Viharsarok népe, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-28 / 150. szám
19.13 Június 28., vasárnap 5 ItiUoKsawk VU\ii A béke — s a több jövedelem útja — egy [ Egy vízcsepp nem tenger. Jó, ha megtart néhány porszemet. De a tenger — mely városnyi hajókat ringat hullámain s mérhetetlen erejű viharokat támaszt — ilyen, megszámlálhatatlan; mennyiségű vízcseppekből áll. A kender egyetlen rostszálát széttépheti bármely lágy fuvallat —. de a kötél, mely mázsákat bír el s amely emberi erővel széttép he felien — ilyen gyenge rostszálak milliárdjaiból készül. Ha egy ember önmagában akarna valamit tenni a háború ellen — azt az ellenség hadigépezete irgalmatlanul ellaposná, mint egy kicsi hangyát. De a többszázmilliós béketábor, — mely képes az amerikai ágyúgyárosokat a koreai fegyverszünet megkötésére kényszeríteni, — mégis ilyen egyes emberekből áll. Hazánk népe a világ békéért küzdő népei nagy tengerének része. S Békéssámsori dolgozói, Matók Józsefnéval, Jolán leányával együtt hazánk polgárai. Mindenki mással együtt: békét akarnak — ki kételkedhelik ebben? Mégis: sokon a község Minden kommunista mutasson példát a békéssámsoni „Vörös Csillag“ tsz-ben A békéssámsoni «Vörös Csillag» tsz tagjainak vannak eredményeik. De úgy látszik: egyes párttagok ezt megsokalltáié. Ugyanis a tsz -tO hold gyapotjának egyelését pénteken még meg sem kezdték, de több párttag feleségét mégsem küldi a csoportba dolgozni. Ifj. Barna János és Gazdag Pál felesége egy nagykopáncsi kuláknál dolgozik. Fazekas Sámuelné sem végez munkát a tsz-ben. Vörös Sándomé, Fajó Istvánná szintén nem veszik ki részüket a növényápolásból, pedig nemcsak férjük, de ő maguk is párttagok. Érdekes, hogy Fajóné, aki nemrégiben ment férjhez, leánykorában kijárt dolgozni, csak azóta nem. Pedig van jó példa is — lenne kit követni. Bakos József- né elvtársnő MNDSZ-titkár — akinek két gyermeke van, férje beteg — mégis rendszeresen dolgozik. Ugyanígy példamutató az elnök elvtárs felesége is. Ideje már, hogy a békéssámsoni «Vörös Csillag» tsz egyes kommunistái e hibákat megszüntessék. Varga István elvtárs, a párttitkár se nézze közömbösen, hogy' egyes párttagok — bár a saját hasznukról van szó — nem mutatnak példát — és ugyanakkor a társadalmi munkások mentik meg a kártól őket. A'e hanyagolják a tarlóhántást Füzesgyarmaton ! u-\eiU cnis i vfnrTrP i»\-. \ megkezdődött az aratás, cséplés. A köz- !40 holdon 'arattak le, de úgy látszik, sem a gépállomás, sem a tsz tagjai, sem pedig a tanács nem ismerik a minisztertanács határozatát, hogy az aratás megkezdésével a tarlóhántást is meg kell kezdeni a községben. Még egvetlen hold tarlóhántást, másodvetést sem végeztek el. Ezzel saját maguknak tesznek kárt a tsz tagjai. Helyes lenne, ha megismernék a minisztertanács határozatát és azt be is tartanák. Fjigesgyarmaton eég területén már dolgozói — köztük Matókék is — í az utóbbi időben a békéért nem i tettek meg mindent. Vannak még ♦ határukban gazos földek, erősen ♦ sárgult kukoricák. Ilyen a falu I alatt Matókék közel egy holdja t is. Kapálásához csak nemrégiben ♦ kezdtek, mikor már a tanácstól ? ♦ szólották érte. A békét óhajtani, J akarni csupán — nem elég! Har- ! colni kell érte! Akarja-e Matók- | né és lánya, hogy mind többet | teremjen a kukoricaföldjük? Per- | sze, hogy akarják! — ki ne sze- | retne többet? De, ha nem dolgoz- | nak idejében, nem kapálják meg ♦ — lesz-e több akkor a termés? $ Olyan a béke is, mint akár a | növény. Jobb munkával, harccal t több a kukoricatermés. A béke is | csak akkor biztos, ha mindenki | egyre jobban harcol érte. Minden | munkájával — több, jobb kapa- i lás révén az egyre nagyobb ku- | k onca terméssel is. f Most, hogy Matókék a kapálással késtek, kukoricájuk ellensége, a gyom, elszívta erejét. Ezért a közel egy holdon 6—7 mázsával kevesebb terem. A beadás belőle bőven kitelt volna. D-e ennyi kukorica egy sertés hizlalásához is éppen elegendő. Egy családnak nem kicsi kár ez. Országunkban bőséges lesz a kukoricatermés — ehhez képest Ma- tókék kára egy csepp a tengerből. De, ha ezideig mindenki így harcol kapálással a békéért, — mint ők — akkor mi lett volna? Csak Békéssámsonban többszáz hold a kukoricavetés és az egész országban együttesen ez mennyit tenne ki? — hisz többezer község van. De menynyivel több lenne a kukorica- termés, ha Matókék és mindazok, akik mulasztottak, a kapálást időben elvégezték volna. Kár ez Matőkéknak, — kár a hazának is. Mert amelyik országban több a termés, Sz az erősebb — az erősebbnek pedig ki mer ártani? = Td&tóetű {egykétek = Közellátásunk vámszedői Engedjék meg megyénk dolgozói, hogy az alábbi névsorba: bemutassunk néhány személyt. Kérjük, kisérjék figyelemmel a nevek mellé irt zsirmennyiséget — töitónetünk legfőbb tárgya ez: Gyula Rimóczi Jáncsoé 10 kg zsir Békéscsaba Laurinyecz Jánosué (tanya 88j 10 kg zsir Mezőmegyer Tóth Pd'né (tanya 25) 0 kg zsir Elek Szűcs Lnjosné (Uj-lanya) 10 kg zsir Kéfcegyháza üzv. Mulnyan Lajosné 10 leg zsir Mezőtőrén;,- Szabó Antalné (Makkos a. 34) 10 kg zsir ” Fábián Andrásné * 10 kg zsir ” Zahorán Anna 10 kg zsir ” Szel>o Sándorul'. . 10 kg zsir Nagykamarás Szálúi Józseínő 10 kg zsir . ” Barabás Ferenc (tanya 140) 5 kg. zsir Medgyesegyháza Szoboszíai Andrásné (Vécseí-u. 8) 4 kg zsir Gerendás Zsacskó Etel (tanya 236 sa.) 5 kg zsír Cs&nádapáca Gyümrei Erzsébet (Zrinyi-u. 270) 10 kg zsir Kevermes Boté Petemé (Rákóczi n.) 6 kg zsir ” Budai Jánosáé (Vlasies-u. 3.) 5 kg zsir Vájjon kik ezek ? Feketézők 1 ... »foglalkozásuk« szerint milyen isiberősek. .. Saját falujukban biztosan jól isméit nevek. (Vagy még csak ezután lesznek jólismertek?) Mi a figyelemreméltó mindeblien? Míg a becsületes parasztasszonyok most a mezőn a zsírnak való kukorica kapálásán munkálkodnak, — addig az említettek a becsü(ete6' munkával előállított zsírral üzérkednek. Egyik na pon a békéscsabai piacon a fentiek és mások is — összesen 11J. kg üzletben vásárolt zsírt szerettek volna »tovább adni«. No, nem szívességből, hanem 35 forint helyett 75 forintért. (Azt persze nem tudjuk, hogy ezen felül valóságban hányán adhattak el.) Tor mészetesan a névsort nem úgy tudtuk meg, hogy az illetők valamely hatóságnál sorra, önként bejelentették »zsireladási óhajukat«. Az egyik szereplő, a gyulai Rimóczi Jáno6né ugyancsak tiltakozott a »névsorbavéteí« ellen: mielőtt leleplezője átadta volna illetékes hatóságnak, megszökött a piacról, otthagyott zsírt, kabátot. Ismerősek, de nem árt őket még jobban szemügyre venni. Minden boltban ők a legelsők — de a munkában mégcsak nem is utolsók, — mert hiszen, aki fok ©tűzni ráér, az nem ér rá dolgozni. Ök azók, akik a legjobban siránkoznak; a legébesebbek, legszegényebbek, a zsírra legrászorultabbak, — nyelve legyen annak, aki velük a beszédben versenyre bir kelni. Ök, népi demokráciánk legelső, leghangosabb szapulói. Minden kérdezés nélkül újra és újra megjósolják bárkinek: mikor, mely napon tör ki »egészen biztosan, holt biztosan« a háború. Megmagyalázzák azt is; szerintük miéit nem érdemes kapálni, dolgozni. (Hiszen ük csak tudják.) A vásárlási Ez baktériumai, akik mindig készek arra, hogy a dolgozó asszonyok fejét lehetőleg telebeszéljék. Nemcsak a »feketepiac vándorai«, nemcsak a beötfitósrá Szőrűié közélelmezési cikkekkel feketéznek. — rémhírekkel a valóságot is szeretnék feketére kenni. i;>. Bujká'ás, sötétség, tevékenységük elhallgatása a mások részéről — ez legfőbb segítőjük. Velük Szondién egy orvosság van; a világosság, a közvélemény ereje. A névsor nem teljes, — s mert nem mellőz őket megismerni, — a maga községéből mindenki könnyen kiégés zitlieti. És érdemes megtenni, minden községben kihirdetni, jól látható helyen kiiini: kik az aszály és fagykár miatt fennálló nehézségek vámszedői. Tóth Géza. Kölcsönös ellenőrzés Idős H. Kovács Gyulának felcsillant a szeme. Szeretetteljes mo- eoly vibrált szája szögletében. Hogyne, hiszen hazajött Szebenyi Jóska, alu abban a században teljesít szolgálatot, amelynek az ő Gyula fia a parancsnoka. — Szá- jndparancsnok! Úgy csiklandozza ffí, a szú a nyelvét, mint a legee- legfmmnabb étel, ize. A szó jelentősége pedig szivét egészen betölti kimondhatatlan boldog és büszke zsibongáseal. Század parancsnok az ő fia. A volt nincstelen napszámosé, folesbérlőé. Olyan emberé,* akire még az is felülről nézett le, akinek két sovány hold földje volt.. . — No, megállj századparancsnok elvtárs — szélesedik el arcán a huncutkás mosoly. — Most ellenőrizlek! Megtudom, hányadán ál- fok veted. Hogyan teljesíted kötelességed azon a nagyon megtisztelő helyen. Hogyan állsz őrt a béke felett, néphadseregünk tisztikarában. Mig -ezek a gondolatok végigsorjáztak fejében, fiatalosabban, frissebben lendültek előre lábai Sze- benyiék háza felé. — Jónapot. Na, hazajöttél J ka? — tapogatta, kerülgette köii.l szándékát. Utóvégre sosem vezet az jóra, ha valaki ajtóstól rohan a házba. Píáne ilyenkor, amikor a fia viselkedését, helytállását akarja ellenőrizni. — Hát, aztán hogyan telik az idő, öcsém? Kaptát-e már áiistomot? Megugrattak-e már sokszor, mikor semmi részed sem kívánta az ugrást? Emigyen kezdett mind közelebb kerülni a tárgyhoz. Majd csak kiugratja a nyutat a bokorból, vagyis Saetmnyi Jóska kiböki, hogy bizony olyan század- parancsnoka van neki, aki meg- megtáncoítatja a beosztottakat, ha kell, ha nem. Dehát Jóska csak mosolyog. Bvődéemek vette H. Kovács Gyula szavait. Mert egy hadnagy édesapja csak tudja, hogy most merőben más élet járja a honvédségnél, mint TÓgen, a császár, meg a Horthy hadseregében, amikor hoínn nyegle, úri és grófi ficsúrokbói lett tisztek keserítették a katonák életét lehetetlen parancsokkal és mértéknélkül szórt szidalmakkal. — Hogy is mondjam csak? — keresgette a szavakat Szebenyi Jóska. — Csak őszintén, az igazat — vágott közbe apai szigorral H. Kovács Gyula. — Csak annyit mondhatok, hogy aféle kemény, katonás ember a hadnagy elvtárs. Szolgálatban betartja ée megköveteli a rendet, fegyelmet, szigorúan, úgy, ahogy az 'alapszabály előírja. Nö, ez nem rossz vélemény. Dehát úgy látszik, hogy Jóska szűkszavúvá vált, vagy egyenesen nem akar egyebet mondani. Ad dig húzte-halasztotta hát az időt, mig Jóska elment hazulról, e akkor annak az apját fogta vul latóra: mondjad már, mit mesélt ez a gyerek a fiamról? Megbocsátasz, de csak tudni akarom, hogyan bánik a magafajtájú legénységgel. Az öreg Szebenyi is csak azt mondta, hogy nőm kell azt félteni. Szeretik azt a beosztottjai/ azért, mert szigorú, iendtartó a szolgálati időben ß igazi barát a szolgálaton kívüli időben. Mert olyankor is leginkább a honvédek között időzik. H." Kovács Gyula megelégedett ennyivel is arra a napra. Mert nipcs az a nap, hogy ne beszélgessen valakivel a fiáról. Persze, mindig más kezdi a beszélgetést azzal, hogy: no, mikor jön haza a fia, Gyula bácsi? Meg, hogy nem vittee még feljebb a badnagyságmái, mert amíg itthon volt is igen eszesnek látszott. — Feljebb? Hát, hova gondoltok. Mindössze három éve, hogy bevonult. Emi kell a gyümölcsnek, halljátok-e? — magyarázza jóleső érzéssel. — De néhány kilót biztosan felszedett, mióta itthon járt — firtatják tovább. — Azt- igen, a mindenségit neki. Olyan az tudjátok, mint egy Herkules. A végén már nem bírja el a páncélkocsi. Nem kevesebb, mint 90 kilós az a 23 éves gyerek. Ilyesformán beszélgetnek a hadnagy Kovács Gyuláról a faluban, Szeghalmon, meg munkaközben az I-es típusú »Egyetértés« tszcs-ben. Hányszor, meg hányszor elmondották már, hogy az őfajtájú gyerek régen aligha vitte volna kutyamosónál feljebb. Mert ugyebár na ember csak nevelte a gyermekét. H. Kovács Gyula éppen hat évet töltött abban a nagy országban, ahoi-az egész vi lág legnagyobb csodálatára a munkások és a parasztok kezükbe vették saját sorsuk irányítását. Igaz, hogy hadifogoly volt. De attól láthatta és tapasztalhatta, hogy sokkal jobb az elet Urak és grófok nélkül... Különösen Mészáros Sándorral beszélget sokat. Annak sem dagasztja kisebb büszkeség a mellét. Hiszen az ő fia is tiszt, hadnagy, akárcsak if j. H. Kováé f- Gyula. Testi-lelki jó barát volt a két gyerek még bevonulásuk előtt is. Ez a barátság most a fiuk távollétében átragadt az öregekre is. Amikor találkoznak, az az első, hogy megkérdezik egymástól: — No, hogy van a fiad? Mit ir, mikor jön haza? — Azt iita, hogy most, június 28-án. — Az enyém is azt irta, hogy akkorra itthon lesz. így legalább találkoznak megint. Ha csak Gyulát le nem foglalja a menyasz- szonya ... Hej komám, de jó volna most fiatalnak lenni. —r Nem rossz a’ Te, igy sem. Sokat tud örülni most az ember. Hát, van is öröm bőven. Mikor hazajön és Látják, milyen tiszte- ifettel néznek egyenruhás alakjuk után az emberek az utcán. Meg aztán az a sok-sok kérdés a levélben az egészség, a munka állásáról. H. Kovács Gyula hadnagy leveléből ugyan ki nem maradna a világért sem a munka, a terméskilátás iránti érdeklődés. Ha hazajön; izmos karja egyforma erővel lendíti a kaszát a szénának, vagy a kenyérnek vafóba. Attól függ, miíyen tennivaló van soron. Kommunista. Gyönyörűsége telik a munkában. Ha távol van, akkor is tudni akarja, hogy s mint halad a munka a faluban, a »Egyetértés« tszcs-ben. Ezért az apja beszámol neki mindig levélben. Megírta, hogy a 95 beiratkozott csoportaggal együtt — ha az idő engedi — állandóan 250— 300 munkát végző takarítja a tszcs földtábláit. Június 24-én estig a 125 hold kukoricát kétszer 10Ó százalékig, harmadszorra pedig 50 százalékig kapálták meg. Vannak többen, mint például id. H. Kovács Gyula is, aki a gyapotot, mákot, kendert, cukorrépát, kukoricát már négyszer megkapáfta felesége segítségével. A beadással, adóval sincs baj. Előre van rendezve minden augusztus 1-ig. Száz szónak is egy a vége. H. Kovács Gyula hadnagynak nem kell szégyenkeznie apja miatt. Sőt, inkább büszke rá. De még mennyire. Olyan ember az ő apja, aki 1948-ban mintagazda fett és azóta is mindig példamutatóan dolgozik. Ezt évről-évre kapott számos díszoklevél, a tavaly kapott 200 forint pénzjutalom is bizonyítja és az, hogy »Békeház«-zá avatták a házát. Sok erőt kölcsönöz ez ahhoz, hogy ő is tudása legjavával, a haza és a nép forró szeretetével álljon őrt nép hadseregünkben a béke, az alkotó munka eredményeinek megvédése felett. Kukk Imre.
