Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942
1938. szeptember
p 7 gét és azokba tetterősen bekapcsolódott. Megnyerő egyéniségével, fölényes tu- 3. dásával és kiváló egyházpolitikai érzékével biztosítani tudta a maga s így egyházunk számára az ökumenikus mozgalmak vezető köreinek nagyra értékelését és szeretetét, akik vezető poziciókba emelték, miáltal egyházunk ezekben a mozgalmakban jóval fontosabb szerepre tett szert, mint aminő számarányánál fogva megillette volna. Ezzel nemcsak önmagának és egyházunknak szerzett az egyetemes keresztyén mozgalmakban nagy tekintélyt, de azoknak figyelmét nemzetünkre is ráirányította. Ez annál is inkább nagyobb vívmány volt, mivel az utódállambeli egyházak, különösen a csehek, mindenütt ott voltak és előtérbe tolakodni igyekeztek. A püspök úr nyerte meg egyházunk ügyének az ökuménikus mozgalmak első vezetőférfiának dr. Söderblom uppsalai érseknek a rokonszenvét is anynyira, hogy röviddel az összeomlás után a wassenaari konferencián súlyos szavát nemzetünk érdekében felemelte. Azonban a püspök úr nemcsak a közreműködése nélkül létrejött keresztyén világmozgalmakban jutott fontos szerephez, de része volt a ránk, evangélikusokra nézve legnagyobb jelentőségű két világszervezet létrejöttében is. A Lutheránus Világgyűlés megalakulása nagyrészt az ő elgondolásának és munkájának köszönhető, aminthogy kiküldötte útján hathatósan működött közre a Protestáns Világszövetség létrejöttében is. Azokat a tekintélyes pénzösszegeket, amelyek az Amerikai Lutheránus Egyház Segítőakciója útján érkeztek és annyi intézményt és egyházi munkát segítettek át az összeomlás utáni idők anyagi válságán, jórészt neki köszönhetjük. Hogy a Lutheránus Világgyűlés Végrehajtóbizottsága más, sokmillió lelkes egyház helyett a mi egyházunkban tartotta a II. Lutheránus Világgyűlést előkészítő egyháztörténelmi jelentőségű ülését, a ptispö úrnak köszönhető. Ugyancsak nagy része volt Onagyméltóságának abban, hogy a Protestáns Világszövetség harmadik nagygyűlésének színhelyéül Budapestet választotta. A háború előtti időkben egyházunk úgyszólván csak a Gyámintézeteken keresztül a Gusztáv Adolf Egylettel és a németországi stipendiumok révén tanulmányaikat németországi egyetemeken folytató theológusok útján, ezekkel az egyetemekkel tartott fenn összeköttetést. A püspök úr azonban kiépítette a kapcsolatot az egyetemes keresztyén mozgalmakkal, a protestáns és lutheránus világ hivatalos és egyháztársadalmi szervezeteivel, úgyannyira, hogy ma nincsegyetlenegy nemzetközi jelentőségű külföldi egyház és egyháztársadalmi szervezet sem, amellyel nem volna kapcsolatunk. Az infláció következtében elértéktelenedett németországi stipendiumok helyreállítása érdekében is sokat fáradozott és nemcsak ebben a vonatkozásban sikerült jelentős eredményeket elérnie, de fáradozásainak eredményeképen más országok evangélikus theológiai fakultásainak kapuja is megnyílt theológusaink előtt. Ha meggondoljuk, hogy azok, akik egyházunk köréből a külföld egyházaival és egyházi szervezeteivel összeköttetést tartanak fenn és theológusaink is, akik tanulmányaikat külföldi egyetemeken folytatják, mindenütt, ahol járnak és ahová írásaik eljutnak, nemcsak az egyház, de a nemzet érdekeit is szolgálni igyekeznek, kibontakozik előttünk ennek a szolgálatnak egyházi és nemzeti szempontból egyaránt nagy jelentősége. Bár a püspök úr Önagyméltósága, aki egy évtizeden át ebben a szolgálatban bejárta a világot és a külföldi összeköttetések minden szálát maga tartotta kezében, néhány évvel ezelőtt ezt a munkát más kezébe tette le, minden, ami e téren azóta is történik, az ő munkájának a folytatása, amellyel szemben ma is a legmesszebbmenő érdeklődést tanúsítja s amelytől e szolgálatait sohasem vonja meg s neve az egyházi világmozgalmakban ma is változatlanul olyan jelszó, amelyre megnyílnak az ajtók és a szívek. A