Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948–1950
1950. február, rendkívüli
9 Tessedik,Kossuth,Petőfi szelleméhez,ha az elnyomott nép szószólója a haladás harcosa leszek. Nem lennék azonban teljesen őszinte,ha csak ezt mondanám el az egyházhoz való viszonyomról.Volt idő,különösen az elrult évtizedekben, amikor velem együtt nagyon sok evangélikusnak azt kellett lát nia,hogy a magyar protestantizmus, a hivatalos protestantizmus - a mi egyházunk is - sokban elfordult régi haladó eszményeitől.az egyik protestáns prédikátor költű igy fogai mázta meg a reformáció korának protestáns magatartását:"Mennél nagyöbű rajtunk a kinzás,annál hangosabb a kiáltás«" A szegény pori nép és a protestáns egyházak kiáltása eggyéforrott akkor a közös kinzatás ellen,hiszen nép és egyház egy volt akkor.A mi egyházunk is népi egyház volt.S vájjon az elmúlt évtizedek alatt,különösen a Ilorthy-reakciő évtizedeiben kevesebb lett a né pen a kinzás? Nem,nem lett kevesebb,hanem több lett,Mégis,a protestáns egyházak igazságért való kiáltása, a mi egyházunk kiáltása is egyre halkabb lett.Népi egyházból uralkodó e^házzá lenni:ez volt már a fő törekvés.S ezért a protestálás helyett a m -galkuvás,a régi haladó eszményekért való következetes harc helyett az alkalmazkodás, az uralkodó rendszerrel való kiegyezés, sőt nem egyszer a népelnyomó és nemzetvesztő rendszer támogatása lett a választott ut... Vájjon tul van-e már ezen az eltévelyedésen a magyar protestantizmus és benne a mi evangélikus egyházunk is?Sok minden jel azt mutatja,hogy igen s hogy a múlt nibák,bűnök megvallása után a belső megújhodás idei következnek.Mgyre több szivben és elmében lesz világossá, hogy Istentől adott, elmulaszthatatlan nagy alkalom van ma egyházunknak as igazi protestáns hagyományok szellemében való megújhodásra s arra, hogy újra népi egyházzá legyünk. Az iménti kirtikai szavakat nem önmagunk bontásának a szándéka diktálta,hanem az a bennem is elvenen élő felelősség,hogy megtaláljuk egyházunk megújhodásának jó utját.Jövo munkámmal,erőmhöz és tehetsegemhez mérten ezt szeretném szolgálni.hn bizonyos vagyok benne, hogy amikor egyházam elhivott erre a tisztségre,nem a magas rangú közéleti embert nézte bennem.Nem a közelmúltnak azt & hagyományát akarja folytatni,amikor csak magas közéleti személyiségek kerülhet tek az egyház világi tisztségeire,- hanem azt várja tőlem,hogy másokkal, mindnyájunkkal együtt én is szerény és serény munkálója legyek egyházunk me tujhodásának,Isten akarata szerint.Azt kérem,hogy ne a minisztert lássák bennem,hanem a nép fiát, aki ha magasabbra került s messzebbre lát,ez csak nagyobb kötelességet ró rá,minél hivebben szolgálni.
