Viharsarok népe, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-02 / 229. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 1951 OKTÓBER 2, KEDD Ára SO fillér VII. ÉVFOLYAM, 229. SZÁM Egyre nagyobb lelkesedéssel jegyeznek békeköSesönt megyénk dolgozd! Katonák, dolgozók együtt ünnepelték a néphadsereg napját Vasárnap, a kölcsön jegyzés ne­gyedik napján népnevelők szá­zai keresték fel a falvak dolgozó parasztságát, beszéltek velük a kői csőn jegy zés jelentőségéről. Es Kommunista Bélcéssámsonban Annus József elvlárs, 10 holdas középparaszt az elsők között jegyzett 800 fo­rintot. György István elvtárs szintén 800 forintot, ifj. Setény Pál elvtárs 600 forintot jegyzett. A jegyzés után népnevelő- munkára mentek, elmondották a azokban a községeken, ahol a kommunisták, a népnevelők, a tanácstagok elsősorban mutálták példát, ott meg is volt az ered­mény. példamutatás dolgozó parasztoknak, hogy ml mindent kapott a község már eddig is a Tervektől és a béke­kölcsönjegyzés után még több jut majd a falunak. Beszéllek arról is, hogy a húzásoknál pénz­ben is visszatérül a kölcsön. P. Nagy Mihály a: 1000 lórii Szeghalmon is a tanácstagok mutatnak példát a jegyzésien. P. Nagy Mihály és Palaj József tanácstagok 1000-1000 forintot jegyeztek. Cs. Tóth Mihály ta­nácstag 850 forintot. Nagyszénáson is a tanácstagok voltak az elsők, akik a Második Békekölcsön jegyzésére való fel­hívásra tettekkel felellek. Tobak Lajos tanácstag 500 forintot. Bi­kád* I-ajos tanácstag szintén 500 forintot jegyzett. Ugyanitt a »Lenin« csoport népnevelői Papp Károly és Gálik János versenyre A jegyzésben élenjárt: DEFOSZ-szerveaeteink vezetői is jó harcosai a 1 ókckölcsün- jegyzómek. Cs. Papp Imre kis- ]Ki; as t. szeghalmi BEFŐSZ- tit­kár' 800 lórii tot jegyzett. Ugyan­itt Moh ár Irtván; DEFOSZ veze­tő,égi tag 600 forintot, a fele­eghalmi tanácstag tot jegyzett hívták egymást, ki jegyeztet töb­bet. Termelőcsoporljaink, szö­vetkezeteink tagjai közül sokan elmondták, tudják, milyen sokat kapott már a tsz az államtól, új épületeket, jószágokat és most azért adják a kölcsönt, hogy még több jusson a csoportnak és hogy mindezeket békében meg is tudják őrizni. A békéscsabai Előre« Isz-ben a szövetkezet ve­zetőségének péhlamulalása után Kvasz Mátyás 6!X) forintot, Gá­lik Máté S00 forintot, ifj. Csar- nai Imre 700 forintot jegyzett ak a DÉFOSZ-tagok is »égé, aki a parasztküldöttség- gei a Szovjetunióban járt, 300 toriiitot jegyzett. Szabó Sándor, a vésztői DÉFOSZ-szervezet ve­zetőségi tagja 800 forintot jegy­zett. Kult úrbrigád ok a jegyzés sikeréért MNDSZ-asszonyaink is dere­kasan kiveszik részüket a nép- nevelőnumkából és a jegyzésből egyaránt. Kondoroson az MNDSZ asszonyok cs a s zt u ska - brigád f>t alakítanak és dallal köszöntik a jól jegyző dolgozó paraszto­kat. Bé!nieg\ e en Fodor Istvánná tszcs-tag 800 forintot jegyzett. Simonka Ti vadamé öt holdas kétegyházi dolgozó paraszt fele­sége szintén 300 forintot jegy­zett. Leleplezik az ellenség munkáját Asszonyaink éberen figyelnek az ellenség munkájára is. Ujsza- lontán egy Páger nevű kulik be­férkőzött a népnevelők közé és agitált a jegyzés ellen. Kürti Já­nosi lé. az MNDSz újszalontai ügyvezetője leleplezte - mesterke­dő élt. o maga 1700 százalékra teljesítette beadási kötelezettsé­gé* s most a kölcsön jegyzésben is élenjár, 300 forintot jegyzett. Ugyancsak ebben a faluban egy nyolctagú kultúrbrigádot szervez­tek az asszonyok, melynek tag­jai éppen úgy, mint a begyűj­tésben, műsorral köszöntik az élenjárókat. Kovács Pál DÍSZ-titkár példát mutat DISZ-tagjaink közül is egyre többen kapcsolódnak be a nép­nevelő munkába. Kovács Pál, a békéscsabai »Vörös Csillag« Isz DISZ-lilkára maga 500 forintot jegyzett s népnevelő munkát folytat a dolgozó parasztok kö­zött. A jegyzésgyüjtést összeköti Moldogan jegyeztem ."OO fe'oriiaiot Boldogsággal tölt el az a lu­dat, hogy én is tudtam kölcsönt adni saját államunknak. Ezt a kölcsönt már többszörösen visz- sza is kaplain. Az utóbbi terv- kölcsönsorsolásnál 100 forintos kötvényemmel ezer forintot nyer­tem. Most a Második Békeköl­I csőn jegy zéskor 500 forint értékű nyereménykötvényt jegyeztem azzal a tudattal, hogy ezzel a pénzzel én is elősegíteni az öt­éves tervünk minél előbbi meg­valósításúi. Szabó Ilona Békésszentandrás, DISZ a tsz fejlesztésével. Elmondja a dolgozó parasztoknak, hogy mi­lyen volt az élete azelőtt és mi­lyen most, hogy belépett a tíz­be, megmutatja az igazolást is, saját jegyzésével. Felvilágosító munkája nyomán jegyzett töb­bek között Kvasz András 4 hol­das kisparaxzt is 400 forintot Omezó'hegyes az első helyért harcol Mezőhegyesen az állami gazda­ság üzemegységei versenyben je­gyeztek. A versenyben az első két napon az »mezőhegyest üzemegység állt az utolsó he­lyen. Az üzemegység dolgozói el­sők közé akarnak kerülni, ez­ért jegyzett Kardos Júlia, a gya- potbrigád vezetője 1000 forintot Példája magával ragadta a bri­gád többi tagjait is, Olasz Mar­git 900 forintot, Rasó Zsuzsa 900 forintot, Olasz Teréz és Szokolai Kalalin 800 - 800 forintot jegyez­tek. Békéscsabán mii- szeptember 28-án, pénteken kezdetét vette a Néplvadsíreg Napja ünnepsé­ge. A város üzemeiben a dol­gozók egésznapos honvéöniüsza- toot tartottak. Este pedig kul­túrműsor volt a szépen feldí­szített laktanyában. Haszon ki­lencedikén reggel a város is zászlóchszbe öltözött. A délelőtti órákban a bajtársak vörös ró­zsákkal díszített hatalmas örök­zöld koszorúkat helyeztek a fel­szabadulási emlékmű talapzatá­ra, ahol egésznap d<szörség ál­lott. Ezután az üzemi munkások, tszcs-tagok, dolgozók és dolgozó parasztok nagy tömege ünnepelte a városi tanács épülete előtt felvonuló honvédeket, ahol Andó József százados elvtárs mondott ünnep! beszédet. Délután a laktanyában együtt ünnepeltek a dolgozók küldöt­tei; iizemt munkások, sztaháno­vwták, dolgozó parasztok a hon­védekkel, bonvédtUztekkel. Az ünnepségen megjelent Nagy Antal elvhirs, a Megyei Pártbi­zottság és Lipták Pál elvtárs a Városi Pártbizottság titkára is. Halász János, a Béke tszcs egyik idős tagja az ünnepség al­kalmával büszke örömmel mu­tatta fia fényképét, aki a nép­hadsereg alhadnagya. Katona fiának fényképével büszkélkedett Ladányi Andrásrvé tszcs-tag is. A baj társak az őket meglátogató vendégeknek megmutatták a laktanya berendezéseit és az 1500 kötetes könyvtárat, melynek könyvein meglátszott: a haltér - sak sokat forgatják, olvassák eze­ket a könyveket. A néphadsereg katonái iránt a dolgozók azzal is kifejezték szc- retetükeí, hogy elhalmozták őket könyvekkel és egyéb ajándékok­kal. Egy üzem két békekölcsönjegyzője ARI elfelejtette a múltat A Gyulai Harisnyagyár emeleti standard-üze­mében dolgoznak mindketten. Az egyik' olyan, amilyen »akad« aa üzemben, a másik olyan, mint a többi száz, meg száz a gyárban és többmilliónyi aa országban. Az előbbi Jánosi Jakabné. Uj láa- oológépen dolgozik, amit néhány hónapja kapott a tervtől. Nem szívesen tesztéi a eet szóvá is teszi: — Miért pont emgiemet kérdeznek, nem tu­dok én jól beszélni.I.- — így mondja, de azért folyamatosan gördülnek válaszra szavai, mon­datai. •— Kilenoévee kislányom van, szeretném to­vább taníttatni, hogy valami irodai munkára ke­rülhessen. — Természetesnek tartja, hogy tovább tanulhat a kislánya, de érződik szavából az is, hogy mindegy, milyen pálya lesz a jövője, csak »irodai« legyen. Aztán a férjéről beszél, elmondja, hogy Békéscsabán dolgozik és 6—700 forintot ke­res, Ö maga is »csak« (!?) 650 forintot keres — Ebben az évben még csak egyszer vettem ruhát. Most vettünk egy »jó közepes« disznót, dehát ahhoz is pénz kellett, tűs mikor lesz még abból zsír? Veszek ugyan néha tyúkot, vagy csir­két, de hit az is milyen drága! — Tavaly még jegyzett békekölcsönt, de az idén már nem tud, mert »nehezebb a megéllietós«. Elmondották neki is többször a népnevelők, hogy a kis­lánya jövőjéről van szó, a szebb, gazdagabb, ol­csóbb zsírt, több húst jelentő holnapról, dehát »nem és nem!« Aztán szombaton délben mégis jegyzett. Kétszáz forintot. Meggyőződésből? Vagy inkább azért, hogy »ne nyaggassák a népneve­lők?« Nem vált éltető atomévá a közért való ál­dozatvállalás, nem örült annak, hogy most ő is adhat valamit annak az államnak, mely biztosí­totta számára a nyugodt megélhetést, az állan­dó munkát, keresetet, gyermekének az iskolát, lehetővé tette, hogy saját kezem unkájával saját holnapját építhesse. Nem véletlen megnyilvánu­lás ez. A régi átkos rend nevelésének marad­ványai, mai harcos életünk ellenségei; táplálják az ilyen nézetet. Polcát, .nagyon sokat kell még harcolni népnevelőinknek; hogy teljesen megszűn­jön sorainkban az ilyen ssűkláttőkOrű, szemeíleaző- vet járó emberek »alva«. AKI látja a jövőt A standard-üzemrész másik gépén dolgozik Korhics Ferencné. Pirosarcu, ectzottkozű usz- szony, szívesen beszél életéről, munkájáról, hi­szen szépnek, eseményekben, eredményekben gaz­dagnak látja. — Két gyermekem van: Péter 11 éves. A férjem, meg én is, de még Póterke is azt sze­retné, ha, lakatos lehetne. Az nagyon szép szak­ma. A kislányom, Tériké még csak öthó napos. Férjem a Húsüzemben dolgozik, 100—450 forin­tot keres, szépen megélünk. En is keresek úgy 600-at, így nincsen panasz a keresetre. Gondunk persze van, de hát mikor nem volt? Látta volna 193S-ban. Akkor is itt dolgoztam. Három napot egy héten. Aztán volt úgy, hogy hónapokig a gyárkapuban ácsorogtunk. Kívülről. Remegve vár­tuk: »Jaj, felvesznek-e?« Most nem kell felnél ilyesmitől, van munka bőven: új gépek, új üzemek születtek. Lendületet, életet adott minden gyárnak, gépnek* a terv. ér­telmét adott az életnek az új rend. Ezért is jegy­zett 600 forintot Korbioa Ferencné. — Meg azért is, mert ebben az évben fér­jeimnek is, nekem is tellett télikabátra. Kályhát, konyhai tűzhelyet vettünk, férjem új kerékpá­ron jár az üzembe. Az öthónapos Terikének is jutott babakocsit. Gond volt minderre beosztani a pénzt, de mégis megvan. Nem adták ingyen a hízónak valót sem, amit vettünk, keményen megdolgoztunk érte, de megvan az eredménye, Ezért jegyeztem, de ezért vállaltam, hogy a mun­kámban is még jobb eredményt érek el. Most 146 százaléknál tartok, de még ebben a hónapban 150-et akarok "élérní. . . Beszélne tovább, de el>- ben a percben megszólal az üzemi hangos híiv. adó: — .Kővetkező lemezünket szeretettel ajánljuk! Korhics Ferencnének, aki 600 forinttal járult hoz­zá szebb életünk építéséhez... —i s felhangzik a Fehérvári-induló tüzes daliama. Korbicsné fülig pirul zavarában, de szemmellátható, hogy örül munkatársai megbecsülésének, ugyanakkor büszke arra, hogy segített a köznek, amely Póterke és Tériké szebb jövőjét is építi. Egv ő a milliók közül. ÓT- tii/.f

Next

/
Oldalképek
Tartalom