Viharsarok népe, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-06 / 207. szám

ViLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

Sarkadról jelentjük:

A népnevelők felvilágosító munkája nyomán egyre szaporodik a tszcs-tagok száma

Kádermunkánk megjavításával lesz eredményes a pártvezetőségek újraválasztása

AZ M DP BÉKE S ME

■ ’ ’• ■- ' • . --'A' *

C Y E

: 1 PÁ R TB IZOTTS ÁG Á IM A

• teéwíSé' isJCúvSfcSfc fel

iK LÁPJA *

1931 SZEPTEMBER 6CSÜTÖRTÖK

Ära SO fillér

VII. ÉVFOLYAM, 207. SZÁM

A népművelési munka feladatai

Révai József elvtárs népművelési miniszter beszéde

A népművelési miniszteri u.ni szeptember 3-ára éa 4-ére országos értekezletre hívta a fővárosi, megyei, vidéki városi és járási tanácsok népművelési osztályainak vezetőit, illetve népművelési előadóit, a nagyüzemek kultúrfelelő- eeit, a Művészeti Szövetségek és az írószövetség képviselőit, hogy együttesen beszélje meg velük a népművelési munka eddigi tapasztalatait és a soron következő feladatokat. Az értekezleten megjelent Révai József elvtárs népművelési miniszter is.

Kedden délelőtt a jelenlévők nagy tapsa közben Révai József elvtárs, népművelési miniszter emelkedett szólásra.

Meg kell állapítani — kezdte beszédét —, hogy a népnevelés munkásainak ez a III. országos értekezlete hasznos tapasztalatcsere volt. Meg lehet állapítani, hogy a népművelés munkásainak munkája javult a népművelési osztályokon és a tömegszervezetekben, ezen a területen dolgozók fokozottan tudatában vannak annak, hogy munkájuk fontos és azzal, hogy a kultúrforradalmat elősegítik, részt- ’vosznek a szocializmus építésében’. De ezek mellett a pozitív megállapítások mellett m?g kell említeni oz-t is, hogy azért nincs minden rendjén a mi munkánkban. Egyik főhibája, talán a

legfőbb hibája a mi munkánknak a munka bizonyas egyoldalúsága, az amiräi már szó esett itt tegnap is, ma is — hogy a művészeti tömegniun- kít előnyben részesítik a népművelési munka többi formájával szemben.

Már a múlt értekezletünkön szó volt a falusi és városi kultúrver- senyekről és mindannyian megállapítottuk, hogy óriási volt a hasznuk. Azóta méginkább megállapítható, hogy a kultúrver,se^- nyek a szó szoros értelmében frontáttörést jelentettek. Tudjuk, hogy a kultúr versenyeknek ez a pozitív oldala nem becsülhető meg kellőképpen, de az azóta eltelt idő alatt rá kellett jönnünk arra is, hogy a kultúrvereenyeknek bizonyos árnyoldalai is voltak, többi között megvolt az az árnyoldaluk, hogy

népművelési munkásaink figyelme túlságosan egyoldalúan, kissé kizár Magasan a tőin sgrevelSmunkínak erre a formájára koncentrálódott és.kissé elvesztették szemük elöl a többi munkatérül etet.

Korántsem akarom azt mondani, hogy a kulturális tömegmunka visszaszoritandó, hogy a kultúrver- seuvoket ne rendezzük meg többé. Nem, szó sincs róla! A kulturális tömegmunkat továbbra is ápolni és fejleszteni kell a falun is és a városban is, mint ahogy a jó kertész öntözi kertjében a maga Szép virágait. Ha azonban túlbecsüljük a művészeti kultúrmun- Icát és a népművelési munka egyetlen, vagy fő formájának tartjuk, akkor ez fedetlenül munkánknak bizonyos defornm'.ásá ta vezet. Ar- ya vezet, vagy vezethet ez a túlbecsülés, hogy lebecsüljük a népművelési munkának azokat a formáit, amelyeknek nincsen azonnali, látható — kézzelfogható eredményük, amelyeket csendben és szerényen, szívósan és napról-napra, de éppen ezért fokozott intenzitással kell folytatni.

Nem kevésbbé fontos formája a mi munkánknak a könyvtár- mitnka. Engedjék meg, hogy nyomatékosan a figyelmükbe ajánljam azt az intenzív, szerény, csendes, lassú, de annál fontosabb munkát, amit a könyvtárosi és könyvtármunka jelent. Az az érzésem, hogy a művészeti tömegmunkával szemben eddig munkánknak ezt a részét kissé elhanyagoltuk.

Arról esett szó. hogy az ismeret- terjesztő munkát kissé elhanyagoltuk és ha ismeretterjesztésről szólunk, persze nemcsak a természettudományos ismeretterjesztésre, nemcsak a természettudományos előadásokra gondolok, hanem a történelmi, irodalmi előadásokra is. És ha igaz az, hogy ezeken a területeken van visszamaradás, akkor lehet..!len meg nem állapítani az összefüggést e között a lemaradás és a művészeti kultúrmunka előbb említett túlbecsülése, egyoldalú fejlesztése között.

A továbbiakban fokozottabban kell súlyt fektetni éppen erre a szívós, apró, szerény munkára.

Nem a népművelési munkának egyik formáját, hanem valamennyi formáját fel kell haszná'nus-k kultűrforradal- niunk továbbfejlesztésére, megszilárdítására. Az a javaslatom, kedves elvi' n ak, hogy raiin- kánkbm kjve:ebb gcrögtú'zzcl és több elmélyedéssel, több alapossággal, több soerúnysíg- gel dolgozzunk.

Ahhoz, hogy ezt elérjük az kell, hogy a tanácsok népművelési osztói yai a maguk egész munkaterületének — hangsúlyozom, egész munkaterületének — Valóban gazdáivá váljanak. Nemcsak a kul- túrbrigádokkal, nemcsak a könyvtárakkal és ismeretterjesztéssel kell foglalkozniok, hanem törekedniük kell mindennel, amli a kultúra népszerűsítéséhez tartozik, ami a ltul- túrforvadalom része. Érdeklődniük kell a maguk területén a könyv- terjesztés iránt.

Foglalkozniok kall a mozik és színházak munkájával, a hangverseny rend ,;z issei, még akkor is, ha a mozik, színház ,vcgy hsngve r eny reKtfczés nem a tanácsok, hanem a központi á'iami hatóságoknak, a kormányszerveknek, a minisztériumnak hatáskörébe tartozik. Érdeklődni a kultúra valamennyi területe iránt és gazdának érezni magunkat a kultúra valamennyi kérdésével kapcsolatban — ez nem hatáskör, tanácsi vagy minisztériumi hatáskör kérdése, ez elsőrendű feladata mindazoknak, akik munkásai akarnak lenni a kultúrforradaiominak. Révai József elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy egyik területet S másik után adják át o tanácsoknak, vagy legalább is állami felépítésünk alapelvei szerint megfelelő beleszólást engednek a tanácsoknak azokon a területeken is, amelyeknek igazgatása egyenlőre központi állami feladat. Rámutatott arra, hogy

a népművelési osztályok feladata foglalkozni a területükön lévő mozikkal, azok mű- sorpolitikájával és arra, hogy a tanácsok törődjenek a vidéki színházakkal, műsorpolitikájukkal, a közönségszervezéssel, még a színészek jő, vagy rossz játékára! is. < És kijelenthetem — mondotta — ha a tanácsok törődnek ezzel a hatásköriig állami feladattal, hálásan fogjuk fogadni a bírálatot éa a törődést is és annak jelének fogjuk tekinteni, hogy a kultúr- forradalom valamennyi kérdésével foglalkoznak a helyszínen, hogy a tanács szervei valóban gazdáivá igyekeznek válni a kultúra összes területeinek.

Ehhez természetesen

az is kell, hogy a tanácsok, a tanácsok végrehaitőbizott- ságai és ne csak a népművelési osztályok foglakozzanak a kultúr* kérdéseivel. Amikor ezt megállapítom és kritikával illetem a tanácsok xégre- hajtóbizotíságait és elnökeit, nem akarom tagadni, hogy ezen a téren is van az egy esztendővel ezelőtti állapothoz képest bizonyos javulás. Van javulás, de ez nem elegendő. A tanácsok elnökei, végrehajtőbizatíságai a legtöbb helyen még ma is lebecsülik a kultürmunkát.

Községünkben többen vannak akik megfeledkeztek törvényes kötelességükről s ráadásul ezek köpött tanácstagok is akadnak.

Feléjük kívánom én elmondani, hogyan teljesítettem a beadásomat, mivel én is tanácstag vagyak. Igyekeztem mindig jól megmunkálni 9 hold földemet, ezt bizonyítja terméseredményem is. Három és fél holdról több, mint 38 mázsa búzát csépeltem el. A cséplőgépnél mindjárt számvetést csináltam, hogy mennyi keli fejadagra, vetőmagra, géprészre. Azután ott nyomban felraktam a kocsira 21 mázsa 80 kiló búzát, 2 mázsa, egynéhány kiló árpát. Meg sem- álltam vele a földművesszövetkezet raktáráig. Búzából 12 mázsa 55 kiló, árpából pedig egy^ mázsa volt a beadási kötelezettségem. Beadtam, mert tudom, hogy jó helyre kerül és mi látjuk hasznát. G épeket, műtrágyát, iparcikkeket kapunk cserébe élte. A tojás- és baromfibeadásnál is gondoltam az ipari munkásokra. Az én fiam esztergál yo<$tanulónak ment, így végNem értik meg, vagy nem értik meg kellőképpen a kultúrmunka

jelentőségét a szocializmus építésében. Már pedig, aki ezt nem érti, az az abc-jét nem érti a marxizmus-laminizmusnak, amely arra tanít bennünket, hogy az úgynevezett felépítmény, tehát az ideológia, az eszmék általában siettetik, vagy lassíthatják az új társadalmi rendnek a kiépítését, vagy megszilárdítását. Mi persze azt akarjuk, hogy ne lassítsák, hanem siettessék és aki a kultúra kérdéseivel, a népnevelés kérdéseivel

— a szó egészen tág értelmében

— nem törődik, az azzal ne<m törődik, hogy vájjon lassitjuk-e, vagy g3’orsitjuk-e népünk öntudatának átalakításával a szocializmus építését.

Aki nem törődik a kultúra kérdéseivel, az nem érti meg az eszméknek a szerepét, az öntudatnak a szerepét, az új szocialista r;ndárt folytatott harcunkat.

A népművelési miniszter ezután megái lapította, hogy népművelési osztálj-aink és munkatársaink ma már fokozottabban törődnek az üzemi munkásság kulturális problémáival is.

Ez helyes, ezt üdvözölni kell. A mi munkánk egyik hiányossága ugyanis eddig az volt. hogy túlnyomóan falusi és paraszti népművelési munkának tűnt. Meg kell állapítanunk — s ez még a legfrissebb időre is érvényes, — hogy

amikor igen intenziven törődtünk a falusi, a népi táncok, a népi táncosok, vagy tánccsoportok megmutatásával, ugyanakkor sokkal kevésbbé törődtünk azzal, hogy Kazincbarcikán. vagy az ország egyéb helyein folyó nagy építkezéseken blztosltjuk-e az ottani épitőmunkásoknak kulturális igényeik megfelelő kielégítését.

eredményben az ő ellátását segítettem elő azzal, hogy egész évre teljesítettem a tojás- és baromfibeadási kötelezettségem. Az évi adómból mindössze 80 forint hátralékom van, ezt az 1000 négyszögölön termett napraforgóból —■ aminek több, mint felét már leszedtem és kivertem — könnyen kifizetem. Nem maradok hátra a kukoricabeadási kötelezettségem teljesítésével sem, pedig négy sertést hizlalok szerződésre, ugyancsak az ipari dolgozók ellátására. Jó érzés az, ha az ember mindenből megteszi, ami tőle telik, kivált akkor, ha tudjuk, hogy ezzel elősegítettük a béke megvédését és azt, hogy mind több és több gép könnyítse meg a föld megmunkálását. Én magam is azt akarom, hogy minél több kultivátor és arató-cséplőgép kerüljön ki a gyárakból, mert nagy segítségünkre lesz az I. tipusú »Viharsarok« tszcs-ben is, melynek tagja vagyok. ^Bővebb lesz á termésünk. több kenyér jut az ország dolgozóinak.

Molnár Gergely békési tanúesMozit vittünk a faluba, ami helyes volt. De nem vittünk mozit Kazincbarcikára és egyéb építkezésekre, ami nem volt helyes. Hí« ezen a téren változtatunk eddigi munkamódszereinken, akkor helyesen járunk eh

Már nem egy Ízben hangsúlyoztam, hogy a minisztériumnak ugyanúgy, mint

a tanácsok népművelési szerveinek lígJsőrendű fel dala a tömegszervezetek“« keresztül dolgozni. Ez 'vonatkozik a szakszervezetikre, ugyanúgy, mint a tanácsok különféle bizottságaira és albizottságaira. Bürokratikus, tehát helyt I n tnunkainődsz r a tömegsz.rvezet megkerülése és a kulturális tömegmunka megszervező i - hogy úgy mondjam, — hivatalból, felülről.

Oda kell fordulni az üzemi, kulturális élet problémái felé feo- mószetesen anélkül, hogy hátat fordítanánk a parasztság kulturális problémáinak.

Révai József népművelési miniszter nagy tapssal fogadott i löszödét igy fejezte he:

A mi Pártunk, Rákosi el v t ár« vezetésével a szocializmust építi. Éppen ezért küzd a szocialista világnézet teljes győzelméért. A szocializmus építése teljességgel lehetetlen a szocialista világnézet győze'.omrejuttatósa nélkül az emberek agyában, szivében, gondolkodásában. Nem lehet építeni a szocializmust, ha nem tanítjuk meg az embereket Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításainak az igazságára. Mi erre akarjuk megtanítani őket és ez a végső célja éa értelme egész népművelési munkánknak. Ezt jól véssék az elvtársak az agyukba és mindig legyenek tudatában ennek az igazságnak, annak, hogy a szocialista világnézet győzelméért folyó haro katonái.

tag úgy látszik, nem gondol erre. Igaz, búzából bevitte' azt a 495 kilót, amit 7 hold földje után iie kellett adnia, de tőle is többet láván az ország építése, többet kíván azoknak az embereknek a nyugalma, akik őt tanácstagnak választották. Molnár Gergely azonban nem teljesítette még az árpa beadását, pedig csak 65 kiló a kivetése. A tojás és a baromfibeadaei kötelezettségét pedig 15 százalékkal kellett felemelni, mert még ebben az évben egy darabot sem vitt be az előirányzott 174 darab tojásból, és 4 kiló 70 deka baromfiból. Restellni való dolog ez és én azt hiszem,, hogy az elmaradón miatt Molnár Gergely nem is jár emelt fővel a választói előtt. Én csak azt tudom mondani, hogy cs>- lekedjen úgy, amint erről igen sokat beszéltünk az elmúlt tanács- üléseken: a tanácstag minden munkában járjon elől jó példával. Jusson eszébe, hogy ha ő elhanyagolja a kötelezettségét, nemcsak mi. többi tanácstagok, hanem az égés* falu szégyenkezik miattaMolnár Gergely tanácstag járjon elöl jó példával

Elmondta: Mászáros István békési tanácstag, az I-es mintájú „Viharsarok“ tszcs tagja