Viharsarok népe, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1953-03-01 / 51. szám
6 1953 március 1., vasárnap ViUcti&aioU Hépz Vádirat népünk elnyomóiról A történetem, szemétdombjára került fasiszta Horthy-rendszerből számos, — a dolgozó nép ellen elkövetett xengsteg bűnt, terrort, és gyalázatot felszadő okirat maradt meg. Mintha csak azért nem pusztult volna öli, a háború vórzivata- rában, hogy vádolják ezek a végnélküli bűnlajtsromok a letűnt rendszer kiszolgálóit, a klerikális reakció ügynökeit, akik napjainkban is a Horthy-fasizmust és az amerikai életformát dicsőítve igyekeznek félrevezetni a dolgozókat és megbontani egységüket. .,.»A békéscsabai Merkur Szövődé Rt. üzemet beszüntetni és mintegy 400 munkást elbocsátani szándékozik. A gyár Ozembosziintctése érthető izgalmat váltott ki az érdekelt munkások körében. A gyár évi kW. 3 millió pengő értékű termelése mellett mintegy 600.000 pengőt üzemi költségeit, közadők, munkabérek, stb formájában Békéscsabán, illetve Békés megyében költ el... A részvénytársaság másfélmillió tőkebefektetés melleit 1927-ben (szépített bevallás szerint) 166.000 pengő tiszta nyereséget, 1928 ban pedig 81.000 pengő tiszta nyereséget tüntet fel.» Ha tehát fenn Is forogna az, hogy a vállalat a normálisnál (!?) kevesebb hasznot eredményez, nem kényszerítő ok a beszüntetésre.« A múlt sok nyomorát, szenvedését »isten akaratának« igyekeztek feltüntetni, mondván, »isten azt bünteti, akit szeret«. Nos, a gyulai levéltárban őrzött okmányok egész sora azt bizonyítja, hogy ők voltak az istenek, aldk az évekig tartó munkanélküliséggel, a féktelen ínzsákmányolással, a tömegpuszító tbc-vei, a hatalmas arányú csecsemőhalandósággal büntették a dolgozó népet íme egy dokumentum, Gyöngyösi János képviselő 1930 január 30-án keltezett interpelláció j a. megfeszített erejű munka miait testsúlyuk 45—50 kilóra csökkent. Az idegesség és túlhajszoltság nagyarányú vértelenséget idézett elő náluk. Vala- mennyiüknél súlyos szervi elváltozások várhatók.« Az igazság elfojtása Ennél többet sem tettek a dolgozók érdekében, minthogy megállapították: lassan-lassan tönkre mennek a nehéz robotban. A csendőrségnek és a rendőrségnek azonban nagy gondja volt arra, hogy megakadályozza a munkások gyűléseit s letartóztassa azokat, akik változtalni akartak a dolgozók súlyos helyzetén. A gyulai m. kir. rend őr tanácsos jelentette 1930 október 20-án a kerületi főkapitánynak a magyar- országi Építőmunkások Országos Szövetsége gyulai csoportja közgyűléséről: »..Oltlakán Tivadar épitömunkás azzal kezdte beszédét, hogy ha vizsgálat tárgyává teszi a munkásság mostani helyzetét, öaikénytelenül Is a jobb ágyság sorsa jut eszébe. Akkor a dolgozó n 'p a nemesek fennhatósága és önkénye alatt nyomorgóit, ma pedig a kermányhatrlom szuronyaival szemben taá”a magát Itt a rendörbsztvb selö figyelmeztette, hogy az Ilyen kijelentésektől tartózkodjék. De az nyomban a folyó évi szeptember 1 1 eseményekre tért át, amikor Itt, Gyulán a tüntető munkásságot karalappal kellett feloszlatni. Köves rendőrkapitány újból figyelmeztette: ha ebben az irányban folytatja felszólalását, nyomban megvonja töl: a szót.»« Rendőrök és detektívek százai lestek a kommunistákra Akiknek kevés volt a 166.000 pengő nyereség Ma már mindenki előtt világos az, hogy a m'ult rendszerben — az imperialista államokban ma is fennáll ez még nagyobb mértékben — ha nem emelkedik az égig a tiszta nyereség, ha már nem tudják még nagyobb mértékben kizsákmányolni a dolgozókat, akkor jövedelmezőbb, még nagyobb kizsákmányolást bíztató vállalkozásba fognak. Mit törődtek a Hordhy- rendszer duzzadó zsebű urai a tömegek nyomorával, azzal, hogy a dolgozók teste ’összeaszik, egészségük tönkre megy az embertelen robotban, gondban, nélkülözésben. A gyulai Harisnyagyár múltjából A gyulai Harisnyagyár kapzsi tulajdonosai! is mind löbbet és többet akartak kisajtolni a dolgozók verítékéből. A levéltári adatok tanúsága szerint 1930-ban, amikor személyenként a napi létminimum 1 pengő volt, a családos apák és anyák napi 10—12 órás munkaidővel 1.70 pengőért dolgoztak. A gyár urai ezt is sokaiták. És 1930 júniusában bevezették a munkást még jobban nyúzó Bedó-rend- szert. A legyengült szervezelű dolgozók június 6-án sztrájkba léptek. Először 18 orsózó hagyta el az üzemet azért, mert 21 munkásnak felmondtak és további 28 munkás elbocsátását helyezték kilátásba. A 18 orsózó után másnap mind a 425 munkás sztrájkba lépett. Amint az okiratokból kitűnik, a gyár vezetői örömmel fogadták a sztrájkot, mondván: úgyis nagy- mennyiségű áru halmozódott fel. Kinek kellett akkor harisnya a rendszer hű kiszolgálóin kívül? A dolgozók többségének kenyérre sem jutott. Június 14-én Müller Teréz és hat társa engedélyt kért, hogy a sztrájkoló munkásoknak előadást tarthasson »A Bedó- rendszer és a nő« címmel. De nem engedélyezték azzal a meg- okolással, hogy »nem lesz fenntartható a rend és egyéb kirobbanásokba vezet a gyűlés.« A rettenetes helyzetbe került dolgozók több heti sztrájk után kénytelenek voltak munkába állni. Egy, azév októberében kelt orvosi jelentés szerint: »A munkásnöket hát- és fejfájás gyötri. Gyenge táplálkozásuk és a Ilyen volt a gyülekezési és a szólásszabadság a hírhedt, szennytől, bűztől áradó Horthy-rend- szerben. A dolgozókra és különösen a kommunistákra a detektívek és jxilgári ruhás rendőrök sokasága leselkedett. A szegedi rendőrkerületi kapitány 1930 december 23-án az Orosházán lezajlott hatalmas tüntetés után többek között ezeket jelentette a főispánnak: »...A hideg idő beálltával a munkanélküliség és nyomor Orosháza egyes külső területein (Rákőczjitelep) olyan arányokat öltött, hogy az aggályos kezd lenni. A napokban 400 főnyi ron. Bánásmód a n Akik némi keresethez jutottak, szerencsésnek mondhatták magukat. Azonban sokszázezren voltak olyanok, akik az alábbi levélben írt módon tengették sanyarú életüket. »Méltóságos alispán ur! Azzal az alázatos kérelemmel fordulok a míltöságos úrhoz, hogy hallgassa meg egy rettenetes nyomorban élő, szerencsétlen 12 gyermeknek az anyját. Mezőberényi lakos vagyok, uram már 3 éve nem keres. Tizenkét gyermekem van', 9 flip ős 3 lány. Közülük csak kettő dolgozik, a lobbi kicsi, dologra képtelen. Éhezünk, fázunk, nincs betevő falatunk, nincs ruhánk, sem egy szál fadarabunk. Ha teheti méltóságos ur, nyújtson segítő kezet és könyörüljön meg szerencsétlen éhező és fázó gyermekeimen. Nem kívánok sokat, de ha módjában áll, úgy hallgassa meg a nagy nyomorban élő 12 gyermeknek térden állva esedező anyját. Már a végsőkig vezet a gondolat, ha nem kapok segítséget. Mezőberény, 1933. november 28. Bodó Ferencné, Nagyatádi u. 29 « Semmivé foszlik a kiér Ez volt a »leghathatósabb« segítség, amit a rendszer urai a nagycsaládos dolgozóknak nyújtottak. Minden további nélkül inkább elszakították a gyermekeket a szülőktől, mintsem hogy ha-' talmas nyerészkedéseik egyreszé- ről lemondva munkalehetőséget biztosítottak volna. A Bodó-gyer- rnekek menlielyre kerültek. Ma már rossz álomként emlékeznek vissza gyermekéveikre. Bodó Ferenc a köröstarcsai állami gazdaságban dolgozik biztosított megélhetés mellett. András traktoros, Sándor a békéscsabai Gyapotfeldolgozó üzemben, 1stgyokba bürkeit, rákóczitetepi lakos (főleg asszonyok és gyermekek) vonult kiseli> csapatokkal a községházára, ott munkát és kenyeret követeltek, j majd a gyermekeket ett lakarák hagy ; ni... Hogy a segélyre rászorulókat ellenőrizhessék, utasításunkra a kir n deltség deíektiyeket és polgái ruhás rendőröket bocsátott a községi vezetőség rendelkezésére, akik megfeszített szolgálattal igyekeznek ezt a helyszínen kivizsgálni. A detektívek jelentése erről a nyomorról olyan képet fest, hogy igen sok helyen a mennyezet nélküli, nádfedeles kunyhóban még bútor sincs, hanem a puszta földre hintett szalmán sírnak a rongyos, ta- i karó nélküli, éhes gyermekek, mialatt szüleik egy falat kenyeret, vagy fillér pénzt sem tudnak előteremteni...« igycsaládokkal Gozmány József főjegyző — a nyomort hitelesítő — leveléből megtudjuk, hagy Bodó Ferenc- nének egy 18 éves lánya tbc-s, egy 19 éves fia öngyilkossági szándékkal a kútba ugrott. »Miutáu láttam, hogy a Bodó Ferenc háztartásában elő gyerin.kok közül a io éves Andris') a 9 éves Sándor, a 6 éves István, aiz 5 éves Mihály, a 4 éves Margit és a kétéves György majdnem teljesen ruha nélkül vannak és oly kicsiny szobában, hogy annak levegője káros az egészségre, annál is inkább, mert ágyneműjük nincsen, — hegyezek a gyermekek egészségesen fel legyenek nevelve, a társadalomnak munkaerő és hasznos tagjaivá lehessenek, tisztelettel javaslom és kérem nagyságodat, hogy ezen gyermekeket méltúztassék a m. kir. állami gyermekmenhely kötelékébe felvetetni. Mezőberény, 1933 december 6.« kális reakció hazugsága van a BELSPED-uél dolgozik, végzett munkája szerinti bér mellett. Mihály tiszti iskolán van, János házat vásárolt magának. És igy változott meg valameny- nyiök élete. Ma törvényben gondoskodik államunk a nagycsaládos dolgozókról. Nagy összegű családipótlékot, anyasági segélyt s a gyermekek száma szerint anyasági oklevelet, 1000-1500 forint jutalmat kapnak. A megváltozóit élet szépségei, pártunk s kormányzatunk gondoskodása pozdorjává zúzza a múlt rendszer liű kiszolgálóinál«, a klerikális reakció ügynökeinek népbutító, hazug meséit. KÖMYVBA11 ÁT to K A könyv, a tudás forrása mind több dolgozót hódit meg. Százak, sőt ©zrek keresik fel hetenként a Megyei Népkönyvtár kölcsönzőjét, olvasótermét. Szórakozást keresnek a nagyszerű magyar, szovjet és más szépirodalmi művekbőL és segítséget még eredményesebb munkájukhoz, a különböző szakkönyvekből. A megyei könyvtárban a tudományos, ismeretterjesztő művek mellett megtalálhatók a különböző folyóiratok, napilapok is, -melyeknek naponta számos olvasója van. DEBKOVICS JANOS, a békéscsabai »Uj Barázda« tsze» tagja is gyakori látogatója a népkönyvtárnak. Az olvasás jelentőségéről a következőket mondja: »1950 óta vagyok a könyvtár olvasója. Nem vagyok ugyan párttag, de teljesen egyet értek pártunk politilájávol. amely a mezőgazdaságot is erőssé, virágzóvá akarja fejleszteni. A szovjet agrotecluri- kusok kiváló eredményeit látva én is ta nuímányozom a szovjet tatajjavitásr és növényvédelmi tárgyú könyveket. A tanultakat igyekszem csoportom, a közösség javára fordítani. A szakkönyvek és szép- irodsdnű művek mellett tanulmányozom a marxizmus haiimizmus könyveit is, hiszen as hozzájárul a tisztánlátáshoz, a« általános műveltséghez.« VOGEL MIICLÜS- NÉ, a Tcxtilnagyko- ígstede’mi Vállalat do'gozója is egyike a legjo-bb olvasóknak. — »A felszabadulás előtt Horthy ék »irodalma« népbutító ponyvaregényekkel mérgezte a dolgozókat. A dolgozók állama megadte a ‘lehetőséget a, mníveiődéshez. 1951 óta vagyok tagja a könyvtárnak. A könyv a szórakozáson kivtit tanulási és művelődési lehetőséget ia nyújt-. Csak az értékes müveket olvasom, például : Tolsztoj: »Háború és béke«, Ánatol France: »Az istenek szomjaznak«. Mint párttag felismertem a könyvek nagy erejét a társadalom átalakításában. A marxistaleninista műveket tanulmányozva magam is művelődöjk a t&readalcpi- tudomány terén. Mindenkinek ajánlom a könyvtárat, amely egyik eszköz hazánk szocialista állammá való átalakításához.« Nemcsak meghallgatni, de orvosolni is kell a dolgozók panaszait Nap, mint nap számos levelet olvasok az újságból, melyet a dolgozó parasztok írnak. A párt és a kormány lehetőséget nyújt a mimkás-paraszt-levelezés kiszélesítéséhez, minden erejével támogatja azt s a dolgozók százai kapcsolódnak be a levelezők táborába, felismerve ennek jelentőségét. Én is ehhez a nagy táborhoz csatlakozom, mint termelőszövetkezeti tag. A múltban a dolgozók elől el volt zárva a művelődés útja, a kultúra áldásait nem élvezhette. így volt ez Bélmegyeren is. A felszabadulás illán annyira fejlődött községünk: eljutott oda, hogy szocialista község legyen. Nagyon sok mindent kaptunk az ötéves tervtől. Az elmúlt évben 40 új lakóházat, új iskolát és egy moziberendezést. Ezenkívül számos olyan létesít0 LVESD a Viharsarok ff épét! ményt, amely a kultúrszínvona- lunk fejlődését següi elő. Körülbelül öl hónap óta pereg a film a község dolgozó parasztjai előtt. Komoly hiba van azonban a moziüzemnél a hangerősséggel; alig hallani a szereplők szavait. Ezt számtalanszor szóvá- tette a mozilátogató közönség, de mindhiába. Bármilyen film jön, hang nincs. Panaszunkat az illetékes szervek türelmesen végighallgatják, de semmit sem lesznek. Bélmegyer község mozilátoga-» tói nevében újra felkérjük az ite letékes szerveket, hogy mielőbb vizsgálják ki ezt az ügyet és intézkedjenek megfelelően, szűnjön meg a hiányosság, legyen hangerő! A szovjet íilmhónap alkalmával sok jó és tanulságos film jön községünkbe és mi, dolgozók szeretnénk belőle tanulni. Farkas János Bélmegyer, Táncsics« tsz.
