Viharsarok népe, 1950. július (6. évfolyam, 150-175. szám)
1950-07-23 / 169. szám
VIHARSAROK NÉPE 3 Útjuk egyenes — a szocializmushoz vezet, amióta leleplezték a norma ellen izgató ellenséget a Tóth-malmiak Módszereik kid nibozők. ele céljuk •mindig és mindenütt ugyanaz: bomhsztvni a mv.nlcafegyetmet, meggátolni a termelés menetét, aljas akvamvnk'H kifejteni a Várt ellen, megbontani a munkásság egységét. Ezt akarják a jobbít lati szociáldemokraták. Ezt altatta az orosházi Tóth-m lomban Horváth Pál, a befurakodott jobboldali szo- ci l lemokrat i is. Azonlan minden a dolgozók éberségén múlik. <tAddig jár a korsó a kúttá, míg el nem. törik» — mondja egy régi közmondás és Horváth Pál is addig hajtogatott, addig izgatott, h l a norma, hol a •púrtfunlzcionárinsok ellen, amíg a dolgozók leleplezték cl as aknamunkájának célját és vaVtmemiyien megvetéssel fordultak cl Ilorváthtól, akinek semmi köze a becsületes munkásokhoz. De nézzük sor falja a. Az üzemi paitvezetSség újraválasztana előtt Horváth Pál igyekezett a párttagokat befolyásolni, egyes pá; tf unkcionáriusok elten izgatni, arra spekulált, hogy megzavarja az újravá'asztó taggyűlés sikerét. A kommunista dolgozók azonban éberek voltak és igy Horváthnak nem sikerült olyan eredményt elérni, ami egy jobboldali szocdeuinek vigyorgó kézdörzsöl- getésre adott volna okot. Ha poitiéját akarnánk szavakkal megrajzolni, első, leglényegesebb jellemvonásaként azt lehetne Írni: simulékony, érti, hogy „kivel hogyan hell beszélnifölényes, munkástársait lenézi Ez jött ki a kultúrrsopprtban végzett munkájánál is. amiről Borbély Sándor elmondja: •— Horváth kittiríolelösnek könyökölte fel magát, aztán ott valósággal terrorizálta a dolgozókat. Még a lemarházástól sem riadt vissza. Sőt előszeretettel hangoztatta azt a dolgozókkal szemben. — Bogaiéból'jót aztán akkor mutatta ki, amikor az ömlesztett árurakodáshoz májusbnn megállapított új, halves norma bevezetésére került sor — veszi át a szót Farkas Pál elvtirs, ólmunkás. Itt van tisztin István is, meg Fejes István üb-titkár, egy a vélemények, Horvátiéi: Jobboldali szoeialdemolcratá, akinek legfőbb célja az volt, hogy a termelést zavarja, a dolgozókat egymás ellen uszítsa társ. — Gúnyosan magyarázta, hogy a korpát még csak berakhatjuk, de a lisztet soha. Ilyen norma mellett ez lehetetlen! Nem tud semmit az időelemző! Csinálja ő, majd meglátjuk, kinek van igaza! Egy darabig úgy látszott, hogy Horváthnak. lesz »igaza«. Lődi József, de még Papp István rakodó- munkád is, a VET. sz. brigádból hittek neki. Sőt, Lődi annyira az uszályába keveredett, hogy ő .maga is elkezdett ágálni az új norma ellen. A brigád átlaga leesett 43 százalékra. A pártszervezet látta, hogy komoly veszély fenyeget és cselekedett. A népnevelők — élükön Farkas elvtárssal — munkához láttak és lassan, do egyre biztosabban kúszott fel újra a brigád teljesítménye a jó felvilágosító munka nyomán. Nehéz munka volt és amikor egy szakszervezeti taggyűlésen Fejes elvtárs leleplezte a dolgozók előtt Horváth Pált. Szavai nyomán kibontakozott a dolgozók előtt, — Lődi és Papp szaktársak előtt is, — hogy mit akarnak a jobboldali szoodemek, mit akart Horváth itt az üzemben. A hibák gócpontjának, a zavarok kiinduló ponljának felismerése után, szinte egy csapásra megváltozott a helyzíat a VII. számú rakóbrigád »házat áj ám Ma már átlagteljesítményük 122 százalék és ezzel bebizonyították, hogy az új normát túl lehet teljesíteni, úgyhogy az már lassan el is avul — Sokkal előbb kellett volna lelepleznünk Horválhot. Nem voltunk elég éberek — állapítja meg'Farkas elvtárs. — Do bunil4 lünk ebbőlA brigád utján megszülitek a zökkenők. Útjuk egyenes: a szocializmus felé vezet Most valamennyien lelkesen mondják: — örömmel olvastuk a minisztertanács határozatát az megállapítani a helyes n ormi- ka L! — Farkas elvtárs mondja ezt és még hozzáteszi a többiek helyeslésédközben: — Az ilyen Horváthyféle jobboldali szociáldemokratákon is ülünk egyet, amikor örömmel üdvözöljük a normarendezést! Megkezdik a munkál, végje az ebédszünetnek. Meztelen felsőtestüket barnára sütötte a nap. Aztán elmondják, hogy Horváth Pál, a Szociáldemokrata Párt tagja volt, a/, egyesülési kongresszus előtt csatlakozva a jobboldali szo- c:á dviro’ rat 'khcz, isszavonu t« a pártáiét' ői. Farkas elvtárs egyszerű, de határozott szavakkal rajzolta meg Horvathot, a jobboldali szoedemet, aki már hetek óta betegszabadságon van és jelenleg nem rontja a levegőt az üzemben. — Brigádunk — szó se róla —- jól dolgozott, ‘elértük a 250 százalékot, 200-os brigáddá alakultunk. En, meg a szafetársak közül néhányan, úgy láttuk, ezt a 200—250 százalékot, hogy nem helyénvaló. Emlegettük is sokszor, mire azután üzemünk időelemzője megállapította a helyes normát. — Ht kezdi el Farkas elvtárs. Körülötte a többi dolgozók is igy gondolják, látszik a szemükről, rábólintanak szavakra: — így volt pontosan! — Egy nap, az új norma megállapítása után bejött hozzánk Horváth »látogatóba«. Elmondták neki, hogy a brigád már új normában dolgozik az ömlesztett áru rakodásánál és bizony a teljesítmény nem éri el még a száz százalékot sem, 80—90 közt mozog. — Horváth ekkor kikelt az idő- elemző ellen, — kapcsolódik a beszédbe Fejes elvtárs. — Kijelentette, hogy az áj norma nem jó, mert azt nem teljesíti senki sem — Aztán kijött a munkahelyre a vagonhoz s nekünk kezdett leszólni, — vágott közbe Isxtin elvalapbérek rendezéséről és a norma rendezéséről. Pártunk a mi akaratunknak is kifejezést adott. Nálunk is megvannak a laza normák és éppen ideje dolgozom, az I. számú présházban. Július 73-án a Viharsarok Népében meg felnit egy cikk az 1. számú présházbem történt normacsalásókról, amelyben én is részt vettem. Amikor elolvastam a cikket, ki- mondhatulanid szégyellem magam. Rádöbbentem arra, hogy milyen súlyos hibát követtem el, amikdr — ahelyett, hogy lelepleztem volna a normácsalókat — én is előre toltam a cserép-számológépet. Öntudatlanságomnál fogva engedtem az ellenségnek és csalásmi akartam olyan eredményt elérni, amiért nem dolgoztam meg. En ezt a cse___________________________ A könyv minden barátjának nélkülözhetetlen barátja a irodalmi és könyvszemle, 24 oldal Ära 1 forint. Vers, novella, regényrészlet, könyvismertetés, riport, képek. Megrendelhető: Könyvterjesztő NV, Budapest, VI., Révay-utca 22. Izmosak, erősek. De másként is hatalmas munkásosztályunk ere. je. Ezt bizonyítja ez a tanulságos eset is. lekedetemet nagyon megbántam, mert rájöttem arra, hogy ezzel nemcsak dolgozó társaimat, hanem saját magamat is igyekeztem megkárosítani. Én ebből az esetből nagyon sokat tanultam. Mostmár egészen másképp látom a dolgokat. Látom azt, hogy megbecsült tagja csak az lijiet a dolgozók államának, aki becsületesen, minden igyekezetével kiveszi részét a szocialista munkamrsenyből. És én ilyen szeretnék lenni. Látom azt, hogy a népi demokrácia minden intézkedése a dolgozók jobblétének fokozására irányul. A most lekövetkezett alapbéremelés és normarendezés is egyike azoknak az intézkedéseknek és tudom, hogy az új normák bevezetése után nem lehet majd olyan kön nyen «or macsalást végezni, mint eddig. A jövőben igyekezni fogok azon, hogy becsülit- tel vehessem lei részemet a termelő munkából és igyekezni fogok azon is, hogy elméletileg képezzem magamat, mert az, hogy normacsc.lást követtem el, engedtem az ellenség csábításának, elsősorban a tudatlanságom volt az oka. Ha akkor ilyen világosan láttam volna, hogy mit is követek el, minden bizonnyal nem követtem volna el a bércsalást. KV KUK JUDIT Békési Tégi <gyárak K F. lem akarom tifiiié megkárosítani dolgozó társaimé! és önmagamat A békési Téglagyárak N V-ben A NORMA — mint kollektiv szerződésünk megállapítja — az a teljesít meny, amelyet a jól begyakorolt, általános képességű munkavállaló kellő szorgalom kifejtésével, helyes munkamódszer alkalmazásával, munkaerejének leromlása nélkül, tartósan teljesíteni tud. Tehát a norma elsősorban bizonyos teljesítmény. Ennyi, meg ennyi ruha, cipő, szövet>; kerékpár, stb. De egyben mérték is a norma, a végzett munka mértéke. 8 mint ahogy a teljesítmény is állandóan változik, a mérték nem maradhat ugyanaz ma, mint yg, vagy tíz vagy száz évvel emfctt. mert akkor a munka termelékenysége nem emeVcedhetne s egyhely - ben topognánk. Pedig — mint Lenin elvtárs tanította — « feudalizmust a kapitalizmus azzal győzte le, hogy a munka magasabb termelékeny ség ét hozta létre s igy *» kapitalizmus felett a szocializmus győzelmének is a legnagyobb termelékenység az előfeltétele, A ■terme lékenység emelését pedig többek Hadét a jó norma segíti elő. Figyeljük meg tehát alaposan a normák elitét. Mondjuk, hogy most. egy szép napon — valahonnan az elmúlt évtizedek ködéből —■ elöúlla-na egy postakocsi, amelyik két hét alatt ér az ország másik végibe. Vájjon ki w'.H ihtá ennek az útnak fárad- Im iit,/ Ott az express-vonat! Néhány órai út m i már az egész. 8 mii szólnánk, ha kocsisunk felcsapna mozdonyvezetőnek, de azzal lepne, -meg bennünket: csak lépésben vezeti el az ecpress-vonatát, mert két hétig tartott az út amióta az eszét tudja. Az ilyen kocsist kinevelnénk. De éppen ilyen nevetséges ,yia megyénk üzemeiken is ragaszkodni a régihez, hiszen• az új, a mi könnyebbségünket szolgálja. Egy pél la errre a sok közül ■ Oubicsa Elemérné versenyelső, a békéscsabai Kötöttáru NV. orsózó ja néhány hónappal ezelőtt meg csak 98 százalékot teljesített. Időközben kijavították, — meggyorsították a gépeket és ma már 150 százalékot teljesít, mert nem ragaszkodott a lassú géphez. De, mint mondta: «Ha a mérték, amelynek alapján dolgoztunk eddig, a régi maradna, akkor az orsózó üzem res ': termelékenysége sem emelkedhetne/» 8 ha többi üzemünkben is n l tozailm maradna a mérték, ott se emelkedne a termelékenység, -nem segítenénk elő a szocializmus gyors, végső győzelmét a kapilalizwi's fölött. De megyénk öntudatos dolgozói nem ezt akarják s ezért kivetették az elmúlt hetekben egyre többen a laza normák felszámolt, síii, ezért fogadták olyan lelkesen a minisztertanács rendeletét a normák rendezéséről. A norma bizonyos teljesítményt is jeleni. De a teljesítmény sohasem állandó. A postakocsinál sokszorta gyorsabb az express- vonat, a kézi szövőszékeknél sokkalta többet gyártanak a békéscsabai Pamutszövő NV és a mezöíerényi szövőgyár automata gépei s hónapról-hónapra emelkedik a teljesítmény a Békési Téglagyáruk NV, a Kötöttáru \ V s a Békéscsabai Magasépítő NV telepein, ahol újításokkal, racionalizálásokkal, a munka jobb megszervezésével, uj gépek beállításával, slh megjavították a technikai fii- tételeket. A termelékenység emelkedése azonban nem egy helyen elmaradt a minőségi növekedés mögött. De éppen azért, mert ezeken a munkahelyeken már régóla nem az a teljesítmény a norma, amelyet a jól begyakorolt, átlagos dolgozó, leellő szorgalommal, he'yes munkamódszerrel, munkaerejének Útromlása nélkül, tárásán teljesíteni tud, hanem olyan teljesítmény, amelyet kellő szorgalom nélkül, minimális munkával, nem csu-pűn a helyesebb munkamódszerrel is el lehet érni. Ez pedig nem a termelékenység fokosa sara, hanem kényelmes, la!a munkára ösztönzi megyénk dolgozód s igy hátráltatja a szocializmus építését. Ezért kell a munka feltételeinek megváltoztatásával változtatni az avult normákat is. De hogyan akadályozza még a laza norma a szocializmus építését? í gy is, hogv helytelen képet ad az elért eredményekről. Megyénk üzemeiben az elért állag 150—180 százalékos teljesít mények azt mutatják, hogy már mindent megtettünk a terv végrehajtása érdekében, hiszen messze túlszárnyaltuk a normál. Pedig van még tennivaló valamennyi üzemünkben, nincs helye az önelégültségnek, mert a termelés fokozásával még szebbé, még vidámabbá tehetjük életünket — és ezt akarjuk! Ehhez azonban az kell, hogy a laza normálc m hös.enek a régihez, ne tartsanak egyhelyben, hanem dobjuk félre ezt a kölöncöt, az előrehaladás visz- szatartó nyűgét. A laza norma melleit olyasmi is megtörtént például a Magasépítő NV betonelögyúrló telepén, hogy a betonkeverők ugyanolyan kvalifikáció ju munkáéit lényegesen kevesebbet kap talc, mint például a szállítók, akik közeI 1100 forintot kerestek hetenként. A laza norma tehát meghamisítja a szocialista bérezés alapelvét is. Ezért elválaszthatatlan a szocializmus építésétől a- avult, az ócska normált elleni harc. Ezt is felismerték megyénk dolgozói, amikor örömmel fogadták a minisztertanács határozatát. Megyénk dolgozói tudják, hogy a műszaki norma: több cipő, több ruha, több könyv, több áru, — tehát a munkások életszínvonalának emelését jelenti. Tudják, hogy az uj műszaki normálc megállapitása eltér attól, ami a kapitalizmus idején történt, amikor a kapitalisták azért szűkítették állandóan a normát, hogy fokozzák a kizsákmányolást. Tudják» hogy ma a szűkítés révén kiesi kereset jórészét visszaJvapják a felemelt alapbérek révén és hogy nur nem a tőkések, hanem a dolgozók élvezik a létrejött többletértéket, több és jobb ruha, cipő, uj gépek, kórházak, hiduk, isizolál;, stb. formájában. A normáknak is van tehát élete, Amögött a bizonyos »teljesítmény«, — amögött a »mérték« mögött számtalan mozdulat, érzés, gondolat húzódik meg. A normák életkorát éppen azért nem határozhatjuk meg. Rajtunk áll, hogy mikor múlnak ki, mikor győzzük le őket u jitásokkal, racionalizálásokkal, a munka jobb megszervezésével, ezer apró fogással. S rajiunk múlik, hogy mindenkor mikor teremtünk újat, haladói, — saját magunk előbbresegitétére. A sajtó nevel, tanít, utat mutat! Olvasd a Viharsarok Népéti í __________________________________________________ ________3
