Viharsarok népe, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-203. szám)

1950-08-17 / 190. szám

VIHARSAROK NÉPE 5 Lelkesen, ünnepelve választották meg a dolgozók a gyulai járási tanácsot A vörös lepellel bontott falak, a virágokkal díszített emelvény, a Veremben zsúfolásig megtelt padsorok és a boldogságtól sugárzó dol­gozók arca különös napot árult el. Valami újat,.. Amikor ismét al­kot' a magyar dolgozó nép, úgy, ahogy azt a felszabadítónktól látja, tamilja, hiszen olyanná akarja építeni hazáját, mint a nagy Szovjetunió. A tekintetek egy percre sem fordulnak félre, ráta­padnak a vörös falon függő jóságos arcra, Bákosi élvtárs arcképére. Ismét, és ismét valami forróság járta át a sziveket és szinte ön­kéntelenül törtek fel a mélyből: Éljen a mi vezérünk! Párttagokból, pártaukbtrSHékMl tört fel a hála, a szeretet, mert tudták rrda- mennyien, hogy minden jó, ami itt, ebben az országban történik az <c Pártnak, Bákosi elvtárs irányításának köszönhető. Azt, amit a felírás hirdet a fedőn: *A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dol­gozóké!« Ezért is jöttek össze a piait kivetettjei, a dolgozók a gyulai járás minden községéből, hogy ma, augusztus tő-én örökre elsöpörjék a múlt még itt maradt átkát s megválasszák a maguk járási tanácsát... vényen Nyíri Sándomé ország­A padsorokban olt szorong B. Kun fslván eleki dolgozó paraszt is, Szilágyi Islvánné Gyulavári­ból és sokan-sokan azok közül, akik csak most öt év óta érzik, hogy ők is emberek. Erről be­szél Arany Tóth Lajos járási párHftkár is, mellette az emel­gyűlési képviselő is, mindketten hangozlatták, hogy «a múltban ki volt szolgáltatva a dolgozó a dorbézoló jegyző, főjegyző urak­nak». — Ennek vége — mondotta Nyíri Sándorné —. veltem, észre sem vettek a múlt­ban és most egyszeriben én is számítok, egyszeriben ember let­tem, ezt én nem felejtem el so­ha, soha — és kipirult arccal ült le az 59 éves, ráncos arcú, öreg asszony, a járási tanács új tagja, a nép egyik megbízottja Sok-sok hozzászólás hangzott ej, valamennyiben olt volt a fo­gadalom: «ígérjük, hogy a nép­hez hűen teljesítjük feladatunkat most, a terménybegyüjbés ide­jén is, hogy augusztus 29-án együtt álljunk és büszkén ünne­peljünk: ismét győzött a Párt, a dolgozó nép.» A záróbeszédet Vineze Gyula, az új tanács elnöke mondotta el, utána egy szívvel szállt az ajka­kon: «... dologlalané volt az or­szág és a nép hordta a terhe­ket ...» s míg szállt a dal, is­mét olt függtek a szemek a fel­íráson: «A Magyar Népköztársa­ságban minden hatalom a dol­gozó népé.» (Rocskár) a szovjet hatalom győzelme, a Párt ereje új alkotmányt adott Ez már a népé, a mienk. zottságba B. Kun István 9 hol­EzuLán a járási párttitkár fel- das eleki dolgozó parasztot Ismét győzött a Párt, a áolgazi nép A dolgozók népköztársaságunk alkotmánya által biztosított jo­gaikkal élve, kedden, augusztus 15-én az ország valamennyi járá­sában, városában megalakították tanácsaikat. Ezzel végső csapást mértek a régi, korhadt, közigazga­tási formára, feudális építményre, mely gátolta az ügyek gyors inté­zését a hivatalokban. «.A helyi ta>- nácsok munkájukban közvetlenül a lakos ágra tárna zkodva biit sieják a 'dolgozók tevékeny részvételét, kezdeményezését és ellenőrzését az államhatalom gyakorlásában» — mondja ki a Magyar Népköztársa­ság Alkotmánya. «A helyi taná­csok nemcsak önkormányzati szer­vek», hanem «a központi hatalom végrehajtó szervei Ls» — állapí­totta meg Rákosi elvtárs az or­szággyűlés 1949 augusztus 17-i ülésén. A szépen feldíszített termek, ahová a dolgozók ünneplőbe öl­tözve mentek el, ékesen bizonyí­tották, hogy e nap új határkövét jelzi a dolgozók megváltozott éle­tének, új győzelmét, hátai mának teljesedését, azt, hogy a «Magyar Népköztársaságba® minden hata­lom a dolgozó népé.» De dolgozóink e napon azt ia kifejezésre juttatták: tudják, hogy mindest kinek köszönhetik. Az ünnepi ülések termeinek falairól mosolygott le felszabadítónk, az- egész világ proletariátusa ve­zérének és tanítójának, Sztálin elvtársnak arcképe, aki megadta a lehetőséget, hogy a ma­gyar dolgozók is közükbe vegye k sorsok irányítását, a hatalmat, mól lőtte a magyar dolgozók nagy vezére, Bákosi elvtárs arcképe ez - retettel tekintett a részvevőkre, a'.i a felszabadult dolgozókat vex > j a boldog élet felé. Nekik kötaöu- hotjük — mondotta Ágocs József - né 59 éves asszony —, hogy iva itt tehetünk. Észre sem vettek a múltban és most én is számítok, ember lettem. — És Agocs Jóasef- nó, a múlt kivetettje, kedden a gyulai járási tanács tagja lett. a nép egyik megbízottja. Ezért küldte a l>ékéeesabai városi ta­nács alakuló üléséről forró »»■- xetetét távirati úton Bákosi elv, társnak, melyben Ígéretet tét b, hogy a Párt irányításával szolgái-' ja a nép érdekeit. De minden já­rás, város alakuló ülésén ott csen- g'ett a felszólalásokban: hűen .tel­jesítjük feladatunkat; ott csengett: ismét győzött a Párt, a dolgozó nép! olvassa a neveket — a javasla­tot. Először a rendes tagok, majd a póttagok és végül a végrehajtó bizottság megválasztására lesz javaslatot. — Javasolom a végrehajtó bi­A padsorokban szikár, mun­kában megedzett dolgozó állt fel, mindössze 27 éves, de tekintete elárulja, hogy hű harcosa a dol­gozó népnek. Hosszú-soron is elindulnak az új, boldogabb élet felé Egymás után lendültek a kezek magasba, fit feltartott mandátumokon meg­csillant a köztársasági címer. — Megválasztottnak nyilvání­tom — hallatszik az elnök hang­ja... És így tovább Vineze Gyu­la, kíía-si Imre, Arany Tóth La­jos, Potyák András, Poór István, Gál áfáié Ferenc gyulai dolgo­zók, Rácz Tivadarné kétegyházi parasztasszony, Jarabek Józsefné Újkígyósról, Lukács Tóth Kál­mán Dobozról, Kovács Lajos gyulavári dolgozó paraszt. A végrehajtó bizottság elnöke lelt Vineze Gyula, helyettes elnök B Kati István pártonkívüli dol- 1 1 ínádén-» paro«ztküldöttet fűtött az érdeklődés, hogyan is néz ki :* való- sá-brui a miceuiini munka. Micsu­rin munkája rét olvastunk, vagy a moziban láttunk valami kévé­nél, de most ezt a természetbeit is megnézhettük. A szeretetteljes fogadás után megmutatta Jakovlev professzor Mieterin kertjét. Megmutatta Mi­csurinnak azt a természefátfoimáló műhelyét, amiben végezte kísérle­teit. A micsurini munka, a szocia­lista Szovjetunióban fejlődött ki, amikor a szovjet kormány felis­merte a szükségességét a kísérlete­sének és támogatást biztosított a munkához. Micsurin a kísérletezc- eei során bebizonyította, hogy a növény és állat szerzett tulajdonságai is örökölhető és továbbfejleszthe­tő. Micsurin ennek a felismerés­nek alapján a növénynemesítéssel elérte azt, hogy a gyümölcsterme­lés határait ezer kilométerre, észa­ki részre is elvihetővé tette. Ezzel olyan felmérhetetlen szolgálatot tett az emberiségnek, amit szá­mokban kifejezni nem tudunk. Megnéztük a genetikai intéze­tet és a tudományos kutatóintéze­tet, ahol az a főcél, hogy tudo- máiij-os kísérletekkel megállapít­sák a növényfajta jó tulajdonsá­gait és az egészségvédelem helyes alkalmazását. A kísérleteket nemcsupán a gyü­gozó paraszt, titkár Mucsi Imre, a gyulai járási főjegyző. Majd egy idős néniké emelke­dik szólásra olt az első sorok­ban. Egyszerű szavakban öntötte ki szíve melegét a Párt, a dol­gozók állama félő. — Én — mondotta —, Agocs Jőzseíuc, 59 éves vagyok, őszin­tén mondva soha nem éreztem ilyen boldogságot, mint ma, talán egyszer tavaly, amikor 15 holddal az eleki cso­portba léptem. Két gyereket ne­mölcsterru-lés vonalak folytat­ják, hanem a növénytermess,í - ­vanclau is",. A kísérletek erediné- ményét a szovkozok és kolhozok alkalmazzák. A szovjet ember bármely terü­leten dolgozik tudja azt, hogy minden munkájával, amivel a ter­melést segíti elő, nemcsupán sa­ját jövőjét építi, hanem a dol­gozók társadalmát fejleszti és se­gíti elő. Mi, sokat tanúin utunk a szó v jót dolgozó néptől, úgy a munkájában, mint a társadalmi ma­gatartásban. Szovjetuniói tanulmányútra a dolgozó népünk küldött el azzal, hogy az itt látottakat otthon mond­juk el, hogy ebből tanulva mi is szebb és boldogabb jövőt biz­tosítsunk magunknak. Az itt lá­tottak arra késztetnek, hogy mär előre próbáljak valamit megírni azokból a gazdag tapasztalatok­ból. amit itt láttam. * A Sztálin ezovhozban tett láto­gatás során meggyőződtem arról, hogy a termés eredményét ho­gyan lehet emelni a gép- és agro­technika helyes alkalmazásával. Ebben"' a szovhozban főleg cukor­répa és cukorrépamag termeléssel kísérleteznek. Ugyanitt a répa ter­melés megkönnyítése és a munka gyors elvégzéséhez szükséges új gépek tervezésével és a meglévő ’A hosszúsori dolgozó parasztok a cséplés befejezése után beszállí­tották felesleges gabonájukat a f ö' dművessző vetkezetbe, aztán szor­galmasan hozzáláttak a tarlóbuk- íatásboa. Az ekéket elég jó erős lovakJmZiák. A dolgozó parasztok azért az egész szántást mégis olyan visszásnak» találták. Visszás ér­zést "keltett bennük a tőlük nem messze lévő «Dózsa» tszcs föld­jén zúgó traktorok, amelyek rövid idő alatt hatalmas területeket szántottak fel. Ezt a ^bugást hal­lották aratás közben is. — Mindenütt traktorok a tszesk ! földjein, mi meg lóigával kinló- ídunk — mondogatták egymásnak. — A sutba kén© vágni ezeket az : ósdi felszereléseket — toldotta meg a másik. — Olyan a különbség a traktor és a lóiga között,, mint mikor valaki ásóval akarja felvenni a versenyt az ekével a szántásnál. Sokba kerül a föld megmunkálása, még sem terem annyit. — Hát mi talán nőm. fadnánk Orosházinak ezen a részén egy közös gazdaságot alakítani vetette féi a kérdést Domokos' Imre. — Csak könnyebb lesz ott a munka és többet tudunk kihozni a földből Ezt föl is vetették az egyik gyűlésen, hogy itt is csoportot alakítanak a Hosszúsoron. Elhatá­rozták, hogy elmennek Tótkom­lósra és Mezőherénybe s meg­nézik, hova 'fejlődtek a tszesk egy év leforgása alatt. Hogy mit lát­tak ott, azt talán legjobban az gépek kísérletezésével foglalkoznak. Cukorrépa-vetéshez összehoztak olyan 32 soros vetőgépet traktor- vontatáshoz, ami a vetéssel egy- szeire szórja a műtrágyát is. A vetőgép csöve előtt és utána ta­lajtömörítő henger van szerelve. Az egész gép annak ellenére, hogy több munkát végez egyszerre, nem nehéz. Ami nyomot hagy a gép, azt a gépre szerelt tárcsalap fel­lazítja és így nem adódhat elő az, hogy a vetés után a talaj a kelleténél tömöttebb állapotban ma­rad a vetés után. Láttam olyan cukorrépa kapáló kultivátort, ami olyan traktorra szorelhető, aminek a korokéi a zőberényből hazafelé indultak vol­na, hét dolgozó paraszt még ott aláírta a belépési nyilatkozatot. El­sőnek Domokos Imre, utána kö­vetkeztek Diaiak András ás Nagy Pál János. Ennek aztán hire fu­tott a Hosszúsoron. A kulákok 'felhördültek: «Hát már itt is tszcs, ott is, mindenütt.» És megkezdték a rágalom és a rémhírek terjesztését. A szerve­zésbe Mórocz János mellett be­kapcsolódtak azok, akik már aláírták a belépési nyilatkozatot Dimák András, Horváth Antal, íragy Pál és olyanok, akik már régóta jódarab földet munkáltak. tott gyűlésen újabb öt tag jött. Egymás után Írták alá a belé­pést: Gombkötő János, Szula Já­nos fiával együtt, Huba János és Nyúzó István bácsi. A földterület egvro erapor«*iák. Már töbő mint 7(1 kataszteri hold földet hoztak be az újonnan be­lépők. Létszámuk már a rövid kit hete megindult szervezés során huszonhatra szaporodott. De van­nak még olyan dolgozó parasztok is, vagy hatan, akik kimondták, hogy augusztus 20-ig, az alkot­mány ünnepéig mi is belépünk. Csak az asszonnyal nem tudtunk még egyes dologban megegyezni. De majd jönnek ők is vetünk, hi­szen tudják, hogy nem. rossz helyre visszük őket. Az új belépők körében hatalmas pában nem tesz kárt. Egyszerre 12 sort visz és egyben veti a fejtrágyának szánt műtrágyát. Eh­hez a munkához elegendő a trak­torvezető, mert a kultivátor a traktorra van szerelve és lábnyo- másra felvehető és leereszthető a szerszám. A végzett munka ered­ménye 10 óra alatt 28—30 kát. hold. Láttam a cukorrépa szedő kom­bájnt, ami egyszeri® három sort felszed, letisztítja, levágja a ko­ronáját és 2—39 kupacokba rakja le a répát. A répaszedő kombájnt 30—35 lóorős traktor vontatja s csupán a traktorvezető szükséges Akik saját bőrükön tara-zbütsik. hogy az egyéni gazdálkodás, tu csak egy nagycsomó munkát je­lent és éjjel-nappalra oda'án >ljr őket a földhöz. Eelvildgositó ni-.fi­kájuk nyomán naponta újabbak ét -újabbak töltötték ki -oléjási nyf : tatkozatukat. Egy hét múlva mái [tizenöten léptek ha az ú-jooe'u szervezett csoportba. A belépési nyilatkozat alá. nu» után többen megmondták, hogy 1 bizony ők eletető eiiiiteék a réo»> meséket, bőgj' nem tirthatnak oda­haza jószágot. Meg, hogy majd ko- lompolnak nekik, mint a béresnek és nem lakhatnak tovább a tanyá­jukban. Ezért húzódoztak eleinte. De a tszcs-bon é:ti látogatások, a lelkesedés. Türelmesen beszélget­nek el azokkal, akik a kulákok ál­tal sugdosott valótlanságokat még nem tudták magukban legyőzni. Azonban a szervező bizottság tag­jai tudják, hogy ezek is jönnek. Beállnak az 5 soraik közé, hogy augusztus 37-án. az alkotmány ün­nepén vagy harmincán."-hanuino- öten együtt vouulnak majd fel ét hálatelt szívvel együtt mondanak köszönetét a dolgozó nép alkotmá- nyáért a Pártnak, Rákosi elvűin» nak. S köszönetét mondanak majd az ünnepi felvonuláson a Szovjet, uniónak és Sztálin elvtársnak, aki megadta mindezekre a lehetőséget azáltal, hogy kezeikről leverték a fasiszták bilincseit. S a szovjeá nép gazdag tapasztalataival ők if- elindulhatnak a boldogabb élet felé. K. I. hozzá és naponta 5 kát. hold répát szád fel. Szovjetunióban a répaier- melésnél, úgy mint minden vona­lon, a nehéz testi munkát, a gép .vógzL A gép felszabadította a binbert a robot alól. Akkor, amikor az imperialista' a háborúra uszítanak, fegyver- gyártásra állítják ipari termelésű 'kot, a Szovjetunióban a béke meg­védésére, a termelőmunka köny- nyebbó tételére munkagépébe gyártanak. A szocialista társadalmi rendben a legnagyobb értek az ember, ezzel szemben az atnerika tőkések Koreában védtelen asszo­nyokat, gyerekeket, öregeket bőm háznak. Prorok Mihály parasztküldöft levele Micsurinszkból bizonyítja, hagy meg mielőtt Me- --------■— -----——-----—*-----------------­r épa sárközein jól elfér és a ré­a tszcs-tagokkal való beszélgetések és amit a csoportban láttak, meggyőzték őket az igazságról. Tizenharmadikán tar-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom