Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937
1937. október
19 tos közegyházi cél és elsőrendű elemi kötelesség. Felhívom azért e helyről is lel- 6. 1 készeink, felügyelőink, tanítóink s minden egyes hívünk figyemét erre a rövid idő alatt is igazán áldásossá vált egyházi intézményünkre és kérem őket, támogassák és szélesítsék az Egyesület munkáját, mert ezzel egyházunkat is erősítik és alkotó munkájában segítik. Az esperesi jelentésekből, az egyházak anyagi helyzetéről kedvező képet nyertem. Megnyugvással tapasztalom, hogy az utóbbi években, de különösképen az elmúlt év folyamán az egyházközségek gazdasági .megerősítésére új munka indult meg. Ezen a téren az egyházmegyei felügyelő urak buzgólkodnak kiválóan, s buzgólkodásuknák már eredménye is mutatkozik. Kérem is őket, tegyenek meg mindent az anyagi biztosság megszerzése és megőrzése érdekében, mert az egyház igazi hivatását csak akkor tudja betölteni, ha nem kell •gazdasági okok miatt erejét hevertetni vagy a puszta megélhetés biztosságának megszerzésére fordítani. Itt kell azonban rámutatnom magának a kerületnek szűkös anyagi helyzetére. Ennek részletes bemutatásával és igazolásával nem akarom most a közgyűlés figyelmét fárasztani. Kérnem kell azonban, adjon a közgyűlés megbízást a kerület pénzügyi 'bizottságának, hogy a helyzet tüzetes megvizsgálása alapján készítsen javaslatot a kerületi közigazgatás anyagi szükségleteinek megfelelő kielégítésére, esetleg a katedratikum visszaállítására. És amennyiben az új zsinati törvények életbeléptetése miatt rendkívüli közgyűlés tartása válnék szükségessé, javaslatát határozathozatalra már annak terjessze be. Sajnálattal kell jelentenem, hogy egyes egyházközségek és lelkészek a nyugdíjintézettel szemben még mindig nagy hátrálékban vannak. Indult ugyan meg a múlt év folyamán a hátrálékok törlesztése és csökkentése érdekében bizonyos •mozgalom, de ez még mindig nem eredményes. Hívja fel a közgyűlés a hátrálékosokat, minden erejükkel azon legyenek, hogy a hátrálékokat fizessék be, mert különben az egyházkerület elnöksége a hátrálékok behajtását a legszigorúbb eszközökkel fogja foganatosítani. Ez nemcsak joga, de egyenesen kötelessége. Örömmel jelentem, hogy az egyházkerületi törvényszéknek az elmúlt közigazgatási évben nem akadt munkája, csak kisebb jelentőségű ügyekben kellett eljárnia. Az iskolaüggyel kapcsolatos jelentésemből kihagyom a statisztikai adatokat és a részletes beszámolásokat, mert azok mind a népiskolai, mind pedig a középiskolai tanfelügyelő jelentésében a közgyűlés elé kerülnek. A népiskolákról szólva elsőbb is a tanítói nyugdíjteher kérdéséről kell megemlékeznem. Évek óta roskadoznak egyházaink a tanítói nyugdíjteher alatt. E tárgyban a minisztériumhoz intézett kéréseink és javaslataink mindeddig eredménytelenek. Még csak gyenge kísérlet sem történik a rettenetes nyomás enyhítésére. Javaslom, indítsa meg kerületünk a reformátusokkal együttesen a mozgalmat, hogyha már az állam szomorú anyagi helyzete miatt a nyugdíjhátralékókat nem törölheti is, legalább tőkésítse. A jövendőre nézve pedig az iskolafenntartók évi nyugdíjjárulékát szállítsa le addig is, míg annak teljes terhét az állam magára válallhatja. E terhek miatt sók egyházközségünk kénytelen volt iskolájáról, lemondani. Nem hangsúlyozhatom eléggé, micsoda erkölcsi veszteség ez — az anyagiak miatt. Soha sem egyez bele könnyedén a felettes egyházi hatóság az iskoláról való lemondásba, de sokszor kénytelen vele. Az azonban a hívek előtt is, az érdekeltek előtt is teljesen érthetetlen, miért kell az ilyen kényszerű helyzet megoldásának éveken át húzódnia, ami csak a nép elkeseredésére és a gyermekek elhanyagolására vezethet. A bényei és a dunaegyházai egyházközség már régen számolt azzal, hogy iskoláját fenntartani nem tudja. Az államosításihoz, illetve a községesítéshez már a 'felettes egyházi "hatóság is hozzájárult, 2*
