Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1932. október

4 1—3. -4. pestmegyei közép-egyházmegyéből: Honéczy Pál esperes, Dr. Lehotzky Antal felügyelő, Pál Béla, Schultz Aladár, Kuszenda József, Wolf Lajos, Bánszky György, Dr. Mikler Gusztáv, Haerter Ádám egyházmegyei megbízotttak, Dr. Konkoly Elemér, Földváry Elemér, Kümmerle Ottmár, Csaba Gyula, Dr. Kovács Sándor, Dr. Oppel Jenő, Dr. Raffay Géza egyházmegyei kiküldöttek. A pestmegyei alsó egyházmegyéből: Bakay Péter esperes, Kaas Albert báró felügyelő, Sikter András, Dr. Tepliczky Aladár egyházmegyei megbízottak, Bartos Róbert, Pétermann Ádám, Polster Gyula egyházmegyei kiküldöttek. Mint tanítóképviselő: Kiszely János, Kozsuch János. Az aszódi főgimnázium részéről: Dr. Oravetz Ödön igazgató. A békéscsabai főgimnázium részéről: Dr. Sailer Vilmos felügyelő, Dr. Reil Lajos igazgató. A budapesti főgimnázium részéről: Dr. Mikola Sándor igazgató. A szarvasi főgimnázium részéről: Raskó Kálmán igazgató. A szarvasi tanítónőképző részéről': Kiss Sándor igazgató, Bartos Pál lelkész. Mint az egyházkerület tisztviselői: Dr. Szelényi Aladár, Papp Elek, Mikola Sándor, Bartos Pál, Jakabfi György, Margócsy István, Noszkó István, Dr. Vangyel Endre, Dr. Pósch Gyula, Uhrin Károly törvényszéki bírák, Sándy Gyula számvevő, Sárkány Béla egyházi főjegyző, Dr. Scholtz Oszkár világi főjegyző. Magócs Károly egyházi jegyző, egyházkerületi lelkész, Dr. Lányi Márton világi jegyző, Dr. Mészáros Gyula ügyész, Bezegh Sámuel püspöki titkár. 2. A közgyűlés tagjai az Isten házában egybegyűlvén, résztvettek az istentiszteleten és meghallgatták Wikkert Lajos mezőtúri lelkész imáját és beszédét. Ezután a közgyűlés tagjai az ülésterembe vonultak. 3. Dr. Pesthy Pál egyházkerületi felügyelő a közgyűlést az alábbi beszéddel nyitja meg: Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Ismét egy súlyos év szaladt el fölöttünk és az évforduló határán visszatekintve sajnos azt kell megállapítani, hogy azok a súlyos terhek és gondok, melyeket a mult évi beszédemben vázoltam, a letelt idő alatt sem szűntek meg, sőt még fokozódtak. Fokozódtak ezek a terhek úgyannyira, hogy egyházunk élete szinte válságossá súlyosbodott. Egyrészt az államsegélyek csökkentése, másrészt híveink teherbíróképességének gyengülése immár annyira haladt, hogy egyházaink, intézményeink fennállása, lelkészeink, tanítóink családi nyugalma veszélyeztetett helyzetbe jutott, Mindezen nehézségek súlya alatt azonban hitünk és reménységünk össze nem omolhat. Mi felelősek vagyunk egy dicső múltért s ezért a múltért a Ma súlyos áldozatait is meg kell hoznunk. Istenbe vetett hit, értelem és jószív az, amik ezeknek a nehézségeknek elviselésében és megoldásában bennünket megsegítenek. Istenfélelem, az Isten irgalmasságába és kegyelmébe vetett hit, az Isten igazságosságában bízó remény, az Űr Jézus Krisztus mindent megváltó szere-