Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1937. október

18 sen sajátságos képet látunk. A székesfőváros és közvetlen környékének nyüzsgő világvárosi élete természetszerűleg rányomja bélyegét az evangélikus egyházi életre is. Itt az evangélikusok aránya nagyjából az országos aránnyal azonos. Az evangélikusság összetételében pedig nemcsak csonkahazánk, hanem az egész Nagymagyarország minden vidékének evangélikussága megtalálható. Az egyházközségek gyökerei nem nyúlnak messze a múltba, hiszen maga a város is csak a legutóbbi évszázad második részében izmosodott hatalmassá. Az egyházmegye hívei a városi polgárságból, iparosokból, kereskedőkből, tisztviselőkből, munkásokból kerülnek ki. Legnagyobbrészt úgy jöttek ide, de lelkükben elhozták szülőföldjükről, családi oltárukról az evangélium tüzének egy parázsát, hogy itt ebben a zajló, forgatagos kísértéses városban újra lángralobbantsák otthonaik új oltárain. Ezeket az embereket az egyház és a templom fogja össze és tartja meg az evangélikus hitnek. Felette nagy felelősséggel terheli a székesfővárosi és környéki egyházakat ez a különleges helyzet. De ón hiszem és tudom, hogy ez a felelősség megvan, él és munkálkodik azokban, akikre azt az egyház Ura ráruházta. íme a föld, amelyre szántóvetőkül küldött minket az Isten. IHogy az elmúlt év munkásságáról, sikereiről, vagy eredménytelenségéről képünk lehessen, még a következőkre kell rámutatnom. Az a tény, hogy az elmúlt évben három egyházmegye vezető tisztviselőinek személyében történt változás, a közigazgatás menetét csak a középső Pestmegyében tette zökkenévé. Egyébként a közigazgatás a rendes mederben folyt. Folytatódtak az egyházszervezések. A legutóbbi jelentések óta öt egyházunk nyert kongruát (Csillaghegy-Szentendre, Dunaharaszti, Gödöllő, Hatvan, Monor). Jelenleg újabb négy egyház kongruája van folyamatban (Vecsés és Békés, Csengőd és Csepel). Szórványgondozási szempontból fontos, hogy Kiskunhalas segédlelkészt kapott s így az ottani hívek gondozása és a közel 150 evangélikus tanuló vallástanítása biztosítva van. Küszöbön áll a gyóni szórványoknak, közel 900 léleknek, önálló munkással való ellátása. Új hitoktatói állások szervezése tekintetében is megtörténtek a kezdeményező lépések. Eredményt e téren is csak a jövő évi állami költségvetés keretében remélhetünk. Az egyházi és hitélet megrajzolható képe kerületi viszonylatban a múlthoz képest kedvezőnek mondható. A szekták támadása gyengül, hódításuk pedig máris jelentéktelen. A szórványok gondozása mindig belterjesebb. Istentiszteletek és egyéb hitmélyítő alkalmak, vallásosesték, bibliaórák látogatása emelkedőben van. A jelentések szerint mint több egyházközségben honosodnak meg újból a házi istentiszteletek. Az úrvacsorázók száma kielégítő. Az építő mozgalom kerületszerte eleven. Templomok épülnek és újulnak meg. A vallástanítás végzésében itt-ott személyi nehézségek vannak, de ezeknek elhárítására minden lehetőt megteszünk. A belmissziói munka is élénkül. Ha már most a beérkező jelentések javulást és előhaladást tartalmazó fejezeteit a tapasztalható tényleges veszteségekkel szembeállítjuk, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy bármennyire fellendült is az utóbbi években az egyházmentő és építő munkásság, mégis még mindig kevés és erőtelen az. Amikor tehát akár a lelkészi, akár az esperesi, akár a püspöki jelentés megelégedéssel mutat rá a kedvező jelentésekre, távolról se ringassuk magunkat abban a csalfa hitben, hogy már minden rendben van, mert nemcsak a reverzális frontról, de más oldalról is sok veszteség keserűsége és sok kötelezettség terhe mered még felénk. Jelentem, hogy igen nagy segítség volt az egyházak szervezéséhez az Evangélikus Egyházkerületek Jóléti Egyesületétől kerületünknek juttatott részesedés. A most folyó évben 6.000.— pengőt használtunk fel az alakulóban lévő erőtelen missziók és a kezelésbe vett szórványok támogatására. A jövő évre eső jutalék pedig ennél az összegnél is nagyobb. A Jóléti Egyesület felkarolása tehát fon-