltak, azt teljesítik is!« A szomorú nap után első dolguk az volt a fiataloknak, hogy beszerezzék az új gyapolvetőm»- got. Ez sikerült is, hozzáfogtak mindjárt a vetéshez, itt nem kellett különösebb szervezőmunkát végezni, mert valamennyien úgy dolgoztak, hogy a gyapotmag minél előbb a földben legyen. Hiszen ezek a fiatalok valamennyien önként vállalkoztak erre a munkára, de meg is látszik. Harcolnak minden szál gyapotért A vetés után a fiatalok műiden nap meglátogatták a gyapotföldet, nézték, hogy nem jön-e az első hírnök, aki új reményeket hoz a fiataloknak. Az egyik nap jó hírrel állít be az egyik DISZ- fiatal a DISZ-szervezetbe: »Sorol már a gyapotunk, két nap múlva hozzáfoghatunk az első kapáláshoz«, mondja nagy hangosan. Korán reggel a brigád valamennyi tagja majdnem egy- időben érkezeit a gyapottáblára. Egész nap valamennyinek jó kedve volt, mert a gyapot szebbnek mutatkozott, mint az előző, négy nap alatt 'bekap^lták, az. egész területet. Vidáman ment a munka. Hétfőn is reggeltől estig énekeltek, hangos volt az egész gyapottábla. Hozzáfogtak mái’ az egyeléshez is, a héten azt is befejezik. Most az első egyelésnél kiszedik azt a gyapotot, amelyik úgy néz ki, hogy talán nem olyan egészséges, mint a többi. Azután hozzáfogtak a talajlazításhoz, hiszen a sok eső után könnyen megcserepesedik a föld, ez pedig nagyon visszaveri a növény fejlődését, mert a kis hajszálgyökerek elszakadnak és nem .kap annyi táplálékot a gyapot. Ezt tudják is a fiatalok, hiszen valamennyien, akik a gyapot-brigádhoz tartoznak, szakmai téren is tanulnak. Tóth Júlia, aki négyhónapos iskolát végzett, sokat beszél arról, hogy ők hogyan tanulták az iskolán. A fiatalok minden erőt kihasználnak a munkában, ezt bizonyítja az is, hogy naponta 2—3 munkaegységet írnak be valamennyinek a könyvébe, mégis van idejük arra, hogy délben ebédidő alatt újságot olvassanak, vagy arra, hogy kedden és csütörtökön délután már öt órakor befejezzék a munkát, hiszen akkor tréning van. Ott valamennyi fiatal sportol, a fiúk futballoznak, a lányok röplab- dáznak. Nehéz harcok árán tudták azt kivívni, hogy a fiataloknak jusson idejük sportra. Az idősebbek úgy vélekedtek, hogy ráérnek télen tréningezni, most itt a dolog. A községi pártbizottság támogatta és megvédte! a fiatalokat, azóta még lendületesebben, még odaadóbban dolgoznak. Az idősebbek is belenyugodtak, hogy a fiataloknak nem elég a munka, a sport is olyan szükséges, mint bármi. A pártszervezet minden kérdésben segít a fiataloknak. Mir koly György elvtárs pártbizottsági tag ott dolgozik a fiatalokkal. Ö minden munkában élenjár, a fiatalok követik. Sokszor nem kérdeznek semmit, csak megnézik, hogy Mikoly elv társ hogyan dolgozik és hasonlóan végzik a feladatokat. A pártszervezet nemcsak segít, de neveli is a fiatalokat A kapálás már befejezőben volt, amikor az egyik fordulónál a brigád legfiatalabbik tagjának, a kis Dusik Mihálynak a sorját elfoglalták, igy nem oda került, ahová szeretett volna, ezért megharagudott és fogta a kapáját és elment haza, két napig a brigádnak feléje sem- nézett. Ekkor Mikoly elvtárs elment hozzájuk és elbeszélgetett vele, de talán ez is keveset használt, majd maga a pártbizottság titkára kereste fel. Elmagyarázta, mit jelentett az, hogy két napig nem dolgozott, ezt a munkát másnak kellett elvégezni, de ő is csalatkozott, legkevesebb négy munkaegységgel kevesebbet írnak a könyvébe, pedig szaporítani kell az egységet, hiszen ő is versenyben van a végegyházi »Szabadság« tsz fiataljaival a 300 munkaegységes mozgalomban. Azóta a kis Dusik Misi nem maradt el a munkából. Rendszeresem kijár és becsületesen végzi munkáját. A dombegyházi fiatalok telkesen végzik munkájukat, minden kapavágással azért harcolnak, hogy a hazának tett Ígéretet minden körülmények között teljesítsék. — Ez meg is lesz, mert nincs is olyan szép gyapot a határban, mint a DISZ-brigádé. Gsepfcó Etelka.
