Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1938. szeptember

Főtisztelendő és Méltóságos Egyházkerületi Közgyűlés! A mai nap az emlékezések napja. Pár héttel ezelőtt töltötte be Magyarország Főméltóságú Kormányzója 70-ik életévét. A hála, a hódoló ragaszkodás érzésével emlékezem meg erről a napról, Minden magyar szívében a hála és szeretet lángja lobog fel vitéz nagybányai Horthy Miklós úr nevének említésére. Itt bent ő nemzeti életünk megingathatatlan pillére, külföldön pedig a magyar igazságnak odaad ólelkes (harcosa. Büszkeség és lelkesedés tölti el lelkünket, amikor az ő külföldi szereplését látjuk s ennek folyamán bizakodás sorsunk jobbrafordulása iránt . Áldja az ő nevét minden magyar, áldjuk mi is, s hő fohásszal fordulunk az Istenhez, tartsa meg hazánknak, nemzetünknek, nekünk őt még nagyon sokáig. Nagy ünnepe van a bányai evangélikus egyházkerületnek és a pesti magyar egyháznak is. Most 20 éve annak, hogy Kapi Béla dunántúli püspök úr Raffay Sándort a bányai evangélikus egyházkerület püspökévé avatta és 30 éve, hogy Raffay Sándor a pesti magyar egyház szószékét elfoglalta. Székfoglaló beszédében Raffay Sándor püspök úr a következőket mon-i dotta: „Kínzó tépelődés nyughatatlansága hullámzik át a lelkemen, hogy e nehéz, e sorsfordító időkben, mikor a harcok, mikor a gyászos keservek fájdalmai között multak merülnek el és jövendők születnek, mikor a világnézetek és életfelfogások alakulásának forgatagában új társadalmi irányzatok hömpölygő árjába sodródott az emberiség és a Krisztus egyházára új korszak és új gondolkodás irányításának fenséges feladata vár: akkor elegendő lesz-e az én gyenge erőm, elég acélos-e munkabírásom, elég elszánt-e az akaratom, hogy ez ezernyi sebből vérző ország legnagyobb evangélikus egyházkerületének élére állva a vezéri pálcát kezembe venni merészeljem? S elég szilárd lesz-e majd e kéz, hogy az evangélium világító szövétnekével mutatni tudja a békesség, a megnyugvás, a megértés, a minden sebet gyógyítani képes alkotó Istenes munka útját a szebb jövő felé." Ebben a gyönyörű mondatban fektette le ünnepelt püspök urunk azt a programot, amelyet megvalósítani óhajt. Most a húsz év elteltével megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a maga elé szabott eme feladatkörben a jó pásztor és kiváló vezér teljes odaadásával mindent megtett, hogy a maga elé szabott kötelességeket híven teljesítse és megelégedéssel állapíthatjuk meg azt, hogy ezeket a kötelességeket nagy eredménnyel teljesítette is. Munkája teljességének megismerése céljából vessünk visszapillantást arra a zidöpontra, amikor püspöki székét elfoglalta és vegyük számba azt a helyzetet, amelyben az egyházkerület ma van. 1918-ban a kerületnek 10 egyházmegyéje volt 179 anyaegyházzal és 437.000 lélekkel. Az összeomlással elszakadt a kerülettől a turóczi, zólyomi és a horváthszlavon egyházmegye 115 egyházközséggel és 223.000 lélekkel, úgyhogy a csonka kerületben 64 egyházközség és 250.000 lélek maradt. Ma az egyházkerületben 86 egyházközség van 300.000 lélekkel. Az összeomlás óta eltelt 20 év alatt tehát 22 új anyaegyházközség alakult 50.000 lélekkel. Köztudomású, hogy egy új anyaegyház létesítése nem pusztán anyagi kérdés, hanem amint a püspök úr fentidézett szavai mondják munkája ez az evangélium világító szövétnekének, munkája annak az odaadó lelkes főpásztori működésének, amelynek eszköze a szórványok felkarolása, a szórványok segítése, amely munkához a püspök úr az evangélikus egyházkerületek jóléti egyesületének életrehívása által eddig 30.000 pengőt juttatott. Munkája ez annak a főpásztori bölcsességnek, amellyel ezalatt a 20 év alatt 37 önálló hitoktatói állást szervezett és elkiildötte ezt a 37 hitoktatót abból a célból,