Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1932. október

38 A múlt évi kerületi közgyűlés előtt a tanügyi és a jogügyi bizottság foglalkozott a pesti alsó egyházmegye felterjesztésével és nem látván kívánatosnak, hogy ez a kérdés a kerületi közgyűlés nyilvánossága elé kerüljön, annak elintézését a püspök úr hatáskörébe utalta. A vita során ugyanis mind erősebben kidomborodott az a felfogás, hogy a vallástanítás osztályozásának és a keresztelés megtörténtének vagy elmaradásának kérdését okozati összefüggésbe hozni nem lehet. Sem az országos, sem az egyházi törvények nem nyújtanak elegendő támpontot arra, hogy akár a lelkész, akár a hitoktató a hitoktatásban rászorult evangélikus gyermektől azon a címen, hogy nincs megkeresztelve, a hittani osztályzatot megtagadja. De a bizottságok mérlegre vetették még azt a körülményt is, hogy a meg nem keresztelt, de evangélikus gyermeknek a vallástanításban való részesítése a legjobb alkalom arra, hogy egy ügyes és buzgó hitoktató még a szülők vonakodása ellenére is odanevelje azt a gyermeket, hogy egyházunknak buzgó és önként megkeresztelkedő tagjává legyen. Az érdekelt szülők panaszt emeltek az egyház eljárása ellen, minek folytán a vallás- és közoktatásügyi miniszter 820—05/1183—1931. számú levelében aziránt kereste meg a püspök urat, hogy az ügyet vizsgálja meg és tegyen megfelelő intézkedést oly irányban, hogy az evangélikus hitoktatásban részesült gyermekek a hitoktatásban elért eredmény szerinti osztályzatot megkapják. A püspök úr a miniszteri leiratot további intézkedés végett leküldte a pestmegyei alsó egyházmegye főespereséhez, aki ez ügyben eljárva, a kiskőrösi igazgató-lelkész jelentése kapcsán azt a kérelmet intézte a püspök úrhoz, hogy a kiskőrösi egyház határozatát vegye jóváhagyólag tudomásul, mert a keresztelés mellőzése az egyházban olyan mérvet öltött, hogy ez ellen csak a legszigorúbb eljárással lehet védekezni. A püspök úr ezekután 1923/1931. sz. alatt jelentést tett a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak arról, hogy a kiskőrösi meg nem keresztelt, de ev. hitoktatásban részesült gyermekek hittani osztályozásának ügyét megvizsgáltatta és megtárgyalta az illetékes esperessel, az érdekelt kiskőrösi lelkészekkel és a baptista gyülekezet képviselőivel is, és eljárásának eredményeképpen úgy találja, hogy a kiskőrösi evangélikus egyház közgyűlése autonóm hatáskörben jogosan helyezkedett arra az álláspontra, hogy mindazon gyermekektől, akik hozzátartoznak, követeli nemcsak a templombajárást, és az egyház tanainak ismeretét, hanem megköveteli azt is, hogy meg legyenek keresztelve. Ez olyan természetes felső törvénye és joga minden egyháznak, hogy attól őt semmiféle törvény meg nem foszthatja. Minthogy pedig a baptistává lett szülők gyermekei törvény szerint az evangélikus egyház kebelébe tartoznak, ennélfogva a kiskőrösi egyházközség teljes joggal és semmiféle egyházi vagy világi főhatóság által nem korlátozható törvényes alapon utasította a vallástanító lelkészeket és tanítókat, hogy a meg nem keresztelt gyermekeket vallástanból ne osztályozzák. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1929. évi egyetemes közgyűlésnek 82. jkvi pont alatt hozott határozatára való hivatkozással, amely kimondja, — hogy kívánatosnak tartja a különböző fokozatú iskolákba járó azon gyermekek vallástanítását és a vallásból való osztályozását, akik az