Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948–1950

1950. február, rendkívüli

- lo Jövő munkámban mit tartok a legdöntőbbnek? Mindenekelőtt azt, hogy erőinhös és tehetségemhez képest jól szolgáljam a magyar népi demokrácia és az evangélikus egyház közötti jóvissony ügyét. Tudom, hogy sok tennivaló vár rám. Az állam és az egyházunk közötti viszonynak ma két erős pillére van: a magyar Népköztársaság Alkotmánya, amely biztosit ja minden polgár lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának a jogát, - s az egyház és az állam közötti megegyezés, amely sok más mellett jelentős anyagi támogatást is biztosit e

:^yházunknak. Egyházunk legdöntőbb érdeke, amelyen keresztül első sorban vizsgálhatjuk az állam és az egyház viszonyát, az hogy a maga missziós hivatását szabadon betölthesse. Biztositva van ez a lehetőség? Igen, biztositva van. Mindenek előtt az Alkotmány oiztositja ezt, de a magyar népi demokrácia immár öt esztendős története is bizonyitja, hogy nálunk nemcsak teljes vallásszabadság van, hanem az egyházak állandóan érezhették az állam segítő kezét is. A fasiszta rombolásból felépitett templomok százai, sőt ezrei s az egyházak támogatására adott százmillió a szavaknál is ékesebben bizonyítják mindezt, eleven cáfolatul az ellenséges külföld hazug rágalmainak. Amikor tehát a többi protestáns egyházakkal együtt a mi egyházunk is elismerte a Köztársaságot és a népi demokrácia reformjait, amikor megkötötte az állammal a megegyezést, amikor egyházunk összes tisztségviselői letették az esküt a Magyar népköztársaság Alkotmányára, akkor mindez arra szilárd alapra, arra a bizonyosságra támaszkodhatott, hogy egyházunk missziós hivatása a magyar nép államában biztositva van. Amikor azonban mindezt elmondjuk, el kell mondanunk azt is, hogy a mi egyházunkban is voltak erők, amelyek nem est az utat akarták, hanem a Mindszernty-fele reakciós sérelmi politikához akarták kötni egyházunk hajóját. A Szentírásra, egyházunk Iiittételeire s egyházunk érdekeire hivatkoztak, - e szavak mögött azonban a regi világ védelmének a szándéka húzódott meg. A Mindszenty-féle politika valódi értelmét ugy hiszem nem kell már magyarázni, jászén azóta teljesen lehullott róla a lepel s valóban a legsötétebb haladosellenesség, a népelnyomó osztályuralom kegyetlen cinizmus tünt el alóla. Ám mégse kezelhetjük ugy ezt a kérdést, hogy Liindszenty volt, - Mindszenty nincs. A Mindszernty-fele politikának sokféle arculata van s magunk is bizonyitkatjuk, hogy még ma sem időszerűtlenek református testvéregyházunk püspökének, Ravasz