Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942
1938. szeptember
6 2. hogy az evangélium világító szövétnekét fennen lobogtatva megalapozói,, megerősítői legyenek az evangélikus léleknek. Ennek az egyházépítő munkának célját szolgálta az a kétszáz prédikációja is, amely „Amit az Úr üzen" címen kiadásban is megjelent. Ugyanezt a célt szolgálta a lelkészek részére közreadott Agendája és az uj szövetség önálló fordítása, valamint a legutóbbi napokban a brit és külföldi bibliatársulat kiadásában megjelent Károlyi Gáspár féle fordítás, amelynek újszövetségi részét ugyancsak Raffay püspök úr revideálta. Ugyancsak itt kell megemlékeznünk arról a hosszas tanulmányt és búvárkodást igénylő istentiszteleti reformmunkáról, amellyel istentiszteleteinket áhítatosabbá, ünnepélyesebbé célozta tenni. Mindezek a munkák messze túlhaladják hatásukban az emberi élethatárt és a további messze jövőre is eredményes; építő munkát Ígérnek. Evangéliumi munkájának örök dicsősége az a 29 új templom, amelyet áldásos püspökségének tartama alatt felszentelt. Az Evangélium világító szövétnekének világosságával mutatták az utat a szebb jövő felé azok az iskolai és egyháztársadalmi alkotások is, amelyek életrehívása szintén az ő nevéhez fűződik. Közvetlen a forradalmak után alapította az evangélikus' szövetséget, amelyből a most már oly virágzóan működő Országos Luther Szövetség fejlődött ki; ugyanebben az időben hívta életre az ő lelkes irányító vezetése által a pesti magyar egyház az ú. n. Veres Pálná lyceumot s ezzel megvetette az alapját a ma már teljes budapesti leánygimnáziumnak, az aszódi egyházközségtől átvette az egyházkerület részére a Petőfi gimnáziumot s megépítette annak a ma már minden igénynek megfelelő új épületét, a legközelebbi múltban nehéz küzdelmek árán életre hívta az orosházai gimnáziumot, ugyancsak az ő lelkes munkájának eredménye, hogy a szarvasi árvaház új hajlék alá került és ugyancsak az ő lelkességének az eredménye a FÉBE. diakonissza egyesület megalakulása. így a szarvasi árvaház létesítése által megmentője lett azoknak az árva lelkeknek, amelyek e gondozás nélkül nagyrészt elvesznének az egyház, de a haza számára is, a diakonissza egyesület pedig azóta behálózta az egész országot, hirdetőjévé, cselekvőjévé vált az evangéliumi meleg szeretet tanító, ápoló és építő munkájának. Nincs tehát belső egyházi, iskolai és egyháztársadalmi életünkben egy talpalatnyi hely, egy kicsinyke zug, amelyet ő az Evangélium szövétnekével fel ne keresett volna, hogy egyházat építve, sebeket gyógyítva, a megértést, békességet, megnyugvást hirdetve és teremtve ne építette volna az utat a szebb jövő felé. Elegendő volt tehát a püspök úr ereje, acélos munkabírása, elszánt akarata, hogy az ezernyi sebből vérző ország legnagyobb evangélikus egyházkerületének kimagasló, új alapítójaként működjék. De hiányos, csonka volna a kép, ha e belső munkásság mellett figyelmen kívül hagynám azt a munkát, amelyet a püspök úr egyházáért, hazájáért külföldön nemzetközi viszonylatban kifejtett, Az összeomlás után az egyházak rádöbbentek az őket e téren terhelő mulasztásokra s amikor a világ népei, mint két ellenséges tábor, vak gyűlölettel eltelve álltak egymással szemben, a népeket elválasztó szakadékon át az egyházak testvéri jobbot nyújtottak egymás felé. Az ökumenikus mozgalmak, amelyeknek előjeleivel már közvetlen a háború előtti időben is találkoztunk, voltaképen ekkor veszik kezdetüket. D. D. Raffay Sándor püspök úr őnagyméltósága kiváló érzékkel felismerte ezeknek a mozgalmaknak egyházunk szempontjából való nagy jelentősé-
