Viharsarok népe, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1953-03-01 / 51. szám
1953 március 1., vasárnap 5 ViUaisai&U Héfte __ J obb agrotechnikai módszerekkel - magasabb gyapottermésért oeKesen is a jodd feiviiagosito munkával javul meg a begyűjtés eredménye Az első negyedévi begyűjtési terv teljesítésével Békés község nagyon le van maradva. Pedig a piacon bőven van baromfi. A tojást is kétforintos áron árulják, de a beadásba még sem jut. Községünk a tojásbeadáet eddig csak nyolc százalékban teljesítette, a baromfibeadást 46 százalékban. A tanácstagok példát mutatnak a beadásban, például Kun János tanácstag egész évi tojás-, baromfi beadását rendezte. Az élenjáró dolgozó paiasztokat tánccal, énekkel köszöntik, azonkívül mikrofonon, versenytáblán ismertetik neveiket a--------------------mm k özség dolgozó parasztjaival. Vannak azonban olyan dolgozók, akik nem teljesítik a beadási kötelezettségüket és ezzel akadályozzák a tervtőljesitést. Miklós Mihály dolgozó parasztnak 15 tyúkja van, egy darab tojást sem adott be, de még baromfit sem. Csikós János, Szabó Jánosnó dolgozó parasztok sem gondolnak a beadásra. A lemaradásnak oka az, bogy gyenge a felvilágosító munka. A DlSZ-fia- talok, az MNDSZ asszonyok nem veszik ld részüket a felvilágosító munkából. Fábí Jusztina tudósitó, Békés. Megyénkben az elmúlt gazdasági évben gyapotból a szokottnál gyengébb terméseredményt értünk el. Parasztságunk ennek okát a múlt évi tavaszi fagykároknak tulajdonította. Gerő elvtárs legutóbbi beszédében hangsúlyozta, hojgy a kedvezőtlen időjárás ellenére is a mezőgazdasági növények terméseredménye nagyobb lett volna, ha a munkálatokat idejében, szervezetten, szakszerűen végezzük el s a talaj és .növényápolási munkáknál nagyobb mértékben alkalmazzuk a szovjet agrotechnikát. Gyapttermelőink egy része azonban a gyapotot nem a növénynek legjobban megfelelő* talajban helyezte el. A tapasztalatok azt iga Balták, hogy a mélyfekvésü kötött, szikesebb területeken a fagykár is súlyosabb volt. A gyapotot tehát középkötött, jól átmelegedő talajokba vessük el. Az elővetemény őszi kalászos (búzia) legyen, mert len, napraforgó, burgonya után vetve a terméseredmény is alacsonyabb lesz. A hazai gyakorlati tapasztalatok is igazolják Liszenko 6zovjet agrobiológus tanításait, hogy jó termést: megfelelő táp anyag biztosítása és helyes agrotechnika alkalmazása révén tudunk elérni. Termeloszö vetkezeti csoportjaink a múlt évben vonakodtak a műtrágya alkalmazásától és azt nem kellő mennyiségben, vagy nem megfelelő módon használták. Az ilyen gyapotterületeken -azután a gyapottermés a legalacsonyabb volt. Az őszi mélyszántás jó elvégzése is nagymértékben hozzájárul a gyapottermelés növeléséhez. Azok a termelők, akiik a gyapotot tavaszi -szántásba vetették, igen alacsony terméseredményt értek el. Az őszi mélyszántást kellő mélységben, elő- hántós ©kévéi kall elvégezni. A vetőmagnak napon való melegítését megyénkben kevés helyen eszközölték, pedig a melegítéssel nemcsak a tenyészidőt rövidítjük le, hanem a belőle kikelő növény erősebb fejlődéiül s a fagy és állati kártevőkkel szemben is ellenállóbb lesz. A vetést minden esetben géppel, a gépállomásokon i:vő szovjet rend szerű speciális gyapotvetőgépekkel végezzük, hogy a vetés mélysége és a sorok egyenesek legyenek. Közvetlen kelés előtt, ha a gyapotvetés talaja megeßerepesedik, a lcérgesedést azonnal meg kell szüntetni, mert ez a növény kelését, erőteljesebb fejlődését hátráltatja. Az egyeiés, sorközi művelés, a kaccsolás és befejezés időben, szakszerűen, való elvégzése Stiele.'kelek. Megyénk egyes cipő KTSZ-ei nagyobb mennyiségű vikszosbőr- kiutalást kaptak azzal a céllal, hogy abból munkás bakancsot készítsenek dolgozóink számára. A békéscsabai, az orosházi és n medgyesegyházi Cipész KTSZ-ek azonban nem arra használták fel ezt az, anyagot, amire azt megkapták. Ugyanis bakancs helyei 1 regatta (könnyű nyári) cipőt készítették belőle. No, persze, mondhatjuk; ezt is a dolgozók viselik majd. Arra azonban nemi1 gondollak: az ilyen cipő nem felel majd meg egy tszcs, vagy állami Ki a felelős? gazdasági dolgozónak, aki sokszor »féllábszárig« érő sárban végzi a munkáját. Arra sem hivatkozhatnak, hogy ezekben a községekben nincsenek tszcs-k és állami gazdaságok, mert ezt senki sem hiszi el. Teljesen érthetetlen a nagyobb mennyiségű viiszos bőrnek regatta cipőre való felhasználása. Ezért kérném az elvtársiakat, vizsgálják meg. ki követeti el hibát, mert az, hogy hibát követlek cl, nem lehet vitás. IJíauszki Mihály Szarvas, cipőszövelkezct dolgozója. nagyobb terméseMiiíinényt biztosit A szedési munkák helytelen végzés© is rontja a terméseredményt. A múlt évben termelőink sem a H- kovadt gyapot, sem a kúrák szedésénél nem alkalmazták a szovjet kétkezes 6aedési módszert, a munkát szervezetlenül végezték, minek következtében a begyűjtés lassan haladt s egyrészt gyengébb minőségű gyapotot takarítottunk be, másrészt pedig a termés ©gy része a földre hullott, veszendőbe ment. Gyapottermósünk eredményét nagymértékben befolyásolja a kártevők felismerése és az ellenük való okszerű, időben való védekezés. A múlt évben a mocskos- pajor elleni védekezést termelőin]? egy rész© elmulasztotta s igy bizonyos területeket ki kellett szántani e ez is terméskiesést okozott. A levéltetű és takácsatka elleni védekezés is hiányos volt, pedig kormányzatunk a legdrágább védekező anyagokat is rendelkezésére bocsátotta termelőinknek. A múlt év hibáin okul\ a mindezeket az agrotechnikai eljárásokat alkalmazni kell, szakszerűen elvégezni a munkákat. így biztosíthatjuk szocialista mezőgazdaságunk egyik legfontosabb növényének, a gyapotnak magas terméshozamát. Ez pedig nemcsak népgazdaságunk számára bir nagy fontosággal, de termelcszoportjaink és egyéni termelőin]? részére is jelentékeny jövedelmei biztosit. Kováosék tudtak. Most meg azt mondja: Egyivásúak vagyunk, mi is, paint szomszédók szántunk, vetünk. .. Szegről-végről tán még rokonok is vagyunk. Az asszony beszélte, hogy anyja Kovács-féle dear lódból való ... Nem folytathatta tovább, mert Kovácsné, aki éppen lebbencsnek Való tésztát nyújtott, a nyujtófával az asztalra csapott és olyat kiáltott, hogy Gazsónak torkán akadt a szó; Feltört Kovácsáéból a múlt mindem kesei-ve, még az is eszebe jutott, hogy egyizben éppen Görbe Petemé használhatatlan ruhák közé dobott szoknyáját vette meg azocs- kapiacon, — Rokona magának a sátán, az, aki szüli az ilyen piszok fajzatot.- Be ne tegye ide többet a lábát, mert letöröm a derekát— Még jó időbe telt aztán is, hogy Gazsó elkotródott, amíg Kovácsné lecsillapodott. — De ki hallott még ilyet, hogy még mink rokonai vagyunk?! A mocskos! — Nyughass már — szólt a férje. Március vége, április eleje lehetett. Sietni kellett a habgátakkal. Az egyik nap a Nagy Pista elhagyott. Gondolom: kimegyek hajnalban, de mégis utolérem. Ki is mentem. Hát látom, a gát másik végén valaki motoz. No — ötlik eszembe — valamelyik kulák mászkálhat itt, valamiben sántikál. Ha- 6oncsúszva megyek oda, ahogy közelebb érek, hát látom a hajnali szürkületben, a Pista lapátol. Pista észrevesz, ahogy föltápászkodok és nevetve mondja: Az élelmes koldus már túljár a harmadik határon. A Icultúrtermat nevetés tölti meg; a látogatók ki-ki a maga módján érti Benkő Laci elbeszélését. Kovács Andrásné is odafigyel. Megkérdezi Laci ifjú feleségét, Zsuzskát, akiiül már azt is tudja, hogy decemberben a másik gyereket várja: Aztán moziba jártok? — Minden héten — feleli Zsuzsi természetes hangon. De már Ko- yácsné figyel is másfelé. A férfiak közül valaki haliotázva mondja: Kitalálnak valamit, mint ezt a kulák dolgot áo egyesek már a testvérükben is azt látják. Hát nem úgy van? — forgatja a fejét jobbra-balra, mostmár félig nevetve, félig ijedten. Látja, hogy a tszcs tagjainak arca elkomorul, a látogatók egyréeze érthetetlenül hümmög, mások elfordulnak tőle és a tszcs tagjait kérdezik, ‘Kovácsáé ókkor ismer rá és csodálkozva mondja Benkő Laci feleségének, áld mellé már többen is összeverődtek: Hát ez meg Gazsó Gábor... Valamit még mondani akart, de a »Dózsa« elnöke, Kóródi Antal hangja csattan fel: Hát nem úgy van! Nézzen csak ki az istállóra — és mindenki kifelé fordul. Benkő Laci ki is lépett a kultúrszobá- ból és már mondta ie: Tegnap est© volt két hónapja. Húsz törzskönyvezett tehenet kaptunk. Még éjfélkor is alig akartunk az istállóból elmozdulni. Igazié, Lajos bátyám ? — fordult hirtelen Nagy Lajos tehenész felé. Amaz már mondta volna is, hogyan történt, de Benkő Laci már folytatta kipirult arccal: Én itt lakom a falu szélén — bökött hüvelykujjával a falu felé. — .Az asszony úgy két óra tájt felkelt a gyerekhez és olyat kiált, hogy a hót is felébredt volna. »Tűz!« Én sem veszem tréfának a dolgot, leugrok az ágyról, kinézek az ablakon. Hát látom a mi tanyánk ég. Mielőtt biciklire ugrottam volna, bezör- gök Farkasékhoz és a többiekhez. Bekiáltok hozzájuk: Ég a tanyánk! Én meg rá a biciklire, H a tanyára. Lajos bátyám káromkodva kötötte fához az egyik szép tarka tehenet. Meg volt perkelve. Én az istállóhhoz szaladok, mert az égett, de már én is csak káromkodni tudtam. Beomlott a padlás és bent pusztult három tehenünk. — Hallottuk — mondták többen is. — De hogy' gyulladt ki? — Ez az! — kiáltott most már Laci ingerülten. — Hát közénk törleszkedett valahogy Görbe PA ter egyik retye-rutyája. Valami Sashalminak hívták. Messziről jött. Könyvelő lett nálunk. Hát ez gyújtotta fel az istállót. — Na, de ez már hűvösön van. Az istállót is rendbehoztuk. Nézzünk most már körül a gazdaságban — szólt közbe Kóródi Antal, az elnök. — Nem is kell nekünk, többet ilyen gyütt-ment — kiáltott Varga Anti, a traktoros, áld Kovács Pistával és Erzsivel egy traktor mellett állt. — De olyan sem, aki arról beszél, hogy a kulákokat csak ki találták — jegyezte meg mély basszus hangján Nagy Lajos tehenész. — Jobb, ha az olyan kerüli a mi portánkat. S minden szem Gazsó felé fordult, aki har- madmagávai lassan lemaradt a látogatók csoportjától. Kovács Andris, apja tekintetét kereste, majd félhangosan mondta: mindenkit megmama ez, mint a veszett kutya, ha fejbe nem bólintanák. • Estébe hajlott az idő, mire a tszcs-tanya minden Bégét- zugát megtekintették. Karikáspattogásra lettek figyelmesek. Vagy 40 darab csikó ficánkolva trappolt a tanyától 50 méterre levő itató kúthoz. Mögöttük hátrakötött piros fejkendővel a 24 éves csikós, Varga Annus. Az itatónái legközelebb álló csikót veregetve köréje törleszkedett jónéhány. Fejüket nyújtogattál?, mintha hízelegnének. Egyik egész az arcához nyomta fejét. — Ez aztán csikós — jegyezte meg Kovács Andris. A kelleténél talán még tovább is rajta felejtette szemét. — Nem vall vele szégyent, aki beköti a fejét — mondta elmosolyodva Kóródi Antal. Andris kissé zavarba jött, az apja tekintetével találkozott, az köhintett egyet. Benkőné, aki Kovács mellett haladt, most is, már ő is ismerte az egész Kovács családot. Ott volt Annus anyja ie, hát csendesen, de büszkén mondta: Helyre lány az Annus. Majd hármasban Var- gáék lakása felé tartottak. Var- gáék ott laknak a tanyában, Annus anyja a tejüzem vezetője. A többiek a kultúrszoba felé haladva még a tehénistállónál álltak meg, éppen f ejés ideje volt. Lágyan dúdoló női hangok hallatszottak ki. Kovács András az elnökkel lépett be. Majd kérdően ránézett, amikor látta, hogy a fejőnők dúdolnak. — Cseke Maris, a sentésgondozó lánya kezdte el... Ekkorára már mások is ott nézték a teheneket s hallgatták a kellemes dallamokat. Kovács Erzsi előre bújt Varga Antival cfi testvérével, Pistával. A villanyfényben bogárként ragyogott fekete szemle s ha Pista oldalba nem löki, már dudol is együtt a fejőnőkkel. Apja szemével meg is intette. — Nevetted? is a dolgon, de amikor Maris két hét múlva naponként másfél deci tejjel többet fejt egy tehéntől — megtört a jég. A többié!? is hozzáláttak. Meg köny- nyebben adja le a tejet a tehén, alig kell húzni a tőgyét. Kintről kolompolás hallnttszott. Kovács András akaratlanul is kifelé fordította fejét. Sok mindent látott e napon, amit eddig hitt is, nem ie. Az elnök megértette szótlanul is a kérdést. — Ez meg a Maris apja, a sertósgondozó. Útközben azt is megnézhetjül?. A szopós malac néni gyömöszöli mindig az anyját — magyarázza odamenet az elnök — ha játszik. S a 6zopós malacok rekeszének közepén lefelé lógó ko- lompnak nekiszaladt éppen egy kis malac s utána valamennyi hátrairamodott s a kólóm pót nézték, amíg szólt. Cseke Bálint, hogy bemutassa még jobban tudományát, Hengedte a malacokat az udvarra, ahol úgy szétszóródtak, hogy alig lehetett egyet-kettőt látni. Utána megkongatta a kolompot és egytől- egyig az ólba szaladt. Nagyot nevettek a látogatók, még Kovács András arcán is mosoly futott végig, aHt pedig ritkán láttak nevetni. S mintha új élet költözött volna belé, igy szólt az öreg Cseke Bálinthoz: Úgy látszik Bálint bátyám igaza volt, amikor öt évvel ezelőtt ládában vitt haza egy Hs- malaoot a piacról, hogy »lösz még nekem egész falkám iß«. Most tudom csak, hogyan gondolta. Az öreg Cseke büszkén pödört ©gyet bajszán és úgy szólt Kovácshoz, hogy a többiek is hallják: Ahogy' látod, igát sem kell kölcsönöznöm a Gazsó-féléktől két hold földemhez. De nem is két holdam van mostmár, hanem ötezer. De van itt acólcsikó is — és az udvaron levő traktorra mutatott. Látni is jó ezt, de itt élni még jobb — bazsajgott huncutká- san. — Igaz, 75 éves vagyok, de még én is megforgatom a lányokat — és nagyot nevetett. A többiek is vele együtt nevettek jóízűen. A kultúrszobában rádió hangjai fogadtál? a látogatókat. A falon az egyik felirat igy szólt: Üdvözöljük kedves vendégeinket. Kováce- né néhány tezos-asszonnyal az egyik asztalnál ült már. Azon nevettek, hogy Borkáné, amikor először adta napközibe Hsgyerekét, fejfájást színlelve visszajött a gyomlálásból, hogy megnézze, nincs-e valami baja a gyereknek. Nem ment be, csak az ablakon leskelődött s amikor látta, hogy a gondozónő ott sétál az alvó gyerekek ágyai közt, kiment vissza a répaföldre. Azt mondta, hogy elmúlt a fejfájása. — Ezt adta nekünk a tszce — igy Vargáné. Asztalhoz ültek a többiek is. A vacsora előtt Ízlett mindenkinek a Hsüstön főtt. jJJajd a vi rágvázák mellé borosüvegek is ke; rültek. A traktoros Anti liarmonii kát vett elő. Andris a csikóslányt forgatta, Kóródi Antal Ko- vácsnét perditette táncra, Kovács András Vargánét, majd fofgott, pergett mindenki és dalolt. Éjfélre járt az idő, amikor útnak kerekedtek a vendégel? és Kovácsék szeme újra végigsiklott a feliraton: »Üdvözöljül? kedves vendégeinket«. — Azt gondolom Andris — mondta útközben Kovács András — jófelé húz a szived is, a fejed is. Nektek is — szólt Pista és Erzsi felé. Majd még az anyátokkal is megkányjuk-vetjük — és eokatmondóan nézett feleségére. S mint, a]ri semmit sem hallott, igy szólt Kovácsné: Andris fiam, Andris fiam .. . Mintha kissé szipogott is volna, do a sötétben nem lehetett látni. — Nekünk Hszikkasztották szivünket a régi ével?. Ti hoztatok csak meleget. De itt sokan vannak .. Akkor éjjel Kovácséi? igen keveset aludtak. Ki-K a maga gondolataival forgolódott az ágyban. Kovácsné kenyérsütéshez kelt fel, pedig még meglette!? volna egy két napig. De nem hagyta valami nyugton. Kovács a lovakhoz többször is Hment. Majd kint is maradt a konyhában. A család bent fülelt. Egyik sem akarta elárulni, hogy nem alszik. Csendes, hall? hang- foszlányol? szűrődtek be a csukott ajtón: .. .odahúz a szivük . . . láttad az öreg Csőkét is ... milyen élet van ott... elmegyek és H- töltöm a felvételit... Ott bent felszabadult sóhajok s utána örömteli álom. Andris álmában Orosz elvtársat látta, sok emberhez beszélt, majd egész közel került hozzá és ezt mondta: Kovács elvtárs jó katonán!?, hát legyen tagja a vezérkarnak s közben a piros könyvecskét nyújtotta át neH. Erzsi dúdolva fejte az egyik magyar tarkát, Pista pöfögő traktorral szántott a határban ...
