Viharsarok népe, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-19 / 246. szám

4 1332 október 19., vasárnap [/iUaisdiók Htyc I 'ftotUtdii Jíaükin Cedit így készülök fel az előadásra Elmondta: Tótb János elvtárs, Békéscsaba IV. kér. propagandista Rjazan-Pervajá állomás fűtő­háza ©lőtt indulásra készen vár­ták a mozdonyok. Már befűtöt- tök mindegyikbe. Az »L-0210« számú torehervonat mozdonyának lépcsőjén 24 év körüli férfi állt. A mozdony vezetője: Vaszilij Larkin. A fűtőház ügyeletese lépett hozzá: — Nos, indulhatsz. Az idő nedves, ne felejts el homokot Bzómi a kerekek alá. Nehéz sze­relvényt kell vezetned... Alekszandr Lavrentyev sohasem felejti el, hogy indulás előtt atyai jó tanáccsal lássa ol Lar- kint. Ma is: »...Ne felejts ©1 a kerekek alá homokot szórni..»« Az »L-0210« számú mozdonyon hárman dolgoznak. Larkin, Lo­banov segódmozdonyvezető és Zajbev, a fűtő. Robog velük a vonat a sötét éjszakában. — Vaszilij Dmitrijevics, nem szeletnél inkább személyvonatot vezetni? — kezdi a beszédet a fűtő, aki tudja, hogy Lar­kin álmainak vágya a személy- vonat. — Itt is jó, — Hát az igaz. De képzeld csak el, a vagonokban embe­rek ülnek, egyre csak arról ál­modoznak, hogy hamarosan sze­retteikkel találkoznak, édesanyá­val, feleséggel, menyasszonnyal. Mások meg különféle sürgős ügyekben utaznak. A mozdonyvezető gondolataiba merült. Társai találgatták, vájjon mi történhetett. De Larkin ha­marosan megszól alt: — A pártba szeretnék be­lépni. ., Mi a vélleményetek ?..« — Csak gratulálhatunk hozzá! Mi már régen beszélünk arról, hogy nagyszerű komszomoltitkár cj jó élvtárs vagy. Egyszóval: az »L-0210« legénysége helyesli. — Azon gondolkodom, kitől kérjek ajánlást? Ki kezeskedik értsem ? — A fűtőház bármelyik koin­Irta: V. SZOl.OUHIN — Nem erről van szó. De figyeljetek ide. Mondjuk —■ — valami hibát követtél el..« Ki előtt szégyelnéd a legjob­ban? Azt kérd meg, hogy ad­jon neked ajánlást. — Ha hibát követnék el, min­denki előtt szégyelltem magam. — De ki előtt a legjobban? A szél befújta a füstöt a mozdony ablakán, Larkin meg­torolta a szemét és újra gondo­lataiba mélyedt. Miaga elé képzelta Lavrentyc- vet. Aztán Zotov mozdonyveze­tőre gondolt, aki mellett először vezetett mozdonyt. Hát bizony, ha hibát követne el, nem merne megjelenni előttük — annyira szégyelnó magát. „, Larkin továbbfűzte gondola­tait: «Igen, Lavraptyev és Zo­tov. Őket kérem fel,.. tőlük ké­rek ajánlást.,.» . „ . Dmitrij MihajJovics Zotov nem kételkedett abban, hogy ta­nítványa, V. Larkin megérdemli, hogy a párt tagja legyen. — Helyesen cselekszel — Mon­dotta a hozz/á forduló Larkinnak. — Csak n© felejted el, hogy mi­te kötelez ez. Elválhatunk egy­mástól, de akkor is emlékezned kell rá, hogy van egy mozdony- vezető, akit Zotovnak hívnak 6 hogy az a távolból is figyeli, hogyan élsz, mert nem akárhovd ajánlott téged, hanem a Szov­jetunió Kommunista Pártjába. Amikor Dmitrij Mihaj levies egyedül maradt, elgondolkodott. Először életében ajánlott vala­kit a pártba. Erezte a nagy fe­lelősedet, amit magára vállalt. Egymás után vonultak öl előtt» a múlt képei: Emlékezett, milyen lelkesedés­sel látott Larkin munkához, ho­Kedves Elvlársak! gyan égett a szem®, mikor a mozdony futása meggyorsult. «Szereti a munkáját, nagyon sze­reti» —• gondolta Zotov. Dmitrij Mikajlovios visszaem­lékezett arra is, hogyan táncolt Larkin lakodalmán. «Vájjon, ho­gyan élnek? Négy éve múlt, hogy összeházasodtak.» Lavrentyev nem messze lakott Larkinéktól, el is járt hozzájuk. Úgy látta, hogy szép házaséletet élnek. De hátha ez csak látszat? «Egyenesen odamegyak, — ha­tározta- el Zotov. — Megkér­dezem o feleségét.» El is ment, de elállt a szándékától, mert ahogy az asszony beszélt férjé­ről, abból kiérződött a nagy sze­retet. ,i,.Ez idő alatt Vaszilij Lar­kina fűtőház hu ment. A’ekszandr Lavrentyev már várta: — Rendben van a fuvarod, — mondta, mint rendesen. — Ami az ajánlást illeti, ime itt van. — S átnyújtott egy négyrét haj­tott papirost ezekkel a szavakkal: «Vigyázz, vezesd a vonatot lelki­ismeretesen, b m felejts el ho­mokot szúrni a kerekek alá.» Az öreg vasutas szeme szere­tettel tekint az ifjú mozdonyve­zető felé. — Szerencsés utat! Vaszilij Larkin nekilendítette a mozdonyt, füttyszó hasította a levegőt. «-,, óSboi-öÍí hazáját, Lenin—Sztálin pártjához hű, megérdemli, hogy a párt tagja legyen . >.» — olvasta Lavren­tyev (ajánlását. Micsoda szavak!. S mindezt őróla írják. Szeretett volna hangosan kiáltani örömé­ben, mert a vonat-kerekek csatto­gásából is ezeket a drága szava­kat hallotta ki: «Vaszilij Larkin tagjelölt lesz.» gyönyörű, szép tiszta terem várta és szerető kezek adták vissza az életnek. És ez adott tollat a ke­zembe, hogy az elvtársaiulak megírjam, hadd lássa és tudja mindenki, hogy az ötéves, terv keretében mit kaptunk mi, dol­gozók a népi demokráciától. Szé­kely főorvosnak és Papp János alorvosnak az a jelszavuk, hogy Nevelni, tanítani, ez a párt­munka egyik legfelelősségtelje- sebb és egyben a párlmegbizalás egyik legszebb feladatai közétar­tozik. Erre lehet Tóth János elv­társ szavaiból is következtetni aki Békéscsabán, a IV. kerület­ben végez propagandista mun­kát. A felelősség a propagandista számára olt kezdődik, — mondja az elvtárs —, hogy jól felké­szül az előadásra. Ez elsősorban hozzájárul a lemorzsolódás elleni küzdelemhez. Ha jó a felkészü­lés, ez azt is jelenti, hogy élet­tel telitett az előadás és leköti a hallgatók figyelmét, érdeklő­dését. Hogy lehet mindezt elérni, mi a tennivaló? Tóth János elvtárs erre is választ ad. Égjük leg­fontosabb feladat az előadásra való felkészülésnél a feldolgozás­ra váró anyag teljes megisme­rése. Tehát én úgy cselekszem, hogy előbb alaposan tanulmá­nyozom az útmutatót, de nem­csak azt, ami a propagandisták­nak szól, hanem a hallgatókét is. így össze tudom egyeztetni az előadásra vonatkozó főbb kér­déseket a szemináriumi anyag el­lenőrző kérdéseivel. így lehet el­érni azt, hogy az elvtársak már az előadásban kellően megkap­ják a választ az ellenőrző kérdé­sekre, amit a szemináriumokon kell, hogy megvitassunk, Ezután az anyag tanulmányo­zásához fogok hozzá. A fontos részeket aláhúzom, széljegyzete­ket csinálok és már gondolatban csoportosítom a kérdések körül minél több dolgozót mentsenek és gyógyítsanak meg a béká­ért való küzdelemre és annak megvédésére. Én is ezeknek kö­szönhetem Jani fiam tökéletes és gyors gyógyulását Az ápolók igazi lelkiismerettel ápolják a be­tegeket, tudásukkal és szeretetük- kel veszik őket körűt Iiabzsár Jánosáé, Nagyszénás. az anyagot, elméletben építem fel a beszédvázlatot. Miliői- mind­ezzel megvagyok, akkor kezdek jegyzetelni, összeállítani előadá­somat. A fonlossági sorrendre jgen nagy figyelmet fordítok. Az első előadáson, mint isme­retes, »Népi demokráciánk álla­ma« c. anyagból tartottunk elő­adást Ezt az anyagot a már el­mondott módszer alapján dol­goztam fel. Az előadás megtar­tására adott 30 perces időmet így osztottam be. Ót percet for­dítok az állam keletkezésének megmagyarázására. Nyolc percet a burzsoá államrendszer felépí­tésére. Ennél a kérdéscsoport­nál felhasználtam a rádió kül­ügyi negyedórájában hallott ame­rikai esetet Az egyik elnökjelölt a négerek felé úgy akarta ki mu­talni népszerűségét: megengedte, hogy néger újságírók is elkísér­hessék egyik választási kőrútjára. Mikor azonban az elnökjelölt lie­fert a vendéglőbe, a négereknek kívül kellett maradniok. Tehát szemléltetően érzékeltettem, hogy néz ki az a bizonyos emberi jog, amiről az amerikai imeprialislák szavalnak. Maradt még 17 percem, népi demokratikus állam mik állam1- rendszere kialakulásának, meg­erősödésének megmagyarázására. Itt szemléltető példaként kihoz­tam azt, hogy a mi sajtónkban bármelyik dolgozó megírhatja ta­pasztalatait munkahelyéről, bí­rálhatja a párt- és tömegszerve­zetek, valamint a tanácsok mun­káját. Személy saserin^. rámutat­hat, ki követte el a hibát. Tehát hálunk nyíltan,' minden gátlás nélkül lehet, de kell is, hogy bí­rálják a vezetést a dolgozóki Utaltam beszédemben az egysze­rű dolgozók sajtóban megjelenő leveleire. Tehát így készültem fel az elő­adásra s a következő foglalko­zási napon tudom meg, jő mun­kát végeztem-e, mert a szeminár- riumi viták adják meg majd erre a megfelelő választ Ha jó mun­kát végeztem, egész biztos, élénk vitáink lesznek, melyek elősegítik mindannyiunk munkáját, fejlő­dését munistája, — étre ne legyen gondod! — Figyeld a jelzéseket! — Tudod mit, azt tanácsolom, képzeld el, hogy valami hibát követtél el, mondjuk nem a me­netrend szerint indultál, vagy a mozdonyt hanyagul kezelted». c — Ne károgj, te vészmadár, — szólt rá a segédmozdonyvezető a fűtőre. örömmel írom, hogy az ötéves tervtől milyen hálás dolgot ka­pott járásunk. Ez már így van, az ember csak akkor veszi ész­re népi demokráciánk adomá­nyát, hogy ha abban neki is ré­sze van. Ugyanis a dolog úgy történt, hogy a fiam gépnél volt és baleset érte, kórházba ke­rült, mégpedig az orosházi já­Köszönet az új kórházért, a gondos orvosi kezelésért rás sebészeti közkőrházába. Ott Levél a szakérettségis | tanfolyamról 'Mielőtt us iskolára eljöttem, vol- = na. Békéscmbiín a G5/4. Építőiparig Vállalat nál dolgoztam. A tanulással |§ jól haladóit, bár csak hat elemit == végeztem. A tízhetes előkészítőt jó = eredménnyel végeztem el. Nehéz-1| séfjeim a tanulásban, mányiban van-1| nak, hogy minden anyag ismeretlen ^ előttem és így teljes odaadással kell s tanulnom. Vmenük elv tár sok, akik jg a nehézségekben is segítségemre jj sietnek. Tanáraink is mind a leg- §| kiválóbbak Jcöziil vannak. Mert tu- g dalában varnak mvncüc, hogy csak ü jó képzéssel lehet megvalósítani azt j| 0 feladatot, hogy jó kádereket ne- g vel.jenék a munkás-paraszt fiatalok- g hói. A Szovjetunió Kommunista j§ Pártja XIX. kongresszusának t-isz-1| teleiére fogadalmat tettünk: a leg- = jobb tudásunkkal igyekszünk fása-g játítani a tanulmányokat, hogy leél- = lóképpen megálljuk a helyünket a f§ szocializmus építésében. JAOKR MIHÁLY, Debrecen = KÉT VILÁG Szovjet segítséggel korszerűsítjük erdőgazdaságainkat Állami erdőgazdaságaink a fakitermelés munkaigényes folya­matainak gépesítésével teszik könnyebbé az erdőgazdaságok dol­gozóinak munkáját. Ezen a téren is a szovjet tapasztalatok át­vétele és a szovjet segítség felhasználása teszi lehetővé szá­munkra a korszerű munkát. A kidönlött fák vontatására, az úgynevezett «közelítésre» szovjet gyártmányú KT 12. jelzésű vontatót alkalmazunk egyre több erdőgazdaságunkban. Az amerikai „szövetséges“ Franciaországban Az SZKP XIX. kongresszusának Leleplezései az amerikai .»szö­vetséges« kíméletlenségéről kínos mosakodásra készteti az Egyesült Ál­lamok kormányát és a nyugateurópai csatlós kormányokat. Azonban hiúba minden hazudozás, a tények beszélnek A kép azokat a sztik- ségbarakokat ábrázolja, amelyekbe a hazaáruló francia kormány a bresti dolgozókat saját hazájukban kitelepítette Lukasaikra az ame­rikai megszállóknak volt szükségük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom