Viharsarok népe, 1950. november (6. évfolyam, 255-279. szám)
1950-11-28 / 277. szám
2 VIHARSAROK NÉPE vissza a bányába, hogyha biztosítjuk neki a megfelelő fel- táti leket. Ebben a tekintett*«! is újra bebizonyosodott., hogy. a népi demokrácia nyugodtan «pitbet a mi l<ányásieaiiik munkaszeretetére —és hor.zátehetem, szakmaszeretetére is. A munkafegyelemnél előforduló hiányosságok Ami a fegyelmet illeti, itt bizony gyengén állunk. Elvlársaüc hallottuk itt egy-két számot. Sajtttzen tpéleren előfordult, hogy 25 százalék is volt a hal-e, az igazolt és az igazolatlan láv.olíé\ó. Aliban a két bányában, amit én meglátogattam, 10 —12 százalék volt állandóan a beteg, az igazoltan és az igazolatlanul távollevő. Jellemző, hogy ezek az elvtársak folyton új munkaerőt kértek tőlem és nem akarták megérteni, hogy olt van a munkaerő az orruk előtt, csak nem tudják rendben tartani őkel. Amikor megkérdeztem, hogy a véleményük szerint, -mennyi a betegek közül ál- beteg. első kápásra bevallották, fiogy egy harm'adVf néni is U> tc><. I .lő fordul, hogy a bányásznak szüksége van távolmaradásra. Mi már gondoltunk arra, hogy legyük lehetővé, hogy a bányászok évi szabadságuk egy részét Ilyen igazolt lávotmaradá: formájában vehessék ki. Mé; mi«<% .jobb. ha a dolgozó ügylét nappal előbb bejelenő a bányában, hogy távol akar ma- Műdül. A vezetőségnek így mórijában áll id -jekorán helyei téri lésről gondoskodni, míg most a niunkábaáitúsnái vészi észre a vájár és a segédvájár, hogy b-iányzik a csillés, vagy megfordítva. Ilyenkor kezdődik' a kapkodás, a vájárt, vagy segédvájárt deszik oda csillét tologatni, ami lenné-zeícsen elégedeUen- .®ége.|v termeléskiesést s(i>. okoz. Mi c.-ak azt kérjük az efvlársakr lói» hogy normáiig, ren tes fi-gvo* lemmel dolgozzanak. Gyuika István a hűk ka íjáról clinönuo Ka itt, ho^y nagyszerű li-tjcsilménycit, amikkel F/.tahánov isiit Jelt és amil; lel»«tővé lellek számára, hogy szép házat építsen, — nem va'ain'i különös cső Jávát érte cl. Ilont lesem ledolgozta a nyolc órát, pontosan előkészítette u Munkamenetét, a legegyszi riibb módszerekkel szikiién sztehánorbta telt és az égési ilolgfiiii nép helyeslése kőzben megkapta érte a megfelelő kitíin- b.léseket, Egyik legnagyobb íarfa- léktink et\társaim az, iio;v a fegyelem egyszerű megerősítésével .*{ 'lehet érni mindazt, amit a népi demokrácia jelen eveiben megkövetel'. Szólnom kell itt a géptél való idegen kod ésrő I Seninti kétség, bogy van bizonyos Joku idegenkedés a gépesi léssel ízemben s ez megmutat ko/ik a műszaki éli.' In őségnél is. Zsoíi- nyeez elv társ felsorolta ill a szá- mokál, amelyek azt ' hizonvilják. Iiozy a Jejlés terén a gépesítés a ke»let kezdetén van. A mi műszaki értelmiségünk nem igen ismeri a modern gépeket. A fel- szabadulás elölt nem volt szüksége a magyar lökének gépekre, sokkal olcsóbb voll a munkáskéz, imnt a gép. a mi műszaki él— telirvhégeink ezért ma is hnzédoz« (iák a gépektől. Hl néha politikai szempontok is közrejátszanak. A Szovjetunió elévülhetetlen érdeme nemcsak abban áll, hogy felszabadított bentiünket, «te azóta is minden téren apró munkával is segít bennünket és aZ «apró munka» nem iä olyan apró, mert például rendelkezésünkre bocsátja a legjobb szovjet szakembereket, a legjobb mérnököket, a legjobb tudósokat és a legjobb munkásokat is, akik megtanítanak bennünket mindarra, amit a szovjet nép 33 esztendő nehéz munkáján kerssztül sajátított el. lka a segítség nem csupán óriási támogatás gazdasági téren, hanem politikai támogatást Í3 jelent. Jelenti azt, hogy erősödik vele a népi demokrácia, hogy erősödik fekzabaditőnk, a Szovjetunió és a népi demokráciák között az egészséges viszony. Ezt a tényt a» ellenség is ismeri. Nem egyszer tapasztaljuk, hogy az ellenség igyekszik a szovjetunió segítségét lekicsinyelni, a szovjet technikát, a szovjet gépeket is lekicsinyelni. Elmondották például, hogy a bár nyaliombájmial, amely 80 centiméteres rétegre volt tervezve, n legkülönbözőbb dolgok történtek Két méter széles szénrétegeken kezdték dolgoztatni, aminek az oredménye az volt, hogy 80 centimétert szépen kivágott, de a megmaradt 120 oontimétert csákánnyal kellett utána pótolni. Ez módot adott e_rye.ok r.ok arra. hogy azt mondották, no, tessék, ez a szovjet kombájn, holott ha a gépet 90 centi méteres, vagy egy méter vastag szénre tagi o állították volna, akkor nagyszerűen bevált volna. Erről a kombájnról egyébként azt mondják, hogy három annyit állatják. mint amennyit járatják. Hasonlókat hallani néha a szovjet villanyfúrókról és a légnyomás os kalapácsokról is. Nem árt, ha jóindulatú műszaki értelmiségeink és elvtársaink jobban megnézik, hogy mi is történik ezen a téren. Annál is inkább, mert mindenütt a világon van hasonló húzódfizás az új gépekkel szemben. Amikor az építőiparban tavaly elkezdtünk gépeket használni, akkor mérnökeink, sőt bizonyos mértékig munkájúnk is idegenkedtek tőlük. Mog kell érteni, ha a bányászok egy részeljen a műszakiakkal szemlén mélyen cl a bizalmatlanság Emsak a bizalmatlanságnak az, el o~ »látásához többek között idő és a műszakiak jó teljesítménye kell. Ugyanakkor azonban mindannyian megállapíthatjuk és ezt a megáila pítást alátámasztja mai értekezletünk is, hogy a bányászatban is a műszaki értelmiség zöme egész- , égeren és becsülete en a népi demokrácia felé fordult, mint «bogy az értelmiség többsége ezt a termelés egész frontján is megtette. Itt kölcsönös türelemre, megértésre, do éberségre is van szükség. Koreában fegyverrel támad az ellenség — nálunk a közellátás vonalán A nemzetközi helyzet, amint Sko- finyecz elv társ azt megmutatta, éles. Természetes, hogy ilyen éles levegőben az eHenteg mozgósít, igyek« szik neliézoégokíít okozni és ezek a nehézségek mm egy téren tapasztalhatók is. A -bányászok közellátásit például meg kell javítani, «le Ugyanakkor tütmemre is kell őket inteni. A hány ászoknak is meg kell érteniük, hogy“ a harc, amely a béke hívei, a szocializmus hívei és az imperialisták között világszerte tombol, ez. nemcsak Koreában fegyveres formában f civilt, de nálunk is minden fronton, főbbik között á közellftás frontján. Az ellenség hol a cukorra, hol máüa támad és igyekezik a közellá'ási rendünket megzavarni. De támad természetesen minden Vonalon, ahol njm vagyunk elég éberek. A Pártunk cs a kormány közös határoz.áfában megállapított kűlön-külön nem döntők. De a maguk messzeségében azon az alapon, hogy sok kicsi sokra megy, kétségkívül komoly változást idéztednek elő, különösen ha nem engedjük, hogy ez a lendület és lelkesedés, ami most a bányászokat hevíti, szalmáimig legyen. Ezeknek az intézkedéseknek végrehajtása kétségkívül komoly lökést fog mini a magyar szénbányászat ügyének. De az ok, amely Pártunkat arra vezette, hogy a kormánnyal közösen lépjen fel a bányászok és a szénbányászat ügyében, sok Icai mélyebb. Ezzel is alá akarjuk húzni. hogy a bányászatnak is döntő fordulatot kell venni a szocializmus felé. Ez hasonló ahhoz, ahogyan tavaly felvetettük, bőgj az építőiparnak, amely 50, vagy 100 év óla alig válloztalott a rendszabály ok és azok a temiiva-1 módszerein, most már szocialista lók, amelyeket itt felsoroltunk, [ építőiparrá kell változnia. A két laki munkás rosszul végzi tel adui át, elmarad a proletariátus általános fejlődésétől otthon várja a föld. Nem tudja kipihenni magát, szakadatlanul fáradt, nem tud a családjává) rendesen foglalkozni, fáradt a munkában s a legtöbb baloséi vele történik. Hasonló a helyzet a vasutasoknál: olt is azzal van a legtöbb baleset, akinek földje van aki kifárad a kettős munkától, amiatt elalszik, vagy annyira kimerült, hogy nem tudja a figyel, mét a fontos munkára megfelelően összpontosítani. Kifogásunk ezen túlmenők* azonban az, hogy az ilyen munkás elmarad a proletáriá- tus általános fejlüdésctiíl. Nem jár iskolába, nem hallgatja meg a gyűléseket, nem megy a szemináriumra. Csak arra gondol, hogy minél hamarabb hazamenjtn és túrhassa a földiét. Természetesen így maga sem fejlődik és visszahúzza az egész munkásosztály fete lődését. Mi megértjük ezeket a munkásokat, csak vissza kell emlékezni a régi időkre, azonnal világos, hogy miért ragaszkodnak ezek a dolgozók ilyen görcsösen a földjükhöz. A régi időben, a felszabadulás; előli a bányászat elég bizonytalan foglalkozás voll. Nagyon gyakran vollak rn un kanéit ül. A munka- nélkiiliségr nemcsak azt. jelentei le, hogy hónapokig vollak inunk,liléikül, de azt jelentette, hogy egy hónapiján nyolc, vagy liz műszakot dolgozlak csak, * Az egyik cfvlárs azt mondotta itten, hogy nem elég nekünk a bányász, nekünk szocialista bányász kell. Én továbbmegyek. Azt mondom, nem elég a bányászatot cnichii, nekünk szocialista bányászatot kell létrehoznunk. És meg keit értenie mindenkinek, hogy amint a szocialista bányász már egészen más, mint a régi vágású bányász, úgy a szocialista bányászat is más, nem egyszerű folytatása a régi, lökés bányászatnak. Egy példán meg fogom mondani, hogy mire gondolok. Sokat beszélünk itt a kétlaki munkásokról. Mi már elmondottak, hogy miért vagyunk ellene .annak, hogy az ipáid munkás cgy- ücn földműves is legyen. Az a körülmény, hogy földi« van és otthon is dolgozik, udina a gyárba«, vagy a bányászatban is dolgozik, Zavarja öt a bányában és zavarja őt a földművelésben is. És a zavarás nem egyszer demoralizálja. Például az álbetegek zöme az ilyen kétlaki munkásból kerül ki, aki mondjuk aratás idején, vagy szüret idején «megbetegszik» és amellett, hogy a krumpliiát felszedi, vagy ksziiretel, míg az állam- tál jogtalan táppénzt is húz érte. I>e nem Is ez a legnagyobb baj. Súlyosabb hiba az, hogy akkor is. amikor dolgozik, szakadatlan rohanás az étele. Alig teile 1c a «‘sakáiivl, máris rohad, mert Perecesen, amikor erről beszéltünk. rögtön jelentkezett egy elvtárs és elmondotta, hogy i <)3o-lól igöC-ig boldog volt, ha tíz műszakot tudott havonta teljesíteni. Ilavrán elvtárs elküldött nekem egy sor bérlistát i<).lo-tól 1936-ig. Kiírtam néhány tipikus bérelszámolást, amely mutatja, milyen volt akkor a bányász helyzete. IIt van előttem a pereces-bányából Bonyik Pál vájár i<j3a június havi bérelszámolása. Tizennégy műszakja volt hat pengő io fillérjével, szóval: nagyón jó munkás lehetett, mert akkor hát pengő tíz fillér a legmagasabb keresetnek számítolt. Keresett az elszámolás szerint 85 pengő 5i fillért. A számlája igy nézett ki: levonások, nyugLérjárulék, betegségi járulék, zenedij, kereseti adó, rokkanfadó, anyagmeglérités az üzem részére, fogyasztási szövetkezeti üzlet részére, élelemre, mészászékre, római katolikus egyházi adó, református egyházi adó, (élénk derültség), összes levonások 85 pengő és 45 fillér. Kifizetett összeg o pengő, nulla hat fiber. És elsőrangú vájárról van szó, aki hat pengő io fillért kapott egy műszakra. Van itt így másik elszámoló«: a tatabányai részvénytársaság, Dietrich József vájár ipoi április havi keresete. Tizenhét műszakot dolgozott, egy műszakért öt pengő tíz fülért kapott. Akkor 17^ műszak egy hónapban nagyszerű munkatehetíi- s-égot jelentett. Az öt pengő 10 fillér is nagyszerű keresetűek számított. Keresett tehát Dietrich 8ö pengő 70 fillért. Családi pótléka 1 pengő "22 fillér volt. Utánanéztem; ez az 1 pengő 22 Eltér négy családtag pótléka volt, vagyis 30 fillért kapóit havonta egy-egy ■gyermek után. Az összes keresete 87 pengő 02 fillér. Mik a levonások? Betegségi járulék, nyugiról*, bírság, kártérítés, világítás, kereseti- es rokkantadé., törlesztési előleg, előleg, szén, lakás, villanyvH:!$_ Iá?, anyag, ételein. Összes levonás 88 pengő 50 iiííér. Marad tartozása 87 fillér. (Derítikiég.) Ezek a legjobb vájárok voltak 1 Ismétlem, nem nyolc vagy tíz műszakot, hanem 14—-17 műszakot tudtak teljesíteni — As így éltek abban az időben. A föld egyre inkább teherré válik Érthető, hogy az a Vájár, aid 10, meg 14 műszakot loljesíloü, aki tulajdonképpen mellékfoglalkozásként volt vájár, mert a hónap 30 napjából csali 8—10— 12 napot dolgozott a bányában, boldog volt, ha egy hold föl- decskővcl rendelkezett és foggal meg körömmel ragaszkodott hozzá, mert ha munkanélkül volt, mégis tudott magának egy kis krumplit, babot, miegymást tenne Ilii. Ma azonban egészen más a helyzet. Nem szorul magyarázatra, hogy a legközelebbi 30 esztendőre a mi vájáraink el lesznek látva munkával és az a veszély, hogy 8, vagy 10 műszakot tudnak csak havonta teljesíteni, nem fenyegeti őket. Ellenben fenyegeti őket az. a veszély, hogy ha görcsösen ragaszkodnak a földecskéhez, akkor mint vájárok lemaradnak és — megmondom előre — lemaradnak mint paraszt is. (Derültség). A szocializmus fejlődére őzt a kérdést nemcsak n vájároknál, de a proletariátus körébon is áUafútan felvetette. Ebben az, egy kérdédxm mintegy a CEOppben a tenger visszatükröződik az egész hatalmas változás! Elvtársik ezen keresztül mérhetik, hogy mekkorát változott a világ — többek között a vájárok és a bányászok világa is. Most ez a föld, amely J5. vagy 20 évvel ezelőtt az a mentőöv, vagy az. a szóim aszúi volt, amelybe a fuldokló kapaszkodott, malomkő kozd leírni a nyakán, mely húzza ót lefelé, csak ő ezt még nem veszi észre. Do mi már ezt észrevettük és ezért magyarázzuk nekik, hogy! »Kedves barátom, megváltozott » világ, moot szocializmus van, h ami azelőtt jó volt számodra, az most rossz. Neked, választanod kell, meil most már egyszeri« kettő nem lehetsz, de nincs is rá szükséged! Bem az országnak nines rá szüksége, sem magadnak nincs rá, szükséged Is Meg vagyok arról győződve, hogy ha az ilyen kétlaki munkás számadást csinál, akkor ki fog derülni, hogy rosszabbul jár. Pere: éren nekem az egyik elvtárs elmondotta, hogy van, aki a régi szoká» szerint disznót hizlal. Do hogyan? Két forintot ad egy liter kuk o: teáéit. Az asztalon mindjárt kiszámítottuk, hogy - egy kiló disznóhús élősúlyban 17 forintjába kerül neki, szóval annyiba, amennyiért a mészárszéktől két kilo marhahúst, vagy másfélkiló dirznóhúst kaphatna. Keresete jóréíJM rámegy a disznóm. Emellett még resté Ili is magát, mert a kukoricát vagy árpát úgy szerzi, hogy éjszakánként megáll a háza előtt egy kulák kocsija és róla •50 kiló kukoricát suttyómba leraknak neki. Azért restelli a dolgot, mert mint öntudatos, rendes bányász, a disznón keresztül kulák- spekulációba kevoiedik. A régi világ őt is húzza visszafelé. Az elvtársak megértik, hogy sok minden, ami. rágente helyes volt, most fékez, kölönc, melytől igyekszünk őket megszabadítani. Annyival is inkább, mert a bányászok, a probíárok többségének beállítottsága megváltozott, náluk a munka valóban dicsőség és becsület dolga. De van olyan is, akit míg húz visszafelé a régi szokás, a kis földecske, meg a disznóól és nagya» akadályozza fejlődését. Ezért vetjük fel most mi ezt » kérdést. Ej mértékkel kell mérni elv- társaim: a bányászoknál is új mértékkel kell mérni. Be kell vallanunk, bogy kicsit későn kár- tünk a bányászok elé ezekkel a követelésekkel. Ahogyan mái a (FolifU'im as o. vtdd!on.J
