Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1942. szeptember

18 seit is kerületenknt, sőt esperességenként lehet csak igazságosan és méltányosan rendezni. Javaslom azért, küldjön ki a közgyűlés a kerületi elnökség mellé egy kisebb bizottságot, melyben a segédlelkészek is képviselve legyenek, hogy a lelkészek és segédlelkészek javadalmát és jogviszonyait érintő kérdéseket megbeszéljék s a legközelebbi kerületi gyűlés elé véleményes javaslatot készítsenek. Az elmúlt közigazgatási esztendő folyamán nagyobbszabású „protestáns napokat" rendeztek a két evangéliumi egyház egyesületei. Tapasztaltuk, hogy a talpraállás és igazaiknak a világba való bátor belekiáltása sok közönyös lelket felrázott, sok bátortalant felbuzdított. Az ilyen ébresztő ünnepekre nagy szükségünk van. Ezen az evangélizáló megmozduláson újból szóbakerült a Magyar Bibliatársulat alapításának gondolata is. Mindenki előtt természetes, hogy az ilyen fontos és messze jövőre kiható társulat létesítése a két protestáns egyház közös feladata. Sajnos, azonban, hogy néhány jóakaratú és lelkes ember az illetékes egyházi hatóságok megkérdezése nélkül meglepetésszerűen alakulógyűlésre hívta össze a közönséget és kimondotta a „Magyar Bibliatársulat" megalakulását. Az egyházak feladata lesz most már, hogy álláspontjukat e magántársulattal szemben megállapítsák. Közös protestáns megmozdulás volt az országos leventeszemle is a Szabadság-téren, ahol tízezer leventénk gyülekezett össze. Kár, hogy az ünnepélyes szemle rendezői megfeledkeztek arról, hogy ami közös protestáns ügy, azt nem lehet és nem szabad egyoldalú felekezeti formákba szorítani. Sem a leventeünnepélyen, sem a leventetanfolyam megnyitásán nem adtak egyházunknak a hagyományos szokásoknak és érdekeinknek megfelelő szerepet. Ezt a sajnálatos tényt meg kell említenem, mert ha nem állunk meg a magunk jogai mellett és nem kiáltjuk bele e világba igazainkat, hanem csak duzzogva félreállunk, az evangélium ura maga fog bennünket félreállítani. Én nem kívánom senki jogát és jogos igényét csorbítani, de a magunké felett féltékenyen őrködni kötelességemnek ismerem és vallom. Ezért kellett szóvá tennem ezeket a megtörtént, de könnyen elkerülhető eseteket. Megemlékszem az egyes egyházmegyék múlt esztendejéről a beérkezett jelentések és püspöki tisztemben szerzett tapasztalataim alapján. Az arad-békési egyházmegye évi közgyűlését június 20-án tartotta Békéscsabán. A közgyűlést dr. Krayzell Miklós egyházmegyei felügyelő nyitotta meg. Az egyház nagyobb nyilvánossága előtt is megszívlelendők megnyitó beszédének e mondatai: „Tegyünk félre mostan minden neheztelést, félreértést, sértett önérzetet és kicsinyes gyűlölködést. E helyett nyissuk meg szívünket a krisztusi szeretet mindent kiegyenlítő és megbékítő sugallata előtt. Fogjuk meg egymás kezét és egymás terhét hordozva segítsük és támogassuk egymást és azokat, akiket az élet megtépázott". Rohálv Mihály esperes évi jelentésének alaphangja és a jelentés részleteiből levonható végső következtetés kedvezőtlen. Megállapítja, hogy a vallás gyakorlása mindinkább csak a templomi istentiszteletekre szorítkozik. A házi áhítatoskodás egyre jobban kimegy a szokásból, bár egyes helyeken -— például Békésen — a lelkész nagy igyekezettel és szép eredménnyel fáradozik annak visszahonosításán. A KIE evangélikus ága dicséretreméltó munkát végez az egyházmegye több gyülekezetében. Ez reményt nyújt arra, hogy a mostani ifjúság vissza fog kanyarodni arra az útra, amelyen az egyházalapító ősök haladtak, de amelyről a legutóbbi nemzedékek letértek. Ez az ifjúság azonban nehézségek-