Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948–1950
1949. október
- 31 tőségeknek megfelelően mozditsa elő az állás megszervezését. IV. Csan ád-cs ongrádi egyházmegye: Virányi Lajos a vallástanítás szinvonalának emelkedését állapitja meg, mert a vallástanitók egy-kettő kivételével, buzgó és lelkiismeretes munkát végeztek. Idézi Zátonyi körlelkész megállapítását: "Nagy különbség van a komoly kegyelmi ajándékokkal megáldott hitoktatók tanitása és az olyanoké között, akik nem lelki elhivatásból és belső tusakodásuk szerint végzik azt." V.Pestmegyei alsó egyházmegy e: Sikter András alesperes a beérkezett jelentésekből megállapitja, hogy az egyházmegyében belterületi és szórványokban lévő iskolákban egyaránt hűséges és eredményes munkálkodás folyt. A szórványokban j>-4o km távolságokat is le kellett győzni. A vallástanitók mindent elkövettek, hogy egyetlen gyermek se maradjon Krisztus ismerete nélkül. Megemliti, hogy Kecskemét a régi szórványok mellett, bekapcsolta még Hagyköröst és Helvéciát, amivel ujabb 31 gyermek jutott vallásoktatáshoz. Vasárnapi gyermekbibliakör működött 11 gyülekezetben, ifjúsági istentiszteletet tartottak 5 gyülekezetben. VI. Pestmegyei felső egyházmegye: Blatniczky Jenő m ii.HHii.ii ri . ni .1111 . 111 . üli ni JiT Ta n 1. ni ni M II.IÉII H W IMIII. H — M i • i ' r'-írftí I n 11 R - ni nialesperes Isten iránti hálával állapitja meg, hogy az áilamositott iskolák falain belül a vallástanitási munka zavartalanul folyhatott. A munka nagyobb része áthárult a parochus lelkészekre, aminek következtében 2 kivételével valamennyien végeztek vallásoktatást. Igen nagy segítséget jelentett az egyházmegye volt evangélikus egyházi tanitói karának hűséges odaadással végzett munkája. Annak a reménységének ad kifejezést, hogy a tanitói kar, amennyiben felettes hatóságától engedélyt kap, a jövőben is vállalja ezt a munkát. Pelhivja azonban a lelkészek figyelmét, hogy jó előre vessenek számot minden lehetőséggel s igyekezzenek biztosítani saját gyülekezetükben az iskolába járó gyermekek rendszeres vallástanitását. A feladat nagyságának érzékeltetése után felhivja a gyülekezeteket, siessenek a lelkészek segítségére önkéntes és tényleges munkavállalással és azzal, hogy imádkozó hátvédként sorakozzanak fel lelkipásztoraik mögé. Szól azután az ellenőrzés munkájáról, amely nem lehetett teljes, mert az azzal megbízottak maguk is erősen el voltak foglalva saját gyülekezetük vallásoktatásával. Összegezésképpen
