Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1943

1943. október

mi mukát folytatnak. A jelenlévőkkel megalakítottam a bányakerületi Luther-Szövetség szociális bizottságát. A válságos kor egyik jellemző gyümölcse a létükben megtámadott egyházak egyesülésére irányuló törekvés. Ez a törekvés^ a létkérdéssel függ össze. Azt mutatja, hogy az egész keresztyénség tisztán látja azt a veszedelmet, amelyben forog. Ezért igyekszik létét az egyesülés esetleges kivívásával *is biztosítani. Kétségtelen, liogy ha a Krisztusban hívők egyháza egységes volna, valami fel sem becsülhető és meg sem mérhető erkölcsi hatalom és befolyás birtokosa lehetne. Kétségtelen azonban az is, hogy a keresztyénségben a felekezetekre való szakadást egyszerűen megszüntetni nem lehet. Nincsen olyan vallásos közösség a világon, amelyben árnyalatok ne volnának és amelyben felekezetek ne alakulnának". Amíg ember él a földön, addig az emberiséget teljesen uniformizálni nem lehet. Az ember egyéniségnek születik és addig érték igazán, amíg egyéniség marad. Egyazon család két gyermeke sem folytat teljesen azonos keretek között mozgó egyező életet. A Krisztusban hivők is lehetnek különböző felekezetek tagjai. A keresztyénség felekezetekre való szakadása a történelmi folyamatnak olyan természetes jelensége és olyan komoly lelki szükség kifolyása, amelyet megszűntetni aligha lehet. De nem is szükséges. Mert mennél több ágból egyesül a folyam vize, annál gazdagabb, annál teherbíróbb és annál nagyobb területen érezteti 'áldásos hatását. Jézus maga is megmondotta, hogy neki más akolban is vannak báránykák azokat össze is fogja egyszer gyűjteni, hogy legyen egy nyáj és pásztor (Ján 10, 16.). De azt is megmondta, hogy a benne hívőknek az az ismertetője, hogy egymást szeretik (Ján. 13, 35.). A keresztyén egyházak közt dúló és állandóan piszkált szeretetlen ség sem Isten előtt, sem emberek előtt nem igazolja, hogy mi a Krisztus tanítványai vagyunk. A keresztyén egyházakat sem dogmatikai, sem közigazgatási, sem ceremoniális ala pon egyesíteni nem lehet. Ezzel mindenkinek tisztában kell lennie. A testvéri összefogás és együttműködés azonban Istennek tetsző munka és keresztyén kötelesség. Az összefogás előfeltétele pedig a kölcsönös megbecsülés, a kímélet és a türelmes szeretet. Mindaddig, míg a Krisztus egyik egyháza a másikat ellenséges tábornak és hódítandó területnek nézi, mindaddig, míg a népek és országok módjára az egyházak is hadat viselnek egymással, csak a közös hitet rontják és a Krisztus egyházának hiteiét csúfolják meg. Hiába jelszavaskodunk az egyesítéssel, mert ahol a lelkek nem értik meg egymást, ott a kezeit hiába akarnak összefogni. Az összefogás első feltétele pedig az azonos alapra való helyezkedés. Ez az alap pedig nem lehet más, mint ami egyszer vettetgtt, az Úr Jézus Krisztus. Benne válik igazzá az apostol szava: Egy az Ür, egy a bit, egy a keresztség és egy az Isten, mindnyájunknak Atyja (Ef. 4, 5—6). Az egyház Ura ve'liink van minden nap a világ végezetéig és igéjével szakadatlanul tanít, int, vezet, vigaszra! és hívogat. Mi, mint az ige népe, az evangélium felett alkut nem folytathatunk, mert az evangélium Istennek üdvözítő ereje minden hívőnek üdvösségére (Róm. 1, 16—17.). A keresztyén egyházak egyesítésének kérdése tehát csak mint eszmény érdekelhet bennünket, de az együtt munkálkodás és a kölcsönös támogatás nekünk is életcélunk, hivatásunk és kötelességünk. Mi, evangéliumi keresztyének, meggyőződésünk és történelmi multunk alapján is a keresztyén egyházak testvéries 12