Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1942. szeptember

17 Viszont azonban a virág is belepusztul a sok öntözésbe. A lélek gondozása terén is tehát a józan középutat kell megtartanunk. Csak Jézus tudott embereket egyetlen pillanat alatt megváltoztatni. Nekünk még a gyógyítás terén is óvatosnak és előrelátónak kell lennünk. Akik tehát olyan módokat és olyan szokásokat akarnak mohón az egyházi életbe behozni, amelyek magukban véve jók is lehetnek, de amelyek idegenkedést keltenek, azok egyoldalúságaikkal és túlzásaikkal esetleg több lelket idegenítenek el az egyháztól, mint amennyit neki megnyernek. Az evangélizálásnak is vannak túlzásai, amelyektől a lelkészeknek tartózkodniok kell. Hogy csak egyet említsek: a magángyónás kérdésének felvetése és kellő előkészítés nélkül való szorgalmazása nem szolgált a hívő lelkek megnyugtatására, sokkal inkább a nyugtalanítására. Az egyházban észlelhető ébredés örvendetes jelenségeiből azt a következtetést kell levonnom, hogy híveink számára a templomot nem elég hetenként egyszer megnyitnunk. Be kell hoznunk a reggeli és az esthajnali áhítatoskodást. Be kell vezetni az evangélizáló munkát. Ha már a régiek okos és eredményes munkáját, a katekizációt felújítanunk nem lehet, más alakban kell a hívekkel foglalkoznunk. Kezdetnek javaslom, újólag hívja fel a közgyűlés a gyülekezetek és a lelkészek figyelmét a reggeli, esetleg az estéli áhítat bevezetésére. Tudom, hogy ez sok helyt már most is megvan, de kívánatos, hogy mindenütt meglegyen a hívek épülésére és az Isten dicsőségére. Bizonyos tekintetben örvendetes, más tekintetben azonban aggasztó a gyülekezetnélküli lelkészi állások szaporítása. Egyházi törvényünk az egyesületi lelkészi állások szervezését megengedi. Helyes is ez abban az esetben, ha szélesebb körökre kiterjedő olyan feladatok végzéséről van szó, amelyeket a gyülekezeti lelkészek vagy nem képesek elvégezni, vagy legföljebb szétszórtan és részletekben végezhetnek el. Például az egyetemi és főiskolai hallgatók rendszeres és egységes lelkészi gondozására nagyon helyes és szükséges volt egy külön lelkész alkalmazása. A Keresztyén Ifjúsági Egyesületben tömörült ifjúság lelki gondozásáról is ugyanezt mondhatjuk. E lelkészi állások fenntartásához kerületünk a szükséges anyagi támogatást szívesen megadta és most is meg fogja adni. De az egyesületi lelkészi állások szaporítását egyelőre nem tartom helyesnek. Szeretném, ha ezt a kerületi közgyűlés is kimondaná. Nemcsak azért kell ezt kimondanunk, mert ma nincs felesleg a lelkészi karban, hanem azért is, mert most már igazán itt az ideje, hogy a meglévő lelkészi állások korszerű javadalmazását és a segédlelkészi állások megfelelő és korszerű rendezését napirendre tűzzük. A korszerűségen pedig nemcsak azt értern, hogy a díj leveleket a mai igényeknek megfelelő formába öntsük, hanem azt is, hogy a drágulással járó követelményeknek megfelelően kiegészítsük. Mert lehetetlen, hogy az evangélikus lelkész éveken át ne jusson biztos javadalomhoz, lehetetlen, hogy ne tudja gyógyítani családja betegségbe esett tagjait, lehetetlen, hogy ne taníttathassa gyermekeit, s maga mégis nyomorogjon. De a segédlelkészek viszonyai is rendezésre szorúlnak. Tudtommal és jóváhagyásommal a bányakerületi segédlelkészek ez év március 25-én tanácskozást tartottak. Három igen fontos szempontból vitatták meg helyzetüket: jogviszonyuk, javadalmazásuk és nősülésük szempontjából. A lelkészek és segédlelkészek kérdései egyetemes természetűek ugyan, de mint ahogyan az életszükségletekről is csak családonként és egyénenként kell és lehet megfelelően gondoskodni, úgy a lelkészek életkérdé-