Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937
1937. október
20 de az ügy a közhatóságok késlekedése folytán egyik helyen sincs még befejezve., A közérdek, a köznyugalom és a kultúra az ilyen érthetetlen halogatás miatt mérhetetlen sokat szenved. Azt sem hallgathatom el, sőt világosan rá kell mutatnom, hogy a legújabb iskolai törvények, de különösen a hozzájuk fűzött utasítások nagyon bántóak. Egyházunk, mint iskolafenntartó erkölcsi testület, az 1883. évi iskolatörvények óta nyugodt és példás alkotó munkában töltötte be az iskolán keresztül rá is kötelező nemzetfenntartó és nevelő hivatását. Az államsegély megadásától kezdve azonban — noha ennek megadása az 1848. XX. t. c. alapján kötelesség volt — ezerféle alkalmat és ürügyet talált a tanügyi kormányzat, hogy autonóm iskoláink legbensőbb ügyeibe is mind mélyebben belenyúljon, rendelkező jogainkat csorbítsa, önálló és az egyes iskolákra nézve sokszor egészen egyéni, de mindig példaadó s történelmi bélyeget ütő nevelési és tanítási módszerünket a legfelsőbb felügyeleti jog és kötelesség címén felhígítsa és a magyar közművelődés végtelen kárára uniformizálja. A legújabb rendelkezések szerint már nem felügyeletet gyakorol az államkormány, hanem diktatórikusán rendelkezik. A miniszter önhatalmúlag bezárhatja iskoláinkat, kényszernyugdíjba küldheti, illetőleg „szabályszerű elbánás" alá vonhatja tanárainkat és tanítóinkat; ha az általa megszabott módon nem járunk el a tanítók választásánál, megvonhatja az államsegélyt; szabályosan megválasztott tanerők véglegesítését, sőt önállósítását is ő dönti el; osztályok összevonására kötelezheti és nehéz anyagi terhek vállalására kényszerítheti iskolafenntartó gyülekezeteinket; egyházunk körén kívülálló másvallású embereket küldhet ki iskolák látogatására és a tanári karokkal való zártkörű tanácskozásokra; a főigazgatókat egyedül az egyházi felettes hatóságot megillető jogkörrel ruházza fel; a jegyzőkönyveket bekérik, felülbírálják; s utasításokat adnak az iskolák vezetése dolgában is. Az új törvény a tanítókat és a tanárokat is annyi formalitással terheli, hogy őket a sok tanterv, tanmenet, óraterv, valamint kimutatások készítése hetekre és hónapokra megbénítja s igazi feladatuk és kötelességük végzésétől oktalanul elvonja. Még ha teljesen meddő és eredménytelen marad is a szavam, kénytelen vagyok azt egyházunk és a kultúra jól felfogott érdekében óvólag felemelni az új iskolai törvények, de különösen azok végrehajtása ellen. Javaslom, hívja fel közgyűlésünk az egyetemes tanügyi bizottság figyelmét az új iskolai törvények autonómiánkat érintő rendelkezéseinek szakszerű megvizsgálására és a túlzások és bántó hatalmaskodások ellen teendő lépéseket illető javaslattételre. Hiszem, hogy mostani miniszterünk higgadt bölcsessége, tapasztalt jóakarata és méltányosságot is gyakorló igazságszeretete meg fogja találni a módját, hogy a végrehajtásra hivatott közegek az iskolafenntartók és az egyházi hatóságok autonóm jogait tiszteletben tartsák és merev magatartásukkal a helyzet nehézségeit ne fokozzák. E helyen szoktam közölni, hogy kerületünk tanítói közül kik kaptak segélyt a Protestáns Tanítói Internátusi Alap-ból. Tekintettel arra, hogy ez évben a minisztérium az e célra szolgáló összeget később bocsátotta az egyházegyetem rendelkezésére, a felosztás csak most van folyamatban és így jelentést annak eredményéről még nem tehetek. Jelentem, hogy a kerület tanítósága közgyűlési képviselőkül Siki Béla budapesti és vitéz Magyar János szegedi tanítókat választotta meg. A megbízó leveleket és a meghívókat részükre kiadtam. Középiskoláink az -elmúlt évben is hivatásuknak tudatában végezték oktató és nevelő munkájukat. Az ez év tavaszán tartott tanulmányi versenyen budapesti gimnáziumunk tanulói a versenyek eddigi törénetében példátlan sikerrel szereztek maguknak elsőbbséget. Ezzel az egész ország figyelő szeme előtt rámutattak az evangélikus középiskola kiválóságára. — A budapesti leánygimnázium ifjúsága és tanárai pedig emléktáblával örökítették meg a
