Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948–1950

1950. február, rendkívüli

12 épitő lendületet, amely a gyárakban, kint a mezőkben s az irodák munkaasztalai mellett újjáformálja országunk s felszabadult népünk arculatát, Ea nem gondolunk másra, csak arra, hogy mi volt ebben az országban, vagy csak ebben a nagyvárosban is öt esztendővel ezelőtt, - csupa rom£ hullás és pusztulás, - és ha megnézzük, hogy mi van ma, már akkor is igy kell, ho^y cselekedjünk, De különösen igy kell cselekednünk, ha az uj tervekkel valósággá vállő hatalmas fejlődés a múltban elképzelhetetlen méreteire gondolunk. Ugyan igy nemcsak nem tartjuk egyházunk hivatásával összeegyeztethetetlennek, hanem egyenesen egyházunk keresztyéni hivatásának tartjuk azt, hogy erőnkhöz mérten részt vegyünk a béke biztositásáért folyó küzdelemben, Nincs is még öt esztendeje, hogy végetért a második világháború, az özvegyek és árvák szemében még meg sem száradt a könny, a sebek még be sem hegedtek s a világuralom imperialista őrültjei máris egy uj, minden eddiginél szörnyűbb világháborút készitenek elő. Tudjuk, hogy bűnös szándékukat meg lehet, meg tudjuk akadályozni, ha faji, nemzeti, világnézeti, vallási különbség nélkül összefog ellenük a világon mindenki, aki a békét akarja. Mi magyar evangélikusok büszkék vagyunk rá, hogy már eddig is résztvettünk a békéért folyó harcban, s hogy a béke hiveinek világkongresszusán résztvett a mi nevünkben hittestvérünk Vető püspök ur, A béke hivei világkongresszusának bizottsága a napokban felhivást intézett a világ valamennyi nemzete választott képviselőtestületéhez, a béke védelméért folytatott harc fokozására, Ezt a fd hivást a magyar békebizottság küldöttsége holnap délben adja át a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, A küldöttségnek tagja Vető püspök ur is, Én ugy hiszem, hogy mindnyájunk nevében kijelenthettem: lélekben vele leszünk, mert egész evangélikus egyházunk, s annak minden hive egyakerattal ott áll a hatalmas béketáborban! Tisztelt Közgyűlés! Tudom, hogy a feladat, amely rám vár a bányai egyházkerület felügyelői székében, nem könnyű. Evangélikus egyházunknak ez a legna yobb kerülete, s itt van legtöbb égő, megoldatlan kérdés. Azok a problémák, amelyek egyházunk belső megújhodásának nagy problémái, itt sűrűsödtek össze a legjobban. Eléggé súlyos örökséget veszek át. Vannak elódázhatatlanul megoldandó személyi, szervezeti, anyagi és egyéb kérdéseink, őszintén megmondom, hogy mind e