Viharsarok népe, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-02 / 282. szám

—-------------------------------------------------------------------------------------------------{/iUa.i-sa'to-k Hé-pe _____

F

eladataink a népgazdaság fejlesztése terén

(Folytatás su 1. oldalról.)

Hiányunk átteleltetését minden körülmények közölt biztosítani kell, hogy ennek érdekében meg kell valósítani a silózás tervét, amely idén sokkal magasabb, mint tavaly, hogy fel kell használnunk minden fellelhető és felhasználható takarmányt, hogy állatállományunkat mennyiségileg is, számszerűleg is továbbfejlesszük.

A hozam növelése a mezőgazdaságban most és a legközelebbi években — a növénytermelésben és az állatienyésztésben egyaránt központi feladat azért, mert egyrészt szántóterületünket csak korlátozóit mértékben tudjuk növelni. másrészt mert meglévő szántöterülelünk, ha ennek hozamát csupán átlagosan 20 25—30 Százatokkal emel jük, elegen 'ő terményt ad ahhoz, hogy összes közellátási szükségle Ibinket kielégítsük és még külkereskedelmünknek is jelentős feleslegeket bocsássunk rendelkezésére, tarla- lékokat is gyüjlsünk. A hozam növelése központi kérdés az állattenyésztésben azért is, mert ill különösen szembeszökő az elmaradás.

De a hozam növelése úgy a növénytermelésben, mint az állattenyésztésben is előfeltétele és az alapja annak is, hogy a dolgozó parasztok száezrei mielőbb a gyakorlatban győződjenek . meg a nagyüzemi társasgazdálkodás fölényéről az egyéni, kisüzemit gazdálkodással szemben és teljesen önkénlesen belépjenek a ternifl- iuszövetkezelekbe.

7 Ami a mezőgazdaság szocialista Slépílését illeti, itt továbbra is váll óz a liánul az eddig elért eredmények megszilárdítása, meglévő szövetkezeteink gazdasági meg-1 erősítése a fő kérdés. Lényegében ennek kell meghatároznia a fejlődés ütemét a továbbiakban. Az idei év tapasztalata azt mulatja, hogy többnyire azok a termelŐ- szövelkezelek küzdöttek meg eredményesen az időjárás viszontagságaival. a nehézségekkel, amelyek már néhányéves múltra tekinthetnek vissza. Azt is .figyelembe kell venni, hogy az idei gyenge termés következtében számos termelőszövetkezetünk jövedelme elmarad a multévi mögött s az ilyen termelőszövetkezetek, megszilárdítására különös gondol kell fordítanunk.

Mindez együttvéve azt jelenti, bogy a legközelebbi esztendőben sem gondolhatunk a lermelőszö- velkezeli mozgalom túlságosan gyors mennyiségi fejlesztésére.

A terméshozam növelésében s a mezőgazdaság szocialista alapon való átszervezésében különösen fontos szerepet kell betöltenie a gépállomások hálózatúnak. Meg kell azonban mondani, hogy a gépállomások jelentős része ezt a szerepét még csak igen hiányosan tölti be s ebben mindenekelőtt az ÁMG, a gépállomások központja s a földművelésügyi minisztérium vezetése a hibás. Ezért a mezőgazdaságban megvalósítandó feladatok megoldásának egyik alapvető feltétele: a gépállomások munkájának megjavítása. Ennek érdekében meg kell szilárdítani a gépállomások központját, meg kell javítani mindenekelőtt az ÁMG vezetését!

Begyűjtés

A mezőgazdaság kérdésével szorosan összefügg a begyűjtés kérdése. A begyűjtés területén vannak eredményeink. A kedvezőtlen

mezőgazdasági esztendő ellenéi« a begyűjtés feladatait alapjában sikeresen valósítjuk meg s biztosit juk a. lakosság zavartalan, mondhatni bőséges ellátását, az, összes fontosabb élelmiszerekben. De a begyűjtés területén komoly hiányosságok is mutatkoznak. Hiányossága a begyűjtésnek, hogy nem tesz elég különbséget a termelősaö- ivetkezetek és az egyénileg gazdálkodók között, nem nyújt megfelelő kedvezményt a tern%lőszövetkeze- teknek. Nem egyszer előfordult' olyan tűrhetetlen eset is, hogy a begyűjtési szervek olyanoktól követeltek többletteljesítést a begyűjtésben, akik kötelezetteégüket már teljesítették. Az ilyen túlkapásokat meg kell szüntetni és a felelősöket szigorúan meg kell büntetni.

Azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogy termel ŐK/.övetkezeteink jelentős része rosszabbul tesz eleget beadási kötelezettségének, mint az egyéni parasztgazdaságok. Különösen feltűnő a termelőszövetkezetek elmaradása a begyűjtésben kukoricánál és napraforgónál, lila az is előfordul, hogy egyes helyi és járási párt-, valamint tanácsi unk- cionáriüsaink helytelenül igyekszenek a teimelőezövetkezeteket mentesítem az állammal saemben fennálló kötelezettségek teljesítése alól.

Jelentősen lemaradtak begyűjtési kötelezettségeik teljesítésében állami gazdaságaink is. Ennek oka részben a gazdálkodás igen számos területén még meglévő hiányosságokban keresendő, részint azonban onnan is származik, hogy sok állami gazdaságunk vezetője még nincsen eléggé tudatában annak, hogy az állami gazdaság célja nem a gazdaság, önellátása, hanem az ország ellátása!

Begyűjtési politikánkban a továbbiakban is biztosítanunk kell, hogy a termelők feltétlenül, az előirt időre, teljes mértékben eleget tegyenek a nép állama^ránti köte- te'Zettségüknek.

Ugyanekkor azonban ügyelni kell arra is, hogy az egész mezőgazdaság területén, úgyszólván minden növénynél s az állattenyésztésben is, következetesem megvalósítsuk azt az irányelvet, hogy aki az állammal szemben fennálló kötelezettségét teljesitettP: a tenn maradó résszel szabadon rendelkezzék. Ezt ki kell terjeszteni már 1953-b»n például a napraforgóra ■és a rizsre is azzal az egyedüli megszorítással, hogy olajat ültetni, és rizst hántoltatni csak állami olajütőben, illetve állami malomban szabad.

C) A TAKARÉKOSSÁG TERÉN

Alihoz, hogy az 1952-es év kedvezőtlen mezőgazdasági eredménye ellenére sikeresen fejleszthessük tovább egész népgazdaságunkat, minden téren a Legszigorúbb takarékosságot kell megvalósítani. A takarékosság kérdését most másként leéli felvetni, mint ahogy eddig felvetettük;. Most sokkal alaposabban, körültekintőbben kell megva- lósitani a takarékossági rendszabályokat, szigorúbban, keményebben, mint ahogy eddig tettük.

Mindenekelőtt tekintetbe kell vennünk, hogy népgazdaságunkban,- a termelésben és az áruforgalomban egyaránt a megengedett normákon felül igen jelentős készletek halmozódnak fel anyagban, félkész és készáruban.

Gyáraink igazgatói gyakran hivatkoznak »objektiv« nehézségekre, amikor a termelési tervet nem' teljesítik, hivatkoznak anyaghiányra, holott a valóság az, hogy a vállalatok jelentős részénél , igen sok fontos anyagból és félkészáru- ból, félkésztermékből az engedélyezett készletnonnát messze meghaladó készleteket tárolnak.

Ezek 'a jelenségek felhívják a figyelmet a forgóeszközök forgási sebességének Lassúságára és felvetik azt a feladatot, hogy mind az iparban, mind a kereskedelemben, s általában egész népgazdaságunkban megnöveljék a forgóeszközök forgási sebességét.

A forgóeszközök forgási sebességének meggyorsítása mellett a takarékosság fontos területe: a beruházásoknál tapasztalható pazarlás és szervezetlenség megszüntetése. 195:1-ban mintegy 23 százalékkal több beruházást kell megvalósítanunk, mint amennyit előreláthatóan 1952-ben Végrehajtunk. Ezért mint már említettem, a rendelkezésre álló eszközöket a legfontosabb termelő-beruházásokra kell összponto-itani és gondoskodni kell a megkezdett beruházások mielőbbi befejezéséről. Véget kell vetni annak, hogy^ fontos beruházásokat nagy késéssel adnak át rendeltetésű knc.h.

Nagy a pazarlás az anyagfelhasználás terén

A minisztériumok felelős funkcionáriusai/ gyárak igazgatói igen gyakran szemrebbenés nélkül követelnek drága, nehezen beszerezhető importanyagokat olyankor, amikor az anyagokra nincsen szükségük, vagy csak a távoli jövőben lesz szükségük.

Igen nagy megtakarítási lehetőség van a veszteséggel dolgozó üzemek veszteségének megszüli tetőse s az üzemeknek juttatott állami dotáció csökkentése révén is. Különösen magas a veszteséges vállalatok száma a könnyűiparban, ahol 1952 első három negyedében 101 vállalat volt vagy az egész időszak alalt, vágy annak egy részében veszteséges. Megengedhetetlen, hogy a legnagyobb akkumulációval dolgozó könnyűiparban ilyen sok veszteséges vállalat legyen. A könnyűipari vállalatok állal befizetett állami nyereség közel 20 százaléka kerül vissza veszteségtérítés és doláció címén a könnyűiparba.

Nagy megtakarítási lehetőségeink vannak a létszámgazdálkodásnál is. .Túlzottan magas nálunk a nemtermelő munkát végzők száma.

Az Országos Létszánibizoltság (OLB) létrehozása- komoly segítséget jelentett a kormánynak az; improduktív létszámok -mértéktelen felduzzasztásával szemben, de a várt eredményt még nem hozta meg. Itt még további megtakarítási lehetőségek vannak.

Szigorú intézkedéseket kell tennünk azokkal szemben, akik az állam zsebébe úgy nyúlnak bele, minlha a maguk zsebébe nyúhiának. Megállapítást nyert például, hogy a vállalatok úgynevezett »különféle költségei« 1952-ben az előző évekhez képest lényegesen emelkedtek. A kohó- és gépipari minisztérium vállalatai például 1952 harmadik negyedévében 71 millió forinttal léplek túl a »különféle költségek« tervét, a könnyűipari minisztérium vállalatai pedig ugyanezen idő alalt 21 millió forinttal. Ennek magyarázata az, hogy a kevésbbé ellenőrzői! jkülönféle költségek« közt bujtatják el a felesleges, túlzott, szükségtelen, nein engedélyezett kiadásokat.

Mindezek azonban csak kis részét mutatják meg annak a pazarlásnak, az állami eszközök elherdálásának, a felelőtlen gazdálkodásának, amely nálunk még elég széles területen feltalálható. Nagyon sok még nálunk a felesleges reprezentáció, a túlzott kiadás, a bauketlezés az. állam pénzén. Mindezt fel kell számoL- nunk s ilvmódon is komoly megtakarítást kell elérnünk népgazdaságunk. kultúránk, a tudományos kutatás fejlesztése, népünk anyagi színvonalának emelése érdekében.

A pazarlás, az állam a közösség eszközeinek felelőtlen, gondatlan és nem egy esetben bűnös kezelését megkönnyíti nálunk a pénzgazdálkodás lazasága is. Mindezeket figyelembe véve a minisztertanács az elmúlt hetekben Rákosi elvlárs javaslatára, felelős személyekből álló takarékossági bizottság létrehozását halárbzla el. melynek feladata a minisztertanácsnak javaslatokat lenni annak érdekében, hogy 19511 folyamán jobban gazdálkodjunk, gondosabban, takarékosabban bánjunk a rendelkezésünkre álló eszközökkel, az állami vagyonnal, a szövetkezel! vagyonnal, mint ahogy ezt az előző években tet- I ük.

D) A PARTPOMTIKAl és partszervezeti munka

terén

A pártpolitikai és páifeziorye- zetí munkát mindenekelőtt az alapt- anvngipatban kell gyökeresen meg» javítanunk: a szénbányászatban és a kohászatban. Fel í>elt számolnunk azt a tűrhetetlen állapotot, hogy szénbányászatunkban é-; vaskohászati üzemeinkben. valamint egész woi’ fontos gépipari nagyi- ü»Miiünkben a pártolunk» (de természetesen a szakszervezeti 'és- DJSZ-munka' is) általában gyengébb, alacsonyabb színvonalú, mint a legtöbb középüzemünkben é- mint a könnyűipar számos üzemében. Ami a gépipart illeti, különösen, áll ez olyan nagyüzemeinkre, amelyek nehézipari beruházásaink számára gyártanak ipari felszerelést, vagy amelyek exportra szállítanak.

. A pártpolitikai és pártszervei- zeti munka megjavítására konkrét intézkedések szükségesek. Ehhez szükséges —1 a többi között — bizonyos mértékű káderatesopdftoró- tá» megvalósítása . az alapanyagé I ipar különféle ágai, mindenekelőtt a szénbányászat, a vaskohászat és a legfontosabb gépipari üzemek, valamint a megfelelő területi vezető pártszervek (városi, járási, megyei, kerületi pártbizottságok) felé. Szüksége-, hogy mindezeken a területeken az eddiginél nagyobb súlyt helyezzünk a. káderek képzésére és továbbképzésére, politikai és szakmai fejlődésére, valamint jólműködő kommunista aktíva kifejfeaztéséfe s ezzel az aktívával rendszeresen foglalkozzunk.

Szükséges továbbá, hogy a nehézipar legfontosabb üzemeibe, a legfontosabb * bányákba, kohászati üzemekbe, gépgyárakba fokozatosan, a Szovjetunióban jól bevált tapasztalat, szerint., a Központi Ye- ^f-ég pártezervezőket küldjön, s. őket -rendszeresen segítse és irányítsa.

De szükség van arra is, hogy bátrabban válasszunk be becsületes, párthfi, tehetséges műszakiakat különféle pártbizottságainkba, párt-szer vein k be, s állítsuk őket felelős funkciókba, az üzemi, a ■városi, a megyei és a felsőbb pártszervek apparátusában is.

Fel kell vetnünk a ' mezőgazda- sági szakkáderek kérdését is. Vidéki párt- és tanácskádereink az utóbbi érek folyamán sok gyakorlati mezőgazdáeági szakismeretet sajátítottak el. De ezzel távolról sem lehetünk megelégedve. Egészében párt- és tanácskádereink, különösen a vezető káderek, szak-^ ismeretek szempontjából elmaradtak a követelményektől. Megyei és járási párttitkáraink, megyei és járási tanácselnökeink között gyakorlatilag alig van szakképzett kommunista agrenómus, vagy zoo- technikus. Pedig ideje elindulni azon az úton, hogy a mezőgazdasági vidékieken legyenek agronó- mus, vagy zootechnikus párttitkáraink és tanácselnökeink is, hogy mind több és több • kommunista, marxista-leninista képzettségű me-,

1952 december 2.. kedd

zőgazduságí szakember kerüljön járási pártbizottságaink és járási tanácsaink élére, de persze az sem ártana, ha minden megyében a megyei titkaink egyik© kommunista mezőgazdasági szakember volna, ipari megyékben pedig kommunista ipari szakember.

Ezt természetesen nem lehet hirtelen, máról holnapra megvalósítani, hanem csak fokozatosan. De ezt határozottan el kell kezdeni! S ezt úgy valósíthatjuk meg, hu meglévő kádereink egy részét, anélkül, hogy kivonnánk őket a munkából, agionomusfiá, zoOteehnikussá képezzük. Részint pedig úgy, hogy az új szalckád&rekbő 1 fokozatosan, szívós, kövietkeaetes, céltudatos nevelő munkával vezető kommunista kádereket képezünk.

ÖSSZEFOGLALVA:

A fő feladatok, melyeket gazdasági téren a legközelebbi egymásfél évben meg kell oldanunk, szem előtt tártva második kongresszusunk határozatait, az azóta szerzett tapasztalatokat és jelenlegi helyzetünket, a következők:

1. Biztositanunk kell az év- még hátralévő részében az ipar 1952. évi tervének teljesítését és túlteljesítését !

2. Biztosítanunk kell az ipart termelésben az átmenetet 1953-r« olymódon, hogy az ipari termelés, a tervnek megfelelően, 1953 január jában és az ezt követő hónapokban, ez év negyedik negyedéhez és decemberéhez képest» is minden területen, a szénbányászatban és a kohászatban is, egyenletesen tovább emelkedjék.

3. Nagyobb mértékben, mint 1952-ben és a megelőző években tettük, kell összpontosítanunk a rendelkezésünkre álló eszközöket az alapanyagipar különféle ágainak, s mindenekelőtt a -szénbányászatnak és a vaskohászatnak az eddiginél is gyorsabb fejlesztésére, valamint a villampsoneygiatai/males növelésére s mai: megkezt dietb nagy nehézipari létesítménye-' ink tervszerinti, gyors befejezésére!

4. Gyökeresen meg kell javítanunk néhány, jelenleg nem kielégítően dolgozó nagy gépgyárunk munkáját, melyek saját nagy beruházásainkra és exportra termelnek. _

5. Sikeresen be kell végeznünk

mezőgazdaságban a még hátra lélévő őszi munkákat s az őszijeidnél szervezettebben kell előkészítenünk és megvalósítanunk az 19531. évi tavaszi mezőgazdasági munkákat.

6. Úgy a növénytermelésben, mint az állattenyésztésben központi feladattá kell tennünk a hozam emelését, mint az egész mezőgazdaság fejlesztésének, valamint szocialista átépítésének alapvető feltételét.

7. Az 1952-»» kedvezőtlen mezőgazdasági év hátrányos követ- kezrnényeiniek mielőbbi felszámolása s_ általában a népgazdaság) szocialista építése érdekében a népgazdaság s az állami élet minden területén fel kell. számolni a pazarlást s a legszigorúbb takarékosságot kell megvalósítani!

8. Alapvetően meg kell javítanunk a gazdaság állami vezetését is és a pártmunkát is, főként a szénbányászatban, a vaskohászatban, legnagyobb gépgyárainkban, állami gazdaságainkban, és termelőszövetkezeteinkben, e gyorsabban kell fejlesztenünk gazdasági és pártkár dereink szakképzését.

Ezek elvtársak, a legfontosabb feladatok.

Ezeknek a feladatoknak a megoldása nemcsak a szocializmus építését fogja előbbreviuni országunkban, liánom egyben ez a leghatékonyabb hozzájárulás a mi részünkről a világot átfogó nagy béke- tábor erősítéséhez, melynek élén a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió halad, e amelyet Sztálin elvtáie.lángesze vezéreli