Viharsarok népe, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)
1951-12-02 / 281. szám
(951 docembrr 2. vasárnap 3 \J Lkat tatok Vlipe nálunk eddig a cukorgyáiak ti/, egész öttized millió mázsa cukorrépával tőbbst vettek át a termelőktől, mint tavaly. Egyedül a cukorrépából ea évben négyszáz millió forinttal több a termelők jövedelme, mint tavaly, fis hasonló tényeket sokat lehetne felsorolni. A parasztság észt méltányolja ée megelégedésének egyik kifejezője a terménykegy üj tó nek az a sike-e. amelyet ismertettem. Itt az ideje a jegyrendszer megszüntetésének, az élelmiszerek szabad forgalma visszaállításának ■I. Gazdasági eredményeinkkel, a Jó terméssel és a termésbegyüj- tés sikerével kapcsolatban felmerül a kérdés: nincs-« itt az ideje, hogy megszüntessük a jegy- rendszert és visszaállítsuk az élelmiszerek szabad forgalmát. A mi Véleményünk az, hogy megvannak a jegyrendszer megszüntetésére a lehetőségek és ennek a rendszabálynak eljött az ideje (Percekig tarló nagy taps.) Amikor mi az elmúlt évekhpn ok ozat osan megszüntettük az élelmiszer- és egyéb jegyeket, a dolgozó nép ezt nagyon helyesen gazdaságunk erősödésének és sikerének tekintette. Amikor, az idén fokozatosan újra életbeléptettük különböző élelmiszerekre és árucikkekre a jegyeket, mindenki érezte, hogy ebben van bizonyos visszavonulás, visszavonulás az ellenség nyomása miatt. A jegyrendszer bevezetésére min ket az idén főleg a következő okok kényszerítettek. Évek óta gyenge volt a takarmánytermés és különösen rossz volt az el múlt évben. Rossz volt a cukorrepalermói^ is. Emiatt a parasztság levágta disznótürzsállomá- nyának egyharmadát és a szarvasmarhának tizenöt-húsz százalékát. A rossz takarmány- termés a baromfit is megtizedelte. Mindez hús- és zsírhíány- hoz vezetett, ami viszont fokozta a keresletet kenyérben, cukorban. A magas húsár és az olcsó kenyérár a tél és a tavasz folyamán lehetővé tette, hogy az állattartók, fuvarosok, disznóhizlalótf felvásárolják a szabad kenyeret és takarmány helyett ezt etessék. Más gazdák kenyérgabona fejadagjukat etették fel az állatokkal és kenyérszükségletüket a péknél vásárolták, tehát lényegében visszavették az államtól a beszolgáltatott gabonát Súlyosbította ezt a helyzetet az ellenség tudatos akciója, amely közellátásunk meggyengítése és tartalékaink kimerítése céljából tudatosan rávetette magát a cukor, a zsír, a liszt felvásárlására. Ez ellen úgy védekeztünk, hogy bevezettük a cukor- és liszlj egyet, majd a zsírjegyet és végül a kenyérjegyet is. Közellátási nehézségeink oka: mezőgazdasági termelésünk nem tartott lépést az ipar fejlődésével Most, amikor felmerült e jegyek megszüntetésének kérdése, megállapítottuk, hogy közellátási nehézségeinkkel kapcso'alban mélyebb, eddig fel nem vetett problémák jelentkeznek. Miben állnak ezek a problémák? A mi közellátási rendszerünk lényegében folytatása a felszabadulás előttinek. A felszabadulás előtt és még utána is nér hány évig Magyarország, a^ípve- tő jellegzetességét tekintve, mezőgazdasági ország volt. Ennek megfelelően alacsonyak voltaik! az élelmiszerárak s alacsony volt a dolgozó tömegek vásárlóképessége. Az utolsó négy-öt évben gyökeres változás történt; hazánk mezőgazdasági országból ipari országgá alakult át és ezt az iparosodás gyorsan folytatódik. Az ipar fejlődésével párhuzamosan erőteljesen nőtt a bérből és fizetésből élők száma és életszínvonala. Ezzel a növekvéssel párhuzamosan emelkedett a fogyasztási javaik, az élelmiszerek, a kenyér, a hús, a zsír iránti kereslet. Ugyaniakkor megnőtt e cikkekben a falu fogyasztása is, mert hiszen a Horthy-rendszer hárommillió koldusa földhöz jutott, életszínvonalát ugrásszerűen megjavította. Ennek következtében saját termékeiből és az ipari cita- kekből egyaránt hasonlíthatatlanul többet fogyaszt, mint a háború előtt. Viszont mezőgazdasági termelésünk nem tartott lépést ezzel a fejlődéssel. Szállítókban ez úgy mutatkozik meg, hogy ipari termelésünk most 250 százaléka az utolsó békeév termelésének, mezőgazdasági termelésünk viszont csak 116 százaléka a háborút megelőző tíz év átlagának. Mi nem vetettük fel kellő időben, hogy ennek a fejlődésnek mik a következményei gazdasági életünkre. Hogy csak egy példát említsek; nem vontuk le külkereskedelmünkben sem a megfelelő következtetéseket ebből a helyzetből. A gyapot, a bőr, gumi, fémek,_gépek: behozatalának biztosítására nagymennyiségű élelmiszert exportáltunk, ugyanúgy, mint amikor mező- gazdasági ország voltunk és amikor a belföldi szükséglet jóval kisebb volt a mostaninál. Az államilag megállapított árak rend szőre sem változott alapjában: a stabilizáció óta. 1946-ban, a jé pénz megteremtésekor, mi lényei gében a háború előtti Magyarország árviszonyait igyekeztünk helyreállítani. Ezek az árviszonyok mezőgazdasági jellegű országra vonatkoztak, amelyet a dolgozók alacsony életszínvonala jellemzett. A: gyorsan fejlődő iparosodás következtében áraink és közellátási rendszerünk igy egy egészen más helyzet követelményeire voltak szabva és nem feleltek meg a változott viszonyoknak. Az adott árak melllett a kereslet a legfontosabb élelmiszerekben egyre inkább növekedett és az a veszély fenyegetett, hogy a munkásság és általában a fizetésből és bérből élők, nem tudják ezekben a cikkekben minimális szükségletüket fedezni. Ezen a helyzeten rövid idő alatt nem is Lehet az élelmiszermennyiségek gyors növelésével változtatni, mert mezőgazdaságunk termelésének 15 százaléka apró paraszti parcellákon folyik, ahol a termelést meggyorsító döntő tényezőt, a modem mezőgazdasági gépeket, csak kis mértékben lehet alkalmazni. Gazdasági életünkben újra megjelent a spekulánsok növekvő hada Ezek az okok, ismétlem, a tavalyi rossz takarmánytormés nélkül is komoly zavarokhoz vezettek volna. A jegyrendszer ezeken a zavarokon átmenetileg segített. A munkásosztály a jegyek új- rabevezetését helyesléssel fogadta, mert megnehezült helyzetében enyhülést jelentett és bizonyos védelmet nyújtott a spekuláció támadásaival szemben. A jegyrendszernek e pozitív eredménye mellett egyre inkább előtérbe léptek a káros, negatív hatások. A jegyrendszer kiépítése azonnal a bürokratizmus kiszélesítéséhez és ú jabb korrupciós lehetőségekhez vezetett. A hús, a zsir, a baromfi ára a szabadpiacon a jegyes ár többszörösére ugrott fel. Újra megjelent gazdasági életünkben a spekulánsok növekvő hada és új életlehetőségeket kapott a spekuláció következtében, a tőkésosztály maradványa, mely jól ért ennek az új konjunktúrának a kihasználásához. A többszörösére ugrott szabad terményárak rendkívül megnövelték a kulákok és a jómódú parasztság jövedelmét; mert hiszen ezek rendelkeztek nagy ob I > menny is ég ű hús-, vaj-, baromfi-, tojásfelesleggel. A szabad árak ugrásszerű emelkedése következtében ennek a rétegnek erősen megnőtt a jövedelme. Ehhez a folyamathoz még bizonyos fokig maga! a szocialista építés is hozzájárult azzal, hogy növelte a jómódú parasztság bevételeit. Az idén például fuvarozásért az állam egy- milliárd forintot fizet ki annak a néhány tízezer kupeckeieskedő ku- lálcnnk, fuvarozó gazdának, aki felesleges igaerővel rendelkezik. Ennek a helyzetnek következtében valóságos spekulációs hullám keletkezett. Szóvá tettek előttemegy esetet: Nyíregyházán, egy kofa két kövér libával beült a gyorsvonat párnás osztál yába, Budapestre utazott, ahol a két hízott libát éladta, a fér jének vett egy öltöny ruhát és a következő gyorsvonat párnás osztályán még vissza is utazhatott. Mindazt a két liba árából. Vonataink, autóbuszaink még néhány hete tele voltak ilyen spekuláló utasokkal. Egybe több gazda panaszkodik nálam, hogy aki a falun spekulációra veti magát, az újra gyorsan gazdagszik. Elmondtak egy esetet, amikor valaki tizenöt hízott liba eladási árából egy jó tehenet vett. Azért a 140 kg-oe hízóért, melyért tavaly 900 forintot fizettek, a spekuláns, vagy feke- tovíígó az idén minden további nélkül öt-hatezer forintot is megadott. A jegyrendszer kiszélesítése csak növelné a nehézségeket Minthogy a szabadpiaci árak és egyéb tényezők következtében megnőtt jövedelemből földet, traktorokat és hasonlót a parasztság nem vásáról, az igy begyült összegek jelentékeny részét elsősorban ruházati cikkekre költötte 'és emiatt ezekben az árukban fokozódó hiány jelentkezett. A munkásosztály egyre elégedetlenebből nézi ezt ■ fejlődést, amely életszínvonalát a gazdag parasztság javára megvont j a. A parasztság spekulációval nem foglalkozó része is elégedetlen emiatt és követeli tőilünk, hogy változtassunk ezen a helyzeten. Legtöbbet szenvednek azok a dolgozók, akik olyan területen laknak, amely a jegyellátásba nincs bevonva. E jelenségek kezdik lazítani a munkás-panaszt szövetséget is, qjni számunkra természetesen nem közömbös. Emiatt erősödik a nyomás a dolgozók egy részéről) abban az irányban, hogy a jogy- rendszert terjesszük ki az egész országra is és olyan cikkekre is, amelyok eddig szabadon kaphatók. A mi véleményünk szerint a jegyes ellátás ilyen kiszélesítése természetesen az eddig felsorolt bajokat és nehézségeket még csak fokozná. A jegyrendszer inár most is kezd a termelés fékjévé válni. A dolgozók többletjövedelme, melyet a termelés emelése révén elérnek, nem' teszi számukra lehetővé, hogy a legfontosabb cikkekből többet vásároljanak. A hús- és zsírárak a mi intézkedéseink hutására az utolsó időben már kezdenek lefelé menni. De aki például hat héttel ezelőtt egy kg szalonnát vagy disznózsírt akart venni szabadpiacon, annak erre három - négynapi jövedelmét kellett volna fordítania. Természetesen ilyen magas .szabadárak mellett csökken az ösztönzés a termelés növelésére. A túlmagas szabadárak fékezőleg hatnak az iparban. A jegyekkel kapcsolatos tilalmak és forgalmi korlátozások pedig a mezőgazdaságban hátráltatják a termelést. Minél több cikkre terjesztenénk ki « jegyrendszert, annál érezhetőbbé válna a túlmagas szabadárak fékező hatása, annál kisebb lenne az ösztönzés az iparban és s mezőgazdaságban egyaránt A jegyrendszer tipikus háború# rendszabály. Minél messzebb kerültünk a háborútól, annál inkább leépítettük a jegyrendszert A jegyrendszer kiterjesztése helytelen irányba sodorna bennünket, csak fokozná az eddigi jegyekkel járó bajokat, a spekulációt, a bürokratizmust. Nekünk mái utat kell járnunk. A mi véleményünk szerint eljött az ideje, hogy megszüntessük a jegyrend- szert A jegyrendszer megszüntetésének feltételei A jegyrendszer megszüntetésének egyik fontos előfeltétele, hogy megfelelő tartalékokkal is rendelkezzünk, mert megtörténhet, hogy a fogyasztók a jegyrendszer megszüntetése után kezdetben az eddigi mennyiségnél többet vásárolnak. Az ipari termelés állandó emelkedése, a jó termés, a begyűjtés sikere, egyszóval a dolgozók zömén ek odaadó. szorgalmas munkája következtében az éilelem és a fogyasztási javak ma bővebben állanak rendelkezésünkre, mint egy évvel ezelőtt. Ezért a kenyér-, liszt-, cukor- és szappan- jegyet meg tudjuk szüntetni, mert erre már megfelelő készleteink vannak. A tejellátás mostani módját is meg tudjuk szüntetni úgy, hogy a terhes*és szoptató anyák, valamint a kisgyermekeik részére megváltozott formában biztosítjuk a juttatást. A hús- és zsír jegyet, tekintettel arra, hogy a hízott sertések beadása csak most van felfejlődőben, később, 1952. február havában kívánjuk megszüntetni. Népi államunk intézkedései serkentőleg hatnak az iparra és a mezőgazdaságra egyaránt Ezzel kapcsolatban azonnal felmerül a kérdés: nem fog-e megismétlődni az idei tapasztalat, nem fogják-e az olcsó kenyeret állati takarmányozásra felhasználni és nem vásárolják-e fel, nem raktározzák-e el a tar- tósabb élelmet, cukrot, lisztet stb-t a spekulánsok. A felelet erre az, hogy a veszély feltétlenül fennáll, ha a jelenlegi, aránylag olcsó árak mellett kitartunk Ezért gondoskodnunk kell arról, hogy a kenyér takarmány célra való felhasználása ne fizetődjón ki. Egyben meg kell változtatnunk árpolitikánkat egy sor más cikknél is olymódon, hogy megvódjük a dolgozó nép érdekeit. Mi ezért azt javasoljuk» hogy a jegyrendszer megszüntetésével egyidejűleg emeljük fel a kenyér, a Uszít, a Cukor és • bizonyos egyéb élelmiszerek, ruházati és más fontos cikkek! árát. Ez az áremelés az élelmiszereknél a legtöbb esetben a szabad ár alatt, de a jegyes ár felett legyen és természetesem külön vegye figyelembe a sokgyermekes Családok érdekeit. Ezzel párhuzamosán emeljük a bénákat, a fizetést, a családi pótlékot, a nyugdíját. így a bének és fizetések felemelésével ellensúlyozzuk azt az áremelést, amelyet a spekulációs árufelvásárlás kivédésére létrehozunk. Ilyen módon • dolgozóknak lehetővé válik, hogy szükségletüket jegyrendszer nélkül, szabadon, korlátozás nélkül vásárolják meg az állami üzletekben és szövetkezetekben. Viszont a mseméit kenyér- és lisztárak nem teszik gazdaságossá, hogy állati takarmányozásra használják fel és megnehezítik az ellenségnek, hogy újra árukészleteket vásároljon fal elraktározás céliából. Ezek az áremelések aránybahozEÚk a vásárlóerőt a rendelkezésre álló áru men y- nyiséggel. E rendszabályok agy- csapásra kihúzzák a talajt a spekuláció alól, mórt az állami üzletekben meghatározott áron, korlátozás nélkül megvásárolhatók azok az áruk, amelyek a spekuláció főtárgyát képezték. A jegyek megszüntetésével kapcsolatos áremelés nem érinti a lakbért, a villanyt, a gázt, a postai szolgáltatások, a városi közlekedés díjszabásait, a dohányárut, tüzelőanyagot, péksüteményt, száraztésztát, a főzelék, gyümölcs, újság, I mozi, színház, könyv, stb. árait, szóval olyan cikkeket és szolgáltatásokat, melyek az átlagos dolgozd családok kiadásainak többségét képezik. Aki beadási kötelezettségének eleget tett, december 2-ától szabadon eladhatja terményeit A jegyrendszer megszüntetésével kapcsolatos árrendezést ki kell egészítenünk olyan intézkedésekkel, amelyek a falu dolgozó népe számára előnyösek és arra ösztönzik a gazdákat, hogy fokozzák termelésüket és több élelmiszert hozzanak a piacra. Ezért javasoljuk, hogy a jegyrend- szer megszüntetésével egyidejűleg minden termelő számára, aid beadási kötelezettségének elegei tett, december 2-án tegyük szabaddá a mezőgazdasági termé* nyék és termékek forgalmát. Elsősorban tegyük szabaddá az őrlést, a gabonaforgalmat és a l»or- forgalmat is. Ennek megfelelően a jövőévi aratásig. 1952. június 30-ig felfüggesztjük a kenyérgabonára és lisztre vonatkozó ösz- szes forgalmi korlátozásokat Aki beadási kötelezettségének eleget tett, kenyérgabonáját bárkinek eladhatja és bárhová szabadon szállíthatja. Saját szükségletére bárki vásárolhat kenyérgabonát Viszonteladásra természetesen ezentúl is csak az állami szervek vásárolhatnak gabonát Javasoljuk, hogy a termelők — és akik természetbeni juttatásként szereztek kenyérgabonát — szabadon őrőltethesse- nek és a fogyasztóknak szabadon árusíthassák az így kapott lisztet Természetesen azok, akik e
