Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1943

1943. október

összefogását szükségesnek és lehetségesnek tartjuk, azon szíves készséggel munkálkodunk is, de soha nem fogjuk mellőzni az Üdvözítő ama kötelezését: Tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye a te koronádat (Jel. 3, 11.). Mi pedig azt tartjuk és úgy érezzük, hogy az Isten Leikének birtokosai vagyunk (I. Kor. 7, 40.). Ami különben a felekezetközi helyzetet általánosságban illeti, cak azt mondhatom, hogy jobb is lehetne. Én nem tudom áltatni sem magamat, sem híveink seregét azzal, hogy a felekezetközi helyzetet illetően kedvező szélcsendről beszéljek. Nem lángol ugyan a harcok tüze, nem hangoskodnak ugyan a szokott módon a szemben álló táborok, de a parázs még izzó és a harci kedvet nem a józan belátás, vagy éppen a testvéri szeretet, hanem csak a kényszerűség és a bizonytalantól való félelem tartja féken. A szívek nem közeledtek egymáshoz és a lelkekben nem tud diadalmaskodni a megértés. Pedig a mai komoly idők belátásra köteleznének mindnyájunkat. Mi e téren is követni igyekszünk az apostol parancsolatát: Amennyiben rajtatok áll, lehetőleg minden emberrel békességben éljetek (Róm. 12, 18.). Tőlünk nem csendül ki harci riadó, nem indul támadás, bennünk nem lobog hódítási vágy sem elbizakodott önhittség, de annál fájdalmasabb, hogy egyházunk még mindig olyan vár, amelyet mindenfelől ostromolnak. Kívánatos tehát, hogy annál erősebb legyen a vár népe, annál kitartóbb a védősereg és annál vigyázóbb a. vezéri kar. Nem szabad felejteni Jézus igéretét, ami egyúttal kötelezés is, hogy aki végig megáll, üdvözül. Szól ez azoknak is, akik hitető beszédekre hallgatnak és a Krisztus tiszta tanításától eltántorodnak. Megmondatott, hogy hamis próféták támadnak majd, akik, ha lehet, még a hívőket is félrevezetik. Ilyenek bolygatták meg legutóbb a hozzánk testvériesen símulm kívánó és általunk testvériesen befogadott pünkösdistákat. Sőt nem egy gyülekezetünk kőiében is támasztanak nyugtalanságot. Ebben az ügyben július 26.-án az érdekelt lelkészek bevonásával értekezletet tartottam és a szükségesnek látszó lépéseket haladék nélkül megtettem. E helyről is felhívom lelkészeink és egyházi vezetőink, de összes híveink figyelmét is a szerte futkározó álpróféták kártevő munkájára s kérem, erősítsék a gyöngéket és vigyázzanak azokra, akik halófélben vannak. A hamis prófétek által részben eltérített pünkösdistákkal szemben azoknak zöme továbbra is igyekszik egyházunk kebelében megmaradni és lelkének evangéliumi szükségletét velünk és közöttünk elégíteni ki. De mert az Űr jövendőlése abban is beteljesedett, hogy sok hamis próféta támad majd és sokakat félrevezetnek kell hogy naponként való fohászkodásunk legyen: Uram, adj nekünk hitet. (Luk. 17, 5.) Erre annál nagyobb szükségünk van, mert kívülről nem igen növelik a mi hitünket. Az államhatalom részéről nem merültek ugyan fel olyan jelenségek, amelyek egyházunk életérdekeit bántanák, de viszont a megértésnek és a segítésnek sem tapasztaltuk azt a mértékét, amelyet nemzetépítő és kultúrát szolgáló önzetlen munkánk méltán elvárhatna. Évek óta kérjük és sürgetjük az alföldi nagy gyülekezeteink területén a nép- és polgári iskolai tanítóság felekezeti arányának orvoslását, de eredményelenül. Évek óta kérjük, hogy megkérdezésünk nélkül ne adjanak ki egyházunk és iskoláink autonómiáját sértő rendelkezéseket, de azok állandóan megismétlődnek. A rólunk-nélkü13 j ** ^iSííiKAl 41 * i * ( «K