Viharsarok népe, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-30 / 279. szám

F —_______________________________________________________________ \JiLau.a>i.bk Hé^c Párt és pártépítés Bugyi Istvánné elvtársnő pártcsoportvezető jó munkát végez Pártunk egyik legfőbb feladata: nevelni, tanítani a tömegeket. Itt is a kommunista helytállásnak, a kommunista példamutatásnak kell érvényesülnie. Ezen a téren iß ak­tiv pártmunkát kell végezni a párt- csoportvezetőknek. Özv. Bugyi Istvánné elvtársnő, battonyai pártcsoportvezető nem­csak tudja milyen nagy és megtisztelő feladat az, ha valaki pártcsoportvezető, igyekszik is elvégezni a ráháruló feladatokat. Gondot fordit arra, hogy a hozzá beosztott elvtársak eljárjanak a politikai iskolákba. Igaz, a nevelést nem most kezd­te, de azért nem úgy van vele, hogy most mór minden rendben van pártcsoportjában. A hozzája beosz­tott 10 párttagból csak öten vesz­nek részt a pártoHatásban, a má­sik öt párttag 70 év felé járó idős elvtárs. Természetesen ezek­ről az elvtársakról sem feledke­zik meg az elvtársnő, velük is törődik. A politikai iskolán részvevő elv­társaknál ellenőrzi az elvtársnő, hogy valóban eljárnak-e rendsze­resen az előadásokra. Sőt azt is megérdeklődi az előadó elvtársak- tól, igyekeznek-e tanulni az ő pártcsoportjához tartozó kommunisták Hozzászólnak-e a szemináriumokon a tanult anyaghoz, vagy csak éppen eljárnak. Azt is megnézi az elv­társnő, milyen jegyzeteket készí­tenek, ha segíteni kell, abban ifl> segítségükre van az elvtársaknak. Ez alól nem kivétel még a saját fia sem. Neki is elmondja észre­vételeit és ki is igaaittatja vele az észlelt hiányosságot. Miért e nagy gondoskodás? Bu­gyi elvtársnő elmondja, ő maga is tapasztalta már eddig is, mióta megkezdődött az oktatás könnyebben meg tudja magyarázni a szomszédoknak az egyes kérdése­ket. Például Mester Sándor és' Nagy István szomszédai már több­ször azután érdeklődtek, miért kell annyi gabonát beadni. Bugyi elv­társnő az állam és a dolgozók viszonyát ma már ilyenformán szokta elmondani. Az állam a mi­énk. Ha a terményt beadjuk, ma­gunkon segítünk. Aki erejéhez mérten többet ad, az többet segít. Egy-cgy beszélgetés alkalmával több ilyen és ehhez hasonló dol­got megbeszél az elvtársnő párt- csoportja tagjaival. Ez is hozzá­járul ahhoz, hogy az oktatásban részvevő elvtársak rendesen eljár­nak a tanfolyamokra, mert mind­jobban felismerik a tanulás jer* lentőségét, amelyben a pártcsoport- vezotő is segíti őket. Mindezek mellett az idősebb párt­tagokkal is foglalkozik Bugyi elv­társnő. Havonta háromszor is fel­keresi őket és elbeszélget velük mind a nemzetközi, mind a bel­földi eseményekről. Sőt egy-egy újságcikket is meg szoktak beszélni. Az elvtársnő azt is elmondja, hogy tapasztalata szerint az idősebb párt­tagok is harcosan szoktak fellép­ni egy-egy helytelen nézettel szem­ben. Például Braun Ferencné elv- társnő már közel jár a 70 évhez, de a nyáron alaposan roegrnando- gatta véleményét a munkát lazán végzők felé. Elmondotta nekik, hogy a múltban milyen körűiméi nyék között kellett dolgozni. Ak­kor nem tudták az emberek, hogy miért dolgoznak, ma pedig a, többtermelés életszínvonalunk emel­kedéséhez járul hozzá. Mindez oda vezethető vissza, hogy Bugyi elvtársnő rendszeresen fog­lalkozik pártcsoportja tagjaival, ne- veji, tanítja őket. Sz. I. Román jegyzék az Egyesült Államok kormányához „a kölcsönös biztonságról szóló 1951. évi törvény“ ügyében Bukarest. (AGERPRESS) Szer­dán, 1951• november 28-án A. Bu- naciu, a Bőmén Népköztársaság k tij- ügy miniszter ének helyettese jogad­ta J. Gantenbeint, az Egyesült Ál­lamok ideiglenes bukaresti ügyvi­vőjét és a következő jegyzéket nyújtotta át neki: »A Komán Népköztársaság kor­mánya szükségesnek tartja, hogy az Egyesült Ál’amok kormányának tudomására hozza a következőket: 1951. október 10-én az Egyesült Államok elnök© aláírta az úgyne­vezett »kölcsönös biztonságról szó­ló 1951. évi törvényt«, amely száz­millió dollárt irányoz elő »min­denféle«, a Szovjetunióban, Len­gyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon, Romániában, Bul­gáriában, Albániában élő, vagy ezen országokból elmenekült kiválogatott személyek pénzelésére avégett, hogy e személyeket vagy az Eszakatlanti Egyezmény szervezetét támogató fegyveres erők alakulataiba tömő-1 rrtsék, vagy más célokra.« Ez a törvény tehát hivatalos támogatást irányoz elő a Román Népköztár­saság ellen irányuló bűnös cselek­mények számára, amelyeket a Ro­mán Népköztársaság határain be­lül vagy kívül az amerikai kor­mány által toborzott, fizetett éí* felfegyverzett egyének és csopor­tok elkövetnek. Az Egyesült Államot kormá­nya zsoldos-bandák alakítá­sát tervezi Romániából meg­szökött és az Egyesült Álla­mokban, vagy más államok­ban menedékre tatáit haza- árulókból, fasisztákból és há­borús bűnösökből, hogy ezeket a bandákat a Román Népközi ársaság ellen irányuló ag­resszív célokra használja fel. Az említett törvény nemcsak az Egyesült Államok kormánya ál­tal a román néppel szemben kö­vetett ellenséges politika nyílt beismerése, hanem a nemzetközi kapcsolatok történetében példát­lan nyílt és arcátlan beavatkozás a Román Népköztársaság bel- ügyeibe. Az Egyesült Államok kormánya ezzel az egyes orszá­gok között fennálló normális vi­szonnyal és az állami szuveréni- tás tiszteletbentartásával össze­egyeztethetetlen eljárásával dur­ván megsérti a nemzetközi jog legelemibb szabályait, valamint az ENSZ alapokmányának előírá­sait. A Truman elnök által aláírt törvény agresszív lépés a Román Népköztársasággal és a törvény­ben érintett más országokkal szemben. Ez a törvény leleplezi az amerikai kormánynak a bé­ke ellen irányuló politikáját. A román nép bizonyos abban hogy az ellene és hazája ellen el­követett bűnös cselekmények szé­gyenletes kudaroot vallanak. Emlé­kezetes ebből a szempontból azt amerikai imperializmus szolgálatá­ba szegődött kémek és árulók kü­lönféle bandáinak sorsa, amely a román népbíróságok előtt ért vé­get, Ezeknek a bandáknak védeti- méhen az Egyesült Államok kor­mánya nem átallott az alapvető, emberi jogokra és szabadságokra hivatkozni. A Román Népköztársaság kor­mánya úgy véli, hogy az Egyesült Államok kormányának eljárása még' súlyosabbá ée feszültebbé teszi a nemzetközi helyzetet. A Román, Népköztársaság kormánya a román, nép mély felháborodását fejezi ki és erélyesen tiltakozik az ameri­kai kormány által törvénybeikta-1 tott új agresszív intézkedések el­lem, amelyeknek éle a Román Nép- köztársaság és más békeszerető or­szágok ellem irányul. A Román Népköztársaság szük­ségesnek tartja kijelenteni, hogy, az ilyen eljáráséit az Egyesült Ál­lamok kormányára hárul a teljes felelősség és elvárja, hogy az Egye­sült Államok kormánya megteszi a szükséges intézkedéseket az em­lített törvény visszavonására.« J1 csehszlováh kormaim közleménye Prága. (TASZSZ) A Csehszlo- # vák Köztársaság kormánya novem­ber 27-ém a kővetkező kormány- közleményt tette közzé: A köztársasági elnök a miniszter­elnök előterjesztéséi© — az alkot­mány 74. cikkelye alapján — fel­mentette Rudolf Slanskyt kormány­tagsága és miniszterelnökhelyettesi tisztségé alól. Rudolf Slnnsky le­mondott nemzetgyűlési tagságáról. Miután az államellenes összees­küvő csoportok ügyeinek nyomozása során az utóbbi időben eddig isme­retlen tények kerültek napvilágra — és ezek a tények leleplezték, stogy Rudolf Slansky aktív el­lenséges államellenes tevékenységet folytatott — Slanskyt ólőzetes le­tartóztatásba helyeztek. Díszelőadás az ftlbán Népköztársaság felszabadulásának hetedik évfordulója alkalmából A Kultúrkapcsolatok Intézete szerdán este, az Aliján Népköztár­saság felszabadulásának 7. évfor­dulója alkalmából díszelőadást ren­dezett az Uránia filmszínházban. Ünnepi beszédet ölt Károly elv­társ, pénzügyminiszter mondott. Tüntetések Olaszországban a római tanácskozások ellen Az olasz főváros lakossága — noha a rendőrpánoólgépkocsik éjjel­nappal cirkáltak az utcákon — az atlanti szövetség tanácsának egész ülésszaka alatt hatalmas tiltakozó tüntetéseket rendezett. Rómában a rendőrség az ülésszak két utolsó napján háromszáz embert tartózta­tott le. Olaszország sok vidéki városá­ban is hatalmas tömegmegmozdu­lások voltak annak ellenéi©, hogy a rohamnemdőrség osztagai igyekeztek megakadályozni a népi tiltakozó mozgalmat. Nagy tömegtüntetés színhelye volt Bologna, Nápoly, Mi­lánó, több más város és számos olasz község. 1931 november 39, jmtek „A. nő a Szovjetunióban egyenjogú a férfival a gazda­sági, állami, kulturális, társadalmi és politikai élet minden tcr^n* (A Szovjetunió Alkotmánya 122. cikkely.) MariaKomltova életútja Maria Kom kova, a moszkvai viz- mérB-készülékgyár igazgatója igy mondja el életútját: ELETEM ÚTJA semmiben sem különbözik sokmillió más szovjet asszony útjátöl. Mmdannyiunkat Lenin-Sztálin nagy pártja szaba­dított fel és a Sztálini Alkotmány lerögzítette, hogy a Szovjetunió­ban a nő egyenjogú a férfivalj a gazdasági, állami, kulturális, tár­sadalmi és politikai élet minden terén. A cári Oroszországban a nők túlnyomó, t bb éré írástudatlan volt a népi származásnak ritkán emel­kedtek ki a zsellér-, napszámos cselédsorból. Az Októberi Forra­dalom gyökeresen megváltoztatta az egész dolgozó nép életét. Amikor munkába álltam, beiratluoztam az esti iskolába is, majd munkás­egyetemen folytattam tanulmányai­mat, később pedig az Ipari Aka­démián él végeztem a vil amosgép- gyártási tanszakot és mérnökké avattak. Dől óztam szorgalmasan és a Nagy Honvédő Háború után a moszkvai vízmérőkészülék-gyár igazgatójává neveztek ki. VÁJJON MELYIK kapitalista országban bíznák nőre egy nagy gyár vezetését? A Szovjetunióban ezzel szemben több mint 327.000 női mérnök és technikus dolgozik, sokezer asszony áll a kolhozok, a földművelő és állattenyésztő bri­gádok élén, dolgozik agroteckni- Icusi és agronömusi minőségben- Több mint félmillió nőt tüntettek ki jó munkájáért, a Szocialista Munka Hősének megtisztelő címét 1700-nal több nő viseli, a Sztálin- díjasok között pedig 300 nő van­Csernisevszkij, a nagy orosz író mondotta »Mit tegyünk?« című könyvében — és ezek a szavai vá­dat jelentettek abban a korban, amelyben élt: »MILYEN TISZTÁN LÁTÓ, erős mélyenszántó értelemmel áldotta meg a terméssiet a nőhet! Es ez az értelem semmi hasznot nem jelent a társadalom számára, amely meg­veti, elnyomja, elfojtja ezt az ér­telmet, holott az emberiség törté­nelme tízszer gyorsabban haladt volna előre, ha ez az ész nem visz- seautasUásban és elnyomásban ré­szesült vohia, hanem tevékenysé­get fejtheteit volna ki«. A szovjet hatalom az értelem és tehetség felhasználásának gazdag le­hetőségeit tárta fel a nők előtt. Sztálin elttárs nagy erőnek nevezte az asszonyolcat. A szovjet asszonyok az ő lankadatlan figyelmének és gondoskodásának köszönhetik azt a helyzetet, amelyet a szocialista tár­sadalomban elfoglalnak. nő Edna Martin esete Szergej Kozjolszkij: »így élnek Sk« cimii könyvéből közöljük az alábbi részletet: EDNA MARTIN, az amerikai textil munkás ok szakszer vezetetnek önkéntes szervezője volt; egy al­kalommal Tallapos városkába, Dél- Georgiába utazott. Este az egyik munkás házában Szervező gyűlést tartottak, amelyen rósztvett a he­lyi textilgyár néhány haladósael- lemű munkása. Gyűlés után Edna az egyik mun­kás kíséretében szállására indult. A járda mellett nagy autó várako­zott. Amikor odaéltek, a gépbot négy ember ugrott ki. Edna társa hatalmas ütést kapott a fejére. Nyögve zuhant a járdára. Ketten megragadták Ednát és betuszkol- ták a kocsiba, amely elszáguldott. A kocsi vad rohanás után egy elhagyott farm udvarán állt meg. Ednát bevitték a házba, leültet­ték egy székre. A BANDA VEZETŐJE megszó­lalt: — A mi munkásaink itt nyu­godtan éltek, nem panaszkodtak . , Legalább is nekünk nem. Maga pedig arra biztatja őket, hogy ne legyenek elégedettek a sorsukkal. Idehallgasson, Edna Martin! Ez alkalommal kezelésbe vesszük, hogy észretérjen. Most nem kenjük be kátránnyal és nem forgatjuk meg toliban. A városból kivisszük. De ha mégegyszer eszébe jutna, hogy idetolja az orrát, akkor mindé» ceremónia nélkül agyonlőjük. Edna megfeszítette az akaratán és nyugodt hangon szólt: — Nem baj, bánthatnak. Mégií van 15 millió szervezett munká­sunk, azok erősebbek! Egyszer majd megértik, hogy nemcsak a munkaidőről és a munkabérről von szó. Van valami, ami még e*un'! is fontosabb, akkor aztán nem tud­ják őket megállítani.... AZ EMBERRABLÖK egyike felugrott és a polcról levett egy korbácsot, amelfyel a hajcsárok ve­rik az öszvéreket. A vezér gon­dolkodva állt, majd igy szőtt: — Nem, az ilyet még csak jói­ban feldiihithetnénk. Ez valószí­nűleg kommunista. Az ilyet meg kell gyilkolni, vagy pedig... gyerünk! Ednát ismét betuszkoltálc aa autóba. A kocsi a mezei úton. ki­ment az országúira és egyre se­besebben robogott. Amikor már vadul száguldott, a banda vezér f el­rántotta az ajtót és kitaszította Ednát. Edna Martin hajnalban tért ma­gához az útmellett lévő vizesárok- ban. Az egyik karja kificamodott. Leült egy kőrakásra, majd elin­dult — előre... „Küldje el a párt hozzánk gyakrabban a népnevelőket“ A pártsajtó naponként közli, * tők pélját és azt is, hogyan hogy az amerikai imperialisták milyen aljas gaztettet követnek lel a békéért, a szabadságért har­coló népek ellen. A nemzetközi békefront ennek ellenére napról- napra erősödik, amelyet igazol az a többszázmillió aláírás is, amellyel a világ népei követelik, hogy az öt nagyhatalom kössön békeegyezményt. Békénk megvé­désében különösen nagy szerep jut a párt népnevelőinek. Egyes helyeken még egyik-má­sik elvtárs részéről is elhangzik a népnév élőmunka lebecsülése. Természetesen ez annak tudható be, hogy nem értik kellőképpen, mit jeleni az, ha a népnevelők megmagyarázzák a háborús uszí­kell és lehet ellenük harcolni. A nyilvános pártnapon tapasz­taltuk itt, Sarkad községben is, hogy a dolgozók szeretik, ha fel­világosítják őket. Például Elek Gábor dolgozó paraszt és még több társa kérte ezen a pártna-, pon: »küldje el a párt hozzánk gyakrabban a népnevelőket, hogy elbeszélgessenek velünk a napi feladatokról és a béke megvédé­séről.« Ez az eset is azt mutatja, hogy a becsületes dolgozó embe­rek nem az ellenség hazug, kép­mutató szavaira kíváncsiak, ha­nem a dolgozó népet vezető párt szavaira. Borbély Kálmán levelező, Sarkad.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom