Viharsarok népe, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1953-03-01 / 51. szám
ViUaisawU VLé^it 1953 március f., Vasárnap A1 lattan y és ztós ünk fejlesztése mezőgazdaságunk egyik legfontosabb feladata. A minis ztertanácB és pártnak Központi Vezetőségének 1953—54 évié szóló állattenyésztési határozata kitűzi azokat a célokat, molyokét el kell érnünk. Ezek a oélok hatalmasak, de a Szovjetunió kolhozaitól átvett tapasztalatok alapján megvalósíthatók a termelőszövetkezetekben. Hogy az állattenyésztés fejlesz tését sikeresein végre tudjuk hajtani, annak legfontosabb feltétele, hogy a jószágállomány elhelyező sőre elegendő férőhely álljon rendelkezésre. A férőhely hiánya a legjobb állatgondozók munkáját is akadályozza, de a belépő egyéni Termelőszövetkezeteink építkezéseiről dolgozó is szívesebben viszi be állatát, ha látja a megfelelő nagyüzemi istállókat,., A tsz-ben a közös állatállományt 1952-höz viszonyítva nagymértékben kell növelni és ebből megyénk tsz-iedre igen hatalmás feladat hárul. A tsz-ben elsősorban a gyorsan fejlődő állatállomány és a bevitt állatok elhelyezését kell biztosítani. Az építkezés tehát igen fontos feladat s nagy gondot kell fordítanunk a^ anyagtakarékosságra, az egyszerűbb megoldásokra. Az é pitkezésekhez államunk is biz tosit hosszúlejáratú hitelt. Az építkezések meggyorsítására a tsz-ieknek be kell tartani az FM (utasítását, hogy az 500 kát. holdon felüli tsz-ekben állandó építési brigádokat szervezzenek és így az építést házi úton végzik el, sokkal olcsóbban. 'Az építő brigád az év minden szakában dolgozik, de ezenfelül minden szabad munkaerőt foglalkoztat. Az a tsz dolgozik jól, amelyik az építkezéseket összehangolja a növénytermesztési munkával, mivel az év egyes szakaszaiban munkaerők szabadulnak fel, ezek bevonásával az építés üteme meggyorsítható. Az építési brigád munkaerejének helyes tervezése három fontos előnyt jelent. 1. Ha az építkezések részére a tsz-ben a munkaerő rendelkezésre áll, úgy az épületek a tervezett időre felépíthetők. 2. A növénytermesztési brigád tagjai állandóan el vannak látva munkával. 3. A házi építkezés és az anyagok házi előállításával az építkezési költség kevesebb lesz, növeli az a közös szövetkezeti vagyont, ugyanakkor teher mentesíti az épitőany ági part. Az építési munkákat a tsz ekben az alábbiak szerint kell beütemezni : Az állandó építkezési brigád május 10-től augusztus 20-ig a tavaszi munkák és aratá's idején, valamint szeptember 1-től november 20-ig, az őszi betakarítás idején, csak kisebb építkezéseket, tatarozást, átalakításokat végezzen, nuver ezekhez kevesebb segítő erő szükséges. A nagyobb építkezéseket három időszakra ütemezzük be Az első március 1-től május 10-ig, a második augusztus 20-tól október 1-ig, a harmadik november 20-tól december 10-ig. Télen december 10-tői február 28-ig a felerősített építő brigád a helyi anya gok kitermelését és a következő évi építkezések előkészítését végezze. A helyi anyagok kitermelésével az építkezés gyorsabb és olcsóbb, mivel a tsz területén megtalálható, nem kerül pénzbe és könnyebben szállítható az építkezés szdnlielyére. így anyaghiány fiem akadályozhatja az építkezést. Igen olcsó építkezési anyag a terméskő és a mi tsz-emknek is arra kell törekedni, hogy az új épületek alapjait terméskőből építsék. Olcsóbb és szilárdabb, mint a tégla. Egy köbméter kőnek az ára a vasútállomáson kb 115 forint, ezaeL 400 darab kisméretű téglát helyettesíthetünk, melynek ára a TÜZEP-tolepen 328 Ft. Láthatjuk teliát, hogy egy köbméter falnál 213 forint takarítható meg. Do növelhető ez a megtakarítás ha a tsz tagjai télen elmennek kitermelni a terméskövet olyan tsz- hez, melynek van kőbányája, mint ahogy a túrkevei »Vörös Csillag«, tsz tette. így csak a vasúti fuvar- költségbe került a kő, a tsz-ta- gok a kőfejtésben napi két munkaegységet értek el. N agy jelentőségű az épitkezésck- nél az (építési anyagok gyártása például: préselt agyagtégla (vá- íyog), 6zénporos tégla, nád és nádlemezpótló pallók préselése. A tégla beszerzés© és fuvarozása sok gondot okozott az építkező tsz-einknek. Az elmúlt év tapasztalata azt mutatja, hogy érdemei a tíznek a szénporos tégla égetésével foglalkozni, mert egyrészt az építkezés 6zinbelyéu készíti el, igy a sok fuvart megtakarítja, ezen kívül csak egyharmadba kerül mint a gyári tégla, másrészt a felesleges téglát átadja más tsz részére és igy nagyobb jövedelmet biztosit a tsz-nek. Nagyon sok tsz vezetősége helytelenül arra hivatkozik, hegy nincs szakember és kevés a munkaerő, ezért nem tudnak téglát ege tűi. Ezeknek a nehézségeknek a leküzdésére téglaégető tanműhelyt állítunk fel megyénk területén, a tót- komlósi »Viharsarok« tsz-nél, ahol megfelelő szakemberek vannak és ott a helyszínen mis tsz tagjai is elsajátíthatják egy-két hét alatt a legszükségesebb szakképzettséget. Tsz-eink sok olyan növényt termelnek, amelyekből deszkapótló anyagot készíthetünk (nád, cirokszár, napraforgószár, magkeneler- leóró, dohány szar). Egyszerű faka- lödával két fő naponta 50—80 négyzetmétert tud elkészíteni. A jó építkezéssel biztosíthatjuk az állatállomány részére a férőhelyet, de emellett tsz-eink építkezéseivel a Szovjetunió kolhozainak példája nyomán állandó foglalkoztatást biztosíthatunk a mezőgazdaságban. Ezzel a dolgozók életszínvonala, keresete emelkedik, népgazdaságunk él a bélre frontja erősödik. Kiss Jőzssf. BáBaH4B4B4B-*B^3 4B Bé-E ^58 B <>■♦■ ♦ CSEREI PÁL: Kovács Erzsi a maradék csalóin ádét nyalábéiba öseze az udvar sarkában, amikor távolról jövő vig nótaszó ütötte meg fülét. Hirtelen fo'egyeneseclett és az utca felé fordult. Nem először hallotta eß lutta a vig da'osokat. Tudta: a »Dózsa« terme'őszövetkezet teherautója robog majd el előttük, rajta a tarka- ruhás lányok, elvegyülve a fiúkká;, asszonyokkal, idős férfiakkal. Még az öreg Agócsi, a juhász is mindig ott van közöttük, pedig már 70 felé jár. Az is úgy fújja a nótát, hogy az embernek kedve lenne mindjárt közibük menni és ott is maradni mindig. Velük együtt robogni a teherautóval a moziba, meg mikor hova jnennek, velük együtt dolgozni. Szóba is kerül náluk néha, a testvérbátyja, Andris szokott beszélni a »Dózsá«- ról. De apja mindig másra tereli a szót. A múlt küszködéseiről beszél. Ki tudja hányadszor beszélte »1, hogy évekig nem volt új ruhája, az anyja is legtöbbször az ócskás asszonyoknál választott szoknyát, amikor már nagyon ield- vánkozott róla a másik. Neki, Ercsinek is onnan került legtöbbször kabát, meg cipő is a lábára, amit az úri ringyók már ledobtak magukról. Csak igy tudtak gyarapítani, meg ha a pirkadat a teles földön találta őket. Sajátjukét szinte lopva munkálták meg; vasárnaponként, meg »ráhúzlak« az éjszakából. Hyenkor mintha rossz álomtól szabadulna, a kiugró po- facsemtok mögött mélyen beágyazott szemét feleségére, majd gyermekeire emelte és agy szólt: Neon hagytuk magunk, igaz nehéz volt. De most már más. Kovács András alig múlt 25 éves, amikor négy hold örökölt földjével megházasodott s az asz- szemy is hozott magával egy holdat. TTgy, hogy öt holddal kezdték. Házuk a falu szélétől a harmadak utcában volt a sáros oldalban. Húsz év telt el, amíg az öt holdból nyolc lettíb s a köves úthoz kerülték lakni. Erzsi félrehúzott szoknyáján nem tudott igazítani az át- nyalábólt csalamádétól, csupán hátrakötött, drappszinű tejkendőjém tolt egyet, fejét vállához hajtva, mire a »Dózsa« tsz teherautója házuk elé ért lassítva, veszettül tülkölve; egy csapat rántanivaló csirke került elébe. A rajta levő padokon ülők egymásnak dőltek e a nótaszót nevetés váltotta tel. Az öreg Agócsi egy fiatal lányhoz dőlt, az meg karjába kapaszkodott. — Ejnye, ejnye lányok, hát már itt sem hagytok nyugtot — szólt a hangzavarban Agócsi, mile őzben félrecsúszott kalapját tolta helyre. És újra kitört a nevetés. Az út két oldalára szétrebbent csirkék közt az autó tovább robogott; valaki nótára gyújtott s valamennyien bele vágtale: ».. i Sztálin elvtárs zászlajával mindig győznünk kell«. A felkavart por ködszorűen úszott a levegőben, mely a lenyugvó nap sugaraitól vörös színben játszott. Erzsi még talán tovább is a vig dalosok után nézett volna, ha az anyja nem dugja ki a fejét az istállóajtón, kezében sajtárral és nem szól rá: Hozzad már gyorsan!..» Dobjad elébe — szólt ismét, sünikor Erzsi megjelent az istállóajtóban. — Adni kell a disznóknak, a tyúkokat is meg kell etetni, aztán pucold a zöldbabot, mindjárt jönnek apádék és még nincs kész az étel. Az 60 körüli szákár asszony mozgásában, hangjában ott érződött még a hosszú esztendők félelemérzete, amikor hol az egyik, hol a másik ismerősük, rokonuk néhány holdacskáját vitte el a bank, vagy valamelyik »nagygazda« — adósság tejében. El is követtek mindent, hogy el ne merüljenek ők is. A három gyerek, amint kapát tudott fogni, egy sorban dolgozott velük. Ott szülte ő is Erzsit a kereszt tövében, hajnalban, amikor a kaparékot saedték. És másnap hajnalban újra csavarta a kapa nők köteleket. Erzsire a kisebbik fiú, az ötéves Pista vigyázott. A nagyobbik, a nyolcéves Andris a malacokat, libákat legeltette a friss tarlón. Kovácsáé már félrehúzta a rakott tűzhelyen a zöldbablevest, Erzsi meg a villanyfényéé verendán levő kis asztalra tányérokat, kanalakat, rakott, amikor az utca felől kocsizörgés és férfihang hallatszott: Hó... hó! — a fekete puli örvendezve csaholt. Erzvri szaladt kaput nyitni, de Andris már leugrott a kocsiról és kinyitotta. Majd a gámeskút felé tartott. Vizet húzott a vályúba, amíg apja Mfogta a két lovat, Pista meg a osaíamádét hányta le a szekérről. — Ne piszmogj már annyi ideig azokkal a kanalakkal, siess, hozd ki a kenyeret is — szólt Kovácsnó a lányának, a párolgó levessel telt lábost hozva H a konyháról. — Mennyi rágnivaló van még? — fordult a verandára lépő férjéhez. Kovács a fái mellett levő padra dobta kalapját, Msújja»át( s a (kisasztalhoz ülve felelt vissza: Egy jó napra való. Amikor már mindannyian az asztalnál ültek, mintha egy abbamaradt beszélgetést folytatnának, Andris a negyedik-ötödik kanálnál igy szólt: A »Dózsá«-ók kukoricája már vállig ér .., — Náluk most is kaszával egy- időben járt a tárcsa — 6zólt Ms id|ő múlva. De nem is kaszával arattak, kombájn vágta a búzát. A kanalak tovább csörögtek. Ki- nemmondotban is valamennyien saját kukoricájukra gondoltak. Bizony az alig ért kötésig. Pedig szomszédos a »Dózsá«-ékéval. Erzsi hol az apjára, hol az any- jáíra nézett, Végülis bizonytalanul megszólalt: Mi nem is kapáltuk négyszer a kukoricát és mégsincs időnk moziba menni. A tszcs-sek ma is biztos oda nentek. Anyja ezikéir alakja kelletlenül mozdult meg a széken, mint olyan ember, aki előtt az -utót dicsérik, de még nem ült benne, ezért a lovasszekér mellett kardoskodik: Hát csak menjenek, mi nem érünk iái... Ki is látott olyat, íogy hétközben moziba járjon U paraszt? De mit is törődtök mindig azzal a tszcs-vei? Még te is Andris — nézett idősebb fiára... Van nekünk mivel bajlódni. — De csak bajlódunk — eresztette ki a szót Pista, vékony ajka közt. — De magunknál» bajlódunk; oszt’ nem mondja senM: ide gyere, oda menj — igy az anyja. — Így igaz — szólt közbe idősebb Kovács megtörolgetve homlokát csontos, napszítta kezefejével. — Nem mondja senM — ismételte meg anyja szavait Andris. — Csak a föld. Az nem is mondja, szótlanul parancsol: kapálj, kapálj! Betegen is, mert megeszi a gyom a kukoricát. Anyám gyenge büszkébben rántotta volna meg. már a kapához, mégis kapált az — Voltál a pártnapon? — leikeidén is. De ha anyám nem jön, ak- sült fel Pista — A DISZ-ről bekor M jött volna? Csak ha hívunk szélt? Mondta-©, hogy jól szere- valaMt. Az meg nem. él meg isten pelt a kuHúrgárda? igéjéből. A tszcs-ben meg, ha öten, _ Mondta hát ^ azt is mond. vagy tizen is betegek, akkor is ta; Elvtteak aki ma m(% CEak meg tudjak kapálni a M,koncát, ^ ft tszcs_t és gondolk0dik, hadd nem is kétezer, hanem négyszer- gontloikodjon. Segítsük a jobbhoz, ötszór. A »Dózsa« tejben a Bags- de Iie eTÖltge8iik_ Fejéi® nyomta munkacsapat ötször kapal.ta meg. Le kaiapját! és az udvarra lépve Iritis ad biztos vagy negyven tpazsat ra iz6lt; Gvere, a székéret holdja. Ez mar így van: ahol ősz- a Szia aly “ ezeaclják az erőt, többet bírnak éa könnyebben. íls ott van a gép is. # Pistának még nem mondta And- Az segít az embernek, **8, hogy Orosz elvtárs a pártnap . ,. , után beszélgetett vele. Mégpedig — Apamek mégsem asarjak a arrül; ho„y vasárnap többen eiIá_ tszcs-t - sietett közbeszólni Pista. togatnak a ki>rnvékbeli tszcs-kből, - Milyen jo lenne, en is traktoros meg az egyéniek közül a »Dózsa*, lennek, mint Varga Anti. Marok- ^ & hát, ha akarják, Kovácsék is levelet is kapott, meg 400 formt menjenek el. Apjának már átadta jutalmat. Mondta többször, hogy az üzenetetj aki ugyan osak aatlnyi(i menjek en is, Dehat akkor elma- moudott; majd meglatjuk -, de radua itthon a munka - tette hoz- úszott rajta, hogv elgondolkozik za nemi keserűséggel, és mintha büszkébben csapkodta — Gyerekek, gyerekek, hogy ti volna meg a kocsi elé fogott lova- nem akarjátok megérteni, hogyapá- kát, ahogy hazafelé hajtottak. Bitókkal mennyit vergődtünk, mig zony nem kis dolog, — vélte And- reiides fedél alá hajthattátok feje- ris — ha a falu első embere külön tekét — emelte szeméhez kötényét is meghív valakit. Kovácsnó, majd felállt, a kenyér- A párt,iap utón> amikor a tszcs héjat szedegette össze az asztalról, látogatásáról beszéltek, azt is mondás bement a konyhába. Kovács And- ta neki Orosz elvtárs: Mondd csak rás js felállt és ennyit mondott: Andris, nem gondolkoztál még azon, nehéz ezt megérteni. Ezért a há- hogy itt volna köztünk a helyed? tunic is izzadt. Ezért nincs hús jját bizony erre nem igen tudott anyátokon, csak bőr. Látom én is, m;t válaszolni, csak valami olyas- amit ti, de ez ilyen dolog. — Vát- félét mondott, amit lehetett is ériára dobta Msújjasát és kiment az teni; meg nem fg De azt moe^ istállóba, kezdte igazán érezni, hogy a párt — Apa is osak mondja — szólt Bz embert cselekedetei után ítéli Pista, bátyjához, — hogy ő is lát- meg. Mert nem nagy beszédű ontja amit mi, mégsem gondolja rá °> de amit mond és amit tesz magát, hogy belépjen a tszcs-be, azt szíve szerint teszi. Azért _. tette szóvá a multkorábaa is, hogy Pista gyorsan beszelt, mint olyan a ezom3zád GazBÓ Qáborék _közembar, ah egyszerre akarna meg- tük vaQ Görbe Péter, a volt banlv- forditaru a dolgok menetet. A vil- jgazgató, Soltész répost unoka. lanyfenynel, mely fel eve, hogy tótvja _ rosszban törik a fejüket, kiszorította, á petroleumos lámpát . * , , , , ,, . ~ , . , tszcs-t akarnak alakítani, uazeo mar hazukból, ölesen pislogott apró, náluk ig járt) hogy társuljanak ve- nyugtalanul ide-oda forgó szeme. lük_ Az ap;ja &,ak hümmögött kel— Azoknak már zsákban van a tétlenül, visszaemlékezve a rébúzájuk — hajolt egész közel báty- gi időkre, amikor a sógora, Barna jához - a mienk meg még ke- három holdjából egyet igaresztben sincs. És milyen búzájuk köiosön fejében megvett. Akkor van! Vasárnap a DISri-előadáson Cgapott rá Gazsó, amikor felesége együtt voltam az Antival és ho- a gyerekágyat nyomta s egy kora zott egy marókkal, hát láttam. Ti- nyári jégpászta élverte a búzáját, zennégy mázsát adott holdanként. Azt mondta akkor: Egyezzünk ki — Én is tudom ezt Pista. Orosz pcséin: én perbe nem akarlak fog- József párttitkár is beszélt erről ni, az csak többe kerül. Mit volt a pártnapon szombat este. És ma- mit tenni, dobra nem akart ke- gabiztosan sugárzott apró barna rülni, — hát Megyeztek. Volt is szeme. 8 mintha széles vállát is Gazsónak vagy 70 holdja, amiről
