Viharsarok népe, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-30 / 279. szám

1951 november Itt! péntek izabé Ferenc dolgozó paraszt tudja, mit jelent a mélyszántás __________________________ \/iUaAsaioU képe A z orosházi kiscsákói határré­szen feleszik Szabó Ferenc dol­gozó paraszt földje, akit Sar- kadi Lajos, szomszédja és a többi környékbeli dolgozó pa­rasztok arról ismernek, hogy szakszerűen és lelkiismeretesen műveli a földjét: »megadja a földnek, ami kell« — szokták mondani. A tanya felé haladva, jóleső látni a szemnek, hogy nincs egy talpalatnyi föld sem betakarítatlan, arra távolabb mélyszántás feketéiül:... A gépállomással szánhattam, — magyarázza Szabó Ferenc, — a gép, mégiscsak gép, mely töké­letesebben és gyorsabban végzi a munkát, mint az állati igaeró — Ez már bebizonyosodott a tavalyi mélyszántásnál is: négy mázsával több kukoricája termeit holdanként, mint azoknak a kör­nyékbeli dolgozó parasztoknak, akik nem gépi erővel szántattak. Ez két holdnál már nyolc mázsa kukoricát tesz ki és ezen a meny- nyiségen egy süldőt 160 kilósra lehet meghizlalni. Ami nagyjából számítva is, 1000 forint többlet­jövedelmet jelent, ugyanakkor a két hold föld mélyszántása nem egészen kétszáz forintba kerül Azután szó esik arról is, hogy a mélyebben szántott föld sok­kal több nedvességet tud táróiul és tavasszal idejében el lehet vet­ni bele a kapásnövényeket. Ez is a bővebb termés előfeltétele A bővebb termés pedig gazda gabbá teszi országunkat, erősebb bástya leszünk a béke frontján. De a többtermelés azt is jelenti, hogy iparunk több mezőgazda- sági gépet, több .traktort tud (gyártaniii a mezőgazdaságnak, mert — mint ahogy Szabó Fe­renc is megállapítja — még több traktor kellene. S ha ezt minden dolgozó pa­raszt, — mint ahogy azt Szabó Ferenc is — megérti és szív­ügyének tekinti, akkor minden dolgozó parasztnak több lesz a jövedelemé — emelkedik életszín­vonala. De egyben könnyít is sa­ját magán, mert helyette gép végzi el a munkát — és sokkal tökéletesebb munkát —, amely békés, boldog jövőnk zá­loga. (Sz-ó) ültem éietUfil A mi községünkben nagy hiba, hogy keveset törődnek a szerződéskötéssel Ma egyre több olyan növényt tér-1 me!link, amelyet ezerítt csak kül­földről kaptunk és busás összeget kellett érte fizetni. Ilyen például n gyapot is, amely láthatjuk, mi­lyen szép jövedelmet hoz az or­szágnak, de dolgozó parasztjaink­nak is, akik jó pénzt, jutalmat és Olcsó ruhát kapnak cserébe az ál­lamtól. Kormányunk torinói ősi szer­ződések kötésével biztosítja az ipari növények termelését és dolgozó pa­rasztjainkat előlegben is részesíti. A mi községünkben nagy hiba, hogy a tanács és a f< Id m űve-szövet­Lakatos Dezső kisparaszt üdülni megy kétheti üdülésben ré­Szinte rösttlhedve mondja: — Dehogyis gondoltam én erre Máskor is igyekeztem becsülettel eleget tenni kötelezeltségemnekb Nem maradtam én adósa még egy esztendőben sem az országnak. És az idén bővebben is termett, mint miskor, meg aztán úgy gondoltam nem lehet elég az idén annyi, mint tavalg volt. Többet kell adni tinlc mind n írt. Ha öreg is vagyok de az újságot minden este /Holta som. Aztán l/ítom, hogy mi megy a világban. Háborúzás. És ha mi nem álltuk meg a hely unitét úgy. ahogy kell, hozzánk is elér ez háború. És ezt én ivem akarom. — Mit mond ion még1 Egy darabig hall//at, aztán csak ennyit tesz hozzá: — hát ezért adtam azt, amit adtam. Hiszem a jelen olyan szép. Békében lakni a kis tanyában, békében művelni a négy hold föl­det. Reggel nyugodtan kelni, este nyugodtan lefeküdni. így is gon­dolta el mindig az öregkorát. De jól tudja azt is, hogy ezeket nyugodt, derűs napolhat csak úgy biztosíthatja, ha munkáját becsület tel elvégzi, ha kötelezettségéi be­csülettel teljesíti. A kitüntetésre terelődik a szó• Még a hangja is megremeg Dezső bácsinak, amikor annak átadásáról beszél■ — Úgy volt az, hogy csak jött a postás és hoz egy meghívást. Hogy novemlte.r 7 -én legyek a mo­zihelyiségben, mert ünnepi gyűlés lesz. Elmentem, hiszen mindig el megyek, ha hívnak. Apró részletekig elmondja, ho­gyan történt. Hiszen olyan jól esik elmondani. Újra és újra átéli as egészet ilyenkor. Hatvanhat éves, de ilyesmiben még soha nem volt ré­szé. Ilyen megbecsülésben. El tudja valaki képzelni, milyen érzés fogta él őt, amikor Tóth elvtárs, a tanács­elnök egyszeresük azt mondja: — Kormányunk a jól teljesítő dolgozó parasztokat tiszteli és meg­becsüli. Megbecsülése jeléül illő ju­talomban részesíti azokat, akik az idén jóval túlteljesítették beadásu­kat. Községünkben ilyen kiváló tel- iesítő volt Lakatos Dezső, négy­ötödös dolgozó paraszt. Búzabeadá­sát 1350, kukoricabeadását 640 szá­zalékban teljesítette. De messze túl­teljesítette tojás, baromfi és min­dennemű más beadási kötelezettsé­gét is. Ezért 400 forint pénzjuta­lomban és szexül... Felcsattant a taps. A. hirtelen meglepetéstől szólni sem tudó t Csak a tömeget látta maya elüt: A mosolygó, jólismert arcokat. Mind feléje mosolyogtak. Hogyan is köszönje meg ezt a sok-sok szeretettet, ezt a nagy megbecsü­lését. .. Kigördült a könny a szeméből. És úgy félig felemelkedett ültéből és csak annyit mondott: köszönöm' — Aztán most már készülődök — mondja — először megyek el üdülni életemben. Na- y izgalom ám ez, — közelebb hajol és mintha titkot árulna el, ezt mondja: De megfogadtam már azóta- százszor: a jövő esztendőben még inkább igyekszem eleget tenni kötélezeltt- ségemnek. (zs. m.) kezet keveset foglalkozik á szerző­déskötéssel. Ezt bizonyítja az is, hogy még nem hívtak össze egy ülést sem, amelyen ismertették volna a szerződéskötés jelentőségét. Van. ugyan a szövetkezetnél egy termelési felelős, aki ebben az ügy­ben nap mint nap járja a termelő­ket, a tanács aaonban kevés segít­séget ad neki. Ezért van az, hogy a kulákok a dolgozó parasztok fél­revezetésévé! akadályozzál: ezt a munkát. Azt híresztelik: minek az a szerződés, nekünk nem ipari nö­vényt, hanem búzát, kukoricát kell termelnünk. G. Tóth János levelező, Nagykamarás. A sertéshizlalási előleget magáncélra használta — megbüntették Kormányzatunk minden eszközzel segíti dolgozó parasztságunkat a felemelkedés útján. A hízott sertés szállítására szerződött dolgozó pa­rasztok a 200 forint előlegen kí­vül kedvezményes textil utalványo­kat, azontúl pedig prémiumot is’ kapnak az államtól. De a törvényt* kijátszókkal 6zemben államunk mindenkor alkalmazza a büntetést. Molnár Imre okányi lakos négy darab hízott sertés szállítási kö­telezettségének nem tett eleget, et nép államától kapott 800 forint! hizlalási előleget jogtalanul mai láncotokra használta. Ezért a gy il­lái járásbíróság 4 hónapi börtönre,* eae-r forint pénzbüntetésre ítélte. Vállalás: A békéscsabai Eűtőház dolgozói is készülnek Sztálin elvtárs 72. ■születésnapjára. Vállaltuk, hogy iflől. évi tervünket- december 12-re befejezzük. A motorjavitó brigád vállalta, hogy egy motor időszakos javítását terven felül elvégzi. A vontatási műhely dolgozói decem- í bor 20-ra befejezik évi tervüket. A mozdonyszemélyzet közül Gel­ler László sztahanovista mozdony- vezető Garab Gyula sztahanovista fűtővel, kétszázalékos szénmegtakar rítást vállalt a téli forgalom ide­jére. A különböző mozgalmak bevezetése óta már sok szép ered­ményt értünk el. A kétezerton­nás mozgalom keretében például napi 2520 tonna túlsúlyt továb­bi tinik. Ezzel három újabb vonat indítását takarítjuk meg, m hozzá­járul a széntakarékosságunkhoz is. A felemelt sebességű vonatok to­vábbításával hozzájárulunk ahhoz, hogy az árul: hamarabb érnek ren­deltetési helyükre. Az elmúlt há­rom hónap alatt havonta 234 ilyen felemelt sebességű vonatot továbbí­tottunk. A mosástól mosásig mozgalom bevezetése óta kevesebb időre esik ki egy-egy mozdony a közlekedésből. Ezelőtt műiden két­ezer kilométer után mostuk a moz­donyt, most pedig átlagosan 13893 km után kerül sor erre. Ezt « mozgalmat is a szovjet vasutasok példája nyomán vezettük be. Kü­lönösön jelentős azért, mert egy mozdony mosásához 7—8 nap kell, tehát ennyi kiesést jelentene a for­galomból es minden mozdony be­gyújtásához 10 mázsa szén sziik- ges, tehát ennyi mennyiségiét megtakarítunk minden mozdonynál Ebben a mozgalomban a legkima­gaslóbb eredményt a 420.020-as, mozdonnyal járó Csomós György és Bete István sztahanovista moz­donyvezető érték el, akik Mester József, Ugra István, Bakos Já­nos és 8ztracinszky János szia hánovista fűtőkkel együtt 22482 kilométert tettek meg. A Nazarova-mozgalomba minden mozdonyt és szerszámgépet be akarunk vonni. A Nazarova- mozgatom eredményeként a moz­dony javítási költséget az átlagos­nál 11 százalékkal csökkenteti ük. A Gazda-mozgalom eddigi eredmény* nálunk 126.926 forint megtakarí­tás. Ötletnapokon foglalkozunk a mozgatom kiszélesítésével, állan­dóan gyűjtjük a réz- és fehérfém hulladékot. A széntakarékosságban október hónapban 1071 tonna sze­net takarítottunk meg. A szénné; való takarékosság érdekében jól kö­vér j ük a szenet, belocsoljuk, mert ha megduzzai a szón, sokkal jobb a hatásfoka. Minden út után a tűz­eső veket kifúvatjuk, amikor mos­suk a kajánokat, a tűzszekréayokel tokeféljük, menteátjük a fűtősorü* letet a koromtól. A gőzka: tási óra kát csökkentjük a ml, hogy a moz­donyok ázom a’ vi szal'o d l ak. Al­kalmazzuk az egylapátos tüzelési módszert. Ezzel a módszenel tel­jesen elég a szén, a gázok nem szabadulnak ki a tűzszekrcnyből több oxigént kap és igy teljesen elég. Így érjük el a füsünéiküJ tüzelést. A szánta’ a ékosságban »* legjobb eredményt Geller. László elvtárs, sztahanovista mozdonyve­zető Garab Gyula elvtárs sztaha­novista fűtővel érte el: háromhavi átlagos szénmegtakarításuk 19 szá­zatok. Az utóbbi időben két vándor- zászló került a birtokunkba. Az egyik a Vasutas Szakszervezet ván­dorzászlaja a legjobb fűtőháznak. A másikat Zsibrita Mátyás szén- saerelö dolgozóink kapta, mint az. őszi csúcsforgalom legjobb dolgo­zója. A munkafegyelem terén komoly javulást hozott ná­lunk az, hogy bevezettük a kom­munista tízperceket. A műszakiak is bekapcsolódtak ebbe, ők is min­dennap megbeszélik a napi felada­tokat. Mi még jobb eredményeket tudnánk elérni, ha a vontató és a forgalom dol­gozói jobban támogatnák a mi munkánkat. Különösen, sok a moz- donyácsorgás, amit a rendkívüli megállások idéznek elő. A jelzők időbeni kezelésével is elősegíthetik a mi munkánkat. Dénesi György, békéscsabai Fűtő ha-/. IBIBIHII Kedves Elvtársak! 1944. november 11-én lettem párttag. Allcalmam volt akkor többször látni, hogy a pártszervezetben egyesek kiskirályosJcodtuk. Aki szólni mert, ez el­len, annak nem volt helye a pártban. A fiatalokkal nem törődött senki. Még a kvlák is beférkőzött pártszervezetünkbe. Én ezeket látva többször szól­tam, de csak ledorongol­tak, mig egy napon ki­zártak a pártból. Közel két évig nem voltam a pártnak tagja, de nem tudtam megnyugodni. A® akkori kiskirályok kigú­nyoltak. Kerestem az utat, hogyan lehetne meg­találni az igazságot, ahol az embert nem dorongol- jak le, hanem felvilágosít­ják. 1951■ március 17-én be­széltem Fábián Dezsővel, aki levelezett a Viharsarok Népé-wl. Ő elmondotta, hogy próbáljam meg, le­velezzek én is. Meg is próbáltam. Az első leve­lemet március 22-én küld­tem el a Viharsarok Né­pének. Megvallom, féltem, hátha vem sikerül. Már­cius 30-án kaptam választ- Reszketett a kezem, mikor a levelet felbontottam. így lettem a Viharsarok Népe levelezője Felszabadulás után tanultam meg írni — most már tollal is harcolok meglátom, hogy a levél igy szól: »Kedves Elv­társ«, ennél az írásnál a könny kiesett a szemem­ből. Megírták, hogyan, ír­ják, miről. Kérdezték, van-e a faluban olyan em­ber, aki akadályozza az előrehaladást. Itt kaptam bátorságot, hogy megvan, amit kerestem. Nem do- rongollak le, hanem ha valamit nem tudtam, meg­magyarázták kétszer-há- romszor is, ha k llett* Sajtótájékoztatót küldtek, meghívtak ‘sajtóértekez­letre. Ettől kezdve bátrabban láttam hozzá az ellenség felkutatásához. Meg is ta ­láltam a kuUíkcsemetéket a DÉFOSZ-nál, a tanács­nál, a pártszervezetben, a földművesszövetkezetnól. Nagy segítséget nyújtott nekem a sajtó, de lett is eredménye. Meg lett ta­karítva az ellenségtől a DÉFOSZ, a tanács, a pártszervezet. De a sajtó is csak úgy tudott segí­teni, ha én is segítettem, minden hibát napfényre hoztam. A sajtó az igaz­ságnak helyet adott, min­dent ’kivizsgáltatott, még a battonyai járásbíróság munkáját is. Debit is ellanségem, ijesztgettek, de a sajtó bátorított. Különösen a pártvezetőség akart leállí­tani, de én ezzel nem tö­rődve tovább folytattam munkámat. A levelezési értekezleten kaptam két könyvet. »Fények a falu­ban«, meg »Uj barázdát szánt az eke« címűt. Az ol easáson keresztül meg­láttam, milyen nehézsége­ken kell keresztül menni egy kommunistának. Most látom, hogy kik is a mi ellenségeink, Eze­ket az ellenségeket pedig el kell távol tani az utónk­ból. A középparasztot meg kell, hogy nyerjük, le kell őket választani a kw- lákoktól, a kupeoektők Meg kell velük értetni, hogy ezek az egyének el­lenségei a becsületes mim kősóknak. Ezekből a ha­szonlesőkből soha nem lesz dolgozó, mert csak ki alcarnak minket zsarol­ni. Nekünk nem kell most már félni, nincs ka- kastollis zsandár, nem fognak szuronyra szedni többet. Az MDP nemcsak azoké, akik tagjai, hanem minden becsületes dolgo­zóé. Én arra leérem a kí­vülállókat, meg akik a pártban is vannak, hogy ne féljenek, fedjék fel az igazságto lanságot. írjanak a Viharsarok Népének, lépjenek be a levelezők táborába. írjanak a tszcs- röl, hogyan fejlődik, mi a hangulat a faluban. Ne legyen az, hogy valaki nem tud szépen írni. Az igazság nem a szép írás­ban rejlik. Én nem tud­tam írni a felszabadulás előtt, a demokráciában ta­nultam meg. Még most is nehezen megy, de nem adom fel a harcot, me­gyek az ellenség nyomába és mindenütt taposom, nem hagyom, hogy életre keljen, csírájában k i. le­tiporni minden cselekedő tűket. Engem ezek a dolgok készt ttek arra ho y l eve lezést kezdjek a párt lap­jával. Én nem mondom azt, hogy bennem nincs h iba, úgy gondolom, min­denkiben van. De ismerje el és azon lényén, hogy no kövessen el olyan hi­bát, ami a pártot harcá­ban hátráltatja. Meg kel a vezetőséget is kritizál ni, csak a kritikánk ne térjen el a párt irányvo­nalától, a pártot kell, hogy erősítse. Mert a mi pártunk nevel, mindenben segítségünkre van. Lát­hatjuk, hogy mm a gró­fok, a hercegek vaunak a hivatalokban, nem ők ve­zetik a hadseregei, ha­nem a mi fiaink. Nem kell térdenallva könyö­rögni a kulákoknál, hogy adjanak munkát. Demo­kráciánk m ndenkit ellát mimikával és gondoskodik arról is, liO jy nocsak mun­kája legyen, hanem meg­élhetése is mindenkinek, aki dolgozik. G. Tóth János levelező Na/yloamarás, »Ma, yar-Román Barát­ság« tszcs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom