Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1941. október

11 vagy nem akarja megteremteni. A vétkesek viseljék ezért a történelem ítélőszéke előtt a felelősséget. Mi, evangélikusok, ezt a szeretetlen viszonyt is csak kísértésnek tekintjük és erőpróbának vesszük. Az evan­géliumból folyó polgári és emberi kötelességeinket azonban így is fenn­tartás nélkül igyekszünk teljesíteni. Ez alapon egyetemes egyházunk kebelében a négy egyházkerület békés együttesben erősíti evangéliumi egyházunkat és igyekszik Krisz­tus lelkével a jobb jövendők útját egyengetni. Legutóbb tartott zsina­tunk törvényalkotásából folyó átformálódásunk, ha lassú ütemben is, de állandóan folyik. Az egyházkormányzás egységes és könnyebb vég­zésére szükséges szabályrendeleteink igen vontatottan készülnek ugyan, de azért nagyobb bajok emiatt nem észlelhetők. Egyetemes egyházunk közigazgatásának éppenúgy, mint lelki irányításának élén olyan férfiak állanak, akik céltudatosan és buzgón végzik kötelességeiket és példát adnak az egyházépítés helyes végzésére. Örömmel hangsúlyozom azt is, hogy a lelkészegyesület egysége­sítő munkája nyomán mindjobban kialakul az a közszellem, amely nem­csak a lelkészek, hanem az egyházközségek tervszerű munkájára is áldá­sos és nélkülözhetetlen. E közszellem érett gyümölcse az istentiszteletek egységesítése, a presbiteri konferenciák szaporodása, az evangélizációs munka terjedése, a lelkésztalálkozások elmélyülése és az azonos perikópa alapján való országosan egyező igehirdetés bevezetése. Viszont nagyon aggasztó a lelkészi pálya lassú elnéptelenedése. E téren az egyetemes gyűlés által már 1923-ban felállítandónak tartott theológiai szeminárium hiánya mindjobban érezteti hátrányos hatását. A mutatkozó hiány, nézetem szerint, a szeminárium hiányának egyik következménye. De következménye annak is, hogy a theológiai pálya ma már annyira költséges, hogy szegényebb emberek nem bírják el, vagy pedig-ugyanazzal a költséggel jövedelmezőbb pályákra küldik gyer­mekeiket. Kívánatos, hogy egyházkerületünk találjon módot arra, hogy a lelkészi pályára alkalmas ifjak kiválóbbjai kevés költséggel, sőt eset­leg ingyen végezhessék tanulmányaikat. Azért a mai közgyűlésből hívja fel tehetősebb egyházközségeinket és egyházmegyéinket, hogv a maguk kebeléből néhány ifjút közköltségen küldjenek fel a theológiára. Öröm­mel emelem itt ki a pesti egyházközség példaadó kezdeményezését. Különösen lehangoló annak látása, hogy lelkészeink gyermekei nem tartják kívánatosnak atyjuk hivatásának folytatását. Régebben a lelkészcsaládok gyermekei nemzedékeken át követték apáikat a lelkészi tisztségben. így fejlődött ki a Perlakyak négy százados ároni ága, a Sár­kányok, Sztehlók és Szeberénviek tisztes papi generációkkal dicsekvő családja. De hogy ilyen papi családok ezután is keletkezhessenek, kívá­natos a lelkészi javadalmazás rendezése és felemelése. Évszázadokon keresztül nem maradhatnak meg a régi híványok sokszor naiv és ideje­múlt fizetési megállapításai, hanem céltudatos munkával a mai idők követelményeinek megfelelően kell azokat átalakítani és kielégítővé for­málni. Erre mindig kedvező alkalmat ád a lelkészi állások megüresedése, amikor is az arra hivatott esperesek kellő tapintattal és okos megérte­téssel sokat lendíthetnek kartársaik és önmaguk gondokkal terhelt hely­zetén. Ismételten felmerült már az a terv, nem lehetne-e az egyházak lelkészi javadalmait egy közös pénztárba befizettetni, az egyházközségeket pedig a munka és egyéb körülmények tekintetbe vétele alapján fizetési osztályokba sorolni és a lelkészek megfelelő javadalmazását biztosítani. Akármilyen egyszerűnek látszik is azonban ez az elgondolás, kivitele

Next

/
Oldalképek
Tartalom