Viharsarok népe, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-01 / 27. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! AZ M D P B ÉK ÉSME GYE I PÁ R T B I Z O TTS Á GÁ NA K LAP JA A Magyar Sajtó Napja alkalmából köszöntjük levelezőinket, a sajtó fáradhatatlan, önkéntes munkásait I JS53 FEBRUÁR 1., VASÁRNAP Ara 50 fillér IX. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM Népünk fegyvere, nevelője, segítője a kommunista sajtó Mr, — február 1-én tizenegy éve, hogy megjelent a Szabad Nép •teő illegális száma. Ez a nap a magyár sajtó napja. Ezt a napot ünnepli egész dolgozó népünk. Hiszen a kommunista sajtó minden dók gozó iránymutatója, harcostársa, barátja, hűséges tanácsadója a napi feladatok megoldása közben. Az illegális Szabad Nép megjelenés© ide­jén nem volt sajtószabadság. Sorait valósággal a saját vérükkel írták és juttatták éli a lap dolgozói a tömegekhez. Kínszenvedés, ke­gyetlen üldöztetés várt a kommunista sajtó munkatársaira és terjesz­tőire. Rózsa Ferenc elvtársat, a Szabad Nép első szerkesztőjét ke­gyetlen kínzások között megölték. Igv jutott el akkor a dolgozókhoz u párt szava, a ragyogó, világító fénysugár s mutatta az utat, me­lyen haladniok kell. A Szabad Nép és pái'tunk minden lapja, a Vi­harsarok Népe ie ma a szocialista építés, a béke védelme érdekében száll síkra a belső ellenség, az imperialisták, a maradiság ellen, Ugyanokkor a burzsoá sajtó, az imperialisták sajtója háborúra uszít a dolgozók ellen és a kizsákmányoló kát szolgálja. Az imperialisták krokodilkönnyeket hullatnak, hogy Magyarorszá­gon «nincs sajtószabadság». Valóban nálunk a sajtóban nem lehet a béke ellen, a testvéri népek eben, a dolgozó nép ellen írni. De éppen ezért szabad a mi sajtónk. Szabad a reakció minden korlátozásától. Szabadon szolgálhatja a nép ügyét, A mi sajtónknak ezért nemcsak joga, de kötelessége is, hogy feltúrja a hibákat, hogy kemény szóval bíráljon — egyetlen dologra ko.l csak tekintettel lennie, a hrza, a léte ügyére. A mi sajtónkban megvalósuló bírálat nemcsak néhány ember joga. Az egész nép joga. Minden dolgozó bátran fordulhat leve­lével a sajtóhoz. A mi sajtónkat egyre inkább a dolgozó tömegek ír­ják. Egy éve tartották a magyar sajtó levelezőinek első országos kon­ferenciáját, amely Átvilágított a leve’ezőmozgalom nagy jelentősé­gére. Azóta még több Jövetet írnak a dolgozók a sajtóhoz. A Vihar­károk Népe szerkesztőségébe 19ő2-ben a dolgozók több mint hétezer levelet küldtek. A levelek jelentős része meg is je'iant a lapban. Kel!-e ettől ékesebb bizonyíték arra, hogiy a mi sajtónk szabad? Kell-© éke­sebb bizonyíték arra, hogy, a mi hazánkban a nép és a sajtó egy? Ha­zánkban nemcsak a gyárak gépeivel, a gépállomások traktoraival, nemcsak a kétkezű munkával harcolunk á több termelésért, a békéért. A szó, az írá?, a sajtó erejével ie. Vezetők és dolgozók egyre in­kább meggyőződnek a gyakorlat alapján; a kommunista sajtó segít­sége nélkül, a sajtó felé irányuló támogatásuk nélkül, nem lehet sike- íe.en építeni a szocializmust, védelmezni a békét. A kommunista sajtó közvetíti a párt útmutatásait a dolgozók felé, megmagyarázza a párt politikáját, ráirányítja a tömegek figyelmét * legdöntőbb feladatokra és megmutatja megvalósításuk útját. Ezért népünk bizalma egyre mélyül saját sajtója iránt, egyre inkább ma­gáénak érzi azt. Emhő Andrásnak, a gyulai «Szabadság» tszcs el­nökének következő sorai hűen kifejezik ezt a bizalmat: «Kérjük a Viharsarok Népe szerkesztőségét, legyen segítségünkre továbbra is ott •hol néha úgy érezzük, hogy nem bírjak az akadályokat leküzdeni» .«Ha tehetik, sűrűbben tájékoztassanak az újságon keresztül a szö­vetkezeteket érintő kérdésekről» ... Csak a szocializmus, a kommuniz­mus útjáu járó népek hazájában becsülhetik meg annyira a dolgozók leveleit, mint ahogy ezt a megbecsülést Emhő András egyszerű, őszinte szavai is kifejezik. Amikor levelében köszönetét mond azért a jutalomkönyvért, amit jó levelezési munkájáért kapott a szerkesz­tőségtől, ezt írja: «Idáig nem is tudtam, hogy az én egyszeri pa­raszti írásommal ilyen elismerésben részesülhetek.» A sajtószabadság jogával és fegyverével azonban nemcsak akkor élnek a dolgozók, amikor résztvesznek a napilapok és hetilapok munkájában. Hazánk dolgozott a sajtószabadság jogával élnek akkor is, amikor üzemükben, termelőszövetkezetükben, községükben, tehát munkahelyeiken faliújságot szerkesztenek. A faliújság igen fonton eszköze a bírálat és önbirálat kifejlesztésének,,a hibák megszünte­tésének, a példamutató dolgozók és a jó munkamódszerek népszerű­sítésének. Ezrekhez, milliókhoz szól naponta a kommunista sajtó. Ezrek és tízezrek szólnak levélben a sajtóhoz. De nemcsak a levelezők, ha­nem valamennyi dolgozó szól mindennap, minden órában a sajtóhoz —- tettekkel. Ha az újság kiváló eiedményekről ir, másnap már ezrek, tízezrek követik. Ha az újság az ellenség aljas terveit lep­lezi le — százezrek válaszolnak rá jobb munkával. Népünk azért szereti ée becsüli meg annyira a Szabad Népet és általában a kommunista sajtót, mert a pártot szereti. A párt, Rákosi elv társ vezetésével a szovjet sajtó példája nyomán a mi saj­tónk is még élesebb fegyvere lesz pártunknak és népünknek. Még jobban összeforr a dolgozó néppel. Még többet segit a tömegek nehéz harcaiban. S dolgozó népünkkel együtt mind nagyobb része­dévé lesz a jövő győzelmeknek. Tőth Géza. Február 18-án kezdődik a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja A Magyar-Szovjet Társaság összehívta II. országos kongresszusát Népünk fe'emelkedésének, állan­dóan szépülő új életünknek legerő­sebb, legbiztosabb támasza, segí­tője, erőforrása a nagy Szovjet­unió barátsága. Nines olyan ma­gjai- dolgozó, aki saját munkájá­ban ne látná minden nap ezt a se gitsóget, nincs é'etünknek egyetlen olyan terü.lete sem, ahol ne ta­pasztalhatnánk állandóan a Szov jetunió támogatásának erejét. Ezért nagy ünnep minden magyar dol­gozónak a Magyar-Szovjet Barát­ság Hónapja, melj-et az idén ren­deznek meg ötödször. Ebben az évben külön jelentősé get ad a barátság hónapjának az « tény, hogy február 18-án lesz 5. évfordulója a magyar-szovjet ba­rátsági, egj-üttműködési és kölcsö­nös segélj-nyujtási egyezmény alá­írásának. Ez az egyezmény új éle­tünk egyik legfontosabb állomása s az aláírás óta eltelt öt év kézzel­foghatóan megmutatta, mit jelent népünk számára a szovjet népek baráti kézszoritása. A barátság hónapját közvetle­nül megelőzi a Magyar-Szovjet Társaság II. o-rszágos kongresszu­sa Ezen a kongresszuson dolgo­zóink legjobbjai: a termelésben élenjáró sztahanovisták, a szovjet tapasztalatokat sikerrel alkalma, zó mezőgazdasági dolgozók, ki­váló tudósok, művészek számol­nak majd be arról, mit jelentett számukra a szovjet nép segítsége — s egyben elmondják azt is, mit tettek eddig a magyar-szov­jet baráLság elmélyítéséért, ho­gyan akarják még jobban meg­növelni népünk szeretetét, háláját a nagy Szovjetunió iránt. A feb­ruár 14„én és 15-én megrende­zésre kerülő kongresszuson jelen lesznek a szovjet nép képviselői, s a baráti népi demokráciák és a nyugati országok szovjet baráti társaságainak küldöttei. Február 18-án, a magyar-szov­jet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyez­mény aláírásának 5. évfordulóján ünnepi díszelőadással nyílik meg a Magyar-Szovjet Barátság Hó­na]) ja. A barátság hónapjára küL-. döttség érkezik hazánkba, mely­ben kiváló Ludósok, művészek, kiváló szlabánovisták, élenjáró kolhozparasztok, a sport mesterei vesznek részt A küldöttség tag­jai ellátogatnak majd üzemeink­be, építkezéseinkre, meglátogatják falvainkat, iskoláinkat, intézmé­nyeinket, hogy átadják tapaszta­lataikat, megismertessék a ma­gyar dolgozókat a kommuniz­mus építésének diadalmas mód­szereivel. _ A barátság hónapja alatt solcszáz előadásom, bemutatón ismerheti meg majd népünk a szovjet dol­gozóik mindennapi életét, munká­ját, a legfejlettebb szovjet tudo­mány és technika gazdag kincses­tár'inak tapasztalatait. Filmszínhá­zainkban a legújabb szovjet fil­meket vetítik, a szovjet film ün­nepén színházaink több szovjet da­rabot mutatnak be, hogy még in­kább megismertessék dolgozóinkká' a nagy Szovjetunió kultúrájának kiváló alkotásait. A Magyar-Szovjet Barátság Hó­napja újabb alkalom lesz a magyar- dolgozók számára, hogy egyre kö­zelebbről lássák a kommunizmust építő 'Baráti szovjet nép minden­napi életét, a mi jövőnket. A Magyar-Szovjet Társaság Országé® Vezetősége. A kommunisták, az egész tagság kollektív alkotómunkájának eredménye legyen minden termelőszövetkezet terve meg az országgyűlés legutóbbi ülé­Megyénk' termelőszövetkezeteiben ezernyi javaslat, jó módszer van a munkák végzésére, a hiányossá­gok kijavítására, szövetkezeteink megerősítésére. Elsőrendű feladat most a tervkészítésnél, hogy ezek felszínre jöjjenek, helyt kapjanak a termelési tervben, benne legye­nek a bevétel-kiadási terv szár maiban. Az elmultéví tervkészítés­nél több helyen előfordult, hogy az elnök -egy két vezetőségi tag­gal készítette el a tervet, nem ismerte, nem tudott arról a bri­gád vezetője, nem ismerték a dol­gozók sem. Nem ismerték azt, mit kell a növénytermelésben, ál latte nyésztésben, építésben megvalósita- niok. Az ilyen terv nem segítette a munkát, nem volt az a munká­nak irányítója, nem lehetett abból a tagságot mozgósítani. Ott po­rosodott az íróasztalban, még a főbb számait sem ismerték tszcs- elnökeink, de ami a nagyobb hiba, nem ismerte a pártszervezet, nem ismerték a kommunisták, akiknek elsősorban harcolni kellett volna végrehajtásáért. Ezóvi tervkészítésünk szervezet­tebben indult meg. A terv-számo­kat, a tájegységek és az adottság figyelembevételével előre állapítot­ták meg tanácsaink, közösen a termelőszövetkezetekkel. Ahol be­tartják az adott útmutatást, alapos körültekintéssel, a tagság bevo­násával készítik a tervet, mint a békéscsabai »Vörös Október« tíz­ben, ott magáénak érzi azt a tag­sági tudja, hogy abban része van, nem marad a terv papíron. Főfeladat: a terméshozam növelése Az éves tervek elkészítésénél a legfontosabb cél: termelő­szövetkezeteink megszilárdítása, a magasabb terméshozam el­érése, — amit Rákosi elvtárs a mezőgazdaság főfeladatául jelölt sén. Nem elég azonban csak er­ről beszélni, formailag elfogadni, hanem elsősorban ennek kell érvé­nyesülni a terv minden részleté­ben. A terméshozam emelése nyilván­való ott kezdődik, amikor úgy a nö­vénytermelésben, mint az állatte­nyésztésben már most beépítik a tervbe azt, hogy milyen agrotech­nikai eljárással, milyen új terme­lési módszer ek alkalmazásával akar­ják azt teljesíteni, túlteljesíteni. Tennelőszövetbczsteinktein a most folyó tervkészítés eddigi tapaszta­latai azt mutatják, hogy nem minde­nütt vannak ezekkel a szempon­tokkal tisztában. Még az olyan ter­melőszövetkezet is, mint a kondo­rost «Dolgozók» tsz, «magasnak» tartja a 10.6 mázsa holdanként! termés elérésének beállítását. Eel­hívja ez figyelmünket arra, hogy tanácsaink minden egyes dolgozója, tervkészítés munkájához a gépállo­mások vezetőinek, szakembereinek is. A kondorosi gépállomáson Tí­már elvtárs mezőgazdász nemcsak azt a részt nézi meg a tervben, amely a gépi munkára vonatkozik, hanem a tagsággal közösen meg­állapítja azok elvégzésének határ­idejét, segíti az állattenyésztési terv elkészítését is, harcol azért, hogy minél nagyobb területre terjesszék ki az új módszereket. Nem így van ez minden gépállomáson. A betto- nyai gépállomás mezőgazdásza pl. csak meglátogatja a ba-ttonyai «Dó­zsa» tsz-t, kiírja a tervből a szá­mára szükséges számokat, de nem mutat rá arra, hogy milyen helyte­len, ha az elnök egyedül, vagy egy­két vezetőségi taggal készíti a ter­vet. Az ilyen villámlátogatás nyil­vánvaló, hogy nem segíti elő a jó kapcsolat kiépítését a gépállomás­járási, községi pártbizottságaink na­gyobb gondot fordítsanak a t-zos-k tervkészítésére. Szakítaniuk keli tanácsainknak az olyan «segítséggel», mint amilyet végez a mezőkovácsházi mezőgazda- sági osztály állattenyésztési előadó­ja, aki az egyik tszcs-ben két nap időt töltött, de a tszcs állattenyész­tési tervének elkészítésébe bele se nézett. De általános jelenség, hogy több helyen a «segítségadás» taná­csaink dolgozói részéről csak re- szortjeliegű, ami fényt vet arra. lrogy egyes mezőgazdasági Ige­neink csak a saját szakmájukat lát­ják, nem látják összefüggésben a növény termelés tervét az állatte­nyésztési tervvel, nem látják azt, lrogy a takarmány termesztési terv és az építkezések összefüggenek az állatállomány fejlesztésével, növe­kedésével. Nem látják ígj' a terv­készítés politikai jelentőségét. vénytermelési terve a gép állomás évi munkájának, mint ahogy annak kellőire lenni. Helyesen tette a já­rási pártbizottság, amikor javasolta a mezőgazdasági osztálynak, hogy hívják össze a gépállomás igazga- gatóit, szakembereit, tegyék őket felelőssé a tervkészítésért. Természetesen a segítségadás nem veheti el termelőszövetkezoteink ve­zetőségének önállóságát a tervkészí­tésben, elsősorban nekik kell har­colni a tervteljesítésért. Kapcso­lódjon be abba — sokkal jobban az eddigieknél — a pártszervezet. kapcsolódjon be minden kommu­nista és ők vonják be az egész tagságot a tervkészítés munkájába. A közösen, minden tug leg jobb' elgondolása szerint készített terv igazi iránytű a magasabb termes-- eredményért folytatott küzdelem­ben. Farkas Sándoi Segítsenek a gépállomások szakemberei Nagyobb segítséget kell adni a sál. Nem lesz alapja a tszos-k nö­

Next

/
Oldalképek
Tartalom