Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1941. október

12 annál nehezebb. Tárgyilagos számítások és tervek erre vonatkozólag különben sem merültek még fel, de lehet, hogy az idő ezt a kérdést is megérleli, hacsak a mohóság még megérlelés előtt el nem rontja. Tanítóképzésünk terén nincs nagyobb változás. Az akadémia felállításának kötelezettségét a kormány egy évre elhalasztotta és ez idő alatt el fogja bírálni azt a beadványunkat is, amelyben az ország területi gyarapodásával történt változások alapján egyházunk számára harmadik akadémiát is kértünk. Egyházkerületünket most érintette először az országgyarapodás örvendetes ténye. Mélységes tisztelettel és hódolattal emlékezünk meg itt országunk történelmi érdemeket szerző kormányzójáról, aki méltán viseli az országgyarapító nevet. Egyházkerületünk a Délvidék egy részének visszatérésével a 23 évvel ezelőtt tőlünk elszakított gyülekezetek egy részét visszakapta. Húsvéti körlevelemben nagy örömmel és bizakodással köszöntöttem a bácsi egyházmegyében élő evangélikus testvéreinket. A 32 gyülekezetből álló és mintegy 70.000 lelket számláló egyházmegye egyik része nagy örömmel viszonozta üdvözlésemet, a másik része azonban szakítani kíván az apák lelkével és hagyományaival és mindjárt a visszacsatolás óráiban felmondta a régi testvéri közösséget. Püspöki tisztemből folyó kötelességemnek tartottam, hogy őket e végzetes lépésről lebeszéljem. Szomorúan állapítom meg, hogy rideg elutasításban részesültem. Ebben az ügyben majd a kerületi presbitérium fog külön előterjesztést tenni. Magyarajkú gyülekezeteink, valamint szlovák nyelvű testvéreink magától értetődőnek találták, hogy az állam kötelékébe való visszatérés a régi egyház kötelékébe való visszatérést is természetesen maga után vonja. Meleg szeretettel s testvéri szívvel köszöntöm őket e helyen, úgy a magam, mint a kerület nevében. Különösen is tisztelettel üdvözlöm a jugoszláviai volt szlovák egyházkerület eddigi püspökét, Starke Sámuel Főtisztelendő Űr Őméltóságát. Bizalommal és szeretettel köszöntöm a ma is esperesi tisztet viselő Sirka Sámuel urat és dr. Macák Mátyás egyházmegyei felügyelő urat, mint kerületünk nyolcadik egyházmegyéjének vezetőit. Köszöntöm a régi bácsi egyházmegye hozzánk hű gyülekezeteinek kiküldötteit is, akik közöttünk, a régi egyházkerület kötelékében bizonyára megtalálják a testvéri szeretet kölcsönösen erősítő, meleg érzéseit. A bácsi egyházmegyében beálló szakadás magábanvéve is igen szomorú jelenség, de legszomorúbb az egész dologban az, ami hazánk évezredes életében még sohasem történt, hogy teljes végzetességében felütötte fejét egyházunkban s talán hazánkban is a német nemzetiségi kérdés. Mivel ez a kérdés teljesen politikai természetű, annak sem bírálatába, sem taglalásába nem bocsátkozom. Csak végtelen szomorúságomnak és aggodalmamnak adok kifejezést, hogy vannak, akik felejtik az Üdvözítő ama tanítását, hogy az evangélium közösségnek teremtője és köteléke s amennyiban elválasztó, csak a hitetlenség és a hit emberei közé emelhet választófalat, de nem az azonos hit különböző nyelvén beszélő és különböző néphez tartozó táborai között. Az evangélium követőinek sohasem volna szabad felejteni Pál apostolnak azt a megállapítását, hogy nincs többé sem zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabados, hanem mind egyek vagyunk a Jézus Krisztusban. Aki ezt az evangéliumi egységet bármi okból megbontja, abban már nem a Krisztus lelke él, hanem idegen isteneknek hódol. Magyarhoni evangélikus egyházunk évszázadok óta testvéri közösségbe forrasztotta ez ország különböző