Viharsarok népe, 1950. december (6. évfolyam, 279-301. szám)
1950-12-24 / 299. szám
VIHARSAROK kepe 4, Soltész, elv társnő népnevelő Diósgyőrben — a helyi tanács tagja. Nemrégiben meghívót kapott egy népnevelőérteklézletre. Efc a meghívó azonban nem a megszokott, egyszerű közlést tartalmazta, hanem részleteiben felvetette azokat a kérdÁsdKet, amelyekkel az értekezleten foglalkozni fognak. A meghívóban (Megkérdezték Soltész elvtársnői, milyen érveket sorakoztat fel Okkor, ha a békéért való harcra szólítja a diósgyőrieket, milyen érvekkel küzdött a sorbanállás elten,, hogyan készült fel cgy>- egv beszélgetésre., mit olvas, hogyan . képezi magát, fciiiaszp nálja-a munkájában a helyi sajtót. Soltész elvtársnőben egésznapi munkája alatt újból és újból felmerültek a meghívó kérdései. Átgondolta, hogyan is jaíott rt add Lg. hogy ma a dolgozók in'^bízásából a helyi tanács tagja, hogyan élt a ntúithiui fe hogyan él ma. Eszébe jutottak a keserű éveik *—tanonckodása a IIiorthy-rendu szer alatt. Eszébe jutott, hogyan vált a felszabadulás után megbecsült, egyenrangú emberré. Beszélgetések foszlányai bib- r tiltok f: I benne, arcok, ernte rek. akiket Igyekezett saját élete példáján a helyes útra vezetni. Ahogy telt az Jdő. számtalan érvet adott szántára — nsagii az élet. A hároméves terv távlatai szélesre nyitották a kapukat a dolgozók előtt, lüktetővé vált Diósgyőr, Miskolc élete. A Párt mutatta úton lassan látni kezdte, hogy nem elég és már nem is lehet csupán a meglévő eredméi- nyekkel, az elkövetkezendő tervekkel agitálni. Meg kell mutatni azt is, hogy vannak és Diósgyőrben is vannak olyanok, akik mindent megtesznek az eredményeit elgáncsoiására. Meg- tanulla felismerni őket és harcolni ; ellenük. A munka során a dolgozókkal való beszélgetéseknél lassan az Is tisztázódott, hogy Bem szükséges és nem Is tehet mindenkinek mindenről beszélni. Soltésznél elv társnő az ifiknek saját, keserves tanoncéveiről mesélt, beszelt arról, milyen tanulási lehetőségeket nyújt a munkás-paraszt fiatalok számára a népi demokrácia, tanácsokid adott, megmondta, milyen irányban volna helyes tovább- képezniök magukat. Több alkalommal találkozott pedagógusokkal. Konkrét poklákon keresztül bizonyította be előttük, hogy a Tlorthy-rendszcr kiuzsorázta tudásukat, hogy igazi hivatásukat, HZ if júság nevelését, voltaképpen csak most tudják teljesítem. A háziasszonyokkal megvitatta minden gondjukaf, de vigyázott arra, hogy a mindennapi apró kérdések türelmes megválaszolása után megmutassa számukra RZt is, hoi a helyük a békéért való harcban. Sofc-sok estén kopogtatott be f*z ismerős házakhoz, hóna alatt Felhívjuk pártszervezeteink figyelmét arra, hogy az alap- és középfokú politikai iskolák foglalkozását december 2f>-a helyett, december 27-re, szerdára tegyék át. MDP Megyei Bizottság ágit. prop. osztály. tapasztalatcsere-értekezletről Eby népnevelő a Szabad Néppel, az Eszakma- gyaroi'szággiil, a Párt megyei lapjával, megvitatta az újság hírei l, jó szerencsét kívánt az élmunkások elért eredményeihez, buzdította azokat, akik lemaradtak. Tudta, hogy várják és örömmel ment. Persze követett el hibákat is. Kezdetben nem látta még, hogy ha nem olvas, nem tanul rendszeresen, lemarad azok mögött, akiket nevel. Gyakran előfordult, hogy egy egy nagyobb fdiutet után — mint a Ráki kölcsön, vagy a választás — abbahagyta a látogatásokat. Hibák, hiányosságok merültek fel nem egyszer a pártszervezet részéről is. A pártszervezx't például nem támogatta kellő segítséggel azt a törekvését, hogy a borsodi falvakba is kimehes- sen. Amint így ponlióí-ponfra átgondolta munkáját, felidézte egy-egy beszélgetésének emlékét, észrevette, hogy a meghívóban felvetett kérdésekre tud már válaszolni. Este, hazaérve, elővette kis kényvecskéjét, ahová népnevelőm unkájának jn'o- bíésnáit szokta bejegyezni, a dolgozólc kérdéseit, ügyes-bajos- elintéznivaló dolgait s & kérdések alapján szépen, sorban feljegyezte a válaszait: beszámolóját arról a mnnifcánól, amelynek alapján a nép kitüntető bizalmát élvezi. . * Megkezdődött az értekezlet. A rövid bevezető lényegében még egyszer felvetette a már előre feltett kérdéseket. A bevezető- utón mozgás támadt a sorok köpött A részvevők közül néhá- nyan ekkor döbbentek rá, hogy nem készültek fel eléggé. Nem rendezték a kérdések szerint tapasztalataikat s most inkább általános jelszavak vannak előttük mintsem konkrét tapasztalatok. Az első hozzászóló is csak általában kezdett kiszólni pártszí-rvrzrtmrk munkájáról, « népnevelők szervezéséről. Elmondotta, hogy alapszerveíctében a népnevelöértekczletek általában úgy folynak le, hogy az egyik alapszervi vezetőségi lag informálja a népnevelőket, azután elhangzik egy-két hozzászólás, végül kiosztják a címeket és a népnevelők munkába mennek. Az elv társ így nem is szok- hatta meg, hogy élményekről, a különféle emberekkel való találkozásáról, módszereiről beszéljen. Az elvtársak figyelték hozzászólását s arra gondoltak, hogy ebből nem sokat hasznosíthatnak a munkájukban. Erezte ezt Cseh Istvánná Is, 8 már máskép fogott beszámolójához. »Elvtársak — kezdte —, az én munkám szép és sokszor úgy érzem, könnyű is. fii a gyerekem Iskolájának szülői munkaközösségében dolgozom, míatten szülőt ismerek, állandóan látogatom ők«t és a gyerekeikről beszélek velük. Persze vannak nehéz kérdések is. Nemrégiben egy asszonnyal találkoztam, aki arról beszélt, hogy nem érdekli a politika, csak magának él, bár sokszor nagyon unatkozik. Meghallgattam. Azután beszélten! aeií a tár* sarlahn! munkát végző asszonyokról, meghívtam öl az MNBSz egyik összejövetelére. Többször meglátogat;am. El vittem számára a Nők Lappit. Beszélgetéseinkkor sokszor került szó a nők mai és régebbi helyzetéről — én összshasoalításekat lettem, példákat hoztam lel. Azután elvittem számára Gorkij Anya című regényéin Cseh elvtársnő beszéde alatt előkerültek a jegyzetfüzetek és né- hányán szorgalmasan jegyezgét- tek Sokan közülük még nem gondoltak arra, hogy a nép neveléséhez segítségül vegyék a legnagyobb költők, írók alkotásait, nem gondoltak arra, hogy a szovjet iro- dalom milyen gazdag segítséget nvuit számukra. Két-három hasonló hozzászólás után egyszeiTc tisztázódott a jelenlevőkben: nem valami különleges előadást kell itt egymástól váratok, liauein a személyes élményeket. Munkájukról kell beszélniük, amely aunyiféle, ahány félék az emberek. Győri elvtársim a VI. kerületből elmondotta, hogy milyen segítséget nyújtott munkájában a csoportos újságolvasás. Sokan azt gondolják, hogy köny- nvű feladat a sajtóviták rendezése — hiszen itt csak az újságot kell felolvasni. Pedig ez nem így van. A népnevelőnek alaposan fel kell készülni s nemcsak az aznapi újságot, de általában ismerni kell a sajtót. Ki kell válogatni a legfontosabb eseményeket. Győri elvtársnő azt is elbeszélte, milyen jó hatása volt egy jól szervezett műsoros estnek. így beszélte el az egyik elvtársnő, hogy a napokban a piacon beszélgetett az asszonyokkal. AitóI panaszkodtak, hogy nincs flanell. ö így felelt: »Nézzétek esak meg, mi yeu olcsó, milyen ízléses fazonban és mennyi ftoaelbruhát lehet kapni a kotií"y&ciáÜ7Íe- tíkben. Fel kell dolgoznunk a flaaelit, inert így észszerűbb és olcsóbb a mi számunkra.« A másik arról beszélt, hogy leleplezett a sorbanállók között egy rémhírtevjesztőt. »Tudom — mondotta —, hogy nemcsak beosztási helyemen kell' tfepaevelőmíin- üt végeznem, hanem imíts- deuütf, ahol cito alkalom adódik.« Természetesen itt-ott a felszólalásokban akadtak téves nézetek is. Egy-két hozzászólás megmutatta, hogy az elvtársak némelyike még nem nagyon hízik a saját erejében, nem bízik a népnevelők erejében. Végül is azonban szaporodtak a telefrt papírlapok az elvtársak előtt, egyre több javaslat, módszerbeli kérdés merült fel, amelyről tudták, hogy legközelebbi munkájukban hasznosíthatják. Soltészáé elvAz is rendes ember volt. Világos «ízű, Jenszakállú és nagytudásáról inosszo földről híres. Felismerte, hogy egységben az erő. Itábízta az örökséget négy — Írva és mondva is négy. — termelési felelősre. Eddig rendjén is volna a dolog. Azonban lakik ott a faluban egy párttitkár, aki fúlt attól, hogy a négy felelős elkótyavetyéli az örökséget;. — Mit tegyek, mit tegyek? ■— mondogatta nap mint nap, törte a fejét. Végül aztán mégis csak kiötölte a megoldást. Kinevezett egy teljhatalmú felelőst a négy termelési felelős fölé. így aztán megszületett a községben a «felelősök felelőse», szépen hangzó eim is. Meg is irigyelték a szomszédos települések! • I | ! Egyszer, hogy, hogynsm, felírok szárnyán, tüzes lovakon, zörgőbúgó Tátrán három aranyosak» vitéz érkezett. — Bégen jártunk erre, wgy-e komám 1 Megnézzük már itt is, hogy állnak a szerződéskötéssel, meg a begyűjtéssel. — Na, hol is az a felelős? — kérdi a másik. — Gyerünk ások he a tanáce- h árára — mondja a harmadik. Le- tisztek-gnek szépen az ajtónál ört- MUnakj hét pecsétes kvélirt igazol/7h€4c kkdiknek é*s Olvasók, tudjátok-e, hol van Kékegybáta? Ha nem, hát én is megmondhatom. A Baedseksrbsn úgy sem találjátok. A nyapjlici hegyeken innen, «a operencián túl, a negyvenlmtos földrajzi szélesség és a huszas hosszúság kereszteződésében húzódik meg sárosán, fázósan. Megmondtam hol van, most megmondom, hogy ott emberek is ébiok, akik nem törődnek a másikkal, nem érdekli okot, hogy mi történik a másik faluban, vagy az ország másik részén. A fejük hátrafelé néz — nem úgy mint a Tiétek. =— Mort bis zen ha előre néznének, akkor előro látnának. Nem igaz? íls akkor nem történhetett volna meg az alábbi történet sem, amit most mesélek nektek. Hallgassátok meg figyelemmel és na szóljatok közbe, mert akkor abbahagyom. Hol volt, hol nem volt, mégiscsak Kőhegy hátán, volt egyszer egy földművosszővetkozeti ügyvezető, Mondom, hogy volt, mert már hosszú idej® nincs. Neki i* hátra nézett a feje, különben rendes ember volt. Tudta, hogy mi- jyeu igen feates b szerződéskötés, ugy-o ? Jó. Szóval, ez a neva-' solos ember mielőtt tarisznyájába rakta volna a hamubasült pogácsákat, magához hivatta legdétoe- gobb fiát és így szólt: — Édes fiam, Könyvelő! Nekem most mossa© földro kell cl menni. Így hát megkezdett munkámat rád bízom. Jól ismertek. Átadom neked a szerződéskötési 'tisztánlátás aranykulcsát, inog odaadom hozzá a begyűjtési ezüstládikót. Ede» fiam, Könyvelő. Légy méltó a sa&gény őszhajú apádhoz. Na, tetőn véted! | ■ Vállára vette a ímmubasült, szomorú sóhajtásba csomagolt pogácsákkal telt tarisznyát. Hipp-hopp, «már is eltűnt az édes fiam Könyvelő két szép íe« élők « Telt, múlt az idő. Folyt az élőt tovább. Édes fiam Könyvelő is rájött, hogy milyen nagy feladattal bízta őt meg az öreg, skí most már aa Óperenciás másik felén jár. ő is rendes ember volt. Látta, hogy egyedül nem kép©.'’ végrehajtani a feladatot, nem tudja megőrizni as aranyknlcsoeskát is az ezüst ladikot. Mindezt rábízta meg a. tegyüjíy* Tj je tudatok fehát. jg igazgatósági tagra. társnő is majdnem teteírta kis könyvecskéjét, mire az ő hozzászólására sor került. * Az értekezlet végeztével kisebb csoportokba verődve indultak hazafelé — s vitatták a tapasz alantokat. A kialakult vélemény az vo.t, hogy. sokat tanultak egymás? tó! ezen az ért kezlefen s hogy a körzeti népnevelőértekezleteket- ia ilyenné kell tenni. A helyi párt- szervezetek az előro kiadott szempontok szerint adjanak kérdéseket a népnevelőért kezfeten, amelvro minden népnevelő a'aposan félkészük Mondják el az értekezleteken azt, hogy Cgy-egy kérdésre, hogyan vá aszo-tak, hogyan érveltek. Mondják el azt is, ha nem tudiak megfelelő választ adni •— igy kérve segítséget a pártszervezet vezetőségétől, az értekezleten részvevő clviársaktól. A népnevelőnek fokozottan kell támaszkodnia arra a segítségre, amíl a Piri sajtója nyújt —, támaszkodnia kell a szépíro 'alomra. Ez természetesen még n«m elég a jó népnevelőmunkáhoZi Az értekezlet tapasztalatai art is mulatták, hogy a népnevelőnek alaposam kell ismernie azokat —, akiket nevel — egy-egy csa ádhoz rendszeresen ugyanannak a népnevelőpárnak kell járnia —, mert csal/, így érhetik el, hogy általánosságok heivett egy-egy ember éleiéből ve* te ~ gyék a példákat, az érvelést. jE* . az értekezlet jó munkát végzett.*1 — vonták te végül is a következtetést —, tapasz’aíatait át kel! vinnünk a helyi népnevelőértekez- letre is...« <» Soltész elvlársnő már a vonaton ült. Ment hará,1 Diósgyőrbe, Arra gondolt, hőgyüK'egy?k1''ifiJ,a nek —, akit nemrégen ismert meg s aki lelkes, jó de nem eléggé kitartó munkás —, felhívja a fegyelmét a Távol Moszkvától regényre. »Majd, ha elolvasod, —• megbeszéljük együtt... — gondolta» — s akkor beszélni fogok neki a mi hamuikról, a mi Dun.v. peritelénkről... bizonyosan sokan mennek, majd tőlünk is oda.«» Magában gondosan raktározta $ tapasztalatokat s leszűrve a iramsúgókat, eszébe jutott: »Minded már holnap megbeszélem a titka» elvtárssal.« í® ták, hogy igaz ügyben járnak. Aztán rátértek küldetésük tárgyára« — Nos, Ti hogy gazdálkodtatok ? — Hogy álltok a begyűjtéssel? — Mi van a beszolgáltató eal ? —* kérdezik sorsa. S a felelősök (mosú már öten) ergouasip módjára, sorbanülvo, készségesen éa egy- szőrre Válaszolnak. — Mondjátok inog annak, »ki küldött tennetekot, hogy Allah növessze hosszúra ezaLáliát, mert nóltmlc minden dolgozó paraszt le- * szerződött. — Miód? Na, ea igazán szép! — De adjatok valami bizonyítékot ... — Mondjátok meg egy-két dolgozó nevét, aki leszerződött. —- Tették fel sorra a kérdést az aranycsatos vitézek. — Adunk mi, mennyi kell.? Nagy-nagy keresés, kutatás. Lázas izgés-mozgás. Bizony nem tudtok adni egyet sem. Megmérgesedtek erre a vitézok, — Hoj ... — Milyen rútul.,. — Becsaptak bennünket. De üres kézzel szégyenszemre mégsem mehetünk vissza. — Adjatok hát olyat, aki ness. szerződött— A novét mondjátok csak mag=>= Na meg, hogy, miért neatf
