Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1940. szeptember

22 delkezéseket végrehajtjuk, akkor az a nagy aránytalanság is enyhülni fog, ami ma az-egyes egyházmegyék lélekszáma és a rendes lelkészek száma között van. E tekintetben legkedvezőbb a helyzet a csanád-csongrádi egyházmegyében, ahol egy lelkészre 1200 lélek esik. A többiben az arány a következő: Egy lelkészre esik a pesti felső egyházmegyében 1600, a középső egyházmegyében 1800, az alsó egyházmegyében 2500, az aradbékésiben 3600, a békésiben 3700, a budapestiben 4100. Ha azt akarjuk, hogy híveink lelki gondozása valóban eredményes legyen, akkor még a törvény rendelkezésével sem elégedhetünk meg, mert négyezer léleknek legfeljebb csak prédikálni lehet, de igazi pásztorkodó gondozásra még ezer lélek is sok. Ha a segédJelkészi állásokat szaporítjuk, e nehézi helyzeten könnyíteni fogunk. Jól tudom azonban, milyen nehézségek akadályozzák a helyzet megfelelő orvoslását és hogy a lelkészi állások szaporítása a gyülekezetek anyagi megterhelésével jár, de azt is tudom, hogy az egyházépítésbe fektetett mindenegyes fillér nemcsak lelki, hanem anyagi téren is sokszorosan kamatozik. Ezzel a törekvéssel szemben áll az a nagy nehézség, hogy maholnap beáll a lelkészhiány. Kevés a theológus. Ezt egy-két év múlva fájdalmasan fogjuk érezni Ma még elég segédlelkész áll rendelkezésünkre, de rövidesen báli a hiány. A fenyegető bajt meg kell előznünk, mert ha nincs elegendő ifjú munkaerő, akkor nemcsak új munkahelyeket nem tudunk szervezni, de még a kellő utánpótlást sem tudjuk biztosítani. Kérem lelkésztársaimat, biztassák az errevaló hívő, derék ifjakat, hogy a lelkészi hivatást vállalják élethivatásul, hogy az egyházunkban ma még csak szórványosan mutatkozó lemorzsolódás jóvá nem tehető veszteséggé ne növekedjék. Hogy az ifjak nem igen törekszenek a lelkészi pályára, annak egyik oka az, hogy az egyetemi tanulás nagyon drága. A theológusoknak ugyanolyan költséges, mint bármely más egyetemi karon tanuló ifjúságnak. Sok szülő és sok ifjú úgy gondolkozik tehát, hogy ha ugyanazon költséggel más pályán is érvényesülhet, akkor inkább más pályára megy. Kívánatos, hogy a nagyobb egyházközségek vagy egyházmegyék a kebelükből származó theológusokat anyagilag segélyezzék, vagy kitaníttatósukat teljesen vállalják magukra. Ha Isten segítségével a következő években kilépünk a veszteglés állapotából és a megszaporodó munkahelyeken új erőkkel végezzük a munkát, akkor nem kell félnünk attól, hogy egyházunkat a most kísértő kedvezőtlen jelenségek valóban elsorvaszthatják. Mert akármennyire megtépázták is a régmúlt és a közelmúlt viharai a magyar evangélikusság négy százados fáját, gyökere még erős és életképes és ha új hajtások fakadnak rajta s a viharoktól megritkított koronája friss lombokat hajt, akkor élet és megmaradás várakozik reá. A mi evangélikus anyaszentegyházunk gyökere pedig a Krisztus evangéliumából táplálkozik. Ezért nem szabad kedvetlenné válnunk, ha nehéz viszonyok közé kerülünk, de viszont nem szabad a csupán külsőségekben kimerülő vallásossággal sem megelégednünk. Ha csak a multat tudjuk fenntartani, elveszítjük a jövőt. Nekünk a jelent kell jövendővé kiépítenünk, azért kiszélesített munkatéren kell folytatnunk a régi munkát, és ha az célra vezet, az egyházépítés új módszereitől nem szabad ideigenkednünk. Évről-évre örömmel látjuk, hogy az evangélizációnak nevezett igehirdetés milyen áldásosán illeszkedik bele kerületünk és ezzel egész egyházunk munkaredjébe. Kerületünk missziói lelkésze, vitéz Sréter Ferenc fáradhatatlanul munkálkodik. Az elmúlt munkaévben Csömörön, Makón,