Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1942. szeptember

19 kel küzd. Békéscsabán nagy lelkesedéssel munkálkodik az ifjúsági egye­sület. de nincs otthona, nincs helye a munkálkodásra. Különös és fájó, de éppen annyira megszégyenítő az a megállapítás, hogy Békéscsabán az evangélikus ifjúságnak a református szeretetház ad helyet az össze­jövetelekre. Ezért köszönet illeti meg a református testvéreket, de szemrehányás az evangélikus egyházközséget. — Mezőberényben a lakos­ságnak tíz százaléka sem római katolikus. Ezzel szemben a protestán­sok, köztük a többségben lévő evangélikusok, minden téren hátraszorul­nak. Az iskolákban sajnálatosan kis arányszámban tanítanak evangélikus tanerők, a társadalmi életben az evangélikusságnak nincsen ereje és tekin­télye. Évek óta hiába küzdenek azért, hogy a reformáció ünnepén a kereskedők zárva tartsanak, viszont hatósági rendelkezéssel űrnapján bezáratták az üzleteket. Az egyházmegyében kevés az úrvacsorázó, tovább csökken a születések száma. Ellenben szaporodnak a vegyesházasságok. A múlt évben a tiszta evangélikus házasság az összesnek egyharmadá­nál kevesebb volt; 387 házasság közül csak 128 volt tiszta páré. — Isko­láinkban felütötte rnár a fejét a tanítóhiány veszedelme. A bácsi egyházmegye közgyűlése Újvidéken volt július 21-én, Sirka Sámuel esperes és dr. Maczák Mátyás egyházmegyei felügyelő elnöklése alatt. A Bácska felszabadulása óta voltaképpen ez volt az első közgyűlés, mert a tavalyit még a katonai közigazgatás idejében tartot­ták a régi keretek között. Az esperes a közgyűlésről többek közt ezt írja: „Múlt esztendei közgyűlésünk a visszatérés örömében, az idei az egyesü­lés jegyében folyt le. A 21 évvel ezelőtt nyelvi alapon megszervezett két egyházmegye magyar és szlovák egyházközségeiből kialakult a történelmi folytonosság biztosítására a bácsi evangélikus egyházmegye, melynek elöljárói, egyházközségi képviselői közös tanácskozásra jöttek össze. Az evangélium összekötő kapcsa, a krisztusi szeretet, a hazafiúi köteles­ség hozott össze és terelt közös útra és munkára egyházunk és hazánk javára. Régen taposott útra vezérelte vissza a sors keze, amiért legyen hála és dicsőség a mi jó mennyei Atyánknak". — A közgyűlésen már jelen voltak az óbecsei, szabadkai, zombori és újvidéki magyarnyelvű egyházközségek képviselői is. Hivatalosan képviseltette magát egyház­kerületünk és a kerületi lelkészegyesület is. A múlt kerületi közgyűlés óta a bácsi egyházmegyében megtör­téntek azok az intézkedések s bekövetkeztek azok a változások, amelye­ket akkor kilátásba helyeztem. A megszállás alatt 11 egyházközségből álló szlovák egyházmegyéhez közgyűlési határozattal csatlakozott az óbecsei, szabadkai és zombori s az azóta megszervezett újvidéki magyar egyházközség. Ezzel természetesen megszűnt az egyházmegye nyelvi megjelölése is. Az idei egyházmegyei közgyűlés teljes tisztújítást nem tartott, de az egyházmegyei szervezetbe bekapcsolta az újonnan csatla­kozott egyházközségeket s az egyházmegyei tisztségeket és bizottságo­kat azok képviselőivel egészítette ki. A lelkészi munka ellátása s ennek keretében a magyarnyelvű szol­gálatok biztosítása érdekében az egyházmegyébe három helyettes lel­készt küldtem: Pincédre, Újvidékre és Zomborba. A kiküldött helyettes lelkészek munkakörét az esperessel egyetértésben ideiglenesen állapí­tottam meg. A végleges rendezés mindhárom helyen most van folya­matban. Bajsára a magyar istentiszteletek végzésére s ezzel együtt a topolyai szórványhívek gondozására havonként Budapestről kellett lel­készt küldenem. A minisztérium az államsegélyt a visszatéréstől számítva a múlt

Next

/
Oldalképek
Tartalom