Viharsarok népe, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-02 / 204. szám

1951 sJíppftmlítf* 2.,

I/iUoua-íak héjxt

PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ☆

U Pamutszövő párttaggyűlése elére vitte a pártépitési

és termelési mánkét, de mélyítem kell a párttagság felelősségérzetét, a bírálat ielentöségét

A BÉKÉSCSABAI PAMüT- SZ'öVő, élüzem délutáni műszakjának kommunistái a déli órákban tartották párttaggyűlésüket. A párttagok közül többen hiányoztak ; olyanok, akik eljöhettek volna. S itt mindjárt íelvetődik, hogy a pártszervezet vezetőinek sokkal jobban, mint eddig, tudatosítani kell a párttagságban: mit jelent számukra a taggyűlés. Hia a párt- csöpörtvezetők segítségével minden párttag megérti, hogy a taggyűlésén bátran feltárhatják a pártszervezet munkájának fogyatékosságait, meghatározhatják a feladatok jó végrehajtásának útját, — akkor ez a gyakorlatban azt jelenti: egyetlen párttag sem hiányzik a pártgyfilésről, hónapról-hónapra emelkedik a taggyűlések színvonala .

¥

A pártonbelüü demokrácia szelleméhez hűen Kovács elvtárs, a párttitkár beszámolt a tagságnak a pártszervezet munkájáról. Beszámolási kötelezettségét felelősséggel végezte. Rámutatott arra, hogy a taggyűlés különös jelentőségét az a tény is adja, hogy először vitatja meg a párttagság a küszöbönálló vezetőségválasztás ügyét. A tag- és tagjelöltfelvételi munkáról is szólt és rámutatott saját felelősségére is azért, mert nem kielégítő a dolgozókkal való foglalkozás. Hiba volt, hogy az új oktatási óv előkészítésével alig foglalkozott, — pedig az üzem dolgozói csak akkor tarthatják meg megtisztelő élüzemjelvényüket, ha elméletileg képezik magukat. Az oktatási munka előkészítésére szükséges nagy ob gondot fordítani" a Pamuts_ú«^ben.

A továbbiak során Kovács elvtárs lényegében arról beszélt, hogy * jó politikai munkát jó gazdasági eredmények igazolják. Bámutatott arra a nagyfontosságú feladatra, hogy jó politikai munka-, val kell dolgozni a munkafegyelem megszilárdításáéit, a gépállási idő csökkentéséért, a minőség további javításáért. A Gazda-rsozgalom- ról is szólt. Rámutatott arra, hogy a kommunisták kezdeményezésére jelentős anyagtakarékossági mozgalom bontakozik ki az automata szövődében, — a gépeknél lévő megkopott, úgynevezett spindli vasakat — amelyeket eddig kopás után nem hasznosítottak, — a simaszövőben felhasználják. Kovács elvtárs rámutatott egyes párttagok hiányosságaira is, de itt az volt a hiba, hogy — igen helytelenül, — általában beszélt erről, nem nevezte meg személy szerint a hiányosságok elkövetőit és igy ezzel végeredményben elkente egyes elvtársak hibáit.

Á BESZÁMOLÓHOZ többen szóltak hozzá — éltek a párttagok jogaival és kötelességével. Hiba volt, hogy viszonylag kevés hozzászólás hangzott el. E hibának a kijavításáért a pártszervezet 'vezetőinek otyan munkát kell végezni, hogy minden párttag gyakorolja jogát és egyben kötelességét. Hogy a »pártszervezet taggyűlésein és értekezletein minden párttag pártszerű bírálatot gyakoroljon a Párt munkája, tagjainak és szerveinek ténykedése felett.«

... Szombati György elvtárs hozzászólásában arról beszélt, hogy hiányos a belső és a külső népnevelőmunka, hogy a pártvezetőség jobban törődjön a párttagság nevelésével. »Nevelje a pártszervezet — mondotta —- a párttagokat még mélyebb felelősségérzetre.« Majd a vezetőségek újraválasztásáról szólva elmondotta, nagyon sok függ attól, hogy kik kerülnék a pártszervezet élére, éppen ezért már most szükséges a pártonkávüliek segítségével megnézni, hogy kik méltók a pártfunkciókra. Mayer elvtárs helyesen szólt a vfezetők felelősségéről. De nem beszélt a párttagok felelősségéről, pedig minden párttag személyesen is felelős mindazért, ami az üzemben történik. Molnár elvtárs kérte, hogy a vezetők ellenőrizzék és segítsék a népnevelők munkáját. Kovács Bálint elvtárs pedig ezeket mondotta: »Szép és megtisztelő az, hogy elnyertük az clüzem-jel- vényt, de nem bizakodhatunk el. Van nálunk több hiba, pl. a csévélőben előfordul gyakran, hogy több olajos cséve hever a sarokban. Nem engedhető ez meg ...«

*

A TAGGYŰLÉSEN több tagfelvétel is volt. Kovács Bálint is egy volt azok közül, akik jó munkájukkal kiérdemelték, hogy tagjelöltből párttag legyen. Szíve legmélyéről jöttek elő a szavak: »A kommunisták szeretik a legjobban a hazát, a népet, az alkotó munkát . .. ezért szeretnék én is párttag lenni.«

... A párttaggyűlés a hibák ellenére is lépést jelentett előre azért, hogy a pártszervezet eredményesebben oldja meg a termelési, párt- építési munkát s mindezzel együtt a vezetőség újraválasztásának előkészületeit. Most már a pártszervezet vzeetőinek az a feladata, hogy hasznosítsák a taggyűlés tapasztalatait, továbbá alaposan megértessék a párttagsággal a bírálat, önbírálat jelentőségét, hogy felébresszék bennük a párttagság felelősségérzetét. S ha ez így lesz, — és biztos, így lesz —, akkor a Pamutszövő kommunistái helytállnak, teljesítik kötelességüket.

( morvay )

Zsiják elrtárs bírálatának er ed menye:

Kozó kiilákot, az újkígyósi „í j Élet** tszcs* voU elnökét kizárták

19751 május 19-én á Viharsarok Népe hasábjain Zsiják György elvtársnak, az újkigyósi »Uj Élet« tszcs tagjának levelét közöltük. Ebben a Levélben Zsiják elvtárs feltárta azokat a hiányosságokat, melyek a csoportban megmutatkoztak. Bozó József, a tszcs akkori elnöke válaszlevelében méltatlankodott, többek között ellenségnek bélyegezte Zsiják elvtársat. Zsiják György elvtárs levelezőnk bírálata nyomán Pártunk -\ legyei Bizottsága kivizsgálta az ügyet s megállapítást nyert, hogy Bozó József kulák, osztályellenség.

Hosszú idő telt el, mire a csoport tagjai felismerték, hogy ravasz, ál nők kígyót melengetnek maguk közt. Bozó József fellépésével megtévesztette az egyszerű dolgozókat, de megtévesztette az újkigyósi pártszervezetet is. A csoport előtt úgy tüntette fel magát, mint akinek mindenekfelett első érdeke a dolgozó nép ügye. A csoport többsége bár látta, hogy Bozó József nem jár az igaz úton, még sem mert szólni; mert a tagok teljesen ki voltak téve az elnök kénj'e-kedvének. Erie világos példa Zsiják György elvtárs levelezőnk esete, akit azért, mert megbírálta az elnök helytelen munkáját, a csoportból kizártak. Aljas gonosz gondolatok fűtötték Bozó József kulákot a dolgozó nép ellen. Kiskirályoskodott, nagy gyakorlata van a gyalázatos munkában. Egész élete ilyen volt, ölt— gyilkolt. 1944-ban az újkigyósi határban vad kutya módjára leste áldozatait,. a hős szovjet katonákat. De jó szolgálatot tett az úri rendnek, mert 1941-ben négy hold földet adott neki a Horthy-rendszer jutalmul. De bárhogyan álcázta magát Bozó József, az anyatejjel ma- gábaszivott munkásgyűlöletet nem bírta álcázni. Ez a gyűlölet, vezette, akkor is munkáját, amikor az előirt 95 kiló holdanként! vetőmag helyett 80 kilót vetett el. A megmaradt vetőmagon pedig Bozó rokonsága osztozkodott. Megmutatta

I igazi arcát akkor is, amikor törkön akarta ragadni bírálóját.

Bök lenne elmondani azt a szeny- nyet, amit Bozó József kulák elkövetett, amikor kevesebb vetőmag elvetésével, kevesebb termést akart a dolgozóknak. Sokáig vitte, sokára ébredtek öntudatra az újkigyósi kommunisták. A pártbizottságot azonban nem tudta félrevezetni. Egy héttel ezelőtt csoportgyűlésen szinte görnyedt a bűneinek súlya alatt. Nem volt már hangos, az egész ember úgy nézett ki, mint a sarokba szorított patkány, vinnyogott, kiutat keresett. »Nincs kiút« — olvasni lehetett a tagok tekintetéből: »A miénket lopta, a mi szabadságunkat akarta örökre megölni ott az újkigyósi határban. Kizárni! Ellenségnek helye közöttünk nincsen.« Nem mert a dolgozók szemeközé nézni. Azok is, akik még hón«v- pokkal ezelőtt megtévesztés következtében Bozó mellé álltak, undorodva fordultak el tőle.

Az újkigyósi »Uj Élet« tagjai közvetlen közelről, saját kárukon tanulva ismerték meg az ellenséget, aki hosszú időkön keresztül félrevezette, becsapta őket. De nemcsak ők, hanem az újkigyósi egyéni dolgozó parasztok is tanultak, azóta alig múlik el nap, hogy ne keresnék fel a különböző csoportokat, hogy most már közösen, vállvetve küzdjenek az ellenség ellen. Tanulságos ez az újkigyósi pártszervezet tagjainak is, ahol a kommunisták az éberség hiányában soraikba fogadták bo az ellenséget. Ez az eset megmutatja, hogy milyen károkat okoz az éberség hiánya. Sokkal körültekintőbbnek kell lennünk most, amikor a csoportokba új tagok jönnek, jobban meg kell ismernünk minden embert, akiket mi a soraink közé fogadunk. Ez' ’éií 'óeet levelezőinket arra tanítja, hogy minden esetben éljenek a bírálat fegyverével. Leveleikkel bátran harcoljanak az ellenség ellen.

AZ ÉLET I

Már úgy látszott, Csizmadia Sándor bátyám végkép megmakacsolja magát. Nem szívesen paro- lázott a csoportbeliekkel. Különör aen nyár óta, amikor a »Táncsicsából bunkós bottal mentek Krajcso- vics szomszédhoz »agitálni«. A két csoportbeli megállt Kraj cső vies búzatáblája mellett, ahol javában kelepéit az aratógép. »Hagyja abba, fordítsa a lovakat a csoport felé, ott kell aratni.« Persze, azóta már a párttitkár elvtárs elmondta a csoportban, hogy mennyire helytelen az ilyen kényszer. Laszli elvtárs, a párttitkár, meg Balázs elvtárs nem is így beszéltek velem —1 fűzi gondolatát tovább Sándor bátyám, — hanem odajöttek: kevés még a csoportban a gép, a dolgozó nép kenyeréből hull el mindjén szem, jó aratógépe van, nem segítene? . O hamiskásan mosolygott. Lehet, dehát az enyém ... Aztán meggondolta magát, mit mentegetőzzön, Balázs elvtárs igazat mond, a dolgozó nép kenyeréről van szó. Meg, hát amíg az ő gabonáját nem lehet vágni, addig se álljon a gép. Kezetfogtak, — azóta ki tudja, hányszor. Mostanában egyre sűrűbben kapnak vendéget. Balázs elvtárs el-ellátogat hozzáj uk. Ilyenkor a csoportról beszélnek sokat.-— Könnyű nekik, idegeneknek véleményt formálni — szokta mondani az asszony. Sándor bátyám pedig megjegyzi: igazak van, ronda dolog is egyedül lődörögni. A fiú is a gép rajongója. Nem szívesen hajtja a lovat az eke előtt. Amikor úgy lóval szántottak, az ftua mor-megjegyezte: na látód

fiam. így szánt az apád. S büszkén mutatta a 14—lő centiméter mély új barázdákat. A fiú lekicsinylőén nézett a fekete barázdákra. Nem dicsekedni való az ilyen szántás. így szántott öregapám, is, így szánt apám is. De nem így szántanak túl a mosgyén a »Lenin« tsz- ben. így kalandoztak el a beszélgetésben ide-oda, de mindig a csoportnál kötöttek ki. így volt ez ma is, amikor Balázs elvtárs jött meglátogatni őket: mi az eredmény a múlt beszélgetés óta. Sándor bátyúm fogadta. Nem tudta, mit mondjon: melyik fog győzni, a régi-e, vagy az új? Tudja mar, hogy a szövetkezetben olcsóbban szánt a traktor. Kora hajnaltól késő estig sem kell dolgozni. Folyóirat, újság jár, tanulnak, közösen beszélik meg a problémákat, a végzett munka arányában részesülnek. Azt is tudja, bogy a csoport terméseredménye jóval magasabb, mint a , község átlaga. Érzi, hogy jobb a csoport, de elfogadni nőm olyan egyszerű. A felesége is egészen rosszul van. El van keseredve, lógatja az orrát, nem tote szik neki az új: »Ott a nap is másként süt, az eső sem esik vágy.« Szóval, sok minden van, amit még, nem látnak tisztán. Meg ő sem érzi jól magát. Ami új, az új — bökte ki végül, úgy, mintha ezzel már elmondott volna mindont. Aztán figyelmesen hallgatta Balázs elvtárs szavait.

— Valóban. .. Ami új, az új. A traktor, a kombájn. Milyen idegenkedve fogadták az emberek, és most, amikor a kombájn 25—50 ember ereiét kíméli meg naponta,

amikor arat és csépel, mennyi.hala száll a szovjet nép felé, amiért elküldte segíteni nekünk. A traktort is megszerették a dolgozó parasztok. Senki nem akar kimaradni most a mélyszántás idején sem a szerződéskötésből. Leaik-várják. A csoportban pedig egyre inkább gép végűi el a nehezebb munkát. Ö sem hagyta magát. Elmondta, mit látott a »Táncsies«-ban, amikor a borsócséplóskez nem volt ki az ember, Ejiszelyné meg a dűlőn sétált. Ezt kell elmondani, nem a regivel előhozakodni. Erre adjon választ, ha tud — tűnődött magában. S Balázs elvtárs, mintha kiolvasta volna gondolatát, hangja biztatóan csengett. Maguk alakítják, maguk csinálják, olyan csoportot formálnak belőle, amilyent éppen akarnak. Nézze meg a maga tanyája milyen -szép, rendezett, a Kovács Mihályé meg, hogy össze nem dől.

— Az kulák — legyintett lekicsinylőén.

— Hát kulák nem lesz a csoportban, hanem itt van Krajeso- vics Pál 17 holdjával, Szita Pál 8 holdjával, Fórján, meg a többiek Sándor bátyámmal jó csoportot tudnának alakítani. Mindegyikőjüknek van két-három lova. Itt-az. újpuszta keleti résién van vagy 12 aratógépük, ekéjük, boronájuk, a vasút is itt vau a kert alatt: a nagyvaséit Kondoros felé, a kisvasút Kisszénás felé. Nagy piros zsebkendőre! törölgette homlokát Sándor bátyám. Hol melege volt, hol pedig fázott. Ennyi igazságot mégsem lehet félremagyaréizni. Igaza van, igaza van. Hát kutyául érzem magam, az tény, — mondta ki végül. De igyekszem az asz- szonyt xs megnyugtatni.

Egv hé! eltelt, az asszony úgy

kötekedett, hogy később maga is szégyelte. Sándor bátyámat is fojtogatta egy gondolat: az új. Éppen a piacon volt, kapóra jött Laszli elvtárs, a nagyszénás! párttitkár. Mindig bizalommal fordult liozzá, mert még a Pártban nem csalatkozott. A Párt még senkit sem csapott be. Ö pedig ma végére jár a dolognak. Mondja el a párttiikár... Amikor összetalálkoztak, szinte bevezetés nélkül kezdte:

— Én nem jártam egyetemet, a Pártnak sem vagyok tagja, de az életet jól ismerem. Te vagy a párttitkár, magyarázd meg nekem, hogy lehet egy életet, olyant, mint a mienk fenekestül felrúgni. Úgy élünk, hogy soha rosszabb dolga ne legyen egy parasztembernek. Hirtelen nyelt egyet s inkább sóhajtotta, mint mondta: a háború előtti időt a kutya sem kívánja.

— Ez így van. De hány kitaposott úttól kellett eltérni, mire elértük, hogy a nagyszénási »Lenin« tsz-ben 40—50 mázsás kukorica! érmésre számíthatnak. Hogyan érték el? Egyszerűen úgy, hogy az újhoz folyamodtak. Járatlan, ismeretlen út volt előttük is a négyzetes vetés, a kukorica mesterséges beporzása, de megpróbálták. Meglesz az eredménye. Az új mindig többet és jobbat hozott, az új út műidig jobbnak bizonyult. Sándor bátyám szeme előtt haladnak saját kerékpárjukon a csoportbeliek. Némely csoportlag házából a rádió hangja lalán még ide is elhallalszik. És ez mind új, az új út; a közös hozta. Az ember komolyan megilletődve figyelte a párttitkár szavát, agyába véste. Mozdulatlanul hallgatott, maga elé nézett, szeme csillogott Mondjon ellent? Minek. Saját magát hazudtolná meg, mert hiszen ez mind úgy van, ahogy a titkár elmondta. Valahogy megkedvelte ezt az ember, mert mindig őszintén és nyíltan megmondta: mi a jó, mi a rossz.

Ragaszkodik a régihez — folytatta Laszli elvtárs. — Megértem. De nézze, a maguk dűlőjében térdig érő sárban húzzák a lovak a kocsit, amikor 200 méterre ott a kisvasút, csak be kellene kötni. Csak éppen a közös erő kellene hozzá. Maguk régi, tapasztalt gazdák, mégis jövedelmük kisebb, mint egy jó cso- porttagé.- Ez igaz. A föld úgy terem, ahogy munkálják. Mi sem maradnánk szégyenben.«

— Egészén biztosan nem. És ha minden dolgozó paraszt ott lesz a közösben, biztosabban nézünk a nyugodt élet felé és rikácsolhatnak ott túl az Óceánon... Sándor bátyám is sokat segíthetne az előkészítődn- zottságban...

A bizalom láttán, megszűnt minden: a sértődöttség, a gyanakvás, csak az élet igazsága maradt: Csizmadia Sándor 14 holdas középparaszt az új élet felé halad, a közös felé...

Uocskár