Viharsarok népe, 1950. november (6. évfolyam, 255-279. szám)

1950-11-28 / 277. szám

Csabacsüd dolgozói versenyre hívfák Békés megye községért a termelési szerződés- köpések december 10-i befejezésére Üzemi dolgozóink Sztálin elvtárs születésű a j a ra készül n ek NOVEMBER-28., KEDD Ara 50 fillér VI. fiVl-’OLYAM. 270. SZÁM •» Dolgozón mik lelkeseit. önfelsildoxoii sí* k^^enek tudatában sutnak, hogy mögöttük áll si nil hatalmoN. istireedxoíii Fártimk4* Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása az országos bányászértekezleten A minisztertanács és a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége országos értekezletre hívta össze bányaipariunk leg­jobb sztahanovistáit, vezetőit, élenjáró műszaki dolgozóit, hogy közösen beszéljék meg a növek­vő, fejlődő iparunk fokozódó szó uszi’ikséglelének kiolégitésével kapcsolatos teendőket. Vasárnap reggel az EDOSz Vilma király­nő-úti székhazának feldíszített nagytermében ült össze az érte­kezlet. Apró Aulai megnyitó beszéde utón Zsofinyeez Mihály nehézipa­ri miniszter mondott beszédet. A Szovjetunió állandó segítője fejlödő népgazdaságunknak Beszéde elején arról szólt ■nehézipari miniszter, hogy nép­gazdaságunk szénnel való ellá- • t;isa szoros kapcsolatban vau békéért folytatott küzdelemmel, l.zuián eredményeinkről beszélt és a Szovjetunió állandó se­gítségéről, valamint azoknak meghívott szovjet embereknek tá­mogatásáról, akik fejlődő nép­gazdaságunk továbbvitelében ál iandó segítséget nyújtanak. Ennek a segítségnek — Wy­tá't-tö szavait----, Pártunk is R ákosi elvtárs bölcs politiká­jának köszönhetjük, }»ogy fel­számoltuk a munkanélkülisé­get. Sőt egyre inkább hiány jelentkezik munkáskezekben. Boy év alatt az ipáiban dolgozók szúrna. 90 ezerrel növekedett, nug az építőiparban ezenfelül 97 ezer­rel többen dolgosaink, mint ta- - valy. Kapről-napra rohamosan nő orzzágunkbtui az az osztály, amely szocialiata öntudatával és áldozat- késáségérel méltán vezető ereje az te szagnak,- egész dolgozó uépüuk- jn-k. Az erodmények, az egészsége» fejlődés mellett nehézségek és hiá­nyosságok is mutatkoznak. Ezek közöl mast talán a ! eg jelen lőseb- hsk a széntermelésnél mutatkozó uch égek. Ezért született inog a Pórt Köz­ponti Vezetősége és a mínisztar- tanáos határozata a szénbányászat íVjisrsztéséről s elánok a feladatnak megoldása céljából hívta össze a minisztertanács Dákod Mátyás ja­vaslatára a mai értekezletet. \z ötéves terv hatalmas összeget fordít a bányászat fejlesztésére Ezután foglalkozott a szónbányú- i-Ait és a bányászok múltbeli boly- ».■tővel, részletesen beszámolt a felszabadulás utáni fejlődésről, ■'•'■éntormolé nnlc megnövekedéséről, az ötéves terv első évében. Arról szólt ezután a miniszter, hogy a Párt és a nnnisztertanáca határozata megjelöli, milyen módon luuitsuk el a termelés emelósé- ívk akadályait.-Elmondotta, hogy míg a hároméves terv folya­mán a szénbányászat üzemi jellegű beruházásaira körül­belül 440 miliiö forintot földi- . tóit népgazdaságunk, az öt­éves terv folyamán két mil­liárd forintot ruháznak be a szénbányászaiba. Eddigi beruházásaink hiányé sá- ga azonban — mondotta —, hogy nem fektetett elegendő súly! a J»á— nyászai. gépesítésére. Bányászatunk gépesítése nem érte el azt a fokot, amely a mai szénszükségleti igé­nyek kielégítéséhez szükséges lenne. Zsofinyeez Mihály a lovábbiak- ban ahi'okat ismer le tett, amelyek­ből kitűnik. hp.uy a bányákban egyre nő a hiányzók száma. A szénbányászaiban dolgozók egvré- szenek viszonya a munkához még korántsem kiclégitő — állapította kell érteni, bogiba ezen meg. Meg nem változtatunk, bármilyen mű­szaki intézkedést is hozunk, a>; meddőnek fog bizonyulni. Éppen ezért vau nagy jelentősége annak, iioiiy a minisztertanács határozata az egyébként nagy kedvezmények megadását függővé telle a núl- sz afe[ mulasztástól és álíabiban is szigorúbb intézkedéseket tartalmaz; a műszak-mulasztásuk megakadá­lyozására. A következőkben elmondotta, hogy a termelés emelését helye« szervezéssel, racionalizálással, gé­pesítéssel, tehát a teljesítmény emelésével kell megvalósítani. A munkaerő jobb meg szcrvezésével, a munka termelékenységének nö­velésével lényeges tartalékok kép­ződhetnek a széntermelés emelé­sére. Ezt bizonyltja az is, hogy i c|öo januártól októberig a szén­termelés jő százalékkal én telke­det t, bár ugyanakkor a munkáslét- szám ül százalékkal ősükként. Pártunk nem fog csalatkozni a bányászokban! Elv társak !­Mindent cl kell követni a szén­bányák műszaki vezetőinek és a bányász dolgozóinknak altban az irányban, hogy a termelékenységet tovább növelje. Bányászaink felszabadulásunk - tói kezdve erős oszlopai vol­tak demokráciánknak. Már nem egyszer adták tanúbizonyságát annak, hogy egységesen, szik- laszilárdan állnak a munkás- osztály hatalma, a szocializmus nagy ügye mellett. Meg va­gyok győződve arról, hogy Pártunk vezetősége és a kor­mány a bányászokban most sem fog csalatkozni. Megígérjük Rákosi elv-társnak, hogy teljesítőm fogjuk az általa ki­tűzött {viadalokat. A szénipar dolgozói erős elhatá­rozással ős határtalan lendülettel dogot tmzrok kötelezettségüknek, meggyorsítják hazáakt an a szocia­lizmus építését, erősítik azt a há­tain a, iiéketáhort, aineljmok élén a. j.n»y Szovjetunió éj annak bölcs vezetője, a világ dolgozóinak nagy vezér©, a világ békeszeretőnépeinek reménység©, a magyar nép igazi ba­rátja, a mi szeretett Sztálin olv- Iőrsünk áll — fejezte he bőszedét Zsofinyeez Mihály nehézipari mi— ni-ztor. Z-olinvccz clvtárs beszéd© után n küldöttek sorra bzólil'liak fel, tár­ták fal a hibákat, vázolták azok kiküszöbölőd módját s fogadták meg, hogy a Párt és a kormány határozatát a hibák kijavításával hálálják meg, méltók lösznek a Párt és Rákosi elvtárs gondoskodására. A/, értekezlet végén Rákosi Má­tyás elvtúrs, a n agyar nép vezvie szólt a dolgozókhoz: A Magyar Kommunista Párt története a magyar bányászsággal elválaszthatatlanu 1 összeforrotí Tisztelt értekezlet! Kedves Elv­társak! örömmel állapítom meg, hogy miután az értekezleten részvevő Pártunknak és a kormánynak a szénbányászat és a szénbányá­szok érdekében hozott legújabb határozatát egyhangúan helyes­ük és alkalmasnak tartják arra, hogy az eddiginél hatalmasabb munkateljesítményekre serkentse fi bányászságot, ezzel megadja népgazdaságunknak azt a foko­zott energiaforrást, amelyet népi demokráciánk fejlődése megkí­ván. Számunkra egy percig sem volt kétséges, hogy ha bányásza­inkhoz fordulunk, megfelelő vá­laszt fogunk kapui, mint ahogyan bányászaink számára sem volt egy pillanatig sem kétséges, hogy Pártunk semmi körülmények kö­zölt nem feledkezik meg róluk. Mi valóban nem feledkezünk meg bányászainkról. A Magyar Kom­munista Párt története a magyar bányászsággal elválaszthatatlanul össze van fűzve, így volt ez már 1919-ben, így volt a Ilorlliy-fa- sizmus nehéz évtizedeiben és így volt ez 1915-től kezdve szaka­datlanul. Különösen 1915-ben tel­jesített elévülhetetlen szolgálato­kat ít bányászság nemcsak azzal, hogy a széncsata útján segített talpraállítani iparunkat, hanem azzal is, hogy nehéz politikát harcok idején óriási többségében azonnal Pártunk mögé állott Mindenki tudja, hogy a nehéz 1945—46-os esztendőkben Pár­tunknak egyik legbiztosabb pillére, amelyre mindig szá­mi. haltunk, a bányászság volt. Büszke örömmel állapíthatom m*g, hogy az is maradt. A magyar kommunisták, a Ma­gyar Dolgozók Pártja természe­tesen soha nem feledkezik meg ezekről a tényekről, a magyar forradalmi Lányászságnak érde­meiről. Az elvtársak a jövőben is biztosak lehelnek afelől, hogy Pártunk megfelelően értékeli és meghálálja a bányászok áldoza­tait. Mi teile szükségessé Pártunk és a kormány közös határozatát? Szocialista iparunk gyors, lendít letes fejlődése, a bányászok jó munkája következtében szénter­melésünk is gyorsan növekedett. Az idén a bányászok 113 száza­lékkal több szenet adták a népi demokrácia gazdaságának, mint tavaly. Ez jő teljesítmény és ha évente ennyivel nőne szénterme­lésünk, úgy hat év alatt meg­duplázódnék. Mindenki tudja, hogy a kapitalista világban ilyen növekedésről sző sem lehet. Akármilyen rohamos is azon­ban ez a fejlődés, akármilyen tekintélyes az évi 13 százalékos emelkedés, ugyanakkor az ipar összíejlódése ennek majdnem háromszorosa, 36 százalék. Ez a nagy emelkedés teszi szüksé­gessé, hogy a 13 százalékon felül többet követeljünk bá­nyászainktól. Bizonyosak vagyunk benne, hogy bányászaink, mint minden eddigi kérésünket, amely népünk érdeké­ben és az ő érdekükben való, teljesíteni is fogják. Fokozott segítség a bányászoknak Termésaateson ohhoz sok a tenni­való. A tennivalók jó részét a ha­tározat már felsorolta. Ez a hatá­rozat arra kötelezi gazdasági éle­tünk különböző tényezőit-, hegy n maguk részéi 51 szintén mozgósít-a- nafc ős könnyítsék meg a bányá­szatnak a*ldtűzölt célok elérését, Vonatkozik az elsősorban a közle­kedésre. A legtöbb pana z, különö­sen ott, ahol bányász elvándorlás­ról van szó, azzal kapcsolatos, hogy nincs elég közlokodósi eszköz. A bá­nyászok messze laknak a bányától és néha órákig tort, amíg gyalog, biciklivel, vagy késedelmes autó­busszal munkahelyükre tudnak jut­ni. A közlekoué-i íuiuiwdésíom gon­doskodjék autóbuszokról, teherau­tókról. Már kikülöníteüek 70 drb teherautót, amely személy szállítási a otua'mas és más rendszabályokkal is gondoskodunk róla, hogy ezek * nehézségek megszűnjenek. A Irt! eioskocloVtn vizsgálja meg, hogyan vannak ellátva a bányavi­dékek cúpboltohkal, hogyan irányit* ják od i a gumruizmát, a bakkor»-, csőt, a szalonnát, a zsírt és mind­azt, ami a bányász munkájához, no, meg feleségének és csákó Íjának á jobb élethez szükséges. Az építési minisztérium, azokon nz épitkozé okon kívül, amelyeket a Párt és a kormány közös határo­zóul. már kilátásba helyezett, erő­sít-e moj a bányavidékekén a traó- vatkozeti építi: O/é-it s az ál am ált ni nyújtott kedvezményos köl 'önöket igyekezzék elsősorban azoknak a bányá-zuknak jaítah.i, akik hiaati akarnak épít ‘ni.r Megnéztük a m n n h.terűéi váin dorlá't, mert sok helyen azzal ér­veltek, h.ogy azért mm tudjak a fokozott sz.énszük:őgleíet kielégí­teni. inert a munkások egyrészc elvándorolt. Valóban öt száza ók­kal esett a bánya mélyén dolgozók száma. .Munkaerő elvándorlás voll -■»/előtt is. Az. elvtár ak, különösen a régebbi bányászok emlékeznek' rá, hogy a magyar bányászokat a it > omor nemcsak belső \ ándoruísra kényszeritette, hanem ezrével, sőt tízezrével mentek ki FraaciaorszAg- ba, Belgiumba, de K unndába, A me-, lábába is. Természetesen most, amikor a szocializmust építjük: ez az. elvándorlás egészen ma* termőszehi. Ez az elvándorlás #z ‘ zal függ össze, hogy ötéves ter-. vünk gyárainak je'entékeny részét az energiaforrások köze ében, * szénbányák közeit ben te!. piijül le. Az a bányász, aki mondjuk Sajóbábonyból járt he 1 Viccesre és naponta sok kilométert k;*!l?t< biciklin, vagy teherautón »nagten • nie, most otthon vállal munkát,­Mihelyt ezeknek a bányász elv- társaknak nujgumrtutu V- hogy most a szénre különösen szüksége van a népi demokráciának és jöj-» jenek vissza a bányába, a legtöbb' ji'ik az első fcEzóíitásra hajlandó volt erre. Például líábonyba ki-' ment Perecesről a pártliikár elv­társ és az ottlévö őo vájár azain- nal hajlandó volt visszajönni * bányába, csak kérték, hogy blxtó* sitsák nekik az autóbuszt. Mem ált tehát az, hagy a ml vájárjaink, vagy bányászaink u nehéz bányamunka elől ván­dorolnak el. A tapasztalat az ellenkezőt mutatja. Az igazi vájár, az igazi bányász na­gyon szereti a maga nehéz mesterségét és szívesen megy

Next

/
Oldalképek
Tartalom