Viharsarok népe, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)
1951-12-02 / 281. szám
2 1951 december 2, vásárnál» vetkezetek sikereinek ée jó mun- £ újának melléktermékeként jelentkezik. Hogy ea a bizonyos fokig megváltozott módszer helyes volt, azt bizonyítja az a tény, hogy az idén ősszel is, minden különösebb agitáció nélkül, tovább nőttek p. termel őszö vetkezetek. November végéig újabb 394 csoport alakult 43.454 családdal, 61.497 taggal és 237.000 hold szántófölddel. Az új tagok több mint egyharmada b<ít holdon felüli szántóval rendelkezett, ami azt mutatja, hogy a kösrépparasztok egyre fokozódó mértékben lépnek be a termelőszövetkezetekbe. A belépések száma éppen az utolsó hetekben újra növekedésnek indult, aminek oka az, bogy a termelőszövetkezetek kezdik nyilvánosságra hozni idei zárszámadásaikat és eredményeik ismertetése — a mi várakozásainknak megfelelően — új lökést adott a szövetkezeti mozgalomnak. A sajtó közölte a turkevei »Vörös Csillag« termelőszövetkezet eredményeit, amelyben 1200 tag 7440 hold szántóterületen gazdálkodik. Ez a szövetkezet is az idén nőtt hirtelen r aggyá, Tagsága is, szántóterülete is a tavasszal hatszorosára nőtt. Ebből világos, hogy tagjainak zöme nem rendelkezett semmiféle tapasztalattal a szövetkezeti munkában. A nvár foly’amán ki is derült, hogy a munkafegyelem, a mezei munkák elvégzése terén még sok a kívánnivaló. Eimek dacára e szövetkezőt nvers bevétele holdanként ezerötszáz forintot tett ki. A jövedelemelosztásnál mindenekelőtt teljesítették « kötelező terménybeadást, mégpedig 110 százalékra, utána kifizették az államnak tallózásaikat, felemelték a szövetkezeti a'apót 2.455.000 forintra, az üzemi alap 1.954.000 forintot tett ki. A fennmaradó jövedelemből munkaegységenként húsz forintot tudott fizetni a »Vörös Csillag«, ezenkívül terményben munkaegységenként négy kg búza, három kg kukorica, nyolcvanegy dkg árpa és egyéb termény jutott az e-gyes tagoknak. A legtöbbet Lévai Károly kereste, aki családjával együtt, ötödmagával 1700 munkaegységet teljesített. Ennek megfelelően a család készpénzben 34.000 forintot kapott, ezenkívül több mint nyolcvanhat mázsa búzát, hatvanegy egész öttized mázsa kukoricát, tizenhét mázsa árpát, hét mázsa burgonyát, 190 kg cukrot 170 kg rozsot, megfőlek) mennyiségű mákot, szalmát, hagymát és egyéb zöldséget. Az ellenség az elszámolás előtt azt hí rész telte, hogy a szövetkezeti tagok csak a fejadagot kapják meg: most a zárszámadások után ez a rágalom is megdőlt. Általános jelenség, hogy a jól dolgozó szövetkezetek terméseredményei messze túlhaladják a lfegjobb egyéni gazdálkodók terméseredményeit Hozzá kell tennem, hogy a tarkövei »Vörös Ceiling« nem a legjobb szövetkezetünk. Az azóta nyilvánosságra hozott zárszámadások mutatják, hogy más szövetkezetek még jobb eredményt értek el. Általános jelenség, hogy a jól dolgozó szövetkezetek termés- eredményei messze túlhaladják a legjobb egyéni gazdálkodók terméseredményeit. Például Szőre- gen a legjobb egyéni gazdák tizenhárom egész nyolctized mázsa búzát arattak egy holdról, a szövetkezet 16.74 mázsát. Rákó- ezifalván a jó egyéni parasztok 16 mázsa ősziárpát arattak, ugyanott a »Béke« termelőszövetkezet 21 mázsa árpát kapott. Tótkomlóson az egyéni parasztok 22 mázsa kukoricát törtek le egy holdról, ugyanott a »Viharsarok« szövetkezet 55 mázsát nyert holdanként. Hasonló különbség volt a többi terményeknél és az állattenyésztés terén Is Ezt látják az egyénileg dolgozd parasztok is és ez az oka, mint már rámutattunk, hogy éppen az utolsó hetekben minden különösebb - agitáció nélkül, újra megindult a termelőszövetkezetek növekedése. Komoly gyengéje még szövetkezeteinknek, hogy nem elég erősen fejlődik az állatállományuk. Nem szorul magyarázatra, hogy erőteljes, közös, nagyüzemi állattenyésztés és hizlalás nélkül a szövetkezetek nem fognak úgy gazdagodni, ahogy arra lehető Régük volna és az állattenyésztés elhanyagolásával saját fejlődésüket, no, meg az egész közellátást hátráltatják. A legnagyobb nehézségeket mind a mezőgazdaságban, mind az iparban a munkafegyelem meglazulása okozta A legnagyobb nehézségeket a szövetkeze tekben —, de hozzátehetjük az állami gazdaságokban, gépállomásokon és az iparban is — a rossz munkafegyelem, pontosabban a munkafegyelem meglazulása okozta és ezért részletesebben kitérek e kérdésre. A kapitalista időkben a munkafegyelemről gondoskodott a hajcsárok egész hada, a felügyelők, botosispánok, a csendőr, de főleg a munkanélküliség és velejárója: a dolgozó tömegek nyomora. Mindenki emlékszik még az embervásárok, a köpködők reménytelen tömegére, vagy azokra a munkanélküliekre, akik reggelenként a gyárak kapui előtt leslék, hogy kapnak-e valami munkát. Elsősorban a munkanélküliség réme, a fenyegető nyomor, az éhség kényszerítette a falu és város munkásait arra, hogy a tőkés számára a legnagyobb fegyelemmel, erejük megfeszítésével dolgozzanak. Ez így van ma is a kapitalista Európában, de így van az Egyesült Államokban is, ahol a fegyverkezés fokozása miatt naponta tízezrével dobják utcára azoknak a békeiparoknak a munkásait, amelyek elől a haditermelés elliaráesolta a nyersanyagot. Nálunk nincs munkanélküliség,' Ellenkezőleg"• A termelés növekedésével párhuzamosan nő a munkás- kereslet. Az idén például a bérből és fizetésből élők száma havonta 21.000-iel növekedett. Ez egy évre kivetve több mint egynegyed millió új munkás ée alkalmazott. Ebben a számban nincsenek benn© a középiskolákba, az egyetemekre, vagy; az átképzőé tanfolyamodra járók: tízezrei, akiknek jelentékeny része néhány évvel ezelőtt mint munkakereső jelentkezett volna. A munkáshiány következtében most köny- nyű munkát kapni. Ha valakit ma fegyelmezetlenség miatt eltávolita- nak, holnap már tiz helyen is munkába állhat. Még az is előfordul, hogy egyik vállalat a másiktól csalja el a munkásokat. Ez azt eredményezi, hogy különösen az újonnan munkába állók egy része, akiket már nem fegyelmez a régi, kapitalista kényszer és még nem fegyelmez a szocialista öntudat, kihasználja ezt a helyzetet. Nem törődik a munkával, nem dolgozza ki a munkaidőt, későn érkezik, korán hagyja abba a munkát, gyakran kimarad, nem vigyáz a gépre, nem vigyáz a termelés minől/LUautaiok ftqic ____ v égére. Ha emiatt felelősségre vonják, továbbáll és másnap már új munkahelyen folytatja eddigi fegyelmezetlenségét. Mi az utolsó hónapokban napirendre tűztük a munkafegyelem megszilárdításának kérdését. A tapasztalat azt mutatja, hogy az eddigi rendszabályok nem hoztak; megfelelő eredményt. Kiderült, hogy igazgatóink még nem ismertek fel ennek a kérdésnek a jelentőségét. Sokan azt hiszik, hogyha lazán és elnézően kezelik a fegyelmezetleneket, akkor attól megjavulnak. A tapasztalat az ellenkezőiét bizonyítja. A laza, elnéző kezelés következtében romlik a; munkafegy-elem. Az ellenség is rááll erre o vonalra. Nem egyszer tapasztaljuk. hogy az a munkavezető, hki a tőkés időién lelkesen hajcsá- roskodott, most a lazaság ée elnézés szószólója. Akiknél a figyelmeztetés, a meggyőzés, a példamutatás nem használ, keményebb eszközöket veszünk igénybe Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy az öntudatos, fegyelmezett munkások egyre élesebben és öntevékenyen lépnek fel a fegyelmezetlenek ellen. Nemcsak azért, mert a fegyelmezetlanség következtében ők is szenvednek, kevesebb az eredményük, kevesebb a keresetük, hanem mert megértik, 1 hogy a munkafegyelem meglazulása. az egész szocialista épitést, az, ország felvirágoztatását hátráltatja. Azt is tapasztalják az öntudatos munkások, hogy az ilyen fegyelmezetten a saját igazolására folyton elégedetlen, dohog, hangoskodik, a kákám is csomót keres és lényegében az ellenség szócsövévé válik. Ez is hozzájárult ahhoz, liogy- például a bányász őivtársak a lógósok, a kimaradók, a »bumlizók« ellen olyan éj ességgel léptek fel, amely még bennünket is meglepett. A legfontosabb fegyelmezési eszköz — ismételjük — annak a szellemnek a kialakítása, amely elítéli, megbéliyegzi a fegyelmezetlenséget, amelyben a fegyelem megsértése, igazolatlan elmaradás, se- léjtgyártás szégyen és. gyalázat. Azokkal szemben, akiknél a figyel-, meztetéa, a meggyőzés, a fegveJ- I mozett munkások példamutatása nem használ, természetesen keményebb eszközöket fogunk igénybe venni,, különösen, mert olyanok is alminak közöttük, akikről fel keU tételeznünk, hogy fegyelmezetlenségük tudatosan szocialista építésünk ellen irányul. Ezeket a rendszabályokat, mint arról nap-nap után meggyőződhetünk, maguk a fegyelmezett dolgozók követelik tőlünk. A munkafegyelem lazasága jelenleg egyik legnagyobb fékünk. Minél hamarább teremtünk e téren rendet, annál erőteljesebb lesz további fejlődésünk. Megszilárdítjuk az állampolgári fegyelmet A munkafegyelemmel kapcsolatban szólnom kell az állampolgári fegyelemről, melynek egyik mutatója, hogy" hogyan teljesíti a falu népe az; adófizetés és terménybeadás kötelezettségét. Sajtónkban elég gyakran jelennek meg hírek az adót nem fizetőj a terménybegyüjtést szabotáló kulákokról vagy jómódú parasztokról, ami mutatja, hogy e téren nincs minden rendben. Mi a felszabadulás után három év tartamára mentesítettünk több, mint félmillió földhözjuttatottat a juttatási törlesztés fizetése alól. Ezzel elősegítettük, hogy a föld- hözjuttatottak gazdaságilag megerősödjenek. A következő esztendőkben is — hasonló okokból — nem nagy on erőltettük az adófizetést. Ennek eredményeképpen •ezen a téren lazaság harapódzott el. Az csak természetes, hogy' ebből a lazaságból elsősorban a kulákok és jómódú parasztok igyekeztek hasznot húzni. De százával, sőt ezrével voltak olyan újgazdák is, akik évszúmra nem fizettek adót, vagy nem teljesítették a terménybeadást s ehhez úgy hozzászoktak, hogy kötelezettségeik nemteljesítését afféle szerzett jognak tekintették. Ezek most őszinte felháborodással veszik tudomásul, hogy ennek az időnek vége és nekik is a közteherviselés elvének qjegfelelően5 teljesíteniük kell kötelezettségeiket Egyetlen ilyen példát fogok idézni, Bessenyesi Ferenc, a so- mogymegyei Gőlle községben kilenc hold juttatott földön gazdálkodik. Évek óta nem fizetett adót és ezért hátraléka 2770 forintra növekedett Rendkívül méltatlankodott, amikor a fizetést szorgalmazni kezdték, amíg ki nem derült, hogy ebben az évben tizennyolcezer forintért házal vett, meg négyezer forintos lovat, háromezer forintos tehenet vásárolt. Hozzátehetem, hogy' még a helyi tanácsban is voll olyan vélemény: »Akinek eny- nyi a kiadása, hát annak bizony, nem nagyon jut adófizetésre.« Az ilyen típus és az a vélemény, amely az állammal szemben fennálló kötelezettséget csak olyan mellékesnek, másodrendűnek te- kinti, eléggé elterjedt. Elterjedéséhez. amint mondottam, mi, magunk is hozzájárultunk. Emiatt most, amikor népi demokráciánk megszilárdulásának és konszolidálásának velejárójaként ezen a téren is rendet csinálunk, egyesek dohognak és morognak. De azt is hozzátehetem, hogy’ helyesli ezt a rendcsinálást a parasztság túlnyomó ‘ többsége, amely megértőén, lojálisán teljesíti, sőt túlteljesíti államával szemben fennálló kötelezettségeit Ezt legjobban megmutatják a terménybeadás számai A falu dolgozó népe kötelezettségeinek jó teljesítésével rója le háláját mindazért, amit a felszabadulás óta kapott Az 1951 június 1-től eltelt őt I hónap folyamán gabonanemű- ekben egy millió métermázsával több volt az állami begyűjtés, mint az elmúlt gazdasági év tizenkét hónapjában. A búzabe- gyüjtós eddig 25 százalékkal, az árpa, zab ötven százalékkal nagyobb, mint tavaly ilyenkor, a kukorica több, mint kétszerese a tavaly begyüjtöttnek, a napraforgó ötven százalékkal több és így tovább. I Még beszédesebbek ezek a számok, ha tudjuk, hogy az egyénileg gazdálkodók közül száz százalékon felül teljesítette beadási tervét 485.000 és köztük kétszáz százalék felett teljesített, azaz kötelezettségének több, mint kétszeresét szolgáltatta be 128 ezer gazda. Természetesen még jobbak a szövetkezetek eredményei, mert ott a 350.000 főnyi tagság öntudatosabb és ennek megfelelően jobban teljesíti kötelezettségét. A nagybörzsörtyj »Kossuth! tszcs 1381 százalékra teljesítette beadását, a hajdúsámsoni »Dózsa« 1100.5 százalékot ért el, a felsőszeretiváni »Vörös Csillag« 1089 százalékot, u kun- csorbai »Vörös Október-; és a kápolnasn'yéki »Petőfi« szövetkezet kilencszeresen teljesítette lúl beadási kötelezettségét és ezt a listát még hosszan lehetne így föl v tatai. Ezévben több mint másféJmiUmrd forintot ruháztunk a mezőgazdaságba Ezek a számok beszédes tanúi annak, hogy a falu dolgozó népe háláját és köszönetét kötelezettségeinek jó teljesítésével rója le a népi demokrácia államával szemben. így viszonozza mindazt, amit a falu a felszabadulás óta évről-évre fokozódó mértékben kapott. Ebben az esztendőben 1.6724)00.000 forintot ruháztunk a mezőgazdaságba. Több, mint háromezer traktort, 1250 kóvekötő-a rabigépet, 850 cséplőgépet, 850 kazalrakót, 990 fogatos fűkaszát és az egyél) gé-' pék ezreit juttatjuk a falunak, hogy megkönnyítsük a mezőgazdasági munkát. Harmincegyszer kát. holdon létesítettünk öntöző műveket, 2,600.000 mázsa műtrágyát kapott a falu. Tovább épültek a bekötőutak. Az idén 170 falu és 75 térrnelöszóvetkezet kapott telefont, 216 község jó ivóvizet, az orvosi rendelők, mentőállomások, gyógyszertárák, szülőotthonok, bölcsődék száza i jöttek létre. 1951—52-ben 1(00 falusi kultúrotthon, több, mintkét- ezer népkönyvtár létesül, kitemv százharmiucöi helyen ny ílik meg keskenymozi. Egvre-másra épültek az általános iskolák, Középiskolák nyíltak meg olyan, ezelőtt elhanyagolt helyeken, mint Sárvár, Kisbér, Tiszafüred, Fehérgyarmat, Nyírbátor, Sárl>o- gárd, Mezőtúr, Tönökszentmíklós stb. A dolgozó parasztság ölömmel és hálával látja, hogy a munkás-paraszt szövetség nem marad papíron, hogy gyermekei egyre fokozódó számban jutnak be a középiskolákba, az egyetemekre, a hadseregbe, az ái- lamvezetés műiden posztjára. Múltban a jó termés nagyobb csapás volt a dolgozó paraszt számára, mint a rossz Ez a dolgozó parasztság összehasonlít ja népi demokráciánk gazdaságpolitikáját a régi kapitalista világéval, amikor a jó termés néha nagyobb csapás volt számára, mint a rossz, mert jó aratás esetén a termények arai nagyobb inert klen estek, mint a termés növekedése. Emlékszünk még a harmincas évekre. amikor egyik jó termés a másikat követte, de a búza mótermá- zsáját hat-hét pengővel vesztegették ős a parasztság nyomora, eladósodása a jó termés dacára ugrásszerűen megnőtt. A cukorrépater- rnelők például emlékeznek rá. hogy' jó termés esetén a cukorgyárak mindenféle módon lefelé nyomták a szerződésben lekötött árakat, kifogásolták a répa minőségét, mindenféle címen levonásokat eszközöltek és azt is megtették, hogy holdanként ötven mázsánál többet nem vettek át a gazdáktól. Ezzel szemben például az idén
