Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1932. október

tetében való egyesülés az, amely lelkünket a Ma nehézségeinek elviseléséhez 3. erőben tartja és a jobb jövő reménységének életbentartásával e súlyos időkön bennünket átsegít. Ezzel a hittel, ezzel a szeretettel a lelkünkben tennünk, cselekednünk kell meggondolással és értelemmel. Az elkeseredés és gyűlölködés az erők szétforgáesolódásához vezet és elhomályosítja az emberi belátást a célra vezető eszközök helyes megválasztásánál. Higgadtság, bölcs mérséklet, a sorsunkat existenciálisan nem érintő kérdések feszegetésének függőben tartása, keresése mindannak, ami bennünket összehoz, figyelmen kívül hagyása azoknak, ami bennünket elválaszt, csakis ezeknek a gondolatoknak szem előtt tartása tesz bennünket képessé arra, hogy ezekben a mai súlyos időkben egyházunk sorsát értelmesen intézzük. Az Istenbe vetett hit erejével meggondoltan és értelmesen végzett cselekedeteink irányítója a jó szív. Igen, mindazoknak, akiknek ezekben a súlyos válságos időkben a sors a szükségesen felül bármi csekélyet is nyújtott, áldozatot kell hozniok, meg kell osztaniok feleslegeiket, hogy ezt az átmentési munkálatot eredményesen tudjuk végezni. Sajnos, az említett három feltétel tekintetében vannak kívánni valók egyházunkon belül. A súlyos világválság okozta szenvedések és elkeseredés biztosan készítik elő a talajt minden olyan munka számára, amely az emberek lelkét Istentől eltántorítani igyekszik. Ezzel szemben egyházinak és világinak kötelessége szakadatlanul hirdetni azt, hogy a lélek megnyugvása nélkül még inkább nyomorultak leszünk, még rosszabbra fordul sorsunk, egyedül a krisztusi szeretet vallása, gyakorlása, az igazi evangéliumi szellem menthet meg bennünket. Sajnos az is, hogy mostani nyomasztó sorsunk intézésében nem a kellő értelemmel és meggondoltsággal cselekszünk. Ma is, amikor a lét és nemlét kérdése forog kockán, szükségtelenül jogvitákat kezdünk és folytatunk, bár tudnunk kell, hogy ezeknek a kérdéseknek bármily irányban való megoldása is mai sorsunk jobbrafordulása tekintetében számításba jöhető eredményt nem teremt. Végül sajnos, hogy nem látom egyházi életünkben a jószívűség megnyilatkozásának azt a mérvét sem, amely még a mai súlyos időkben is lehetséges lenne. Mélyen Tisztelt Kerületi Közgyűlés! Meggondoltan és megfontoltan, felelősségem teljes tudatában szeretett egyházunk jobb sorsa érdekében kérő szóval fordulok a közgyűlés minden egyes tagjához, legyenek ezeknek az elveknek vallóivá, követőivé és hirdetőivé, mert bizony mondom, hogy e nélkül gondjaink csak szaporodni, életünk csak nehezebbé, elviselhetetlenebbé fog válni. Amint nem látom egyházunk kebelében a felfogásnak és az ezáltal irányított cselekvésnek azt az irányváltozását, amelyből helyzetünk javulását remélhetném, sajnosan kell megállapítanom, nincs változás az egyházak közötti felfogásban és cselekvésben sem oly irányban, hogy ettől az emberiség és szegény csonka hazánk sorsának jobbrafordulását remélhetnénk. Az az elzárkózás, az az érdekek keresztezését mutató állapot, az a nviltan és burkoltan egymás ellen törés, amely a keresztény egyházakat a korábbi időkben elválasztotta egymás-