Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948–1950
1949. október
- 4 gyűlésünk ama részének, amellyel a beszámolás alapján a jelen és a jövő feladatai közé tekintünk. Ha nehéz fordulatokról adunk számot és ha nyugtalanitó kérdések között élünk is, főkérdésünk ez marad: áldást hordozó egyháznak tekint-e minket az egyház Ura, és áldást hordozó egyháznak éreznek-e minket azok, akik között szolgálunk? Ennek a kérdésnek a feltevésével terjesztem elő jelentésemet. Akik az elmúlt fél évszázad alatt közgyűléseinken a bányai egyházkerületet képviselték, itt-ott eltérő fogalmazásban, de minden esztendőben azt a jelentést hallották,hogy az állam és az egyház közötti viszony változatlan. Ezen a közgyűlésen azt mell jelentenünk, hogy történelmi fordulat állott be, uj irány indult: megkezdődött az egyház és az állam szétválasztása. Az 1948.évi december 8-án tartott zsinatunk elfogadta azt a hosszú tárgyalások után megfogalmazott egyezményt,mely az egyház és az állam szétválasztásának keresztülvitelére husz esztendei átmeneti időt állapított meg. Az erről szóló egyezmény mindenki előtt ismeretes. Az elválasztás külső jele az egyház mindennémü állami segélyezésének fokozatos megszűnése. Az egyháznak önfenntartó egyházzá kell lenni. Érezzük a kényszer fölött azt az aggodalmat, hogy a készen jövő segélyekre berendezkedett egyház meg fog-e tudni élni a maga erejéből? kishitűség volna azonban csak ebből a szempontból nézni a változást. Az atya gondoskodik a fiak kenyeréről. Nekünk az állam és az egyház szétválasztásának ezt az időszakát a felkészülés idejének kell tekinteni, amelyet kegyelemből kaptunk. Mi lett volna, ha egyszerre zuhan reánk és nemcsak anyagi, hanem lelki téren is felkészületlenül talál. Meg vagyok győződve arról, hogy helyesen cselekedett a zsinat, amikor a 2o évre szóló megegyezést megkötötte. El kell ismerni azt is, hogy ezt a lehetőséget az állam részéről kinálták fel. Nekünk tehát ezt az időt fel kell használnunk. Nemcsak anyagi önállóságra, hanem - bármily furcsán hangzik is - hitben való önállóságra is. ^ert az egyháznak a világban való életéből következik, hogy ez a kettő itt a földön összefügg egymással. De ebben a megállapításban megítéltető sünk is benne van. Nekünk, a Krisztus egyházának a kereszt távlatából, az örök élet és az üdvösség reménységéből kell néznünk mindent, ami e földön az egyházzal és annak tagjaival történik. jobb, ha világosan látjuk az ellentétet a mi életünket kormányzó hit és a hit né lk üli világnézet között. Jobb, ha a